Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-11 / 243. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 11. Felszentelték a moígunarasi római katholikus templomot Hatezer ember vett részt az ünnepségen Kisasszony napján, szeptember 8-ikán szentelték fel nagy ünnepségek közt a Molgunaras-pusztán épült uj római katolikus templomot. A négyezer tagból álló molgunarasvölgyi katolikus hitközség egy évvel ezelőtt kezdte meg a gyűjtést a templom fciépitésére és a hivők lelkes áldozatkészsége egy év alatt megvalósította a tervet. Ez év tavaszán a gyűjtés sikere folytán már megkezdhették a templom felépítését; április 12-ikén tették le az alapköveket és junius 7-ikén már felszentelték á templom keresztjét is. Az építkezést Back Henrik építész vezette; a szükséges építőanyagokat a lakosság ingyen szállította a helyszínére és a lelkes munka eredményeképp a több mint félmiliió dinár költséggel épült román stilu.su templom felszentelése kedden, nagy ünnepségek keretében már meg is történhetett. A felszentelési ünnepélyen több mint hatezer ember vett részt és megjelent azon nemcsak Molgunaras egész lakossága, hanem a környékbeli községekből. T opoláról, Mali-Idjósról, Mólról, Stari-Becséről is több százan jelentek meg az ünnepélyen. Délelőtt tíz órakor kezdődött az egyházi ünnepély, melynek során a felszentelési szertartást Mich'er Ferenc moli esperes, apátplébános végezte, Komáromi Pál molgunarasi, Csizofszki Ferenc síaribecsei, Pérhy Béla szentai plébánosok és több káplán segítségévéi. A felszentelés után Michler apátplébános magasszárnyalásu beszédben méltatta a templom hivatását, azután az első szentmisét mutatta be az uj templomban. A templomi szertartást bankett követte. Délután megtörtént az első esküvő is az uj templomban, Tóth Pál vezette oltárhoz Deák Katalint, Deák Mátyás földbirtokos leányát. A hitközség a templomszentelés alkalmával köszönetét fejezte ki Sztrilieh B^la nemzetgyűlési képviselőnek odaadó támogatásáért. Nagy anyagi áldozatot hoztak a templom építésénél Deák Mátyás, fíermecz Márton, özv. Szam-ekné, Vikor György földbirtokosok és a Szőkecsatád. Az építkezés sikerében egyébként a molgunarasi hitközség minden tagjának egyaránt nagy része van, mert a katolikus hivők ezúttal nagy áldozatkészségüknek és vallásos odaadásuknak adták bizonyságát akkor, amikor a szép templomot ilyen gyorsan tető alá hozták és átadták nemes rendeltetésének. Lincoln-Trebitsch amnesztiát kapott Hindenburgtól Jugoszláviában körözik a Kapp-puccs volt sajtófőnökét szélhámosságai miatt A berlini Vossischc Zeitung jelenti, hogy Hindenburg köztársasági elnök amnesztiát adott Lincoln-Trebiischnek, a vajdasági származású világhírű szélhámosnak. aki ellen az ügyészség ilyenformán megszüntette az eljárást. Llncoln-Trebitsch egy vajdasági faluban született Trebitsch Fgnác néven, mint egy hitközségi szolga másodsziilött fia. Bátyja Tárcái Lajos néven nagy szerepet játszott a magyarországi szociáldemokrata munkásmozgalomban, majd, kivándorolt Amerikába, ahol újságíró lett. A fiatal Trebitsch Ignác szintén külföldre került, de neki sohasem volt kedve a becsületes munkához és különböző szélhámosságokra adta a fejét. Mint hajómunkás került Amerikába, ahol első dolga volt a zsidó vallásból áttérni az anglikán hitre, maid hamis okmányok segítségéve! megpályázott egy falusi eklézsiát, amit el is nyert: pap lett (belőle. Lelkészt hivatása akkor ért véget, amikor kifosztotta az eklézsia pénztárál és Newvorkba szökött. Amikor már az uj világban égett talpa alatt a föld, Angliába menekült, ott állampolgárságot szerzett és mint liithíi anglikán ismét lelkészi állást panamázott ki magának. Angliában jól ment a sora, politizálni kezdett és liberálisprogrammal beválasztották képviselőnek az angol alsóhdzba. Közben nem mulasztott el újabb szélhámosságokat elkövetni, aminek végül is az