Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-20 / 280. szám
2. oldal BACSMEGYET NAPLÓ 19°5. október 20. f ftar hogy ezt a politikát realizálni! akarja, A Prlblcsevics-párt részéről viszont elismerik ugyan, hogy a miniszterelnök a megegyezés politikája mellett tört lándzsát, azonban bi-' ZPnyos következtetéseket vonnak le \ abból, hogy a miniszterelnök Radios kormánybalépéséről nem tett említést, úgyhogy a független demokraták szerint ez a kérdés még tisztázásra szorul. Radios Istvánt egyébként szerdára újból Beogradba várják. Nincsics nem találkozott Berkessel A bcogracli lapok liirt adtak arról, hogy Nincsics külügyminiszter vasárnap Rakekbe utazott, ahol a locarnói ■ konferenciáról hazatérő Bencs csehszlovák külügyminiszterrel találkozott. Mint hétfőn kiderült, ez a hír nem felel meg a valóságnak, inert Nincsics a vasárnapot Kikín dán és környékén töltötte, ahonnan hétfőn érkezett \issza Beogradba. A Pribicsevics-párt kongresszusa A Priibicsevics-párt hétfőn délután bocsátotta ki meghívását a párt december 6-án megtartandó országos kongresszusára. A kongresszusra meghívták a párt valamennyi képviselőjét, a főbizottság tagjait és a kerületi bizottságok három-három kiküldöttjét. A kongresszuson rezoluciót fognak elfogadni, amelyben a pártnak a jelenlegi politikai helyzethez való viszonyát fogják megallapkani. A Radics-párt jelöltjei a parlamenti tisztségekre A Radics-párt képviselői klubja hétfőn délután ülést tartott, amelyet megelőzően a klub vezetői hosszas telefon-megbeszéléseket folytattak a Zagrebban tartózkodó Radios Istvánnal. A klub ülésén a parlamenti tisztségekre való jelölésekkel fog- 1 álkoztak és a parlament alelnőkévé dr. Kezsmam Lujó képviselőt Jelölték. Minthogy nem fogadta el, helyette Sibenik Sztankót jelölték. Titkárokul pedig Sacsinics Rudet és Zagorac Józsefet jelölik. A szlovén néppárt az ellenzéki politika ellen Ülést tartott hétfőn a szlovén néppárt klubja is Koroscc dr. elnöklé-Mind nagyobb lesz azoknak a vásároknak száma, amelyek tekintet nélkül a közelükben levő más városok vásáraira, számbavehető ipari és mezőgazdasági hátvéd nélkül vásárokat rendeznek, amiáital decentralizálják és szétforgácsolják az erőket. Ezek a szempontok vezethették dr. Krajacs Iván kereskedelmi minisztert. aki most véleményadásra szólította fel a kamarákat abban a kérdésben, hogy szükséges-e és a kiállítást rendező városok érdekében állók-e a mindinkább elszaporodó vásárok, amikor a külföldön már megkezdték a kisebbjelentőségü vásárok beszüntetését. A miniszter leiratában rámutat arra, hogy az idén Ljubljanában, Splitben, Zagrebban, Palánkán, Suboticán, Sremski-Mitrovicán és legutóbb Oszijeken volt kiállítás. Ebben ö a gazdasági erők deccntraii! zálását, a vásárok rendszertelen és ötletszerű rendezését, helyi jelentőségek túlbecsülését látja, miért is véleményt kér, hogy a jövőben megengedjék-e a kisebb, kizárólag különleges helyi érdekeket szolgáló vásárok megtartását ■ vágj? biztositsák-e ezt a jogot kizárólag tartományi és ipari és mezőgazdasági központok számára. Ha a helyi vásárok is engedélyt kapnának, vájjon az állami szubvenció tartassék-e fenn kizárólag a centrumokban misével. A klub-ülésen az egyes képviselők referáltak a választók hangulatáról. A képviselők nagyrésze kijelentette, hogy a szlovén nép többsége nincs megelégedve a párt jelenlegi politikájával és szívesen látná, ha a szlovén néppárt belépne a kormányba. dezett vásárok számára? Ha a kisebb vásárokat is engedélyeznék, ne adassék-e ezesetben a centrumokban rendezett vásároknak hivatalos jelleg, amely a diszelnöki tisztségek elfogadásában, miniszterek megjelenésében külsőleg is kidomborodnék? Végül arra az esetre, ha bárhol lehet majd vásárt tartani, nem kellene-e a fuvar-, vám- és