Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-25 / 257. szám

2. óiaST. BÄCSMEGYEr NAPLÓ 1925. szeptemDer 25. Á magyar párt tij orientációját nagy érdeklődéssel várják a vajdasági radikálisok Együttműködés a kerületi választásokon és a Vajdaság r e* IS • F "»a r rí a bizalmatlanságra, sem a kilengésekre nem adott semmi okot. Mindenesetre tökben a közlekedésügyi miniszter utazását összefüggésbe hozzák azok­kal a hireidcel, melyek szerint Rado­­jevics állása megrendült, miután a tíidikális-párt tagjai között sokan elégedetlenek hivatali működésével. Radqjevícs utódjaként Macsek Vlad­­kát, a Radics-párt alelnökét és Ki­­jics Dragotin radikális képviselőt emlegetik. A radikálisok és a Radics­­párt együttes népgyülése Gracsacon Zagrebból jelentik: A lakai Gra­­csac községben, ahol két héttel ez­előtt véres botránnyal végződött a Pribicsevícs-párt népgyülése, vasár­nap közös népgvülést tartanak a ra­dikálisok és a Radics-párt. A gyűlé­sen álást fognak foglalni a Pribicse­­vicsrpárt harcmodora ellen. .4 Samonprava nyugalomra inti az elégedetlen radi­kálisokat A radikális-párt hivatalos lapja, a Samoupraya csütörtöki számában az oszijeki párthatározatokkal kapcso­latban cikket irt, amelyben felszó­lítja a párt tagjait, hogy ne lépjenek tel oly követelőén és kicsinyes párt­szempontokból ne nehezítsék meg a megegyezés politikájának keresztül­vitelét. Genfi lap Radicsrő! Géniből jelentik: A Journal de Gé­névé szerdai száma nagy cikket kö­zöl Radics Istvánról és részletesen ismerteti a szerb-horvát megegye­zés történetét. A cikkíró megállapít­ja, hogy nem csoda, ha ilyen kali­berű politikussal igyekeztek meg­egyezni ellenfelei. — Arról van szó — mondja a cikkíró — hogy a S. H. S. királyság parasztnépe hozzájusson parasztjo­gaihoz. Ha Radicsnak ez sikerülni fog, egész Európa hasznát fogja látni. A Bácsmegyei Napló becskereki munkatársának aikaima volt beszél­getni a bánáti politikai élet egyik vezető egyéniségével. A beszélgetés magánjellegű megvitatása volt a kö­zel jövő politikai lehetőségeinek és ezeknek tárgyalása során került szóba a magyar párt elnöki taná­csának legutóbbi határozata. A be­szélgetés során becskereki munka­társunk hangsúlyozta, hogy semmi­féle hivatalos magyar párti tényező nem nyilatkoztatta ki előtünk, hogy a magyar párt uj orientációjában elsősorban a radikális-párt felé való közeledésére gondol. A beszélgetés­nek a magyarságra vonatkozó ré­szét informátorom engedélyével fő­ként azért hozzuk nyilvánosságra, mert a benne felszínre jutott — né­hol egészen uj — szempontokat az illetékes tényezők a magyarság ja­vára használhatják fel az esetleges tárgyalások során. — A magyar párt elnöki tanácsa szep­tember 6-án olyan határozatot hozott, hogy szükségesnek tartja az országos politikai pártok valamelyikével való szo­ros együttműködést. A magyarságot na­gyon érdekelné, hogy az, uj orientáció­nak hivatalos . kommünikében való beje­lentése keltett-c visszhangot a vajdasági szláv politikusok között? A legnagyobb mértékben — mon­dotta munkatársunknak és a legked­vezőbb formában.