Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-27 / 287. szám
4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. október 27. CIRKUSZ »Sd Sorsjáték Én is behódoltam a kor uralkodó eszméjének és vásároltam az összes kibocsátott sorsjegyekből. Nemcsak jövedelmemet, de vagyonom tekintélyes részét is sorsjegyekbe öltem. De hosszú ideig nem nyertem semmit. Egyszer aztán hirtelen megiordult a szerencsém. Egy szép őszi reggelen felvertek hajnali álmomból. Egyenruhás /fiatalember állt előttem. — Uram, — szólt megilletődött han•gon — ön megnyerte a Lótenyésztők és dókötők sorsjátékának harmadik diját a U. 134-0491 számú sorsjeggyel. Titkárom, akit havi 5000 dinár fizetéssel csak azért alkalmaztam, hogy nyilvántartsa összes sorsjegyeimet és a húzásokéit, különböző regiszterek alapján kikereste a kérdéses sorsjegyet. — Tessék? Mi a nyeremény? Remélem néhány száz ló. ' —- Nem kérem, — hangzott a válasz — a harmadik nyeremény egy vagon légypapir. Átvehető a gyárban. —Hol a gyár? — Ausztriában. Ott gyártják a legjobb minőségű légypapirt. — De mit csináljak én ezzel a sok légypapiral? — Majd jól fog esni a nyáron. De. ha uraságod nem óhajtja a tetemes szállítási költség miatt az árut hazahozatal, mi szívesen megváltjuk készpénzzel is. — És mennyit kapok? — Öt dinárt. Visszafizetjük a sorsjegy árát. i Szerencsém ezután se hagyott. Egy remisre, nyertem különböző hasznos dolgokat. A fogorvosok sorsjátékén enyém lett az első dij egy métermázsa fogvájó. Megnyertem a Mentők sorsjátékán a szecskavágógépet, a Csillagászok Jóléti Alapja sorsjátékán egy vadonatúj cipőhúzót és az Alvajárók társgysorsjátékán két hold földet Alaskában. Igaz, hogy átlag 15—20.000 sorsjeggyel játszottam, mégis büszkén mondhatom, hogy nem volt nap, amikor egy-két nyereményt meg nem ütöttem volna. Egyszer — ugyancsak korán reggel — heves kopogásra ébredtem. Sorsjegyügyi titkárom jelentette hogy a Vám- és állatvédelmi Egyesülettől vannak itt. — Nyertünk valamit? — Úgy látszik. A hölgy ezt akarja bejelenteni. — Jöjjön be. Elég csinos, molett szőke nő lépett be. — Uram, — igy szólt — ön a TSE 82-417. számú sorsjeggyel megnyerte a Vám- és állatvédelmi Egyesület sorsjátékának második nyereményét. — Éljen! Mi az a második nyeremény? A hölgy szerényen mosolygott. — Én vagyok kérem. — Tessék ? — Én vagyok a nyeremény. Tessék átvenni. Kezdett vetkőzni. Nagyon megrémültem. — Pardon nagysád, itt a tikárom, ő kezeli a nyeremény tárgyiakat. Tessék neki átadni . . . — Sajnálom, — alapszabályaink értelmében csak a nyerőnek magának adhatjuk át a nyereményt. Kalapja és kabátja már egy széken bevert. — De kérem, nagysád nekem nyolc napon belül kell jelentkeznem a nyereményért. Miért olyan sürgős, e;z Isten áldja meg. — Micsoda? Maga nem örül nekem? — Sőt. Tartom szerencsémnek. — Nos akkor?! Többet nem is beszélt, hanem eleget tett az alapszabályokban lefektetett kötelességének. Mikor eltávozott, titkárom, aki rendes ember, beírta a nyeremény átvételét a főkönyvbe. — Mondja csak — kérdezte őnagyságától — úgy e ön második nyeremény volt ebben at sorsolásban. — Igen. — És mi volt a főnyermény? önagysága készségesen felelte: — A főnyeremény kérem tiz dinár készpénz volt . . . Stella. Két deci ecetsavat ivott bor helyett egy becskereki kereskedő Öngyilkosság, vagy baleset? Becskerekről jelentik.: Herczeg Emil tekintélyes becskereki füszerkereskedő a Car Dusan-uccai üzletében hétfőn reggel eddig még ki nem derített okból két deci ecetsavat ivott és anélkül, hogy visszanyerte volna eszméletét pár órai szenvedés után meghalt. Herczeg, aki igen jómódú és tekintélyes kereskedő volt, már régóta erős neuraszténiában szenvedett és igen gyakran ivott Feleségével emiatt sokszor összetűzött és a családi élete nem volt a legnyugalmasabb. Vasárnap este is ittasan ment haza és felesége szemrehányást tett neki könnyelműségéért. Herczeg hétfőn kora reggel bement az üzletébe, kiszolgált néhány vevőt, aztán