egyéb kedvezményeket kizárólag a centrumok számára biztosítani? A miniszter kérdéseiből kitűnik, hogy a hivatalos felfogás szerint sok a vásár és ezért nem sikerül olyan vásárt rendezni, amely nemcsak a hazai, de a külföldi közönség érdeklődését is magára tudná irányítani. Indokoltnak csak' olyan vásárokat tart a minisztérium, amelyeket ipari- és mezőgazdasági központokon rendeznek és amelyek mögött nagy területek állanak. A noviszadi kereskedelmi kamara válaszában javasolni fogja a miniszternek, méltányolja Verbász, Apatin ! és Palánka ama törekvését, hogy kiállításaikkal tanúságot tehessenek iparuk fejlettségéről, de legyen a Vajdaságban olyan központi vásár, amely hivatva legyen az ország és a külföld előtt az egész Vajdaság ipari- és mezőgazdasági előhaladottságát bizonyítani. A kamara ennek helyét Szuboticán jelöli ki, épazért, mert Szubotica a nyári vásárral bebizonyította rátermettségét, másrészt földrajzi fekvésénél, közlekedési viszonyainál fogva erre praedestinálva is van. Igaz, hogy a politikai hatóságok nacionalista szempontból ellenzik a szuboticai megoldást, de ezzel szemben súlyosan esik a latba a felsorolt okokon kívül az a körülmény, hogy Magyarország és Csehszlovákia felé Szubotica a legközelebb eső jugoszláv város, viszont elég távol esik Beogradtól, úgyhogy egy ott esetleg megrendezendő kiállítás érdekeit nem zavarhatja. A kamara ezek szerint a szuboticai vásár mellett száll síkra. Biztosra vehető, hogy a gazdasági érdekek mellett háttérbe szorulnak a politikai hatóságok különben is minden tekintetben indokolatlan aggodalmai. Regále-hérló'k kerestetnek j Árverés u ’ján adják ki Suboiica. ‘ Szenta, Szekics, Sztarakanizsa és j Mól borfogyasztási adóbérletét A suboticai kerületi pénzügyigazga tóság, a pénzügyminisztérium utasítására, felhívást tett közzé, amelybet közli, hogy Mólón, Starakanizsán, Suboticán, Szekicsen és Sentán novembe« hónapban ejtik meg az árlejtést a borfogyasztási adószedés bérletére. A bér-, lelet újabb három évre, 1926, 1927 én 1928 évekre adja ki a pénzügyigazgató' ság. A kincstár Subcticán 1,408.897, Sentán 177.510, Mólón 63.924, Székicsen 50.738 és Starakanizsán 54.325 dinár évi bért kér a borfogyasztási adószedés jogáért. Az ajánlatokat zárt borítékokban november másodikáig keli beküldeni & suboticai kerületi pénzügyigazgatósághoz és ugyanekkor a bérletre igényUartők kötelesek a kincstár által megálla« pitott kikiáltási ár tiz százalékát bánatpénz cirnén lefizetni a pénzügyigazgatásáé pénztáránál. Az árverést november 2-án tartják meg a suboticai kerületi pénzügyigazgatöságon. Felvilágosításokkal Pajics Mihajló pénzügyigazgatd szolgái ax érdeklődőknek. A kereskedelmi miniszter szabályozói akarja a mintavásárokat A miniszter sokalja a kisebb vásárokat — A noviszndi kereskedelmi kamara szerint a vajdasági fővásár Suboticáu legyen A nyomorék Irta: Karinlhj Frigyes Nem nagyon biztat benne, hogy fel fog növekedni, születésekor. Anyja, mikor meglátta, rémülten dugta el fejét a homokpáxnába, nem akart tudni róla, —; kíméletes rokonok vitték el, ott cserepedéit fel valahogyan, a pálmaerdő szélén, félig isten kegyelméből. Köinyörületes idegenek, ha nem is kényeztették el gondoskodással, hagytak neki valamit a lekopnasztott ág csücskén: ivóvizet a forrás adott, legelőt a szikkadt fe,nyér. Hamar megtanulta, hogy szerénynek és csendesnek kell lennie. Apró korában benne is épp úgy ficánkolt, a vér, mint kölyöktársaiban, — hancturozm, verekedni, rugdalózni a sütkérező kamaszok között. Nyiherészve bökni oldalba a kergén körjbeszaladgálő ünőcskéket, bujócskát játszani a hullámzó ütemben, méltósággal felvonuló öregek lábai közt A zsiráfkőlyköket ijesztgetni; De már a társasélet első napjaiban tűnődve és csodálkozva meg kellett értenie, hogy