—A vajdasági szláv politikai tényezők annál is inkább számolnak ennek az uj orientáció­nak jelentőségével, mert az a véle­ményük, hogy a magyar párt. csak ezáltal nyerhet szerepet a jugoszláv belpolitikában — hangzót a válasz. — Ha föltesszük, hogy a magyar párt a radikális-párttal kívánja kiépíteni az említett szoros együttműködést, akkor ennek milyen jelentősége lehet a szó­­banforgó két félre .nézve? — Mi radikálisok már az első ol­vasáskor úgy értelmeztük a magyai párt határozatát, hogy ez valószínű­leg a radikális-pártra vonatkozik, hi­szen ez a jelenlegi politikai helyzet­ből önként következik és mi vajda­sági radikálisok a legnagyobb öröm­mel szélesítjük ki frontunkat azzal a táborral, amelyet ennek a határozat­nak további következményei hozhat­nak a mi támogatásunkra. — Miben és mikor hasznosíthatja a radikális-párt ezt a támogatást? — A kerületi választások elősze­lei már fujdogálnak. Pár hónapon be­lül ki fogják írni a kerületi választá­sokat és itt az együttműködés nagy hasznára lehet mind a két pártnak. Mi erősítést várunk a magyaroktól a kerületi választások során, egyéb­ként is a Vajdaság érdekeinek in­tenzivebb megvédésére alakuló fron­ton, amely frontot szembe fogják magukkal találni azok, akik nem a Vajdaságból valók, de túlzott ambí­ciójukat ép itt akarják érvényesíteni, viszont távolról sem irányul azok el­len a más országrészekből jött tiszt­viselők ellen, akik működésükkel a nép igazi érdekeit szolgálják. — Ka a radikális-párt súlyt helyez a támogatásra a kerületi választásokon, mit kaphat cserébe a magyarság? — Kétségtelenül meg fog szűnni a magyarok iránti bizalmatlanság, a mely eddig —- lehet, hogy indoko­latlanul — fennállott és meg fognak szűnni az atrocitások, amelyek bizo­nyára eddig is fölöslegesek voltak. — Ezrei: valójában negatívumok, ame­lyeknek reális értékét a magyarság an­nál kevésbbé tudná értékelni, mert sem örülni fogunk, ha mindez végérvényesen megszűnik, de más sérelmei, más pozi­­tiv kívánságai is vaunak a magyarság - I nak — ezeknek orvoslása, illetve teljé­­sitése várható-e? — A megegyezést tárgyalásoknak kell megelőznie. Oktalan dolog vol­na a tárgyalásoknak elébe vágni. — És a tárgyalások megkezdése mi­korra várható? 1 — Ez teljesen a magyar párttól függ. A kezdeményező lépést tőlük várjuk és megbízottaikat szívesen várjuk. Kifosztották a kleki postahivatalt A betöréssel egy niezörendő.rt gyanú­sítanak Becskerekről jelentik: Vakmerő be­törés történt szerdán éjszaka Klek községben, ahol ismeretlen tettesek ki­fosztották a postahivatali. A kleki postahivatalban már napok ; óta folynak a renoválások. Emiatt Pav- i licsek Gizella postamesternő nem is I lakott a postahivatal épületében levő lakásán. A betörők ezt az alkalmat használták fe', a hivatal kifosztására. Alkulccsal felnyitották a hivatal ajtaját, majd behatolva a helyiségbe, onnan ki­emelték a Wertheim-kasszát és a kertbe vitték. Minthogy nem tudták feltörni, most visszamentek a hivatalba és meg­kérhették a kasszakulcsot. A kasszában mindössze néhány száz dinárt találtak, amit magukhoz vettek. A pénzt azon­ban kevésnek találták és ezért behatol­tak a postamesternő lakásába is, ahol mindent felhánytak. A zajra figyelmes lett a szomszédos lakásban alvó volt postamesternő, aki az ablakon keresztül az uccára ugrott és segítségért kiáltott* A betörők erre elmenekültek. A csendőrség széleskörű nyomozást indított és a betörés egyik gyanúsított­ját, egy községi mezőőrt csütörtökön letartóztatták. A