Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-23 / 255. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ (Q. omá ■f 1 .............................. 1 fontos pontja, hogy a kormány egységesítse az adórendszert fis szüntesse meg azt a lehetetlen állapotot, hogy a Vajdaság viselje az adók nagyrészét. A szociális törvényhozás terén a kongresszus azt a követelést állította föl, hogy az úgynevezett munkátelügyelöségek hatáskörét bővítsék ki. adják meg neki azt a jogot, hogy a külföldi szakmunkások alkalmazását a masa hatáskörében is megengedhesse. Ezenkívül a határozati javaslat kívánja, hogy a munkásbiztositó pénztárak telies ciäonómiát kapjanak, követeli az ország gyáriparának védelmét igazságos védővámokkal, a szaloniki szabad zóna és kikötő gyors kiépítését, végül, hogy a külföldi gabonára maximális behozatali vámot vessenek ki. A beogradi kongresszus befejezése után különben a kamarai titkárok tartottak külön értekezletet, amelyen elhatározták, hogy májusban Ljubljanában a kamarák konferenciára gyűlnek össze. A konferencián elsősorban a jugoszláv tengeri kikötők kihasználásáról fognak tárgyalni. CIRKUSZ SS s Helyreigazítás Vannak, akik helyreigazítást írnak, ha a cikkükbe sajtóhiba téved, én krokit próbálok irní. Már régen. készülök rá, hogy egyszer kivégzem a saitóhibákat, de most meg is kísérlem. Komoly okom van rá: vasárnapi novellámban következetesen hatszor egymásután »I lone yonU jelent meg »1 love yoa!« helyett. Hát most aztán nem bánom akármilyen sajtóhibákat is szednek bele ebbe a cikkbe, megírom a véleményemet a sajtóhibáról. Ennek a műfajnak nem igen van irodalma. Egyszer olvastam egy cikket róla Fenyves Ferenc tollából. Kár, hogy egy alkalmi lapban jelent meg. Nagyon jó történetek voltak benne. Arra még emlékszem, hogy egyszer valamelyik lapban a tördelő felcserélte a báli tudósítást a marhavásárral. A két cikk ezek után igy festett: A marhavásárra felhajtattak: Gróf Eszterházy Piriké és Ica. báró Láng Ilona, Kardos Évi stb. Viszont: a hálózó közönség soraiban ott láttuk: Magyar ökör 88—92, hízott sertés 104—114 stb. Na, de ne citáljak én másból, mikor nekem is olyan sok érdekes sajtóhibám van. Az úgynevezett humoristára különösen haragusznak a szedők. Mert szójátékokat ir. Rám is haragusznak, noha mindannyian barátaim. írhatom én a legszebb szójátékot, úgy kijavítják, mint annak a rendje. Első szomorú csalódásom hat évvel ezelőtt ért egy sajtóhibánál. A. szubotieai gimnázium negyedik osztályának volt egy kedves szőke növendéke, akit Sokét Babának hívtak. Ennek a kislánynak egyszer azt mondtam, hogy »holnap benne lesz a neve az újságban«, mire egy vásári tudósítás kapcsán a következő efmésséget írtam le: — Akartam venni a vásárban egy szép Babát, de nagyon sokét kértek érte. Ez a mondat igy jelent meg: — Akartam venni a vásárban egy szép babát, de nagyon sokat kértek érte. A morózus Juszkó még meg is jegyezte szedés közben: — Egész paralitíkus már ez az ember. »A« helyett »e«-t ir. Pesten valósággal üldöznek a szedők a sajtóhibákkal. Egy Ízben, amikor a rendőr botránya volt az ismert soros ügyésszel, aki be volt csípve, kész volt a viccem.