Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-04 / 266. szám
2. óTdal BACSMFGYEI NAPLÓ 1P25. október 4. Tagja-e a demokrata-pártnak a szuboticai radikálispártkcr elnöke? A szuboticai radikális pártszervezet néhány nap előtt elnökévé választotta meg Gasics Jován áilamvasutl osztályfőnököt. A választás a radikális klub tagjainak egy részénél nem keltett valami nagy lelkesedést. Hibáztatták a választás módján kívül azt is, hogy az uj elnököt Szuboticán nem igen ismerik s puccsnak tüntették fel megválasztását Nem sokkal a választás után olyan birek terjedtek el Szuboticán, hogy a radikális klub elnöke egyúttal titkára a beogradi demokratapártnak. Azok, akik Ciáics választásával elégedetlenek, nem titkolható örömmel hallották és kolportálták a hirt, amely ha igaz, véleményük szerint, végleg komp romittál ja azokat, akik Gásics megválasztása mellett kardoskodtak. A párt nagyszámú elégedetlenjének megítélése szerint ez a választás azzal a következménynyel jár, hogy a radikálispárt irányításától távol kell maradniok azoknak, akik olyan jelöltet terjesztettek a jóhiszemű választók elé, a kiről még annyit sem tudtak, hogy valótban radikálispáríi-e. Alapjában véve merőben házi ügye a szuboticai radikális pártkörnek, hogy kit választ elnökévé s az a párt tagjain kívül csak kevés embert érdekelhet. Az azonban még a mai viszonyok közt is merőben szokatlan, hogy a demokratapárt egyik vezető funkcionáriusa az ellentétes elvet valló politikai pártban is vezető tisztséget vállaljon. Az érdekes hír valósága iránt tehát Beogradban érdeklődtünk, ahol a Davidovicsféle demokratapárttól azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Gásics Jován nem titkára ugyan, de lelkes és aktiv tagja a demokratapártnak, abból nem lépett ki, addig amíg Beogradban volt, naponta bejárt a Davidovics-párt helyiségébe, a pártnak egész a legutóbbi napokig fontos szolgálatokat tett. A beogradi Davidovics-párt meg van győződve Gásics Jován párthüségéről, nem hiszik, hogy a szuboticai radikális pártelnök azonos volna a demokrata Gásics Jovánnal. A beogradi Pravdá-ban a napokban cikk jelent meg, amely a kendertermelők és gyárosok közötti konfliktust nacionalista alapon tárgyalja, elsősorban a magyarok, mint kizsákmányolok ellen. A cikk aláírással jelent meg és mint ilyen egy embernek a véleményét, illetve tévedését bizonytják. És errefelé, Beogradban nem is keltett ki nagyobb érdeklődést, mint azok a cikkek, a melyek hasonló hangnemben hébekorba i'ít-ott megjelennek. Éppen ezért nem kis csodálkozást keltett, amikor a magyar sajtó egy részéiben riadót fújtak miatta. Én ennek még ma sem látom más magyarázatát, mint azt, hogy az egyik magyar orgánum ezt az egy, személyi jellegű támadást megkísérelte kihasználni a demokratapárt ellen — habár sem a cikk* irőja, sem pedig a lapnak, amelyben az megjelent, nincs köze a demokratapárthoz. A Pravda magánvállalkozás, a melynek az élén egy demokrata áll. A iap teljesen független és, amint Maga Gásics Jován, aki eme a kérdésre a legautentikusabb választ tudná adni, nincs Szuboticán s igy bár azok, akik a radikális klub itteni elnökét Beogradból ismerik, váltig erősítik, hogy Gási'cs a legutóbbi időkig a bcograd demokratapártban tevékenykedett, el kell hinnünk, amit a Davidovics-pártban mondanak, s azt kell feltételeznünk, hogy fatális névcseréről van szó, mert hiszen majdnem lehetetlen, hogy a hivatalos aparátus támogatásával olyan elnököt kapott volna a szuboticai radikális klub, aki a Davidovics-párt tagja. azt az utóbbi időben az olvasóközönség is észrevette, a tendenciája az, hogy hasábjain szabad szószéket nyisson és igy minden véleményt kifejezésre juttathasson. A demokrata vélemény az utóbbi időben a Pravdában kevesebbszer jutott szóhoz, mint mások. A demokratapártnak a legtágabb szabadságjogok és a vajdasági