nyomozás folyik. A tizenkettedik óra Irta: Tamás István A szegény, de becsületes lány min­den elfoglaltsága mellett is beleszere­tett a komoly fiatalemberbe. A komoly fiatalembernek volt egv mellékfoglalko­zása is a szerelmen kívül: festett. Az estéiket és a vasárnapjaikat rendszerint együtt töltötték. Ilyenkor igyekeztek tisztába jönni, egymással. A fiú mesé­ket mondott és a lány hallgatta. Vagy a lány panaszkodott és a festő hall­gatta. Kölcsönösen meghallgatták egy­mást és el voltak egymástól ragadtat­va. Ez kétségtelenül szerelem volt. Az­tán a fin kijelentette, hogy nem tud nála nélkül élni. És a nö tényleg sok­szor megrémült arra a gondolatra, hogy ha a fiút elveszítené. Ez a lány még sohase szeretett a 'mákostésztán és a datolyán kívül sen­kit. A főnök ur. aki kilencvenkét kilót nyomott, természetesen nem mulasztot­ta el megtenni szokásos aiániatait. ame­lyek azonban összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek, direkt clönvárajánlatok voltak fűszer- és rövidáru ajánlatai mellett. Egy szombat este Iehuzatta a redőnyöket és ölbekapta a kis gépirónőt. A levegőben pikáns akácillat úszott. — Piszok disznó. — mondta Mag­daléna. ahogy kiszabadult főnöke izzó karjaiból és otthon, míg pudert kent a nyakára,, megállapította, hogy ez nem az igazi szerelem. A főnök u r különben is nős volt két aranyhaiu gyermekkel és negyvenöt esztendővel a vállain. A * A második férfi, aki beleszólt az éle­tébe. egy katonatiszt volt. egy hős, egész falka medáliával a mellén és az összes barátnők pukkadtak érte a vá­rosban. Az ősmerkedés a strandon tör­tént. A vitéz ur először csal; ennyit mondott: —- Ejnye be csinos kislány 1 Magdaléna mélységesen elpirult és zavarában beúszott messzire a tóba. Vi­téz ur kitartóan követte és mindenféle kunsztokat csinált a vízben, még bú­gott is művésziesen a yiz alatt, mint a bölömbika, egészen elkápráztatta a leányzót. Mikor a partra értek. már mint régi ösmerősök feküdtek ki a ho­mokba. Főhadnagy ur a haditudomá­nyát békeidőben is tudta kamatoztatni. Vasárnap délután éppen randevúra várt a lány a színház sarkánál. Vitéz ur késett. — Hová megy Fekete ur? — szólí­totta meg Magdaléna a kis köpcös ke­reskedőt. hogy ne kelljen egyedül ácso­­regnia. — A Malvinka betegágyához. — Mi van vele? — Megmérgezte macát. — lihegte Fekete ur — öt is az a csibész Deley tette tönkre. A lánvnak minden vére arcába sza­ladt. — Ki? — kérdezte rettenetes han­gon. — Delev. a Donzsuáii. — ismételte a kereskedő — benne volt az uiságban is — és szolgálatkészen kihozott egy la­pot a zsebéből. A templom mellett már feltűnt a fő­hadnagy siető alakja. Mosolygott és a szemével előreküldött egv csókot. — Kísérjen el. — mondta hirtelen Magdaléna a meglepett kereskedőnek és gyorsan belekarolt. Ucv vonszolta rchamlépésben. mint egv felbomlott íront, amely az ellenség elől menekül. Összesen hétszer találkoztak. A lány már a harmadik randevúnál torkig volt vele és a nemeslelkii lovag, megmentő­­je. ismét visszasülvedt a légvárak fel­hőkarcolójából a kráizlerái földszintié­re. Ez a férfi derék, szorgalmas keres­kedő volt. aki gyerekeket akart. se­gédei és cselédet spórolni a feleségén. Amikor a lány ezt észrevette, félrehúz­ta a száját. A rizskásaszae és más. ki­látásba helyezett fiiszerszakmai gyö­nyörűség