lett az eredménye, hogy megfosztották mandátumától. Ekkor önként jelentkezett tábori lelkésznek és ilyen minőségben a harctérre ment, ahol azonban a háború vége felé azzal gyanúsították,1 hogy a németek javára kémkedik. Letartóztatni azonban már nem sikerült mert idejében visszaszökött Newyorkba. A felhőkarcolók városában Lincoln-Trebitsch néven működött, de felismerték és letartóztatták régebbi 'bűnei miatt. Büntetése kitöltése után Németországba tette át működési szinterét. Itt azután háborús érdemeire való tekintettel hamarosan nagy szerephez jutott a politikai életben. Aktiv része volt a Kapp-puccsbait, ainely-A festő ír le.: .4cs Klára A műterem ajtaja sebesen benyilt. Ropogva csukódott. Laczházy László fel sem pillantott, Már hosszú órák óta festett pihenés, fáradtság nélkül. Most sem zavartatta magát. Mégis felesége szavára felnézett. Kusza hajjal, zavaros tekintette^ torzult vonásokkal állt előtte az aszszony. Ijedt hangjában borzalom csengett. — óh, hogy tud most dolgozni, mikor a kis fiunk oly nagy beteg? Jöjjön kérem gyorsan! Egyre magát kéri. Hangocskája megtört és sápadt rettenetesen. Laczházy festékbe mártotta az ecsetet. — Azonnal Julia, kedves, mondja, hogy rögtön ott leszek. Adja neki a bohócot, melyet ma hoztam. Játszszék, foglalkozzék vele, Ígérjen neki .valamit. Juliánt, a legszebb képemet festem. Nézze ezt az éjhaju hegedűst, világos háttérben. Szemében a túlvilág üdvösségével. Körülötte semmi, csak a zene hangjai. Julia, tudja mit akarok most vászonra vetni ... A zene hangjait, a soha senki által még alakba nem öntöttet. Tudja, mit jelent ez? Nekem szárnyakat a kék égboltozatig, magának és a kis fiamnak minden elérhető földi kincset. Kérem könyörgök, ne zavarjon meg. Nem vagyok én most földi ember. Engedje, hogy a leghatalmasabb alkotásomat befejezzem! Siró gyermeknyöszörgés hallatszott lázas izgalommal, két szemében a mennyek üdvösségével. 1 De néhány perc múlva újból nyílt az ajtó. — László, az égre könyörgök, a gyerekünk haldoklik. Egészen merev már, nem beszél, nem sir, kis szája mozdulatlan. Ha Istent ismer, jöjjön! — Igen, jövök már. Menjen csak előre. Egy perc múlva követenl, ne hagyja addig sem egyedül. Hogy csukódott az ajtó, még egyszer megmártotta az ecsetet és szinte ráborulva a képre, tovább festette. Igazán nem volt most emberi, amint forró aggyal, semmi körülötte lévőről nem tudva, a legelképzelhetetlenebb földi mámorától, a dicsőség álmától bódultán, extázisbán, a zene hangjait festette. Iszonyatos jaj, rémes sikoltozás ébresztette valóra. Mire beért oda, fehér falak, játékos holmik közé, a kis fia szobájába, haját tépve, fuldokló zokogással rohant eléje az asszony. — Késő már, elkésett, meghalt a Lacika! Merev, tágranyilt szemekkel állt a férfi a kis bölcső előtt, mint aki nem éri fel ésszel, mi történhetett. Az asszony pedig a csipkefodros párnákra borulva Csókolta kis halottja örökre kihűlt testét. Szivszaggató, lelket megrázó jelenet volt a holt g3 ermek, az őrjöngő anya s a tágult, száraz szemekkel bámuló apa, aki1 fájdalmat nem érezve, értelmetlenül állt ott, mintha nem is az ő gyermeke lett volna a kis halott/ Valóban nem volt ő most érző, földi ember. apa. csak alkotó művész, festő, akinek minden gondolatát, egész képzeletét betöltötte, hogy a szeme élőit lejátszódó jelenetet hogyan fogja vászonra vetni. Kezében még ott érezte az ecsetet, melyet csak az imént tett le. Még élt benne a vágy, alkotni, teremteni, néhány festék keverékéből szines alakokat, érző emberi lényeket alkotni, akik szinte mozognak, élnek a vásznon. Kirohant, végig a szobákon, be egyenesen a műtermébe s. a még festéktől nedves ecsetet felkapva, ismét munkához látott. Lelki szemeiben még ott élt a rettenetes látvány. A haját szaggató, sikoltozó anya. amint a holt gyér-, meket élesztgeti csókjával. Bemártotta az ecsetet, aztán megint újból