Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-21 / 253. szám

2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 21. Fiz milliárd értékű lesz az ország jövő évi kivitele A beográdi kereskedelmi kongresszus második napja Bcogradból jelentik: A kereskedelmi és iparkamarák kiküldöttei vasárnap folytatták tanácskozásaikat. Kitszakovics a beográdi kereskedelmi kamara titkára i a vámkönnyítések kérdéséről referált. A kongresszus elhatározta, hogy a kama-1 rák a kivitel és behozatal megkönnyí­tése érdekében a vámolásnál mutatkozó nehézségek elhárítására javaslatot fog tenni a kormányna'c. Több jelentést olvastak fel ezután I arról, hogy milyen cikkekkel lehetne a kiviteli mérleget megjavítani. Dr. Pless, a ljubljanai kereskedelmi és iparkamara titkára a gyógynövények jelentőségére, j dr. Iforacs Mirko , a gombatenyésztés fontosságára hívta fel a kongresszus fi- i gyeimét, Miroszavljevics Koszta, a no­­vjspdi kereskedelmi és iparkamara el­nöke pedig a komlótermelés fokozását sürgette. Délután a szekciók tartottak üléseket j és összeállították a jövő év kivitelének ! előirányzatát. A szekciók mngállapiiot- í ták, hogy a jövő évben fiz millió dinárra* tehető a kivitel. Ez a következőképen oszlik meg: Gabona és élelmiszer: 2 milliárd és 250 millió dinár, gyümölcs: 309 níiilió, élőállat és annak termékei : 2 milliárd és 436 millió, fa és érc: 1 ■ milliárd és 898 millió, iparcikkek: 762 millió, dohány* és egyebek: 975 millió dinár, még fel nem vett cikkekből to­vábbi 16 százalék, úgy, bogy a teljes j kiviteli irányzat a következő évre tiz milliárd dinár.----- —inni iTil I—in ------­Az Ur adta — az Ur vette el... Léderer Gusztáv prédikációja öccsehez a katonai fogházban Budapestről jelentik: Lederer Gusz- ; táv pénteken jelentkezett a margitkör- j úti fogház parancsnokánál, akit arra kért, engedje meg neki, hogy öccse, Le* derer Sándor meglátogassa. — Okvetlenül beszélnem kell vele. — mondotta — nagyon fontos mondaniva­lóim vannak számára. Apáthy -len ődr. ezredes-hadbíró. Le­derer ügyének referens-birája, megen- j gedte, hogy Ledérért meglátogassa öcs­­csC: Szombaton történt a drámai talál­kozás. Lederer Sándor és bátyja, Lcdc- ; rcr Gusztáv. Apáthy ezredes szobája- ! bán találkoztak egymással. Az első test­véri csókok után, Lederer Gusztáv ei­­komolyodott. leült egy székre, maga elé ) ültette öccsét és a legkomolyabb ban-I gon kezdett hozzá beszédéhez: Sándor, tegyünk félre minden ko- ; melytalanságct, én nagyon komoly dúl■ . gokra akarlak téged figyelmeztetni. Nem ; tudom• látjuk-e egymást még egyszer­­az életbem lehet, hogy mire legköze­lebb találkozhatnánk, én már nem le- i szék az élők sorában. Lehet, hogy az Ur j elveszi az életemet, mint ahogy az Ur j adta. fis itt elfcgódott hangon kezdte idéz-1 ni a bibliát: — Az Ur adta, az Ur vette cl, áldott legyen az Untak neve. fis hozzátette:- Meztelenül jöttem én az én Uram ménéből és meztelenül térek oda vissza. Azután így folytatta: — Ne felejtsd cl ezt. Sándor és ne fe­lejtsd el, hogy az Isten teremtette az embert és senkinek az életét nem sza­bad elvenni, embertől embertársának nem szabad az életét elvenni, csak az Istennek van ahhoz joga. Vigyázz, hogy becsületes légy és becsüld meg maga­dat és azokat, akik téged szeretnek és