kisebbségek teljes egyenjogúságáról vallott véleménye ismeretes. Speciálisan a magyarok bizonyítékát kaptáit ennek még a Davidovicskormány rövid kormányzása alatt is. Ez a liberalizmus nem időleges taktika eredménye volt, hanem az őszinte meggyőződésé és a demokrácia programjáé. Ami a nacionalizmusnak gazdasági kérdésekbe való bekeverését illeti, az értelmetlen kísérletezés. Az elégedetlen kendertermelők között nem csak szerbek és általában szlávok vannak, hanem magyarok is. És hogyha egyáltalában helye volna annak, hogy ebben a konfliktusban a feleket kizsákmányolókua és kizsákmányoltakra osszuk, az előbbieket nehéz volna akkor is nemzetiség szerint felismerni, — miután ez a tőke kérdése, amelyben minden nemzetiség képviselve van, éppen nálunk pedig talán minden más inkább, mint a magyar és a szerb együttvéve. Ha pedig helyénvaló, hogv a kistermelőket a kizsákmányoltak közé soroljuk, akkor is bizonyos, hogy ezen az oldalon több a magyarok száma, mint a kizsákmányolók oldalán. Ezek szerint tehát nemcsak értelmetlenség, hanem gazság és bűn is lenne a nagy magyar szegénységgel szemben — amely a magyarság több mint 80%-át teszi ki — ha anynyi baja-gondja mellett még holmi kapitálista kizsákmányolási düh terhét is a hátára rakják. Éppen úgy, mint amikor, a szuboticai kiállítás kérdéséről volt szó, most is megismételjük sajnálkozásunkat, hogy a Vajdaság gazdasági kérdéseit türelmetlenség szitásával komplikálják és nehezítik meg. Én ezt a tiltakozást néhányszor megtettem már az agrárpolitikában elkövetett hibákkal kapcsolatban, a melyek két szegénységet, a szerbet és a magyart, hoztak összeütközésbe, úgy az egyik, mint a másik s az egész állam kárára. Semmiféle indokkal sem lehet igazolni, bárminő intézkedést vagy politikát, amely korlátozza a lehetőségét annak, hogy a szorgalmas polgár kezének becsületes munkájával megkeresse a kenyerét, növelje a termelést a maga, családja és ezzel az egész haza javára. Ha valami súlyosbítja a gazdasági krizist a Vajdaságban, úgy bizonyára nem a .szorgalmas munkások azok, bár! mily nemzetiséghez tartozzanak is, j hanem csakis a bajkeverők és ki] zsákmányolók. Ezek ellen pedig nem I deklamációkkal, hanem tényekkel I és az összes termelő kezek egyesí! tett erejével kell küzdeni, ha ered- Irnénvt akarunk elérni. APravdaja magyarság és a demokrata-párt Ma: Gro! Milán nemzetgyűlési képviselő A zserhó Irta: Stella Adorján (Történik Olga lakásán délelőtt egy órakor. A háziasszonynál éppen úgynevezett legjobb barátnője vizitel. akit egyébként Elvirának hívnak. Nagyon komolyan diskurálnak, most igyekeznek megoldani esv sokezer éves problémát. Láthatóan sikerrel.) Elvira: Hiába, édesem, ahhoz, hogy a házasság boldog legyen, nem elég a hűség. Láttam én már hűséges élettársakat, akik mindig civakodtak s láttam viszont olyan házasságot. ahol mindakét fél jobbrabalra csalta egymást s mégis... na, nem mondom, ezek is veszekedtek eleget! Olga: Nekem mondod? Látom a magunk példáján, hogy a férj hűtlensége nem jelent semmit a házaséletben. (Diszkréten.) Az uram megcsal. Elvira: Ne tréfáli! Olga: Szavamra. Neked mint legbizalmasabb barátnőmnek elárulom. Kétségtelen bizonyítékaim vannak. De hidd e!. hogy azért éppen olyan nyugodt a házaséietünk. mint azelőtt. Elvira: Nem értein... Milyen bizonyítékokról beszélsz? Mert én is feltételezem az uramról, hogy megcsal. de bizonyítékokról nem mernék beszélni. Olga: No várj. gyorsan elmondom neked, de ne vágj siirün közae, mert mindjárt itt lesz az uram. Elvira: Hol van? Olga: A törvényszéken. Hát idefigyelj. Tavaly feltűnt nekem, hogy Sándor szórakozott és féltékeny. Szórakozott, mert másra gondol és féltékeny, hogy leplezhesse saját bűnét, — gondoltam én és legott megbíztam egy titkos rendőrt, hogy figyelje meg. Elvira: Ezt tetted?! Olga: Ezt! A titkosrendőr két napig