sokszor, nagyon sokszor egymás után. ‘ Nem fáradt bele. Hosszú órákon át festett, pihenés nélkül. A kis fehér bölcső mar készen állott. Az asszonv kuszáit, kiijomloit hajával ott térdelt előtte. S a gyűrött, fehérfodros párnák közt a lehunyt szemű, göndörfflrtű, sápadt fejecske. A lezárt kis ajkak körül keserű vonás látszott, mint azokén, akiknek vágyaik meddők maradtak. A festő rámeredt a képre. Görcsös. Icintól torzult arccal nézte. Kezéből kihullt az ecset. A kép készen volt. A művész eltűnt. hogy alkotása be volt fejezve. A férfi nézte a vászonra festett kicsiny bölcsőt a holt gyermekkel és szemei lassan forró könnyekkel teltek meg. A gyermek szobácskájából a termek hosszú során át is behallaíszótt áz anya jajja. De Laczházy nem mozdult a kép mellől. Ott állt előtte dideregve, könnytől : homályos szemeivel egyre a lehunyt nek kudarca után megszökött Németországból is és a Suezi-csatornán és Indián keresztül Kinába ment. lit Vu-Ten-Fy generálissal lépett összeköttetésbe, A kínai forradalom alatt a reá bizott katonai pénztárt teljesen kifosztotta és idejében eltűnt Kinából. Közben a német, angol és amerikai hatóságok körözőlevelet bocsájíoitak ki Európa és Amerika összes államaiban. Egyidejűleg a Hindenburg által adott amnesztia hírével érkezett most Jugoszláviába a különböző hatóságok körözőlevele Trebitsch- Lincoln ellen, úgyhogy a szélhámost a szülőföldjén most körözik. Tömeggondnok a vagyonfelügyelő ellen Omeibeveit szentai kereskedő Sémáról jelentik: Nagy feltűnést keltett Sentán, hogy a rendőrség szerdán este váratlanul letartóztatta Roz Jakab ismert sefttai kereskedőt. A letartóztatásnak érdekes előzményei vannak. Körülbelül fél évvel ezelőtt a sentai Kovács-malom kényszeregyezségi eljárást kért maga ellen. A bíróság a malom vagyonfelügyelőjének Roz Jakabot nevezte ki. Minthogy a hitelezőkkel a malom nem tudott kiegyezni, a bíróság megnyitotta ellene a csődöt és kinevezte csődtömeggondnoknak Aradszki Iván dr. sentai ügyvédet, aki nemrégiben vette át a vagyontömő’ get Roz Jakabtól. Az átvétel soráq Aradszki Iván megállapította, hogy Roz Jakab lelkiismeretlenül kezelte a rábízott vagyont, eladott a malomból olaját, szenet, egyéb malomberendezést és harminchat vagon búzát. A könyvek átvizsgálása után a csődtömeggondnok hűtlen kezelés címén feljelentést tett Roz ellen, akit a rendőrség a feljelentés alapián letartóztatott, azonban, minthogy két tekintélyes sentai kereskedő vagyoni felelősséget vállalt érte, pár órai fogvatartás után szabadlábra helyezték szemű, sápadt arcú, göndör fejecskét nézte. Szivében vad, keserű, marcangoló fájdalmat érzett Térdei hirtelen meginogtak s ö leiborult a festett vászon előtt, két kezével hajába markolva. Hangja kétségbeesve fájdalommal volt teli; — Fiám! Fiain! Az anya nyöszörgő sírása átszül rődött a falakon s a festőnek úgy tűnt fel, mintha a „vászonra festett asszony zokogna, mintha annak jaiját hallaná. Rémület fogta el. Fülébe csengett asszonya nyöszörgése, mellyel l>éteg gyermekükhöz szólította: Lacn ka apát kéri'! És ő nem ment be hozzá. Nem volt kiváncsi beteg gyermekére, ai haldokló kicsi fiára. Ö dolgozott, festett, mialatt egyetlen kicsiny fia utolsót sóhajtott utána. Két kijózanult, már földön járó szeme a képre tévedt, melyet röviddel ezelőtt még örült extázisbán festett. Nézte az éjiiaju hegedűst, amint a buborékolva felszálló zene hangjaiban gyönyörködik. Nézte a nnw alkotását, mellyel egy világot akart meghódítani, hogy égig érő szárnyú legyen, hogy minden földi kincset összehordozhasson nekik... Kiknek? Nekiesett a képnek két öklével és összetörte rajta a friss festéket Addig csapkodta, inig a vászon foszlányokra tépve, rongyokba hevert előtte. Azután halálra fáradtan, megtörve, ráborult a ronggyá tépett vászonfoszlányokra s hangos, megcsuk’ó sírással zokogta: — .Vége a fiamnak! Nincs többé Lacikái