vele valami nagy baj van. Nyihogás fogadta, a gyerekek orral mutogattak rá, mágkergeíték, dobálták, nem akartak játszani vele. Először egy szakállas kamattól hallotta a szét* J - f « — Nini, a nyomorék! Csodálkozva nézett rá. A kamasz hátán gőgösen, büszkén meredezetí a két tekintélyes, hatalmas zsár-gumó. Először vette észre, hogy valami idegenszerü, csaknem az undorhoz hasonló rossz érzés fogja el, ha ezeknek a gumóknak egyike hozzáér a testéhez. És hogy aránylag még jobban is szereti azokat a társait, akiknek legalább csak egy ilyen gumó van a hátán. Délben, mikor merőlegesen sütött a nap, véletlenül meglátta önmagát a iratban. És ekkor rájött a dolog nyitjára. Hát igen. A háta sima volt Sima és egyenesvonalu. mint a szarvasoké, még az a lefelé ferdülő irány se emlékeztette társaira, amit a zsiráfok hátát legalább ezzel a vonallal teszi rokonszenvessé, rokonai szemében. Most már kezdte szégyenleni magát. Arra gondolt hogy a két gumó, ha nem is érzi szükségét, majd csak fejlődik az ő hátán is és nem fogják csúfolni a hiánya miatt De Mába várt erre és mikor kortársai már udvarolgatni kezdtek, meg kellett érteme, hogy egyedül maradt. Nem kellett a nőknek. Kettő volt közülük, akikhez szemérmesen és félszegen közeledni próbált — az egyik őszintén megmondta neki, hogy undorodik tőle, a másik elismert annyit hogy őt .Sm&tiSttk n»*1 lan Jiiány és szívesen megbocsátaná az egyenes hátat, egyenes lelkére való tekintettel, — de szégyelné magát barátnői előtt, akiknek pompás példányok udvaroltak, hogy neki csak ilyen jutott. Ez volt az az év, amelynek tavaszán a kétlábuak átjöttek a folyón — az egész ifjúság lázban égett, a közelgő sorozásra való tekintettel. Az öregek — voltak közöttük, akik már éltek karavánban s elevenen kerültek vissza, miután valami számum, vagy bengáli rablóhorda elpusztította és szétverte a csordát, — most lelkesítő emlékkel tüzelték az ifjúságot. A selejtezőre, ahol összegyűltek, hogy aztán a kétlábuakhoz csatlakozzanak, odasomfordált ő is — remegő vágy vitte, hogy megismeri az életet, kalandos utak képe derengett fel szivében, a végtelen homokpuszták lidérces délibábja csalogatta. De keserűen tépte ketté jóálmait a durva valóság. — Erigy innen, fiam, — mondta jólelküen az! öreg Vezető, — hát nem tudod, hogy nyomorék vagy? Hiszen még egy raálhapadot se lehetne felkötni a hátadra. Hahota hangzott fel mögötte — megszégyenülten somfordált el s először érezte, hogy boldogtalan. A kétlábuak megérkeztek — előtte vonult el cifra jelszeré ssd, a hadsereg., Mindegyiknek határi egye©r..kétláfeu feien, tarka köntösén. Por nyargalt utánuk, elnyelte őket a messzeség. Egyedül maradt, néhány halódó aggastyán társaságában. Ezek ta. Ián szóbaálltak volna vele, de nem húzta feléjük a szive, — fiatalnak érezte magát, másra vágyott, valami hevitette. Egyedül csatangolt hát a folyóparton', lihegve, tűnődve, kémlelte a láthatárt Egy napon a homokban félig szétporladt könyv lapjait dobta fel dobogó lába. Angol hittérítők vesz-, tették él. Lehajolt és betűzni kezdte. . Példázat volt azon a lapon — a gazdag emberről szólt s azzal végződött, hogy könnyebb a tevének átmenni a tü fokán, mint a gazdagnak Isten országába j'utnL Mintha szivén ütötték volna. S mily könnyű volna nekem, — gondolta, — akinek nincsenek daganatok a hátamon. S tovább tűnődve, mintha felolvadt volna benne valami — rájött, hogy kiválasztott ő társai közül, akinek szenvedése és boldogtalansága és megcsufolt élete áldozat és kiváltság; antí különbbé .és többé teszí Őt másoknál — Legyek csak nyomorék nektek, gőgös, dbizalcodott púposok ti, — kiáltott hangosan a sivatag felé, — az én lelkem púposai*, mint a tiétek! És Anasztáz, a puptalan teve, elhatározta, hogy szellemi tevékenységét fog ezentúl kifejteni,
