Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-06 / 238. szám
1925. szeptember 5. BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal A versenyautó Regény. Irta: F. X. Biró Mihály halottja Kappus 30. folytatás fiz eddig közölt részek tartalma: rválh Elemér báróba beleszeretett Mon■áriában Mirjam, egy szép bécsi lány. árváik a ruletten elvesztette egész vaonát. Rendulics Flóra, egy novisadi bank vatalnoknő/e aki megtudta,' hogy a báró •gyilkosságra készül. Megkéri Horváthot, :nj ha már úgyis mindegy neki, vegye öt jjb cl feleségül. A báró teljesíti kivánigát. A nászéjsz tka után Horváth beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem mindenáron, vagyont akar Szerezni, hogy feleségét — aki közben egy milliárdos szeretője lett — visszaszerezze. A báró nem tudja, hngy lovag Lepkoxuski, akire ezer frankot bízott Montecarlóban, ezer frankot nyert számára. Mirjam telepatikus utón keresi Horváthot. „És csókolta, ahol érié" Risch Guidő megint jelentkezik Fiiéra valóságos testőrcsapattal ment a drótkötélvasuton San Salvatoréba. Néhány nap alaít egész Lugano.t izgalomba hozta. Wallace György,, az angol volt az első, aki bemutattatni merte magát neki. A hotel igazgatóját használta fej arra, hogy valamely módon mégis abban a kiváló szerencsében részesülhessen, hogy Flórával megismerkedhessék. Flóra előkelőén két ujját nyújtotta neki és folyékony, de kissé idegenszerü angolsággal felelt kérdéseire. Az udvar Flóra körül mindinkább nagyobbodott. Senor Doktor Baez is csatlakozott, aztán a svéd Simonson, egy német gyáros és egy olasz milliomos. Estéről-estére növekedett a sereg. A bárónő királynőként trónolt közöttük, késő éjjelig a kivilágított tóparton, amig alant a viz csendesen pihent. Fent a hegytetőn úgy viselkedett Flóra, mint egy gyermek. Elragadtatva tapsolt kezével, amint lenézett lába alá a völgybe. Nagy szürke szemei csillogtak, mint még soha. — Az ott szemben a Monte Generaso, ugy-e? Az urak egymással versengve válaszoltak. Mind nagyon lelkesedett Flórir cáért, jő pedig mindig úgy csinálta, hogy folyton legyen körülötte egy-egy csoport. ■ Ilyen különítményekkel nézte meg az alapítványi templomot, a kápolnákat, gyönyörködött a festményekben. Egy hét muiva, mintha a földből bujt volna elő, ott termett Risch Guido. A bárónő gúnyosai húzta félre száját: — Hogy kerül ide? A szőke fiatalember barátságosan kezet szorított Flórával. Az urak ezt látva hátrább vonultak. — Autón jöttem Cliurig. A Sun-müvek direktora lejébe vette, hogy versenyautóját én próbáljam ki. A többit, vasúttal kellett elintéznem. ~ Mindenesetre ... Risch átvette a szót: — Mindenesetre véletlen az egész! Különben Becsben a verebek is dzt csiripelik, hogy itt milyen jól el, kfaet büjnL Ezen az estén megleste Flórát szobája előtt. A nő egy pillanatra elvesztette egyensúlyát: — Mit akar ez jelenteni? Ez a kérdés felesleges volt. Risch tökéletes udvariassággal hajolt meg: — üly pompás, ragyogó az est, jó volna egy kicsit sétálni, de természeteseit, ha magának is kedve van hozzá... Flóra nem felelt rögtön, csak félperc múlva szólalt meg halkan: — Negyóra múlva a San Rocco-templomnál leszek. Besuh&nt szobájába, leplet kerített vállára, homlokát és halántékát megdörzsölte kölni vízzel és már ment is lefelé. A templom bejáratából bontakozott ki Risch alakja. — Menjük talán arra, ahol a mandulafák vannak. Felajánlotta karját: — Gondolja, hogy bálban, vagy valami más mulatságon van, ott is elfogadja akármilyen, alaknak . . . Flóra nem felelt. Különös fáradságot tapasztalt tagjaiban: — A levegőtől van ez? - kérdezte. Erezte, hogy a férfi feleletül mosolyog. A tóról