Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-24 / 256. szám

1925. szeptember 24.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

5. olđai

Kormos volt budapesti detektivfőnök megerősíti Sztanykovszky vallomását

Bihari Sándor a gyilkosság beismerése miatt az angyalföldi tébolydába került — Hüttner feljegyzéseit a rabkórházban elégették

Nyilatkoznak a Tisza-pör szereplői

Budapestről jelentik: Sztanykov;szki Tibornak kedden nyilvánosságra került legújabb vallomása nagy feltűnést keltett egész Magyarországon és politikai körökben élénken tárgyalták, hogy a Sztanyköv:szki által most ismertetett tényállásnak mik lehetnek a következményei. Elsősorban természetesen az a kérdés, hogy e vallomás alapján elrendeli-e maid a bíróság a Tiszagyilkosság bünpörének uirafelvéteíét. Hir szerint a baloldali ellenzék (egyes vezetőinek az a szándéka, hogy ha nem kerül sor a Der ujrafelvételére, az ügyet a nemzetgyűlésen is szóvá fogják tenni.

Sztanykovszki szenzációs valló mása után a szerdai nanon már nyilatkoztak egyes személvek, a kiknek szerepük volt a Tisza-pörrel kapcsolatban. A nyilatkozatok közül a legfontosabbak i

Kormos Károly volt detektivíönök kijelentései,

aki Tisza István meggyilkolása idején a budapesti rendőrség detektívosztályának vezetője volt. Kormos nyilatkozatában a következőket mondja:

— A polgári Ti'sza-táreyaláson tett vallomásomban az eseményeket pontosan ugyanúgy regisztráltam, mint ahogy Sztanykovszki Tibor legújabb vallomásában teszi. Én akkor a rendőrt nyomozás adataira támaszkodtam és kivéve a neveket, amelyeket nem tudtam.

a tett lefolyását ugyan úgy mondottam el, mint most Sztanykovszky Tibor.

Elmondottam, hogy téves beállítás és az ügynek mellékvágányra terelése az. hogy állandóan az Astoriából induló személyautókról beszélnek, amelyek a gyilkosokat vitték volna, mert

a gyilkosok teherautón érkeztek.

— Amikor vallomásom elhangzó sa után Gadó főtárgyalási elnök megkérdezte Sztanvkovszkit. hogy mi a megjegyzése vallomásomra, Sztanykovszki nem nézett rám, lesütötte a fejét és kijelentette, hogy nincs megjegyzése. Én hiába szóltam rá, hogy miért nem mondja meg az igazat, nem tett megjegyzést. Én különben Sztanvkovszkit és Hüttnert a Tisza-gyllkosság idején nem ismertem és bár közvetlenül a tett elkövetése előtt, találkoztam azzal a teherautóval, amelyiken a tettesek a Tisza-vllldhoz mentek, nem tudom, hogy vájjon ők ott ültek-e az automobilon vagy sem. Tény azonban, hogy

Dobó Istvánt, akit személyesen jól ismertem nem láttam az autón.

— Hogy a tettesek egvike Szántó későbbi népbiztos, azt Sztanykovszki vallomásán kivül nagyon valószinüsitt az a körülmény, hogy özvegy gróf Tisza Istvánná és Almás<sy Denise grófnő Pogdnv József későbbi népbiztosban vélték felismerni az egyik tettest, bár Pogány bebizonyithatóan nem vett. részt a gyilkosságban.

Szántó és Pogány azonban anynyira hasonlítottak egymáshoz,

hogy ha mind a kettőről kevéssé éles fényképet csinált volna valaki. a két arcot senki sem tudta volna megkülönböztetni. Különben abban

az időben a katonaság bizonyos pénztárládái eltűntek és én ebből a pénztárláda eltűnési ügyből kifolyólag detektívet küldtem Szántóért. Bár. mint később kiderült, a pénztárládák ügyéhez Szántónak semmi köze nem volt. mégis elmenekült hazulról és napokig buikált, mert nem tudta, hogv nem a Tisza-gyilkosság ügyében keresik-e? Amikor végre behozták a rendőrségre, cipője és ruhája csupa sár volt a bujkálástól.

— Az első időben

gróf Tiszáné Almássy Denise és Tisza soffőrje is állandóan teherautóról beszéltek.

Abban az ildőben az egész városban teherautós őrjáratok cirkáltak, a melyek az illetéktelen kézbe jutott fegyvereket szedték össze. Egy ilyen autós őrjárat érkezett a Tisza-villához, ahol már nagv embertömeg gyűlt össze.