melletted járnak, fis jegyezd meg ma- 1 gadnak Sándor, hogy én nem veszem , ezt a fogházat fogháznak, a fogház ré- \ szemre klastrom. Úgy érzem magamat, í ■mint akiteljesen megtértem az Úrhoz. Én megtértem mindenben, én látom em­bertársaimat, ttiagatn előtt látom test­véreimet. Én mindenkinek megbocsátok és mindenki meg fog nekem bocsátani, oda, ahonnan származtál. Lederer Sándor hiába próbált bátyjá­val világi dolgokról beszélni. — Guszti, — mondotta neki — hát beszéljünk valamiről, hiszen olyan rit­kán látjuk egymást és tényleg megtör­ténhetik, hogy többé nem találkozunk — Megmondtam már mindent neked Sándor, — felelte rezignált hangon Le­derer Gusztáv. - Annyit mondhatok még neked, kiildjél be hátralévő nap­jaimra egy pár könyvet. Nem kell’ re­gény, nem kell szépirodalom, olyat küld­­j jel, amiben szép imádságok vannak. Lcdcrer Sándor elfogódott bátyja sza­vaira. Közben letelt a látogatási idő. Le­derer Gusztáv néni akarta elengedni öccsét, anélkül, hogy meg ne Ígérje íieki, hogy szigorúan meg fogja tartani azokat az erkölcsi tanácsokat, amelyek­ről a találkozás alatt szó volt. Véget ért a beográdi jogász-kongresszus A kongresszus a laikus bíráskodás mellett foglalt állást Beogradbó! jelentik: Az országos jogászkongresszus vasárnap be­fejezte tanácskozásait és rezoluciót fogadott el, amelyet felterjesztenek a kormányhoz és az igazságügyim­­niszterhez. A rezolució a következő pontokat tartalmazza: 1. A jogászkongresszusnak a laikus-bíróságra nézve az az állás­pontja. hogy azokban az ügyekben, amelyekben nem kell jogkérdésről dönteni, alkalmazható a laikus-bíró­ság. 2. A kongresszusnak az a véle­ménye. hogy a szerbiai szövetkezeti rendszer mai jogi állapotát meg kell változtatni, ugyanígy a bosnyák kmeftrendszert is, a horvát törvé­nyek szem előtt tartásával. 3. A kongresszus a szerb törvény­­könyv eddigi rendelkezéseivel szem­ben azt kívánja, hogy a tanúvallo­másoknak bizonyftóeréiük legyen. 4. A jogászkongresszus szükséges­­nek tartja, hogy a kormány nyújt son be törvényjavaslatot a paraszt­birtokok felaprózásának megakadá­lyozására és ezzel kapcsolatban jelenlegi szerb örökösödési törvény megváltoztatására. Halálos ütközet ; a szuboticai ügyészségi fogház udvarán Egy szabadult rab betört a fogházba — Meg akarta szöktetni cinkostársait — Az őrök riasztó lövéseire revolverlövésekkel felelt A betörő boitan maradt a küzdelem színhelyén A suboticai törvényszék környékén vasárnap este hét óra tájban a járókelők figyelmét négy egymást követő fegyver­dörrenés vonla magúra. A lövések a tör­vényszéki palota belsejéből hallatszot­tak. Percek alatt az a hir terjedt el, hogy az ügyészségi fogház rabjai fellá­zadtak és lefegyverezve az őröket szö­kést kíséreltek meg. Az izgalmat még inkább fokozta az u körülmény, hogy rövid idő múlva, nügy rendőri készültség közeledett rohamlépésben a törvényszék épülete felé. A rendőrök egy része Jo­­vánovics Vásza, Csupurdia Milán és Czankovics Miodrág rendőrkapitányok­kal, nyomban benyomult az épületbe, inig a másik része körülzárta az épületet. Csakhamar megérkezett a helyszínre Va­­siljevics Ljuba államügyész is, aki nyom­ban megtette a szükséges intézkedéseket. Az utcákon többszáz főnyi tömeg gyűlt ösz­­sze, amely kíváncsian leste a feljemé­­uyeket. Ezalatt