Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-30 / 290. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEl NAPLÓ Noviszad a kultúráért I Elkészült a városi költségvetés kiadási tételeinek összeállítása Noviszadról jelentik: A város tanácsa összeállította a jövő évi költségvetés kiadási tételeit. A város a jövő évre csaknem minden téren emeli a szociális és kulturális kiadásokat, csupán a színház támogatásánál fogják leszállítani a szubvenciót százötvenezer dinárról hetvenötezer dinárra. A város tanácsa ezt azzal indokolja, hogy egyrészt a városi tisztviselők fizetését kell rendezni, másrészt a színház vezetősége mindeddig nem vette figyelembe a város részéről felmerült kívánságokat, amelyek a szinszegényházban eddig negyven lakó volt és egy-egy szegény ellátására Noviszad eddig napi hat dinárt költött. A városi tanács belátta, hogy ez a hat dinár kevés és ezért a jövő évre a rutpi eltartás diját kétszeresére emelték fel. A szegényházat a tavasszal renoválni fogják, újból berendezik és az eddigi negyven lakó helyett a szegények létszámát ötvenre emelik fel. A városi tanács körében az az eszme is felvetődött, hogy az adózás elavult rendszerén szintén változtatni kell és Noviszadon a városi adózás rendszerét modernizálják. Hir szerint az adózási rendszer modernizálására Zagreb közigazgatását veszik például, ahol ezen a téren vallóban korszerű állapotok uralkodnak. A modernizálás keresztülvitelénél elsősorban az elavult pót- és fogyasztási adórendszer megváltoztatását vennék tárgyalás alá. Megszülik a szuboiicai rendőrség kertgazdasága Ráfizetéssel működik Karakasevics volt főkapitány alapítása ház megreformálására vonatkoztak. A város álláspontja különben is az, hogy a színház egyrészt az egydináros mozijegyadó utján, másrészt a vigalmi adó elengedésével a várostól olyan támogatást kap, amely a szubvencióval együtt évenként csaknem eléri az egymillió dinárt. A város tanácsa a jövő esztendőre a Szrpszka Mntica könyvtára részére ötvenezer dinár segélyt irányzott elő, úgyszintén segélyt irányoztak elő egy noviszadi napközi otthon létesítésére is, amelyet a városi szegényházban fognak felállítani. Ugyancsak nagyobb segélyt szavaz meg a város a tanárkongreszszus támogatásúra is, amelyet a jövő évben tartanak meg Noviszadon. A városok kongresszusára, amelyet 1926 júliusában tartanak meg Noviszadon, nem kevesebb, mint százezer dinárt irányoz elő Noviszad városa, amely igen nag5' súlyt fektet ennek a kongresszusnak a sikerére. Noviszad város tanácsa mindezek mellett nem feledkezik meg a sport támogatásáról sem. A jövő esztendőben Noviszadon tartják meg az országos regattaversenyeket, amelyeknek a segélyezésére a város szintén nagyobb őszszeget irányoz c'ő. Noviszad városának már régóta egyik égetően sürgős problémája a szegényház ügyének rendezése is. A noviszadi Telepátia Irta: Móricz Zsigmond — De miért mondta azt Irma, hogy mi van Aradiékkal! — szólt a néni, — lám megérezte. — Az én feleségem messzibe lát! Clairvoyence. Tclepáthia, — kiáltott Szalay Péter. — De egész komolyan. — Tényleg azt mondta, hogy látja a hóban a néniéket — mondta Annuska nagy szemekkel. — De igazán, tisztára megmondta, — zsibongtak többen. — Hát hiszen nem volt nagy vicc, — ott voltunk. — szólt Aradi a felvilágosultság cinizmusával. — De nem, de nem, — kiabáltak egyszerre. — tisztára megmondta, hogy egy hóbucka mellett áll és a lovat keresi1! Erre Aradi is elhallgatott. — A lovat? Kísérteties érzés futott át mindnyájunk hátán s a nagy, vidám társaság oly néma lett, a légy zúgását meg lehetett volna hallani, ha volna légy e késő karácsonyi éjszakán. — Nem azt mondta? De azt mondta! — Igen. — és sokan állították. — Az én feleségemnek megvan ez a képessége, nem első eset, — mondta Szalay Péter. — A múltkor a fiamnak koncertje volt Berlinben és kérem tudtuk mikor lesz a koncert, tudtuk az óráját s egyszer csak felkiált a feleségem: »Elkésik, elkésik!