hűvös esti szellő fuidogált. A hold utolsó negyede áltátszó fellhök mögött bujkált és amint előjött, gyenge, ezüstös fényt borított az eperfák koronáira. Mind lassabban és lassabban sétáltak. — Most magyarázza meg kérem . . . — kezdte Flóra. — Nincs mit magyarázni, legfeljebb . . . A bárónő megállóit. Pillantásuk találkozott. — Legfeljebb? . . . Risch elfordította fejét: — Legfeljebb az, hogy, vannak olyan elhatározások... vagyis nem anynyira elhatározás. Vannak az ember életében órák, amikor az ember védtelen, amikor valaki űzi ... —- Ha az ember maga is akarja. Szóval: mégis elhatározások. Flóra csengő hangon nevetett. — ügy forgathatja szavaimat, ahogyan akarja, — felelte a férfi. — Az ember aztán sokat adhat az éleslátására, Vagy arra, amit megtudni vél... Balkezével zsebébe nyúlt és felpattantotta cigarettatárcája fedelét. — Köszönöm, — felelte Flóra. Risch megint mosolygott és a nö érezte, hogy ez a mosoly a szivéig hatol. — Látja ezt is, kicsi nő, ezt is . . — Kicsi nő? — sziszegte Flóra. — Ezt is úgy foghatom fel. ahogyan akarom. Talán azért nem fogadja cl a cigarettámat és nem gyújt rá, mert a pillanat nagyon is szép és ünnepélyes magának ehhez. Mielőtt a nö szavakat talált volna a tiltakozásra, a férfi még hozzátette: — Egyébként nekem is az. Illetőleg be tudnám magának beszélni, hogy az. j így csatároztak szavakkal tovább. , Flóra azonban mind szűkszavúbb lett. Egyszer csalk Risch azt kérdezte: — Reszket. Mi baja? Mért reszket, Flóra? A bárónő egy rántással kihúzta karját az övéből: — Nevetséges, igazán nevetséges... A San Rocco-templom előtt elváltak egymástól. — Ez az az éjszaka, amelynek jönnie kellett, —■ gyötörte magát Flóra. Akárhogy is védekezett, minden erejét összeszdve, az álmatlanul töltött éjjel után a szürkület órái meghozták azt a bizonyságot, hogy valami megfoghatatlan vonzza őt Risch Guido felé. S megreszketett attól a gondolattól, hogy talán szereti ezt az embert. A nap már a függönyökkel kacérkodott, amikor Flóra elaludt. Azonban álmaiból egy másik a/!ak lépett elő, Horváth és nem engedte őt szabadon, hanem egészen a késő délelőtti órákig kínozta, gyötörte, amig csak fel nem ébredt. Minden, ami Svájcba 'váló utazásától visszatartotta, most mindaz feltámadt lelkében: Elemér és megint csak Elemér, aki képes a lehetetlent is véghezvinni és aki már most is félig-med-diig gazdag. Alig telik el pár hónap, megint kopogtatni fog. ajtaján, keményen, követelőn, könyörtelenül és mi lesz akkor? Hideg futott át hátán erre a gondolatra. Tudta, hogy aki annyit küzdött és szenvedett egy nőért, aki annyit kínlódott érette, az nem tréfál. Egyszer lehetett vele alkudozni, de többet nem... És inkább ölni fog, mintsem hogy őt kiengedje kezéből, inkább megöli és aztán öngyilkos lesz, de szabadulás nincsen. Ö azonban gyűlöli, szívből gyűlöli Horváthot. Elővigyázatosan, mindenfelé kémlelve töltötte d Flóra a következő órákat. Risclit azonban seholsem látta. Az angol is, meg a svéd is csudálaoskép visszahúzódott. Egyedül a német gyáros közeledett ismét panamakalapjában, barátságosan beszélgetve. Az olasz közben fogát szivta és minden pillanatban a menü iránt érdeklődött. Estig ketten mulattatták Flórát. A bárónő szíve hangosan dobogott, amikor este, a szokottnál korábban viszszatért szobájába. Lépteit akaratlanul is meggyorsította a homályos folyosón, de zavartalanul érkezett el cjtaiálloz. üres mosollyal tárta fel ki s úgy lépett a szobába, mintha sirba nyitott volna . be. Három nap tel el igy. A negyedik napon ott ült Risch Guido a parti íerasszon. — Csodaszép volt Locarnoban — magyarázta az olasznak. — A Maggloretóban