- »A rendőr íeiképclte a sörös ügyészt«, így jelent meg: — »A rendőr felképelte a soros ügyészt«. Ami ugyan nem volt vicc. sőt Igaz \ olt. Általában a szójátékot nem birja nézni a szedő. De ha még benne is hagyja véletlenül: mire való a korrektor? ö aztán mentem korrigálja, hogy a cikkíró epegörcsöt kap tőle. Mikor Ripka lett a főpolgármester Budapesten, nyomban megírtam: ripka szerencse a városra. Úgy kijavította a korrektor »t« betűre, mint a pinty. Nagy Endre mesélte, hogy egyszer ő is irt cikket a sajtóhibáról. Megirta, hogy ő a »z« és a »r« betűt majdnem egyformán írja s ebből kifolyólag »r« helyett »z«-t és »z« helyett »r«-et szednek. Például, ha azt írja, hogy morgó, akkor azt szedik ki, hogy mozgó, ha mozgót ir, abból biztosan morgó lesz nyomtatásban. »No, de nem baj, — végezte be a cikket — itt aztán csinálhat a szedő ur mozgót a morgóból és morgót a mozgóból, mindegy: a cikk értelme nem változik«. És mit gondolnak, mit csinált a leleményes szedő? Elejétől végig mozgót szedett. Ezekután arra kérem a tisztelt. szedő urat, hogy ellentétesen a gyakorlattal, sajtóhibaként néhány jó viccet csempésszen be ebbe a cikkbe. (Stella) Tizenkét év után követelik Senta várostői a városház építési költségeit Szeille budapesti építész háromszázhuszezer dinárt kér Nem találják az óvadékként elhelyezett értékpapírokat Sentáról jelentik: Érdekes ügy foglalkoztatja fenta város vezetőségét. Az 1911-ben leégett sentai városházát 1913-ban Szeille Antal budapesti építési vállalkozó építette újra nyolcszazhetvenezer koronáért. Az építést annak idején a szabályrendelet értelmében előbb a városi mérnöki hivatal, később pedig a vármegyei építészeti hivatal vizsgálta felül, melynek javaslata alapján a város az építési vállalkozóval annak rendje és módja szerint elszámoltt A rég elfelejtett építkezési ügyben kedden váratlan fordulat, állott be. Knexsevics Müos dr. polgármesterné! megjelent Szeille Antal budapesti vállalkozó és azzal a kívánsággal állott elő, hogy a város végre fizesse meg neki tartozását és juttassa neki vissza az 1913-ban kaucióképen a városnál elhelyezett értékpapírjait. A polgármester megkérdezte az építészt, miért most, tizenkét évvel az építkezés befejezése után követeli az elszámolást és értékpapírjait, mire Szeille kijelentette, hogy a háború, a politikai'viszonyok, majd a forradalom kitörése és az impériumváltozás gátolták meg abban, hogy ebben az ügyben eljárjon. Knezsevics Milos polgármester felszólította a budapesti építészt, hogy elszámolását adja be írásban a város jogügyi és mérnöki hivatalának, melyek megállapítják, hogy jogos-e követelése, vagy sem. A város vezetősege az állítólagos értékpapírok felkutatására azonnal megtelt minden intézkedést, eddig azonban sehol nyomát nem találták Szeille kauciójának. Szeille különben értékpapírjain kívül egymillióháromszázezer koronát követel a várostól. A bonyolult ügyre csak napok múlva fognak világosságot deríteni, amikor is eldől: van-i alapja a budapesti építész követeléseinek. Valószínű, hogy Szeille poros utón is megpróbálja követelését a várostól behajtani, ha a város elutasítaná és az állítólagos kauciót nem tudná Jel kút at ni. Három ház árát találták meg egy suboíicai koldusasszony szalmazsákjában Nyolcvan darab ezres-bankó története — Valaki megha t — mondották az emberek, amikor elhaladtak a Hunyaditér 14 szám alatti ház előtt, amelynek kapujára ép akkor szegezték ki a fekete gyászdrapériát. Az alacsony, utöttkopott épület egyik