« Ki késik el. aranyos drága lelkem — kérdeztem tőle. — »Bél'ácska elkésik a koncertjéről.« Hogy-hogy? »Ott áll egy kapu alatt Szubotica város határmenti birtokán, mintegy hatvan holdnyi területen. néhány évvel ezelőtt kertgazdaságot létesítettek, amelyet a rendőrség kezelt. A kertgazdaság néhai Karakásevics Gábor rendőrfőkapitány ellenőrzése alatt csakhamar virágzó vállalattá fejlődött és nemcsak a városi tisztviselők szükségleteit fedezte, hanem lehetővé vált, hogy nagyobb mennyiségű terményt áruba is bocsássanak. Karakasevics elhunyta után a kertgaz-; daság körül különböző zavarok támadtak, amelyek miatt a városi tárnics most elhatározta, hogy a kertgazdaságot likvidálni fogja. A városi tanács határozata, aihely csütörtökön került nyilvánosságra, navv feltűnést keltett a városi tisztviselők körében. A likvidálás okáról különböző hírek kerültek forgalomba, azonban mint értesülünk, a tanácsot csak az a körülmény kényszeritette erre a lépésre, hogy a kertgazdaság az utóbbi időben passzív vállalattá vált és ráfizetés nélkül nem lehetne tovább fenntartani. Karakásevics Gábor a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolta a kertgazdaság felett, naponként megakadályozta azokat a visszaéléseket. amelyek halála után bekövetkeztek. Karakásevics után Csupurdia Milián rendőrkapitány vette át a kertgazdaság vezeiését. de Csupurdiát egyéb hivatalos teendői megakadályozták abban, hogy kellő ellenőrzést gyakorolhasson és így történt, hogy a gazdaságban alkalmazott bolgár kertészek súlyos visszaéléseket követtek el. A rendőrségi nyomozás folyamán megállapították, hogy a bolgár kertészek a termés nagyré! szét eladták és csak egy kis részét szolgáltatták be a városi tisztviselők részére. Ezzel egyidejűleg az is kiderült, hogy a bolgárok nagyobb parcellákat felesbe kiadtak a kör- I nyékbeli földműveseknek, anélkül, hogy erről értesitetíék volna Csupurdia rendőrkapitányt. Ezidőtájt történt, hogy Csupürdia helyére Kakassy Jenő szakképzett gazdász jelentkezett, aki aztán meg is egyezett a város vezetőségével. Kakassy a föld termőképességének fejlesztésére nagyobb beruházásokat végzett. azonban ezeket a költségeket nem birta e! a kertgazdaság, amely évről-évre kevesebb jövedelmet hozott. Az utóbbi időben a városi tisztviselők körében is súlyos panaszok merültek föl. mert a vállalat és nem jön se kocsi, semmi. Jaj istenem, ugv meg van ijedve az fa gyerek és én is.« És kérem a kezét tördelte s futkosott a szobában, | hogy most mi lesz. És tovább nem látta s akkor rögtön leült és levelet irt, hogy »Bélácskám, angyalom, azonnal ird meg mii történt, úgy láttam, mintha egy kapu alatt állottái volna s esett nagyon az eső és te igen meg voltál ijedve, hogy elkésel s én még most is remegek, hogy lekéstél e koncertedről, édes angyalom, egyetlen kis fiam.« — Hallatlan, lehetetlen. — mondták a társaságban s mindenki egy kicsit borzongva nézett a nénire, aki kövéren s egészségesen ült köztük; ha legalább valami olyan kisértetlátó sovány volna, akire az ember rá se szeret nézni, mert fél, hogy lélekké válik. — S az a különös. — mesélt tovább az ura, — hogy azután már nem látta!... Csak egy villanást!... Lájja a kapu alatt; de azt nem Látta, hogy jött-e háti kocsi vagy nem. —• Na és úgy volt? — Hát persze, hogy úgy! Bélácska abban a pillanatban ott állott egy kapu alatt s őrült izgalomban számlálta a perceket, mert zuhogott az eső s ő frakkban s lakkcipőben volt s nem jött kocsi. Akkor jött egy hordár, azt elküldte kocsiért s késve érkezett be. olyan ideges volt. hogy csak a dobogón szűnt meg az idegessége, irta. hogy az volt az érdekes, hogy minden tagja remegett s mikor kilépett a dobogóra, semmi se volt tovább, akkor már a müvészláz elnyomta a másikat ... — Hát hogy is volt abba a hóba? — mondta csöndesen, mosolyogva Arad!. — Én nem tudom. — mondta Irma néni, — nem volt az siemtni, csak én egy pillanatra úgy láttam, hogy maga ott áll egy hóbucka alatt s a lovakat