bement az üzlet melletti szobába. A segédek azt hitték, üzleti ügyeit intézi, pár perc mülvá azonban hörgést hallottak, mire bemeüitek a szobába és görcsökben fetrengve a földön találták főnöküket. A szobában levő asztalon egy pohár volt, amelybe, mint megállapították ecetsavat öntött Herczeg és azt kiitta. A szerencsétlen kereskedőt nyomban beszállították a Kleics-féle szanatóriumba, ahol pár óra múlva meghalt. A rendőrség megindította a vizsgálatot, de egyelőre nem tudták megállapítani, hogy öngyilkosság vagy véletlen szerencsétlenség történt-e. Herczegnek nem voltak anyagi zavarai, viszont lehetséges, hogy pálinkát akart inni és véletlenül öntött az ecetsavból. A boncolást elrendelték. Agyonszurták „veres“ Pistát Legényháboruság a bál után — Főtárgyalás a szuboticai törvényszéken A szuboticai törvényszék hétfőn tárgyalta Tóth Boldizsár gépész bűnügyét, aki a topolai Ozorák-féle korcsmában julius 12-íkén bicskával agyonszurta bál után a »Vörös Pista« néven ismert Varró Istvánt. Az ügyben Pavlovics István büntetőtanácsa. ítélkezett, a közvádat dr. Vasziljevics Ljuba államügyész képviselte, míg a védelmet dr. KeUert Benő látta el. A tárgyalást reggel kilenc órakor nyitotta meg az elnök és a vádirat ismertetése után rátért a szándékos emberölés bűntettével vádolt Tóth Boldizsár kihallgatására. Az elnök: A vádat megértette. Bűnösnek érzi magát? A vádlott: Nem. Önvédelemből tettem. Az elnök: Mondja el, hogy történt az eset. A vádlott: Bálban voltunk vasárnap, julius 12-én, Ozorák István korcsmájában. Sokan voltak ott. Táncoltunk. Az elnök: Ott volt az elhalt Veres István is? A vádlóit: Igen. Az elnök: Ismeretségben voltak? A vádlott: Ismertem régebbről, három-négy esztendeje. Az elnök: Haragban voltak egymással? .* - >;j jjg! A vádlott: Nem. ' ' w Az elnök: De volt maguk között valami vetélkedés egy lány miatt? A vádlott: Vetélkedés nem volt. Ismertem Horváth Katót, ő is ott volt a bálon és Veres István táncolt vele a bálon. Az elnök: Szerelmes volt maga a lányba? A vádlott: Nem is voltam szerelmes. A leány bátyjával barátkoztam. Alikor a gépészetet tanultam, egy iskolába jártunk. Az elnök: Ittak a bálban? A vádlott: Nem sokat. Két-három pohár édespálinkát ittam. Az elnök: Veressel beszélt a bálban? A vádlott: Nem beszélgettem vele, nem is szóltunk esyüaájdw®*- Veszekedés sem volt se a bálban, se az előtt. Egy héttel a bál előtt le is fotografáltattuk magunkat közös képen. Az elnök: Mikor ment haza a bálból? A vádlott: Reggel négy órakor. Egészen világos volt. Becsiéi István barátommal mentem. Mielőtt elváltunk egymástól, megálltunk az utón és beszélgettünk. Ekkor haladt el mellettünk Veres István, aki Horváth Katót kisérte haza a bálból. Mikor odaértek hozzánk, köszöntöttük egymást, aztán ők tovább mentek, Horváthéknak a kálvária közelében levő lakása felé. Mink egy darabig még tovább beszélgettünk, . aztán Beoskei elment haza. Ahogy elindultam én is, Veres István már jött vissza egyedül, mert a Horváthék háza nincsen messze attól a helytöL Egyenesen szemközt jött velem. Én azt mondtam neki: »Szervusz«. Erre ő rámkiáltott: »Miért leselkedsz te utánam?« — »Nem leselkcdek én — válaszoltam nyugodtan. — »Dehogynem, — felelte ő, — tudom én, hogy a Becskei Pistát is azért hívtad, hogy engem megverjetek«. — »Eszembe se volt ez, — mondottam — nem haragszom én te rád«. — »De igen, haragszol, azért, mert erre járok, ahol a Katóék laknak«. — »Van elég hely az uccán, mehetsz, amerre akarsz«, — mondtam neki. — »Ismerlek már téged« — felelte ö. Erre aztán elkezdtünk egymással feleselni. Egyszerre az öklével ez arcomba ütött. Én megszaladtam. Ö utánam. Megfogta a kabátomat, folyton rugdosott és ütötte a fejemet. Én a zsebemből kivettem a bicskámat és elkezdtem hátÉífeíé szúrni, ö elkapta a kezemet. Énf'égyre csapkodtam hátra. Mikor a kezemet megfogta, szemközt kerültünk. Ékkor ütöttem feléje a késsel, de nem tudom, hogy hol szúrtam meg. Az elnök: A