egyáltalán nem izgatta, sőt! És elhatározta, hogy a fiú undorító, kö­zönséges és buta. A festővel már két hete tartott a szerelem Plátó ur védőszárnyai alatt. — Pénzem nincs, egyszerű, szegény kislány vagyok. — okoskodott a nő — bizonyos, hogy önzetlenül szeret — és nagyon elérzékenvült. Ballépés előtt a nők mindig megvannak hatva. A fiú jól és gyöngéden bánt vele, majdnem lá­nyosán. De a festő is szegény volt és csak narancsokkal tudott kedveskedni ai anyaimák helyett. — Szeretsz? — kérdezte záróra után, a kis sötét uccában. erőszakosan a lány és Tóth boldogan hunyta be a szemét: — Imádlak. — Ez a beteljesülés! — gondolta a szerelmes leány és első mámorában el­határozva. hogy feleségül meev a tehet­séges fiatal festőhöz. A festőt persze nem tartotta szüksé­gesnek értesíteni erről a tervéről. * — A Rezeda-uccában találtam egy nagyszerű kiilönbejáratut. — jelentette a fin pár nap múlva és együtt mentek el terepszemlét tartani. A kis, sárga ház egy kert közepén feküdt, mint egy leszakított krizantém. Ä háziasszony, mikor fiatal házaspár­ként mutatkoztak be előtte. feltűnően sokat vigyorgott és feltűnően sokat kért. De azért kivették. A fin az ágyat néz­te. Széles parasztágv volt. a falon tar­ka tányérok és az ablakon fehér csip­ke-függöny. Előleget adtak és foglalót. Kifelé menet a lány idegesen karolt Tóthba: — Te. Mikuci. nem tetszik nekem ez a nö. — súgta idegesen és többet nem is mentek a sárga ház felé. lev kínlód­tak napokig, közben pedig a lány nagy­nénije előtt, aki az árva Magdalénát még csecsemőkorában macához vette, mtiveszekédések és illem. Lassan már csak lakáskérdéssé egyszerűsödött le az egész szerelem. A sok hercehurcában kezdett kínossá válni az iiuv. annyira nyilvánvalóvá vált az a lihegő, éhes szándék, ami ennek a szorgalomnak a titkos rugója volt. * Aztán egy vasárnap délután elmentek vizitelni a lány barátnőiéhez, alti or­vosnak készült és magánosán lakott egy bérház első emeletén. Tóth ked­vetlenül ballagott felfelé a lépcsőkön. ■ — Ez is egv elveszett délután. — gon-' dolta fösvényen, mint a zsugori, aki az elgurult aranyat sajnálja. A barátnő nem volt otthon. — Megvárjuk. — jelentette ki Magda­léna és körülnézett a szobában. — Milyen szép ágya van. — mondta a lány kíváncsian és felhajtotta a köny­­nyü selyem takarót, mint egv szoknyát. Leültek az ágv szélére. Először feszé­lyezve érezték magukat az idegen la­kásban. A fiú folyton az aitót nézte. — Csókolj meg. — nyafogta a lány cicásan. Aztán egyszerre gyulladt ki bennük a tébolyitó kívánság és eszeveszett bir­kózásba kezdtek. Észre se vették, hogy belépett a ba­rátnő. — Szervusz. — üdvözölte kérdőjeles döbbenettel. — Szervusz. — mondta Magdaléna és úgy remegett a szégyentől és a meg­lepetéstől.' liogv képtelen volt megmoz­dulni. Csak feküdt üveges szemekkel, szinte sóbálvánnyá meredten a. fiú kar­jaiban. mint Lóth felesége ama bizo­nyos tűzeső napján. * Tóth künn ült a parkban két tenyeré­be hajtott fejjel és a májusi illatokba temetkezett. Háta mögött egv pádon két asszony beszélgetett. — Jó partit csinál a Balog Magdi. Tóth felfigyelt. — Ugyan, ki veszi e1? — Valami festő. Nagyon heves fiatal­ember. — Elveszi? — Egész biztos! Nekem a Magdi me­sélte. Csuda szerencséje van ennek » • #

Next

/
Oldalképek
Tartalom