Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-02 / 264. szám

1925. október 2. BÁCSMEGYEI NAPLÓ »A szerlb-horvát megegyezés nagyhatalmat csinált a kisantanthóla Radios agy érezte magái Genfbem, mint hal a vízben A parasztvezér a Népszövetségről, a pacifizmusról, a leszere­lésről és az ország uj rezsimjének külpolitikai jelentőségéről Radics István nyilatkozata a Bácsmegyei Maplónak Zagrebből jelentik: A horvát paraszt­párt elnöke, Radics István, pénteken délután fogadta a Bácsmegyei Napló tudósitóját, aki előtt genfi szerepléséről és benyomásairól nyilatkozott: — Mint minden nagy dolgot — mon­dotta — a Népszövetséget is csak kö­zelről lehet megismerni és csak közvet­len benyomások után lehet megítélni azt a nagy haladást, amit vezetése alatt Eu­rópa megtett. Az első benyomás a kö­vetkező: itt van valamennyi nagy kulturnép és ami a legfontosabb, telje­sen demokratikusan lépnek tök A kis népek még nem találták föl magukat egészen a Népszövetségben. Az appará­tust Anglia és Franciaország vezeti és ez szerencse mindnyájunkra. A kisan­­tant csak az utóbbi időben tudott ere­jéhez méltó szerephez jutni, aminek az volt az oka, hogy eddig nem hittek bé­kekészségében. A radikálisokkal való megegyezésünk azonban nagyhatalmat csinált a kisantantból és most már bé­­keszeretetünket is elismerik. A kisantant három külügyminisztere: Dúca, Benes és Nincsics igazán kiváló triumvirátus, akik nagyszerűen egészítik ki egymást. Benes a szorgos méh. Dúca a grand PiO' neur, Nincsics pedig kumtator, de jó ér telemben. Az ő jelszava: nem szabad túl gyorsan nekimenni a dolgoknak. Be­nes bent van a népszövetségi tanácsban, Dúca alelnök és Nincsics a harmadik bi­zottság elnöke. Lengyelországgal olyan intim lett a viszony, hogy a végén úgy látszott, hogy Lengyelország is tagja a kisantantnak. — Érdekes képet nyer a Népszövet­ség — folytatta nyilatkozatát Radics —­­Németország belépésével. Hogy ml lesz? — azt hiszem ugyanaz, mint a ml bel­politikánkban. Németország be fogja ílátni, hogy Genfben nem folytathat olyan politikát, mint Berlinben. A Népszövet­ség zenekar, melyben nem szabad hami­san játszani. A munkáskérdés megoldása Radics ezután a genfi munkaügyi hi­vatal működéséről beszélt és többek közt a következőket mondotta: — Nagy hiba volna, ha a munkaügyi hivatal javaslatait ezentúl is mellőznék, úgy mint ahogy eddig tettük. Én han­goztattam Genfben is, hogy egy agrár­­állam, mint mi, minden veszély nélkül a legliberálisabban oldhatja meg a mun­káskérdést. Nekünk nem kell félnünk e tekintetben, mint az ipari államoknak. Nekünk nem az a célunk, hogy munká­sokat toborozzunk, mert hiszen sem a radikálisok, sem pedig mi nem munkás­szavazatoknak köszönhetjük uralmun­kat. Bennünket csak a szociális igazság vezet. A szerb—horvát megegyezés nemzetközi sikere — Dandurand, a Népszövetség köz­gyűlésének elnöke — folytatta Radics — megígérte, hogy meglátogatja az S. H. S királyságot és tanulmányozni fogja demokratikus intézményeinket. Paul Boncourt is gratulált a szerb-horvát megegyezéshez és kijelentette, hogy ez volt az egyetlen helyes megoldás. Ha a mai francia kormánynak — mondotta nekem Boncourt — olyan erős többsége lenne, mint