Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-01 / 233. szám

6, oldal RACSMEGYEI NAPI 0 1925 szeptember 1 határozatot azonban nem hozott, mi­vel Petrescu-Commen berni, követ, •Románia delegátusa többséget szer­zett halasztó indítványának. A Nép­­szövetség titkársága azonban a mostani: konferencián végleg el .akarja intézteim' az erdélvi ma­gyarság panaszait és iev nagy harcra van kilátás egyrészt a kis­­antant és másrészt Magvarország, valamint a nyugati államok delegá­tusai között. Románia delegátusa. Petrescu- Commen követ a nyár folyamán szorgalmasan gyűjtötte az ellenbi­­zonyitékokat a magyar panaszok­kal szemben és mostan ezeket uj anyagként akarja előterjeszteni és ismét azt fogja indítványozni, hogy a Népszövetség az általa benyújtott uj anyag feldolgozása és tanulmá­nyozása céljából ismét halassza el a magyar kisebbségi ügyek tárgya­lását a következő konferenciára. Románia ebben a kérdésben szá­míthat Csehszlovákia és Jugoszlá­via delegátusainak lcgerélvesebb tá­mogatására és valószínű, hogy a kisantantnak ismét sikerül a halasz­tó indítvány számára a többséget megszerezni. A kisantant azonban attól tart, hogy a tanácskozásokon Apponyi Albert gróf ismét felemeli szavát a magyar kisebbségek érdekében. Ép­pen ezért diplomáciai körökben máris arról beszélnek, hogv ha Ap­ponyi túlságosan exponálja magát' a magyar panaszok mellett, akkor j Csehszlovákia. Jugoszlávia és Ro­mánia ismét a legerélvesebb módon fognak fellépni Magyarországgal szemben és újra szóba fogiák hozni az ellenőrzés megszigorításának kérdését. Ä noviszadi pénzügyigazgatóság többszáz százalékkal felemelte a háztulajdonosok lakásának adó­alapját Tömeges felebbezések a házbéradő-kivetés ellen A novisadi tartományi pénzügvigaz­­gatóság most készítette el az 1922. és 1923. évekre eső házadólajstromot és azt rövid néhány napra, szeptember másodi­kéig a városi adóhivata ban közszemlére tette ki. A városi adóhivatalban a seregestöl jelentkezett háziurak a közszemlére ki­tett lajstromból megdöbbenve értesü’­­tek, hogy a pénzügyigazgatóság a saját házukban élvezett lakrészükre vonatkozó adó vallomásuk adóalapját több száz szá­zalékkal fölemelte. A pénzügyigazgató­ság a bérlők lakbérvallomását kevés kivétellel helybenhagyta, miután csak nyilvánvalóan megtévesztő és aránytala­nul a'hcsony vallomások esetén másít­hatja meg a benyújtott házadóvallomá­sokat, ellenben megdöbbentő módon emelte föl a háztulajdonosok saját lak­részének adóalapját. Egy főuccai nagykereskedő a saját házában levő lakását és üzlethelyiségét 60.000 dinárral jelentette be — még pedig 1922-re és 1923-ra —, a Novi­­sad városi adóhivatal azt 66.000 dinárra értékelte, a pénzügyigazgatóság azonban a lakás és üzlethelyiség bérét 146.000 dinárban állapította meg és eszerint adóztatta meg. Egy Wilson-téri háztu'ajdonos három szobás lakrészét 3800 koronára értékelte. A városi adóközegek 12.000 koronában, a pénzügyigazgatóság 60.000 koronában állapi:otta meg a lakás adóalapját. A lajstromból nem tűnik ki, hogy a .pénzügyigazgatóság közegei milyen kulcs szerint számították ki a sokszorosan fölemelt adókat, az azonban bizonyos, hogy a pénzügyigazgatóság egyetlen esetben sem hagyta meg a háztu'ajdo­­nosok saját lakrészére a vallomásban megjelölt adóalapot. Valamennyi ház­­tulajdonos, aki eddig a közszemlére ki­­.tett lajstromot megtekintette, ki jelen-J tette, hogy a pénzügyigazgatóság kive-' tését megfölebbezi. Aki e mu'asztotta a közszemlére ki­tett lajstromot megtekinteni, az a városi adóhivatalnál, vagy községekben a7 előli róságnál kérheti adóivének előírá­sát, aminek minden esetben meg kell történnie és ennek kézhezvételétől szá­mított tizenöt napon belül azt meg­­föíebbezheti. A íöiebbezéseket a közigazgatási bi­zottság adóügyi bizottságához címezve a pénzügy iga zga tófágnak kell benyújtani. Olaszország részivesz a londoni konferencián Az angol, francia és ^elga delegátusok hétfőn kezdtet» tárgyalni német kiküldőitekkel Londonból jelenük: Hétfőn kez­dődtek meg a tanácskozások a né­met. francia, angol és belga jogi szakértők között. A konferencián, amelynek feladata a biztonsági pak­tum irányelveit meghatározni. Pi­­lotti olasz kiküldött