a törvényszék épületé­ben valóságos ostromállapot volt. Kc- Uféity vezényszavak hallatszottak, a íog­­liázőrök és a rendőrök a folyosókon fut­kostak, minden zeg-zugot felkutattak, körülzárták a két fogházudvart, amelyek közül az egyikben, közvetlen a főtárgya­lási terem mögött, ahol Tóth Imre kivég­zését hajtották végre, egy farakás tövében vértől ellepett helttest hevert. Ekkor még a hatóság emberei sem tud­ták, hogy tulajdonképpen mi történt, és ezért a holttest felfedezése titán is to­vább kutatták az épületet, fel egészen a tetőig. Vaszilievjcs Ljuba dr ügyész pedig fegyveres ícgliázprök kíséretében a cel­lákat vizsgálta sorra, hogy megállapítsa sikerült-c valamelyik fogolynak meg­szöknie. .Minthogy félóráig húzódó vizs­gálat titán megállapították, hogy a foglyok közül senki sem hiányzik és így az az ember, akinek a holttes­te a fogbázudvarbati hevert, kívül­ről hatolt be a törvényszék épületébe Csak a fogház . tüzetes átvizsgálása után'került sor a holttest személyazonos­ságának megállapítására. Amikor rá­találtak, az udvar sarkában egy farakás mögött hevert. Mintegy 24—25 éves férfi holtteste volt, átlőtt koponyával, ott ahol a golyó befuródott, még szivárgott a vér, amely nagy tócsát képezett körülöt te. A zuhanás közben feje alákerült jobb kezében görcsösen szorított egy revol vert, amelyből mint később megállapitot ták, négy golyó hiányzott. A holttest ru fiáinak átvizsgálása. alkalmával a zse bekben két villamos zseblámpát és nagy csomó dlkulcsot találtak. Irat nem volt nála, azonban a fogházőrök ennek elle­nére felismerték benne Vizfn József rovottmultu csavargót, akit szeptember elsején bocsájtottak szabadlábra az ügyészségi fogház­ból, ahol hathavi fogházbüntetését töltötte ki. A rendőrség most már annak kideríté­sére igyekezett, hogy hogyan került Vízin a törvényszék épületébe, mi volt a célja és milyen körülmények között halt meg. A nyomozás szenzációs részleteket tárt fel. Mint ismeretes, az ügyészség csütör­tökön hajnalban arról értesítette a rendőrséget, hogy a törvényszék épü­letébe betörést kíséreltek meg. Szer­dán éjszaka ugyanis Kulundcsics Kál­mán íogházörmcster ellenőrző utján ar­ra lett figyelmes, hogy a fogházépület­nek a Péter király-park felöli frontján \ alaki részeknél dolgozik. A zörej a legutolsó pinceablak felöl hallatszott, mire óvatosan arra indult. Amint a sar­kon befordult az épület és a park kö­zötti sötét utcába, kutyaugatás hallat­szott, majd abban a pillanatban egy ember ugrott el .a pince-ablaktól és átvetve magát a park korlátján, nyo­mában egy kutyával, eltűnt az éjsza­kában. Kulundcsics nyomban fellár­mázta az őrséget, majd megvizsgálta a Pinceablakot. Az ablak egyik kereszt­vasát már teljesen átreszelve találták, úgyszintén az ablakot védő drót-hálót is íclszakitotta az ismeretlen és az egyik ablakot pedig betörte. A rendőr, ség megindította a nyomozást, mert 32 a gyajui merült fel, hogy valakinek, aki a fogház lakója, a szökését akarták elö­­segiteni. Minthogy a rejtélyes ismeret­lennek nem sikerült a nyomába jutni, fokozottabb őrizet alá vették az egész épületet, abban a Íriszemben, hogy a gyanús látogatás megismétlődik. Csü­törtök óta őrség tartózkodott a tör­vényszéki épület minden részében. Ki! napig nem történt semmi