kísérte Sándort eredménytelenül. harmadik nap délután hat órakor lélekszakadva telefonált, hogy jöjjek azonnal, mert Sándor egy DéBbáb-uccai garzonlakásban javában csal engem. Elvira: Jesszus! Kivel? Olga: Azt nem mondta meg, pedig én is kérdeztem, csak annyit jelentett ki. hogy őnagyságát nincs szerencséje személyesen ismerni. Nagyon udvariasan beszélt mindig ez a magándetektív. Állandóan a jobb körök házasságtöréseit szimatolta. Elvira: Tovább, tovább! Olga: Első pillanatban oda akartam rohanni, de később meg gondolkoztam. Hirtelen azt se tudtam, hogy ilyen ünnepélyes alkalomra milyen ruhát kell felvenni. Gondoltam: bevárom otthon ezt a csirkefogót. az ember. a saját lakásában mégis jobban tudja, mi hol áll, ha valamit a fejéhez akar vágni. Nem sokáig kellett várakoznom, félóra múlva vígan fütvröészve belépett. Elvira: Ah! Olga: Igen. Nyugodtan kezet csókolt, aztán »hoztam magának egy kis zserbót« kiáltással átadott egy doboz cukorkát. Olyan szemtelenül fölényes volt. hogv nem mertem szólni neki. A detektív tévedhet. De pár nap múlva a detektív ismét telefonált: menjek raitacsioni. Nem mentem. Félóra rnulva Sándor beállított ragyogó pofával és egy félkiló zserbóval. Egy hét múlva az eset megismétlődött. Ekkor felmondtam a detekttvnek. Elvira: Miért? Tapintatlan volt? Olga: Dehogy. Felesleges. Ezek a zserbók sokkal jobban elárulták nekem, hogy az uram a tilosban járt. mint az ő nagykéoü jelentései. Azóta már bele is törődtem a dologba... (Más hangon.) Mivel kínáljalak meg drágám? . Elvira: Semmit nem kérek. Mindjárt megyek haza ebédelni. Olga: Likőrt kaphatsz. Zserbóan sajnos tegnap fogyott ki. öregszik az uram. (Csengetés.) No itt is van a drága! Sándor (kisvártatva belév. kezében két doboz zserbó): Kezét csókolom anyuci, ó kisztihant Elvira, ezer éve nem láttam, anvuci, egy kis cukrot hoztam magának. (Átadja a két dobozt és vizán fütyörész.) Elvira (elhülve nézi hol egyiket, hol másikat). Olga (kedvesen): Nagyon aranyos. Éppen most panaszkodtam Elvirának, hogy egy szem cukorka nincs itthon. Mostanában ritkán jut eszébe... Miért hozott egyszerre két dobozzal? Sándor: Miért ne? Nem kér enni, nem igaz? Mit tudom én. mikor járok ismét a cukorkaüzlet felé. (Elvirához.) Hogy van szén asszony? Szakácsnő (belép. Sándor ék azért szerződtették, hogy főzzön, e sorok iróia azért, hogy kihívia Olgát. Mindkét hivatását nagyszerűen betölti): Nagyságos asszony egy pillanatra tessék kifáradni a konyhába... Olga: Jövök. Bocsáss meg. édesem. (Sándorhoz.) Szórakoztasd pár [percig! (El. szakácsáéval együtt.) (Kis szünetJ Elvira: Ez már csak mégis szemtelenség! Sándor: Micsoda? Elvira: A feleségednek két doboz zserbót hoztál! Kivei csalsz meg? Sándor: De drágám... Elvira: Semmi drágám! Le vagy leplezve! (Közben folyton eszi a zserbót.) Most már mindent tudok. Valahányszor együtt voltunk, mini dig utána egy doboz zserbót hoztál a feleségednek. Ma nem is láttalak! Ki miatt hoztál zserbót? Pláne két dobozzal! Sándor: De angyalom, ne kiabálj úgy, meghallhatják! Elvira: Mit bánom én! Nem fogom tűrni, hogy megcsald ezt a szegény asszonyt — mással, mint velem. Sándor: Csitt... Esküszöm, angyalom ... Külőmben miit magyaráztok. gyere el holnap délután hat órakor a Déiibáb-uccában. Olga zsuron lesz... Ott mindent kimagyarázok ... Eliösz? Elvira: Talán... .. r Olga (belép): Hat éve van a háznál ez a trampli s még nem tudja, hogy az aranygaluskát vaniliasatóvaí szoktuk csinálni. (Kínálva a cukrot.) Egyél drágám! Elvira: Hogyne! Csak nem fogom az egészet megenni! Nem marad neked. Olga: Dehogyse! Akár mind a két dobozt megeheted. Majd hozol? Sándor (jelentőségteljesen Elvirára néz): Remélem ... Elvira: Hozzon Olgának holnap feltétlen... Olga (nevetve): S neked is. hogy legyen, ha hozzánk jössz. Legalább hat dobozzal hozzál... Elvira nagyon szereti a cukrot