is résztvesz. A Daily Telegraph jelenti, hogy Pi­lóta szerepe ezen a tanácskozáson az aktiv megfigyelő szerepe, amennyiben javaslatokat is fog ten­ni, ámbár az olasz kormcmv magát a paktumot nem kívánja aláírni. A német birodalmi kormány nagy örömmel fogadta az olasz kormány­nak azt az elhatározását hogv Fö­löttit elküldi a londoni szakértői konferenciára, mert Németország mindig azt kivánta. hogy Olaszor­szág vállaljon szerepet és a szem­pont ebben az volt, hogv az olasz hadsereg a béke biztosítására, Fran­ciaország és Németország között természetes egyensúlya volna a brit flottának és elősegítené az euró­pai egyensúly biztosítását. Á druzok ostromolják Damaszkuszi A franciák szívósam védekeznek Jeruzsálemből jelentik: A Damasz­kusz élést érő! .szóló hírek valótla­nok. A druzok csakugyan támadást intéztek a város ellen, de a támadás kudarcot vallott. Damaszkuszban magában nyugalom uralkodik, de egészen a városig elért már a fran­ciaellenes propaganda. A druzok kísérletet tettek arra. hoev Damasz­kusz és lrea között a vasúti vona­tat elvágják. Damaszkuszban rejtett fegyver­raktárt fedeztek fel a pánarabmoz­­galom egy tagjánál, aki azt hirdeti magáról, hogy a próféta egvenes le­származottja. A legutolsó támadás idején Damaszkusz ellen, amelyet a franciák visszavertek, a druzok körülbelül, hétszáz embert, vesztet­tek. A Stinnes-ház túl van a kríziséé Négy D-kezdőbetüs bank áivetíe a szanálást — Néhány hónapon beiül likvidálják a Stinnes-vagyont — Egymillió dollár marad a Stinnes-családnak Berlinből jelentik t A Stinnes-vagon s/aná ására alakult kezességi konzorcium feloszlott és a szanálás munkája most már négy nagybank kezében összpon­tosul. A SHnnes-ház eredetileg nyolcvan millió/ aranymárka tartozást jelentett be, ez az összeg azonban úgyszólván heten­ként emelkedett néhány millió arany­márkával, úgy hogy a végén már száz­­nyolcvan millió aranymárkáról volt. szó. Á konzorcium túladott majdnem az összes családi részvénypaketteken. Egy­másután adták el tehát a Hamburger Tarrains válla'atot, a pomerániai erdő­ket, a Stinnes-ház érdekeltségét a Berni Bankegyesületben, a Berliner Handels­­gesellschaftban, a Német-Luxemburgi Társaságban, a Rajna—Westíáiiai Villa­mossági Társaságban és más nagy cé­gekben, gyárakban. Ilyen módon hatvan millió márka fo'yt be, ame'yet az adós­ságok törlesztésére fordítottak. A Stin­­nes-háznak tehát százhúsz millió márka adóssága maradt. Ez2el szemben még mindig vannak a Stinnes-háznak nagy aktívái: rendelkezésére állanak ugyan még a mülheimi szénbányák, amelyek Stinnesék törzsvagyonát tették, azután a kereskede'mi flotta, illetve hajóépítő r.-t., ezenkívül szállodák, erdők, papír­gyárak és egy sereg újság. A Stinnes-örökösök, Stinnes Klára asszony és fia, Hugó, természetesen tisztában vannak a szanálási konzorcium terveivel és elkeseredett küzdelmet folytatnak a pénzintézetek ellen, ame­lyeknek intézkedéseit kizsákmányolás­nak, uzsorának és közönséges rablásnak mondják. Részben igazuk is van, mert kétségfelen, hogy az óriási vagyon leg­nagyobb értékeit potom áron herdálták el és igen valószínű, hogy a pénzinté­zetek ez alkaloiommal tekintélyes hasz­not biztosítottak maguknak. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben úgy látszott. mintha a bankok is elszéniitották volna magukat a Stinnes-család vagyonának felbecsülésében és nem lehetetlen, hogy a hátralévő tartozások kiegyenlítésekor legalább is annyit kell ráfizetniük, mint amennyit a részvénypakettek eladásán nyertek. A szanáló konzorcium az utóbbi idő­ben Stinnes Ödön dr.-ral bocsátkozott tárgyalásokba, aki mintegy négy hónap­pal ezelőtt a család kr telekéből kilé­pett és ez alkh'ommal kifizettette masá­nak az örökség reá eső hányadát. Ezt a részt összesen tizenhat millió arany­­márkában állapították meg. Hat millió aranymárkát készpénzben, ezt az össze­get azonban nem folyósították azonnal — tiz milliót pedig az Aga automobilgyár részvénytársaság és Nordstern bizíositó társaság részvényeiben utaltak át Stin­nes Ödönnek. A szanáló konzorcium pénzintéretei most azzal a követeléssel fordultak Stinnes Ödönhöz, hogy saját vagyoná­nak erejéig kezességet vállaljon az egész vagyonkornpekszum iikvidációjának akadéiytalan lebonyo'itására nézve. Kö­­vete'ésiiket azzal indokolták, hogy Stin­nes Ödön részének kifizetése közvet­lenül a cég összeomlása előtt történt, tehát olyan időben, amikor a család tagjainak már tudniok kellett azokról a pénzügyi nekésségekrő!, amelyekkel a konzern küzd. Stinnes Ödön természe­tesen kereken elutasitotta ezt a felte­vést, valamint a bankok követeléseit is. Erre a pénzintézetek megtagadták az Aga számára igényelt hitelt és Stinnes rövid idő múlva vállalata kétezer mun­kásának bérét már nem tudta kifizetni. Stinnes Ödön, aki igen erélyes fiatal­ember, a nyilvánossághoz fordult segít­ségért, ezenkivül pedig két millió arany­márka értékű részvényt bocsátott az Aga munkásainak rendelkezésére a meg nem fizetett bérösszeg fejében. Ezt a megoldást azonban nem fog? diák szí­vesen, sőt a szociáldemokraták berlini lapja, a Vorwärts kereken visszautasí­totta Stinne- ajánlatát. Stinnes Ödön ennek ellenére sem adta meg ma­gát, hanem folytatja harcát a nagy­bankokkal. A szanálás ilyenformán csak a törzs­­ház vagyonára terjed ki és ;. szanáló négy D-bank — a D'sconto Társaság, a Darmstadti Bank, a Deutsche Bank és a Drezdai Bank — előreláthatólag zökkenés nélkül fogja lebonyolítani a rendelkezésére álló százhúsz mii ió már­kával a likvidációt. Ez a munka minden­esetre eltart még néhány hónapig és j utána beavatott körök véleménye sze­­j rint több mint egy millió dollár értékű I vagyon fog maradni a Stinnes-háznak Két csendőr halála Csendőrök íii harca a polgársággal Mozisok plakát hábernja — A sik­kasztó könyvelő Főtárgyalások a uoviszadi táblánál Az 1918. évi forradalmi napokban a bánáti Csentán is fellángoltak a szenve­délyek. November 5-én nagy embertö­meg lepte el Kiss Péter csentai csendőr lakóházát, többen hangosan kiáltották, hogy Kiss Péter csendőrnek most ütött az utolsó órája. Sckan betörtek a csend­őr házába és botokkal, vasvillákkal föl­fegyverezve keresték Kiss Pétert, aki azonban nem volt otthon, hanem a csiendőrlaklanyában volt. Mihelyt érte­sült arról, hogy házát ostromolják, ma­ga mellé vette Kovács János csendőrt és szolgálati fegyverrel a kezükben fu­tólépésben a megostromlctt házhoz siet­tek. Az ott összegyűlt tömeg kövekkel és botokkal fogadta őket A csendőrök szorongatott helyzetükben fegyverüket használták és a kilőtt golyók Abramov Jovánt halálra sebezték, míg többen ki­­sebb-nagyebb sebesüléseket szenvedtek.1 A csendőrök tüzelését a tömeg is puska­­ttizzel viszonozta. Percekig tartott a gyilkos tüzelés, amely csak akkor csen­desedett el, amikor mindkét csendőr holtan terült el. A csendőrség nyomban megindította a nyomozást, de a tettesek közül csak Petrovics Jeftát sikerült kinyomoznia, aki bevallotta, hogy amikor a csendőr háza előtt lefolyt uccai harcot hallotta, hazarohant, elhozta a puskáját és ő is lőtt a esendőről: felé, de tagadta, hogy az ő lövései ölték meg a csendőröket. A pancsevói törvényszék ezévi junius 6-ikán gyilkosság kísérlete miatt másfél évi börtönre Ítélte Petrovicsot. ügy a védő, mint az ügyész felebbe­­zése folytán hétfőn tárgyalta a novi­­szadi felebbviteli bíróság az ügyet s az itéletkihirdetést szeptember 1-ére ha­lasztotta. * Gajdusek Ignác, a velikikikindai Olim­pia mozgó bérlője 1920 november 21-én hatalmas falragaszokat függesztetett ki Kikinda uccáin és ikrakataiban, amelye­ken fiess Antalt, az Olimpia mozgó tu­lajdonosát uzsorásnak és zsarolónak nevezte. A piakit szerint Hess azért bontotta fel Gajdosokkal kötött bérlett szerződését, mert nem érte be a kapott 10,000 korona bérrel, hanem bér fejében az egész bevételt meg akarta szerezni, Hess nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés és rágalmazás miatt föl­jelentette Gajduseket. A velikikikindai törvényszék 19 22 szeptember 5-ikén 3000 dinár pénzbün­tetésre, behajthatatlanság esetén 15 napi fogházra ítélte a vádlottat. A noviszadi felebbviteli bíróság hétfőn elévülés elmén felmentette Gajduseket a rágalmazás vádja alól és csak becsü­letsértésben mondta ki bűnösnek és ezért 200 dinár pénzbüntetésre ítélte. Az elitéit semmiségi panaszt jelen­tett be. ■& Markovics Mihály, a velikibecskerekt

Next

/
Oldalképek
Tartalom