fejét szúrta meg. A vádlott: Nem tudom. Azután elkezdtem hazafelé futni Egyszer néztem csak hátra. Láttam, hogy Veres a házak mellett megy. Mikor délután hallottam, hogy a Veres meghalt, jelentkeztem a főszolgabiróságon, ahol letartóztattak. Ezzel véget ért a vádlott vallomása és megkezdődött a tanuk kihallgatása. Első tanúnak Horváth Katót hívta fel a bíróság. A leány az eseményeket úgy adja elő, mint a vádlott, addig a pontig, amíg Veres István kíséretében a házukig ment és bement a akásba. Amikor bent volt a szobában, zuhanást hallott kívülről. — Az apám kiment az uccára, megnézni, mi történt. Én utána mentem. Amikor kijöttünk, láttuk, hogy a Boldizsár vagdossa a bicskát Veres feé. Apám odament hozzájuk és szétválasztotta őket. Apám bevezette a vérző Verest a mi házunkba. Onnan hazavitték, ahol délután két órakor meghalt a Pista. A második tanú a leány apja, Horváth Elek volt, aki a leányával teljesen egybehangzóan mondja el az esemény lefolyását. Ezután Jeremies Risztó dr. és Bartha Antal dr. törvényszéki orvosok terjesztették elő az orvosi szakvéleményt az elhalt sérüléseiről. Ezzel a bizonyítási eljárás véget ért. Vasziljevics Ljuba dr. államügyész terjesztette elő ezután a vádbeszédet. A vádat módosítja és nem előre megfontolt szándékkal elkövetett, hanem szándékos emberölés bűntettével vádolja Tóth Boldizsárt. Kéri a bíróságot, hogy ebben mondják ki bűnösnek. Kellert Benő dr. védő kifejti, hogy Itt önvédelem esete forog fenn és kéri a vádlott felmentését. Amennyiben a bíróság nem mondaná ki az önvédelmet, kéri, hogy halált okozó súlyos testi sértésben mondják ki a vádlottat bűnösnek. Felsorolja az enyhítő körülménye-, két. A biróság rövid tanácskozás után meghozta az Ítéletet, mely szerint 3 vádlottat halált okozó súlyos testi sértésben mondotta ki bűnösnek és az enyhítő körülmények figyelembevételével egy évi és hat havi börtönre és ötezer dinár pénzbüntetésre Ítélte. A vizsgálati fogságból két hónapot beszámítottak a büntetésbe. Az ügyész a minősítés miatt, a vád-, lőtt pedig a bűnösség kimondása miatt felebbezett. KI a gyilkos? Emberöléssel vádolnak hét év után egy szerbneuzinai földmivest Becskerekről jelentik: A becskereki törvényszék hétfőn tárgyalta Stankov Jóca szerbneuzinai földműves bünpörét, akit az ügyészség azzal vádol, hogy 1918 novemberében, a forradalom kitörésének napján meggyilkolta Bajin Arkadije nevű hetvenkét éves gazdát. Szerbneuzinban, akár csak másutt, a mikor a forradalom kitört, nagyarányú fosztogatások történtek. A fosztogatók,, miután kirabolták a község összes zsidó kereskedőit, behatoltak Milivojcsev Milica földbirtokos házába, ahol valamennyien lerészegedíek. Ugyanezen a napon este nyolc órakor az uccán halva találták Bajin Arkadija hatvankét éves földművest. A hatóságok Bajin halála ügyében nem inditattak nyomozást és a gyilkosság már úgyszólván feledésbe merült, amikor hét év után Nikolics Mita és felesége feljelentésére a csendőrség letartóztatta Stankov Jóca ötvenhét éves szerbneuzeni földművest az alatt a gyanú alatt, hogy a gyilkosságot ő követte el. E vád szerint Stankov az uccán összeveszett Bajinnal, aki ittasan kést rántott rá és hazulról hozott ásóval agyonverte az öregembert. Az ügyészség Stankovval együtt feleségét is vád alá helyezte mint bűnrészest, mert a feljelentők szerint az ásót ő adta át az urának. A tárgyaláson Stankov elmondotta, hogy Bajiinnal valóban összeveszett, de kijelentette, hogy a gyilkosságot nem ö követte el. A feljelentőkön kivül a vádlott ellen vallott egy másik tanú, aki azt vallotta, hogy Milivojcsevékné! Stankov azt mondotta, hogy agyonütött egy embert. A többi tanuk nem erősítették meg a vádat és azt vallották, hogy olyan sötét volt, hogy a gyilkos személyét nem lehetett fölismerni. A biróság a tanúkihallgatások után a tárgyalást elnapolta és elrendelte a meggyilkolt Bajin exhumálását. A bíróság az uj tárgyalást a helyszínen, Szerbnauzinán fogja megtartani.