említésre méltó, szombaton reggel azonban nagy meglepetés fogadta a hatóság embereit. Szombaton reggel ugyanis észrevették, hpgy valaki áttörte annak a helyiségnek a menyezetét. ahol a bűnjeleket őrzik. Az ügyészségen nyomban az a gya­nú merült fel, hogy valamelyik rab, aki­nek a fogházon kívül is vau bűntársa, ezen az utón kísérel megszökni. Az ügyészség szigorú vizsgálatot tartott, de ennek ellenére sem sikerült meg­állapítani, hogy kitörte át a menyezet­­folat, vagy hogy melyik rab foglalko­zik a szökés gondolatával. Minthogy a vizsgálat negatív eredménnyel végző­dött, az ügyészség szombat óta per-, manenciában tartotta az egész fogház­őrséget, mert várható volt. hogy a rej­télyes látogató ismét megjelenik. Vasárnap este hét óra tájban, a tör­vényszéki épület földszinti folyosóinak azon a részén, ahonnan a telekkönyvi hivatal nyílik, á szolgálatot teljesítő őr egykedvűen nézett ki a kis fogházud­varra, amelyet a íötárgyalási terem és a fogházépület határol. Egyszerre csak a bünjelraktár ablakán keresztül, amely az udvarra néz, egy viUanylámpa fé­­: nye villant lel, majd nyomban elaludt. Az őr észrevette az udvarra eső fény­sugarat és figyelni kzdett. Kis idő múl­va ismét felvillant a fény /ovid időre, erre az őr azonnal riasztó lövéseket adott le. Abban a pillanatban valaki fetssakitotta a bünjelraktár ablakát és kiugrott a kis udvarra, a tarakások mö­gé. — Állj! --■■ kiáltotta az őr felnyitva a felmosó ablakát. Az őr felszólítására két egymást követő revolverdörrenés volt a válasz. A golyók egyike az őr mellett fúró­dott a falba, aki erre a farakások felé lőtt. A lövésre minden elcsendesült, az őr még hallotta egy test zuhanását, azután futni kezdett a fogház felé, hogy a történtekről értesítse az őrséget. A lövések zajára az egész fogházőr­ség fáklyákkal pillanatok alatt ellepte az épületet, a kijáratokat, hogy esetle­ges szökéseknek elejét vegye. Hamarosan megérkezett dr. Perazics Bozsidár törvényszéki orvos is, aki megvizsgálta a holttestet. Megállapítot­ta, hogy a golyó a homlokon hatolt be a ko­ponyába, ahol szétroncsolva az agy­­velöt- azonnali halált okozott. . .Megállapította a törvényszéki orvos azt is, hogy Vízin önkezévcl vetett vé­get életének. Vízin József szeptember elsején sza­badult ki a fogházból, ahol hat hónapi fogházbüntetését töltötte. Tagja voll egy riztagu .tolvajbandának, amely amíg kézrekeriilt, számtalan betöréses lopást követett el Szuboticán és környékén. A tolvajbanda felett az év eleién ítélke­zett a szuboticai törvényszék büntető tanácsa. A vádlottak közül Vízin kapta a legkisebb büntetést, úgy hogy a töb­biek még a fogház lakói. Valószínű, hogy Vízin még a fogházban beszélte meg bűntársaival a szökési, tervet. Cél­ja az lehetett, hogy behatolva a tör­vényszék épületébe, ott a bünjelraktár fegyverkészletéből ielfcgyverzi magái és álkulcs segítségével megnyitja a cel­laajtókat, hogy azután társai fegyver­hez jutva, akár erőszakos utón is meg­kíséreljék a szökést. A terv keresztül­vitele azonban a íogházőrök éberségén meghiúsult. Este tiz órakor már elcsendesedett a törvényszék környéke. Az a kilenc rab azonban, akikért a tizedik feláldozta magát, bizonyára nem hunyta le sze­meit. Magyary Domokos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom