Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-27 / 259. szám
4. oldal. BÄCSMEGYEI NÄPLÖ 1925. szeptember 27. A becskereki főpályaudvar kiépítése Uj tervek a bánáti közlekedés fejlesztésére — Megoldódik a késKenyvágánya vasút problémája Velikibecskerekről jelentik: A ve- Iikibecskereki gyártelepi állomás kibővítésére — mint azt elsőnek adta fairül a Bácsmegyei Napló, a minisztertanács húszmillió dináros hitelt szavazott meg. Az állomás »kibővítés« tulajdonképpen sokkal nagyobb jelentőségű, mint első tekintetre látszik. A gyártelepi állomást modern, nagy pályaudvarrá 'építik ki és ezzel a három becskereki pályaudvar helyett egy nagy állomása lesz Bánát fővárosának. Velikibecskereknek most három állomása van: Velikibecskerek (a régi állomás), amely Szubotica és ■Kikinda felé bonyolítja le a forgalmat; Velikibecskerek—Begej, a legnagyobb állomás, amely a Vrsac és Pancsevó—(Beograd) felé haladó vonatok kiindulási helye és a Becskerek—zsombolyai keskenyvágányu vasút végállomása; végül a legkisebb a gyártelepi állomás: Velikibecskerek— Fabrika, amelyen mindegyik vonal — a keskenyvágányu is — keresztül halad. Velikibecskerek közgazdasági jelentősége és ezzel egyidejűleg vasúti forgalma is évről-évre rohamosabban növekszik, ezért kellett már korábban a forgalom nagy részét a szűkké vált régi állomásról a begai pályaudvarra terelni, ma már azonban ennek az állomásnak befogadó képessége Sem elég nagy és szükségesnek mutatkozott valamelyik állomás kibővítése. Mind a két nagy állomás ugv körül van épitve, hogy nem terjeszkedhetik tovább, ezért határozták el á közlekedési hatóságok az eddig elhanyagolt gyártelepi állomás kibővítését. Ott az állomás előtt olyan nagy rétség terül el, hogy az állomás további fejlődésének lehetősége ilyen módon hosszú időre biztosítva lesz. A gyártelepi állomás messze van a várostól, a város terjeszkedése azonban már most is a gyártelepi állomás felé irányul és erre egész uj városrész van kialakulóban. Egyébként — mint értesülünk — a város rendszeres és olcsó autóbuszjáratokat fog indítani az uj állomás felé. Az uj állomás kiépítésének másik igen fontos következménye, hogy végre végleg rendezi a keskenyvágányu vasút kitelepítésének évtizedek óta húzódó ügyét. A kisvonat uf'‘an:s éppen a gyártelepi állomáson éri el Becskereket, az állomásnál azután bekanyarodik a városba és a főuccán, főtéren és több forgalmas útvonalon keresztül szalad a begai állomásig, ahol a végállomása (fütőháza, javitómühelye stb.) van. Mindeddig hiába akarták kitelepíteni a város központját, annyira eléktelenitő vonalat, nem volt pénz megfizetni az uj vágány kiépítéséi a gyárteleptől Begej-állomásig a városon kivül. Jól informált helyen úgy tudják, hogy a munkálatokat az uj állomás kiépítésére még ebben az évben megkezdik. A városi tanács elhatározta, hogy az Écska felé vezető utón levő vámházat, amely a kibővitést akadályozná, kihelyezik a cukorgyár mögé. Az erre vonatkozó terveket már el is készítette a városi mérnöki hivatal. A bánáti közlekedés kifejlesztésének további tervei — mint értesülünk — a Budapest—Szeged—Kikinda—Becskerek—Pancsevó közötti közvetlen gyorsvonati összeköttetés kiépítése, közvetlen vonat beállítása Belacrkva — Vrsac — Becskerek — Titel—Noviszad és Belacrkva—Vrsac—Titel—Noviszad között. Mindezekhez szükséges a Kikinda—szegedi vonal megnyitásán kívül a bánáti pályahálózat megerősítése is, hogy végre fejezzék már be az évek óta készülő Titel—Orlova közötti vasúti Tisza-hid építését Pokolgéppel fel akartak robbantani egy hajót a nyílt tengeren A merénylők tévedése mentette meg a személyszállító hajó utasait és legénységét Londonból jelentik: Különös kalandja volt a nyílt Óceánon a Canard Line hajósíársaság »Berengaria« nevű hajójának, mely Newyorkbót az angol kikötők fűé tartott. A hajó kapitánya pétneken déliben a hajóstársaság igazgatóságától szikratáviratot kapott a következő tartalommal: — Kétségbe nem vonható értesülésünk van arról, hogy hajóján pokolgépet helyeztek el, amely péntek délután négy óra ötven perckor fog felrobbanni. Tüstént tegyen meg minden intézkedést a hajó megmentésére. A hajóskapitány nyomban megbízta B B. Oram másodkapitányt, kutassa végig a hajót s kerítse dő a veszedelmes szerszámot. Oram kapitány tiz megbízható tisztet vett maga mellé s hozzáfogott a hajó átkutatásához. — A lehető legnagyobb diszkrécióval vágezzék munkájukat, — adta ki a parancsot Irvine kapitány — nehogy az utasok bármit is megtudjanak. Hiszen a pánik majdnem olyan szerencsétlenség volna, mint maga a pokolgép. Az órák gyorsan múltak, de Oram másodkapitány semmit sem talált. Egymásután törték fel a ládákat, koffereket, hányták össze-vissza a matrózok ágyait és csomagjait, nem találtak semmit. Három órakor a kapitány magához kérette az idősebb tiszteket s tanácskozott velük. Ezen az értekezleten abban állapodik meg, hogy számolni kell most már azzal az eshetőséggel, hogy a pokolgépet nem fogják megtalálni. — Ebben az esetben — szólt Irvine kapitány — a hajó négy óra ötven perckor a levegőbe röpül. Igen valószínű, hogy a hajón lévők egy része el fog pusztulni, de valószínűnek kell vennünk azt Is, hogy egy része megmenekülhet. Azok számára, akiket a robbanás nem fog megölni, minden lehetőt meg kell tennünk, hogy megmenekülhessenek. Az összes mentőcsónakokat tehát vízre kell eresztenünk, úgyszintén a mentőöveket is ki kell osztani. A kapitány tervét betürőí-betüre végrehajtották. A mentőgyakorlat hire csakhamar elterjedt a hajón és mindenki a fedélzetre sietett. De a tisztek még kabinról-kabinra jártak ás könyörtelenül felnüldtek mindenkit a fedélzetre. A matrózok kiosztották a mentőöveket, a mentőcsónakokat pedig vízre eresztették. Irvine kapitány fagyos nyugalommal nézte ezeket az előkészületeket, csak néha-néha vette elő óráját. — Mindenki a helyén van? — kérdezte Irvine kapitány. — Igen, — jelentette Oram másodkapitány — az összes mentési lehetőségek fel vannak használva. A percek múltak, az utasok lassankjnt zúgolódni kezdtek. — Hiszen most már megvolt a gyakorlat, — mondták, — mehetnénk viszsza kabinjainkba I A tisztek azonban elállották az utat, senkit sem egendtek el a fedélzetről. — Még nincs befejezve. Az idő múlt, végül a hajó összes órái 4 óra 50 percet mutattak. A tisztek jelentősen egymásra néztek, egyik-másik elsápadt, de a többség hideg nyugalmat erőltetett magára. Ismét múltak a percek, a hajó-órán 5 órát trombitáltak és a pokolgép még mindig nein robbant fel. Irvine kapitány este hat óráig várt és amikor ebben az időben sem történt semmi, elhatározta, hogy a »mentési gyakorlatot« befejezted. Az utasok csak Southamptonban tudták meg, hogy a mentőgyakorlatnak milyen komoly háttere volt Itt már részletes távirat várta a Berengaria kapitányát Ebben a táviratban a Cunard Line igazgatósága szabatosan elmondotta, hogy a Berengaria ellen merényletet terveztek, a pokolgépet pontosan megszerkesztették, úgy volt beállítva, hogy péntek délután négy óra 50 perckor Csakugyan felrobbanjon. A merénylők tévedése következtében azonban azt a kézibőröndöt, amelyben a pokolgépet elhelyezték, későn adták fel és így már nem juthatott el a Berengaria fedélzetére. A raktárban találták meg, a rendőrségnek beszolgáltatták és még idejében ártalmatlanná tették Radios az ezermester Radics István Genf ben a világparlament legnépszerűbb tagja —- Radics diplomata, politikus, társalgó, újságíró, nyelvzseni, ind nyelvész, perzsa filozófus Genf ben Egy zagrebi újságíró feljegyzései Dr. Clhlar, a genfi népszövetségi ülésre kiküldött zagrebi újságíró érdekes részleteket közöl a horvát parasztvezér genfi szerepléséről: — Genfben — Írja dr. Cihlar — Radics megérkezését várva, csupa szmokkingos férfiak és végsőkig dekoltált nők között ülve, az jutott eszembe, hogy mit keres itt Radics. Hogyan fogja őt fogadni és megérteni ez a világ, mely a legfelsőbb nem tiz, hanem ötezert képviseli? Azóta két hét telt el. minden lépésén követtem Radicsot. résztvettem minden fogadtatáson és összejövetelen s mondhatom: Radics bámulatba ejtette az embereket Genfben. ö a diplomaták és újságírók részére ma már nem »un chef des rebelles« —- tisztelik, mint a világparlament egyik legerősebb egyéniségét. A »Beau Rivagc«-szálló Vasárnap reggel belépek a hotelbe, ahol Radics lakik nejével. Ez Genf legelegánsabb és legdrágább hotelje, főhadiszállása, mely az angol delegációnak kibérelte az egész első emeletet. Már a pénztárnál egész halom névjegy vár Radicsra. Újságírók jelentkeznek, Írország delegációja látogatja meg. interjúkat, nyilatkozatokat kérnek tőle. A hallban is várnak néhányan, hogy beszéljenek Radiccsai, de hiába, mert a vasárnap üdülésre van szánva s délután, autón sétautat teszünk Nionba. Egyébként az egész napnak szigorú munkabeosztása van. Meg van határozva a konferenciák, az interjuadás. a cikkirás ideje, itt van a Zagrebból elhozott Írógép és Marzsenka asszony itt is ellátja szorgalmasan és lelkiismeretesen a férje körüli titkári állást, melyet már harminc éve tölt be. Erre szüksége is van az elnöknek, aki majdnem teljesen vak és csak közvetlen közelről képes megkülönböztetni színeket és formákat. A népszővetségi-gyiilés után Radics a rendelkezésére bocsátott autóhoz megy. Ott van egy egész raj fényképész és kéri, maradjon egy pillanatra nyugton. De ez nagyon nehéz, mert állandóan körülveszi egy csomó politikus, aki meg akar ismerkedni vele. Románia hires asszonya, mme Vacarescu is meg akar ismerkedni Radiccsai. Radics hozzálép, rögtön talál néhány frappáns mondatot, — mert hölgytársaságban Radics mindig szellemes, — egy pár csillogó frázist mond kitűnő franciasággal. — C’est une grande intelligence! — mondja Vacarescu asszony. A szállóban egy francia újságíró várja, aki cikket kér a »L'Europe Nouvetle« részére. Radics egyébként nem szimpatikus a franciáknak, mert mindig ellenük irt. Most leültetik a franciát a fotelbe és Radics diktál. Nem diktál, hanem ontja a francia frázisokat, körmondatokat, metaforákat formál s olyan gyorsan, hogy a gyorsíró alig tudja követni. Zseniális ez az ember — mondja a francia és fejét csóválva elmegy.,* Estélyen Mello Franco, a brazíliai delegáció elnöke, Délamerika egyik leggazdagabb embere, estélyt ad a »Hotel de Bergue«ben. Hivatalos Radics »öexellenciája« is, A mi elnökünk teljes gálában vonul fel szmokkingban és lakkcipöben. A lépcsőn fej kell vezetni, olyan rövidlátó. Alig lép azonban a terembe, nyomban kisebb-nagyobb csoportosulások központjává lesz. Egymásután négy-öt nyelven beszél, Benes, Dúca, gróf Ishii. Painlevé, mind érdekesnek találják társaságát. Bemutatják neki a patialai Maharadzsát. Radics a »Romaiam« ind époSz eredeti nyelven elmondott dtátamával fogadja. A maharadzsa bámul, meghívja Radicsot Indiába. Jön a perzsa delegátus, Arfe herceg, Radics megkérdezi, hogy hívják Perzsiát az 5 nyelvükön. A herceg nem érti meg a kérdést és azt feleli »La Perzsa«. Hát akkor — mondja Radics — hogy mondják önök, hogy éljen Perzsia? Arfe herceg feleli: »Iran zenda bat«; És Radics mindjárt megmagyarázza a körülötte állóknak: — Igen, Iran, azt ismerjük a földrajzból, »Zenda« azt jelenti, hogy a világ élete és »bat« az Optativ névmás. — Ez az önök parasztvezére? — kérdi tőlem később egy angol újságíró — hiszen ez a Népszövetség egyik legnagyobb egyénisége! Parabola a Radics-párt fejlődésétől Dr. Nincsics, mint a jugoszláv delegáció elnöke bankettet adott a párisi és genfi francia újságírók tiszteletére. Az ebéd kitűnő, Radics jó hangulatban van és ccrclét tart a fekete kávénál. A franciák nem tudják elfelejteni Radics magatartását a Versailles! békével szemben.! Az egyik bosszantani akarja és megkérdi: — Mondja csak, excellenciás ur, mifajta párt az öné. Önök radikálisok és konzervatívok, liberálisok és forradalmárok egyszerre? Radics nem jön zavarba. A kérdezőt nem is látja, csak hallja kérdésének kissé ironikus hangsúlyát. Féléié fordul és azt mondja: — Mi nem vagyunk párt. mi mozgalom, mi folyam vagyunk. A folyamnak forrása is van, a források után jönnek a vízesések és örvények — ezért mozgalmunk elején radikálisok voltunk és mennél kevesebben voltunk, annál álliatatosabbak. De mi megnőttünk, mint a folyó. Eljutottunk a széles mederbe, liberálisok is lehettünk tehát. Amikor pedig kiterjeszkedett a folyó nagy folyammá, eljutottunk a konzervativizmusig. De liberálisok voltunk mi mindig protekcionizmus nélkül, konzervatívok reakció nélkül és haladók forradalom nélkül. Gauvain. a »Journal des Debats« hírneves vezércikkírója is jelen volt. Sokáig beszélt Radiccsai s aztán azt mondta az újságíróknak, hogy most már egészen más véleménye van róla, mint eddig.