keresi s igen meg van ijedye. — Engem nem láttál? — szólt Aradiné. — Nem, hisz azon ijedtem meg, hogy az uradat láttam egyedül a hóban. — Ez különben is gyengéje a szivecskémnek. iszonyúan retteg a fölborulástól, — mondta Szalay Péter. ' — Hm, — tűnődött Aradi. — Ez azért különös, mert én az egész kalandon csak nevettem, semmibe se vettem, de volt egy pillanat, amikor eszembe jutott, hogy ennek fele se tréfa, itt mindnyájan megfagyhatunk. Mert a ló, ahogy mondtam, elszaladt s otthagyott bennünket. Most nem láttam, se a kocsist, se a szánt, se a feleségemet, s abban a furcsa ködben nem lehetett tájékozódni, neszt se hallani, csak a sz_élfuvást... Bizony egy pillanatra elszorult a szivem... — Hát én ezt láttam — szólt Szalayné. —{ Egyszer menyasszonykorában volt egy nevezetes esete, az volt az első, mikor ezt észrevettem rajta. Hát az természetes ugye. hogy a vőlegény s menyasszony folyton látjájc egymást, vagy úgy tesznek, mjütha látnák, annyira vágynak egymás után, hogy csak a szemüket kell behunyni és úgy érzik, mintha már ott is volna vágyaik netonem gondoskodott ellátásukról. Ezek az egyre sűrűbben felmerülő panaszok birták azután arra a város vezetőségét, hogy átvizsgálja a kertgazdaság működését. Á vizsgálat eredménye a kertgazdaság likvidálásáról szóló határozat, mert megállapitották, hogy a vállalat, amelynek önmagát kellene fenntartani^ és amely Karakasevics idején kitűnő eredményeket mutatott fel, csak ráfizetéssel működhetett volna tovább. 1925. október .30 A kacsáitok tovább garázdálkodnak az ocbridi kerületben Hat kereskedőt kiraboltak- -.V í Beogradból jelentik: Az ide^rkezß jelentések szerint'a kacsátok állandó garázdálkodása a debar-cfchridf kerületben komoly zavarokat Idézett elő, A kerület keresztény lakossága körében a muzulmánok és albánok éllen olyan nagy ellenszenv mutatkozott, hogy a hatóságok katonaság kirendelését kérték, hogy a fenyegető véres eseményeknek eleiét vegyék, A la* kosok között egyébként k'étszáz^dar^b fegyvert osztottak ki, hogy a kacsáitok esetleges újabb támadásává! szemlém megvédelmezhes^ék magukat. A kerület lakosságának nyugtalan'’ ságát fokozta, hogy a pécsanpujevcl országúton ujabp rßhlö(ägigc1d§ JQrn tént. Húsz tagból'álló kacsák-csupat megtámadott hat kereskedőt, akikét teljesen kifosztottak, még a ruháikat is elvitték. A menekülő kacsákokat a csendőrség üldözi. Az ochridi kerületi elöljáró ég egyháziért! nollétáről eddig még semmit sem állapítottak meg. Valószínű, hogy a kacsákok Albániába hurcolták át őket. vábbja... De én egyszer megyek a menyasszonyomhoz s azt mondja nekem: »mondja Péter, kik voltak ma magánál..,?« »Senki...« Da igen s elkezdi mondani hogy ő látta a szobámat. — megjegyzem, nem volt nálam (természetesen) soha, — s látta, melyik sarokban van a kályha s hogy annak az ajtaját kinyitottam és bedobtam valami papírokat s hárman voltak a szobában és én egy nagy kockás überciherben voltam ... Hát én kérem, meghaltam a rémülettől. Mert nekem tényleg volt egy nagykockás felöltőm, de már nagyon régi volt és én abban nem mentem volna ki soha a szobából, olyan nincs, annál hiúbb voltam. De akkor délután nálam volt három barátom, akikkel arról beszélgettünk, hogy meg kell semmisíteni minden nyomot, ami a múltra tartozik és én összeszedtem a régi szerelmes leveleket, amiket akkor kaptam, mikor még nem ismertem az én édeskedves menyasszonyomat. Ezeket dobtam a kályhába s biztos, hogy abban a .pillanatban igen erősen s ijedten gondoltam őrá, hogy csak ezt meg ne lássa s boldog voltam, hogy pár perc múlva vége minden áruló nyomnak... S meglátta. Hogy lehet ezt magyarázni... —T elepáthia. Nagy nevetés lett. — No de nem lett semmi baj, leéltünk harminc évi házasságot. s soha többet nem kapott rajta, hogy előle valamit titkolni kellett volna. Ezen még nagyobb nevetés lett, mert voltak, akik jól tudták, hogy nagy kutya volt az öreg, hü szerelme mellett sem szalasztotta el azt. ami fó...