versenyt tisztünk három amerikai meg én. Kalapot kell emelni előttük! Ezeknek van tréningjük! Könnyedén odafordult Flórához: — Tudniillik, odaát voltam a Lago Maggioren. Különös, hogy akik eddig visszavonultak és nem hütlenül elhagyták Flórát, azok most egyenként jelentkeztek és cngedelmet kértek, hogy az asztalhoz ülhessenek. Wallace György nagy cső- j kor alpesi rózsát nyújtott át a bárónő- J uek, senor dr. Baez spanyol újsággal! kezében á. direktórium rémtetteiröl kéz- J dett előadást.. Simonson ur pedig észak i száraz és vértelen nőiről beszélt némi célzással Flórára, akiből minden ilyen északi kvalitás hiányzott. A tó mintha megkövesedett volna. Az éj koromfekete volt. Csak itt-ott csillant fél a messzeségben egy-egy bárka lámpása. Az olasz újra meg újra színig töltötte a poharakat. A társalgás közepette Risch Flórához hajolt és suttogva kérdezte; — Megpuhult már? Flóra azonban a svéd szavaiba kapcsolódott bele és arról beszélt ,hogy Ibsent utálja, Strindberg pedig egyenesen .elviselhetetlen számára. A többiek még együtt maradtak, amikor a szőke sportférfi eltávozott. Flóra egy óráig maradt fenn. egyszerre nagyon unatkozni kezdett. Az angolt egyenesen eivieslheteEennek találta. — Nagyon kedves, — mondta valamire és sejtelme sem volt róla, hogy Wallace miről beszél. Elbúcsúzott és szobájába tért. Megint eltelt egy nap. Fleischlertöl reggel telegramul jött. Érkezését jelezte. Professzor Katschkc rendkívül kedves levelet irt; bejelentette, hogy az Uhu-kabaré bárom hét múlva megnyílik és az igazgatóság biztosan számit Flóra felléptére. A levélhez mellékelte az egyik bécsi napilapból kivágott kommünikét, amely igy hangzott: — Színházi körökben hire jár, hogy az Uhu-kabaréban, amely október 1-én nyitja meg kapuit, az előkelő társaságok egyik ismert tagja, báró Horváth Flóra mint énekesnő fog debütálni szerb népdalokkal, és balladákkal. Az ifjú művésznő, aki Katschkc Ronnilms tanárnál, a kitűnő énekpedagógikusnál képezte ki magát színpadra, a legközelebbi napokban visszaérkezik nyaralásából Bécsbc. Élsö nyilvános szereplését nagy érdeklődéssel várják az, előkelő körökben. Flóra elolvasta a reklámhirt és nem örült neki: unottan leejtette a padlóra. Harmadnap este Guido Risch megint jelentkezett és elvitte sétálni. Flóra ment, amerre a fin vezette. Nem beszélgettek, az asszony az eget nézte. Szűk ösvényeken vágtak át, egyszerre csak Risch megállt egyik villa fehér kapuja előtt és lenyomta a kilincset. —: Egy pillanatra, — mondta, elővette zsebéből a kulcsot ös felnyitotta a zárat — erre ... Végigmentek az akácfákkal szegélyezett kerti utón. A zöld zsalugáteres ház sárga fala előviHogott a fák közül. — Nem valami elegáns, de egyébként . . . A szobában lesegitette Flóra válláról a köpenyt. —*l_ít vagyunk . . . — És, maga azt gondolja, — szólt Flóra — hogy: most pedig aiztán . . . Guido válasz helyett átnyujttota cigarettatárcáját. Flóra rágyújtott. A fiú a legnagyobb nyugalommal fújta a füstkarikákat — • Maga most azt gondolja, — kezdte rá Flóra megint. Risxli fanyarul mosolygott. —- Egyálalán nem gondolok semmit. Legfeljebb várok. — Mulatságos szórakozás. Az idők végtelenségig űzheti . . . Risch leültette a díván szélére, maga mellé. — Szó sincs róla. Minden attól függ, hogy melyikünknek jobbak az idegei. — Ó, az én idegeim . . . — Tessék, bizonyítsa be. Elvett egy cigarettát az asztalról és remegett a keze közben. A szeme tágra nyílt . . . Risch feléje hajolt lassan , . , Flóra fel akart ugrani. — És most . . . A nö érezte forró lehelteiét. — És most . . . — Most? —- Most szint kell vallani! ~ Ó . . . — Tegezzen! . . -- Soha! (Folyt, köv.)