nekünk, akkor valóban ve­zetné egész Európát. Boncourt kijelen­tette, hogy tanulmányozni fogják a mi módszerünket és ők is jobban fognak foglalkozni a parasztsággal. Egyébként mindenki, aki gratulált a megegyezés­hez, azt kérdezte .tőlem, hogy az tartós 1esz-e? Természetesen tartós lesz — fe­leltem — hiszen csak mi ronthatnék ei, ez a szándék pedig távol áll tőlünk. A leszerelés megvalósítása az SHS királyságban Radics István ezután a leszerelés kér­déséről beszélt. — A Népszövetség ülésén olyan paci­fista hangulat uralkodott, hogy én, mint régi pacifista,, úgy éreztem ott magamat, mint hal a vízben. A Népszövetség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a dön­tőbíróság szükséges garanciája csak a leszerelésben van. itt is pozitív sikerünk volt, mert hiszen a horvátokról köztu­domású, hogy pacifisták. Ez is egyik oka annak, hogy megegyeztünk a szer­­bekkel. E megegyezésnek egyik követ­­ménye a következő is: Mondjuk most kétszázezer főnyi hadseregünk van. Mi keresztül fogjuk vinni, hogy ezt a lét­számot tiz, húsz, vagy Ötvenezerrel le­szállítjuk, anélkül, hogy kérdeznök, hogy más állam is igy cselekedett-e. Ezzel néhány milliárdot meg fogunk takarítani és a termelésben is nyerünk, mert több munkásunk lesz. így tehát néhány mil­liárdot megtakarítunk, néhányat pedig még keresünk is. Addig azonban, amig ezt keresztülvisszük, tökéletesebb tech­nikai felszerelést fogunk adni hadsere­günknek. Mi demilitarizdlni fogjuk ma­gunkat, de erősebbek leszünk, mintha nagy állandó hadsereget tartanánk fenn. Én ezt nyíltan kijelentettem Genfben is, mert a nagy hadseregeket mindig csak belső okokból tartják fenn, hogy a ha­talmon levők ezzel megőrizzék uralmu­kat. így van ez ma Szovjetoroszország­­ban is. Lecke Amerikának Radics ezután elmondotta, hogy mi­lyen érdekes beszélgetést folytatott Zim mern amerikai professzorral, a Rocke­­feller-intézet igazgatójával, aki szintén részt vett a Népszövetség ülésén. — Megkérdeztem tőle — mondotta Radics — vájjon ö az ujt vagy a régi iskola hive? A professzor nagyon cso­dálkozott, nem tudott válaszolni, mire megmagyaráztam neki: az öreg pro­fesszorok sokat tudtak, de keveset ér­tettek, a fiatalok keveset tudnak, de so­kat értenek. Önök amerikaiak olyanok, mint a kisgyermekek, nem akarnak Eu­rópával játszani. Megcsinálták a Nép­­szövetséget és most nem mennek bele. Önök demokraták és a béke hivei és hisztérikusan félnek a kommunizmustól. A paraszt nép is békeszerető, tudja, hogy a háborúban csak veszíthet. Az önök állama demokrata és kapitalista, ez pedig antinómia. Az amerikaiak azt hiszik, hogy jól végzik a maguk dolgát, de én azt hiszem, hogy ebben nincs iga­zuk. Az amerikaiaknak fontos problémá­kat kellene megoldaniok, amit azonban csak a Népszövetség utján végezhetnek el. A professzor szavaimra azzal a kér­déssel felelt, hogy nem mennék-e ki Amerikába és mindezeket nem monda­nám-e el Amerika politikusainak. Meg­jegyezte, hogy az ő államférfiaikat csak nagy pénzzel és nagy ideával lehet va­laminek megnyerni. Nincsics — pacifista Először történt — folytatta Radics — hogy a horvát nép szerephez jutott a nemzetek társaságában. Azt kérdezték tőlem, hogy lehetne nálunk a Népszövet­ség mellett' agitálni. Azt válaszoltam: nálunk minden ember tudja, mi a Nép­­szövetség. Meg fogják látni, hogy fog­nak kapni a horvdtok azon a cikken, amit Géniről és a Népszövetségről Írok. A mi népünknek az a fö: lesz-e béke? Meggyőződtem róla, hogy Nincsics is valóban pacifista, sokkal szolidabb, mint gondoltam. Neki nincs semmi extrava­ganciája, ö megállapodott ember. Azt hiszem, hogy Marinkovics Voja nem volna ilyen jó külügyminiszter. „Azt írták rólam, hogy bolond vagyok“ — Észrevettem —- mondotta — ezután Radics — hogy bizonyos emberek vár­ták, hogy Genfben tudja isten mit fogok csinálni! Mert tudják ők, hogy ha vala­mit megfogok, azt két kézzel fogom meg. A dolog különben, amiről a lapok megemlékeztek, igy történt: Ifkovics dr. delegációnk titkára azt mondta egyszer nekem, hogy Ribniker, a Politika Gent­­ben tartózkodó szerkesztője azt mondta neki, hogy nekem kész beszédem volt a plénumhoz, de Nincsics nem engedte meg, hogy beszéljek. Ribnikert erre szembesítettem Ifkoviccsal. aki azt vá­laszolta, bogy nem akar tanú lenni eb­ben az ügyben. Mikor ezt Nincsicsnek megemlítettem, meg akarta cáfolni a hí­resztelést, de én meg nem engedtem ezt. — Egy újságíró — folytatta nyilatko­zatát Radics István — azt irta rólam, hogy én bolond vagyok és a bolondsá­goknak is van határa. Bolondok az em­berek, ha hallgatnak és még bolondab­bak, ha beszélnek. Én nem mondom, hogy mindig okos voltam,, de az újság­író, előtt hangsúlyoztam, hogy nekünk kis népeknek nem szabad Hamupipőké­nek lenni. Ez az újságíró azonban nem értett meg engem és ezzel bebizonyí­totta, hegy nála nincs határú a bolond­ságnak. Incidens a genfi pravoszláv templomban — Azt hiszem — folytatta tovább Ra­dics — hogy volt körülöttem egy em­ber, akinek az volt a feladata, hogy cselt vessen és minden lépésemet ügyelje. A genfi pravoszláv templomban a -trónörö­kös születésnapja alkalmából hálaadó is­tentisztelet volt, melyen én is résztvet­­íem. Az orosz pap, aki a misét celeb­rálta, csak a szerb királyról és Szerbiá­ról emlékezett meg beszédében. Mikor kimentünk a templomból rögtön megro­hantak az újságírók és megkérdezték, mit szólok az orosz pap beszédéhez. Azt feleltem: a pap imádkozott az istentisz­teleten a trónörökösért, a királyfi egész­ségét azonban az ima nélkül is megőrzi nekünk az isten. Nincsics mikor meg­tudta, hegy miről van szó, intézkedni akart, de az incidens enélkiil is elsimult: a pap később maga kért tőlem bocsá­natot. Végül kijelentette Radics, hogy a meg­egyezés politikáját tovább folytatják és abban semmiféle zavaró incidens nem merült fel, Hegy mikor megy Beograd­­ba, azt még nem tudja, egyelőre min­denesetre bevárja Zagrebben Radics Pavle megérkezését, aki referálni fog neki a belpolitikai helyzetről. 5, oldal-Reinitz Jakab a nagyváradi ítélőtábla előtt A hétszeres rablóg-yilkosság miatt letartóztatott vádlott továbbra is ártatlanságát hangoztatja — Uj bizonyítékok szólnak Reinitz bűnössége mellett Nagyváradról jelentik: A nagyváradi Ítélőtábla szerdán kezdte meg a hétsze­res rablógyilkossággal vádolt Reinitz Jakab egyik bünpörének felebbviteli tár­gyalását. Ezúttal Grosz Herman nagy­károlyi szálloda-tulajdonos meggyilkolá­sa miatt áll a bíróság előtt, amely miatt a törvényszék Reinitzot életfogytig tar tó kényszermunkára Ítélte. A táblai tárgyaláson Reinitz állhata­tosan tagadta a gyilkosságot, amivel vádolják. — 1923 szeptember 10-én. — mondta az elnök — amikor a rendőrségen elő­ször kihallgatták, letagadta, hogy Grosz szál együtt utazott. — Azt hittem, — válaszolt a vádlott — hogy Groszt csempészés miatt fogták el valahol. Féltem, hogy engem is bele­kevernek. — De később is tagadta. — Még nem volt tudomásom eltűnésé­ről —- Hogyan lehet, hogy elutazott Grosszal, anélkül, hogy tudta volna, mi­ről van szó. Ilyent nem tesznek üzlet­emberek. — Grosz csak azt mondta, hogy pri­ma üzletet csinálunk s a vonaton meg­mondja a többit. A vonaton tényleg kö­zölte, hogy aranyat vesz és átcsempészi Magyarországra. — Hogy lehet, hogy Grosz nem vitt semmit sem az útra, jóllehet előre tud­ták, hogy sokáig távol lesznek? — Nagyságos Elnök Ur. — mondja siró hangon Reinitz — ez tisztázza az egész ügyet és ez bizonyítja ártatlansá­gomat. Ha én ajánlottam volna ezt az üzletet, akkor Grosz felkészült volna. Elnök: Hogy lehet az, hogy két olyan intelligens ember, mint maguk, elindul­nak az erdőbe pénzzel? És miért mutat­ja be magát Grosszal úgy, hogy Grün­­berger Nánásról? Miért nem mondta meg a nevét? — Méltóságos Elnök Ur, ha én azt mondom, hogy Reinitz vagyok Szatmár­­ról, rögtön gyanút keltek. Azután elmesélte Reinitz, hogy Nagy­bányán az István-szállóban szállottak meg, ahol Grosz elvált tőle. Előbb azon­ban huszonkétezerötszáz lejt adott át neki. — Ennyi pénzt átadott Orosznak és mégis eszközölt később fizetéseket? Kaufmann azt mondja, hogy maga sze­gény ember, honnan volt annyi pénze? — Dollárokat adtam el Erről eddig nem tett említést. Reinitz bizonygatja, hogy első vallo­másában csakugyan tétt erről említést. — Azt mondta az utolsó tárgyaláson, — mondja az elnök, — hogy Grosz 7-én Kolozsváron volt. Hol volt addig? — Ezt kérdeztem én is az ügyész úr­tól, amikor azt állította, hogy 8-án vé­geztem Grosszal Elnök: Azzal gyanúsítják, hogy a Grosz utolsó levelét maga irta. Reinitz: Ez hazugság! A stilus is iga­zolja, hogy nem én írtam. Elnök: Miért tagadta, hogy Groszt is­meri? Reinitz: Nem tagadtam le és nem is tagadhattam. Groszné minden szava ha­zugság. Az elnök szünetet rendel el s a bíró­ság visszavonul Szünet után Reinitz többi bűnére ke­rül a sor. A kassai rendőrség legutóbb kihallgatott egy Damjanovics nevű em­bert, aki azt vallotta, hogy Reinitzal együtt 3 ismeretlen zsidót gyilkolt meg. Damjanovicsúl szembesítették Reinitzal és ráismert benne a bűntársára. A védők ellenezték ennek a jegyző­könyvnek a felolvasását, azonban a ta­nács elrendelte, hogy felolvassák a Dam­janovics vallomását, mert az az itt emelt vád tekintetében is bizonyítható. A referens biró felolvasta a vallomást, amely szerint 1922-ben a Bankó-erdőben Reinitzal együtt megölt két ismeretlen zsidót és 1921 tavaszán a Bankó-hegyen egy ismeretlen embert, akiről az a gya­nít, hogy Leichter Salamon szabó volt. Reinitz minderről azt vallja, hogy ko­holmány. A tárgyalás folytatását csütörtökre halasztották. BY-OXYNE FOGKRÉM Kapható „SOA“ DROGÉRIÁBAN NOVI^AD

Next

/
Oldalképek
Tartalom