Az őrjárat tagjai lecsendesitették a tömeget, amely meg akarta ostromolni a Tisza-villát és egy részük a kerítésen át. másrészük a hátsó kiskapun át behatolt a villába, azzal a szándékkal, hogy gróf Tisza Istvánt letartóztatják és ezzel biztonságba helyezik. Gróf Tisza azonban revolverrel fogadta őket és ezen a társaság tagjai annyira felháborodtak, hogy rálőttek Tisza grófra.

— Sztanykovszki vallomásában

egy Sándor nevű fiúról tesz vallomást, akiről nem tudja megmondani. hogy ez vezetékvagy keresztneve-e? Ez a Sándor vezette őket a Tisza-villa kertjén át, ő mondotta meg. hogy csendőrök őrzik a házat és amikor rálöttek gróf Tiszára, ö állott a középen.

Leghatározottabban állítom, hogy ez a titokzatos főtettes Bihari Sándor, aki nemrég lelkiismeretfurdalástól hajtva jelentkezett a rendőrségen, bevallotta, hogy ö Tisza gyilkosa és akit a rendőrség, őrültnek tartva, az angyalföldi tébolydába csukatott. Bihari Sándor még most is ott ül, de hitem szerint, nem1 örült, csak exaltált ember, akinek idegrendszerét az esztendőkön át magában hordott titok megrongálta.

— Komoly .probléma maradt még hogy

miért vállalta magára Hüttner

a gyilkosságot,

ha ártatlan volt. Én ennek megfejtését is elmondottam a Tisza-tárgyáldson. Megmondottam, hogy Hüttner sokkal gyávább ember, hogysem maga ölt volna. Azonban Hüttner árulása folytán ölték meg i bolsevisták Stenzl ügyvédet és Ni kolényi rendőrfogalmazót, a kommün bukása után tehát nagyon félt, hogv ö is a felakasztott terroristák sorsára jut és inkább egy távolabb eső bűnügyet vállalt magára, mintsem hogy a gyorsított eljárás alá kerüljön.

—- Hüttnerrel én magam beszéltem egy délután a városligeti Novacsevics étteremben és mindent szemébe mondottam. Ekkor nem is tud

ta tagadni tettének motívumát. Helyén való lenne, ha a rendőrség most, amikor a tettesek" nevét tudja és Bihari Sándor az angyalföldi tébolydában, tehát a rendőrség kezében van, az újabb nyomozást most megkezdené.

Fényes László, aki tudvalévőén szintén egyik vádlottja volt a bünpörnek, a következőképpen nyilatkozik:

— Azt hiszem, hogy Sztanykovszki most az igazságnak csak bizonyos százalékát mondta el. Kétségtelen, hogy Hüttner halála előtt nyilatkozni akart és irt Gaál Jenő ügyvédnek, aki azonban nem juthatott el a váci fegyházba, hogy Hüttnerrel beszélhessen. Hüttner igy magával vitte titkát a sírba, annál is inkább, mert minden iratát, feljegyzéseit és könyveit halála után a betegszoba kályhájában elégették. Sztanykovszki adatainak egy része megerősíti az én értesüléseimet is, vannak azonban vallomásában olyan részletek is. amelyek teljesen ellenkeznek az én adataimmal.

Friedrich István

a következőket mondotta:

— A Tisza-pörben valóban bebizonyosodott, hogy Hüttner be. i{göja volt Korvin Ottónak. A szembesítéskor Korvin rámutatott Hüttncrro és igy szólt: Ez az a főhadnagy, aki nekem besúgó szolgádét teljesített. 6 jelentette fel Stenzlt, Fricdrichet és másokat, amiért naponta pénzbeli jutalmat kapott. Hüttner -— folytatta Friedrich, — nyilvánvalóan léit a felelősségre vonástól és itt kezdődik a rejtély, hogy miért vállalta a Tisza-gyiikosságot. Én természetesen tisztában vagyok a háttérrel. csak az a csodálatos, hogy Hüttner ellen a besugásért semmiféle komolyabb eljárás nem indult.

Gadó István

kúriai bíró, aki a Tisza-pörben a tárgyalást vezette, egyik fajvédőlapban a következőképp nyilatkozik :

— Sztanykovszki vallomásának nincs semmiféle jogászi jelentősége. A bíróság annak idején Sztanykovszki vallomásából csak azokat az adatokat használta fel és vette komoly bírálat alá, amelyek mások vallomásaival alátámasztva bizonyítékul szolgáltak. Semmiesetre sem esik komolyan latba, bármit is mondott Sztanykovszki, mert a főtárgyalás előtt százféle vallomást is tett és a főtárgyai ásón is többször változtatta vallomását. Ezeknek az ügyeknek a feltárása nem vehető komolyan, mert a bíróság rendkívüli körültekintéssel, igen nagy óvatossággal, a vallomások alapos mérlegelésével és hosszú tanulmányozás után hozta meg az Ítéletet.

Kettős kivégzés Varasdioban

Végrehajtották a halálos Ítéletet a muraköz! feleséggyilkoson és bűntársán

Varasdinból jelentik: Szerdán reggel kettős kivégzés volt Varasdinban. Smidarics Iván orahovaci (Muraköz) gazdát és Sever Sándor ludbregi kovácsmesteren hajtották végre a halálos ítéletet, akiket a varasdini törvényszék május 28-ikán Ítélt kötél általi halálra.

Smidarics Iván 1924 december 29-én találkozott Sever Sándorral és tanácsot kért tőle, hogy miként szabadulhatna meg feleségétől. Sever erre a következőket felélte neki:

— Ez nem nehéz. Ha megfizetsz, majd én elszállítom a másvilágra.

Smidarics azonnal1 száz dinárt adott Severnek és megígérte, hogy ha megöli feleségét, háromezerötszáz dinárt fizet neki. Megbeszélték, hogy újév napján Smidarics a feleségével Martijanec községbe megy és a hazafelé vezető utón Sever meg fogja támadni őket és megöli az asszonyt. így is történt. Újévkor Smidarics Martijanecbe csalta feleségét, ő közben felkereste Severt, átadott neki egy élesre fent kést és megmutatta a nála levő háromezerötszáz dinár vérdijat. Hogy pedig Sever megismerje a feleségét, a korcsmába hivta és ott hármasban együtt mulatták.

Este hat órakor Smidaricsék hazafelé indultak és az utón a megbeszélt helyen Sever megtámadta őket. Smidarics megfutamodott, Sever pedig késsel felvágta az asszony hasát és ezzel nem csak az asszonyt, hanem, mint később kiderült, nyolc hónapos magzatát is meggyilkolta. Smidarics visszatért a gyilkosság színhelyére és ekkor unszolására Sever felvágta a még vonagló asszony ereit.

A varasdini törvényszék halálos Ítéletét a felsőbb bíróságok is jóváhagyták és miután a gyilkosok kegyelmi kérvényének sem adtak helyt, a varasdini törvényszék szeptember 18-án akarta a kettős halálos Ítéletet végrehajtatni. Mivel azonban ekkor Mauser Flórián [állami ítéletvégrehajtó másutt volt el- I foglalva, a kivégzés időpontiát szerda I reggelre tűzték ki.

Kedden reggel kilenc órakor vezették a halálraítélteket erősen megbilincselve a'bíróság elé, ahol közölték az elítéltekkel, hogy kegyelmi kérvényüket elutasították és a kivégzést szerdán reggel hajtják végre. Mindkét elitéit halálsápadtan fogadta a legfelső elhatározás kihirdetését és a halálraítélt Sever felesége, aki jelen volt a törvényszék tárgyalótermében, eszméletlenül esett öszsze, amikor meghallotta, hogy az urát kivégzik. Sever kérte a bíróságtól, hogy a falujabeli plébános gyóntassa.

Az elitélteket ezután a siralomházba kisérték, ahol nagyon nyugtalanul' viselkedtek. A szerdára virradó éjszakán egyikük sem tudott aludni és állandóan izgatottan érdeklődtek az őket őrző csendőröknél, hogy milyen a kivégzés és hogyan folyik le az akasztás.

Szerdán már a kora hajnali órákban nagy tömeg vette körül a törvényszék épületét. A kivégzéshez csak háromszáz belépőjegyet adtak ki, azonban a környékbeli háztetők is zsúfolva voltak kiváncsiakkal. Elsőnek Smidaricsot vezették ki reggel hét órakor a törvényszék udvarára, ahol a bitófa fel volt állítva. Az Ítélet felolvasása után Smidarics engedélyt kért, hogy néhány szót válthasson még a csendőrökkel, amit megengtdtek neki. Smidarics megköszönte a csendőröknek, hogy lói bántak vele és igyekezett minél tovább beszélni, azonban Mauser Flórián hóhér megragadta, a kezeit összekötözte, odavezette a bitófához, nyakára illesztette a hurkot és a segédje kirántotta a zsámolyt a lába alól. Négy perc múlva megállapította a törvényszéki orvos a halál beálltát.

Ezután került sor Sever kivégzésére. Sever alig tudott a lábán állni a félelemtől, egész testében remegett, úgy, hogy a csendőröknek kellett a bitófa alá támogatni. Az ítélet felolvasása után arra a kérdésre, hogy van-e még valami kérése, nem tudott válaszolni és szinte eszméletlenül került a hóhér kezei közé, aki vele is gyorsan végzett.