kis odújában — hátul az udvarban — feküdt kiterítve a halott, a fehér lepel csak az, arcot ! hagyta s?a’»adoii, őszbe borult néniké, í viaszsárga arcít. Ki volt ? Mi volt ? — ; szegény koldusasszony — mondták az i összegyűlt lakók. Se rokona, se isme- 1 rose, senki sem siratta. A temetésre j mégis összejöttek, néhány férfi és naí gyón sok asszony, a legtöbbje már túl I a hatvanon — az ő kortársai, semmi j közük a halotthoz, véletlenül akadt ná! luk zsebkendő, igy hát kikisérték a j temetőbe. „Grádics Dafina élt 84 évet", j Az volt a koporsójára írva aranyj betűkkel. I Grádics Dafinit eltemették és más* nap jöttek a hivatalos emberek, akik felnyitották a lezárt odút, hogy megnézzék mit hagyott hátra az élőknek a megboldogult. —- Nincs annak semmije — mondták a szomszédok — mi adtunk szegénynek néha egyet-mást, úgy élt egyik napról a másikra. — Koldus volt a lelkem — toldta hozzá egy másik öregasszony, a szomszédos odú ajtajából. j A lakást mégis felnyitották. Volt ott 1 egy ágy, egy asztal, meg valami szek! rényfcle, abban volt egy-két ruha is. Aztán megnézték az ágyat, hátha van benne valami. A szegénynép az ágyában őrzi a vagyonát, ez a koldusok wertheimkasszája. És a szegény asszony vagyona elő is került: araikor feltúrták I a szalmazsákot, csomó ezres bankó ! hullott ki belőle a földre. Mert földes szobában lakott, rmig élt. — No ugye — mondták fejet cső-j válva a hivatalos emberek — sohasem j tudja az ember, hogy mit talál. Lehajoltak és felszedték a szétszóró- j dott bankókat. Valamennyi „kék pénz“ ; volt. Lebélyegzett magyar bankjegyek, számszerint nyolcvan darab. Nyolcvanezer korona valamikor, ma értéktelen semmiség. — Ettől ugyan éhenhalhatott — állapították meg az összecsődült szomszédok, akik még magijaiban sem láttak ennyi pénzt egy rakáson. Valamikor mégis csak nyolcvanezer korona volt, jó pénz, amikor lebélyegezték még vagyont ért. Hogy jutott hozzá, mikor jutott hozzá, Grádics Dafina ? Ez a kérdés szeget ütött a hivatalos urak fejébe is. Azonban előbbutóbb minden kiderül. Tehát kiderült a nyolcvanezer korona titka is. Grádics Dafina nem volt mindig szegény koldusasszor.y. A háború előtt három háza volt, kettő az ötödik körben, egy meg a miakában — igy mondták azok< akik már azelőtt is ismerték Grádics Dafinát. Jött a konjuktura, sok pénzt lehetett kapni a házakért és Grádics Dafina mindahárom házát eladta, összesen százezerért. A pénzt pedig elrejtette a szalmazsákjában, ahonnan csak kétszer vette elő. Egyszer, amikor a saját házából a Hunyadi-tér 14. szám alá költözött és egyszer, amikor l^idoboltáV, hogy a pénzt le kell bélyegezni. O is lebélyegeztette, de a j lebélyegzés után már csak nyolcvan maradt. Húszezer ráment a bélyegzésre. Nagyon sajnálhatta, azt a húsz darab bankót, mert ezután már dobolhattak felőle, amit akartak, nem nyúlt volna hozzá a pénzéhez- semmi kincsért, hanem ott őrizte a szalmazsákjában. Néhány évvel ezelőtt rossz sorba jutott Grádics Dafina. Megrokkant, nem tudott dolgozni, kenyér nélkül maradt. Most már bizonyára elővette az egyik bankót, hogy felváltsa, de már késő volt. Senki sem fogadta cl. Talán ki is nevették érte. Nem volt más mit tennie, az ezreseket visszadugta szalmazsákjába és kiült a ház elé — imádkozni a jószívű adakozók lelki üdvéért . . . ki. d. Különítményi tisztből betörő A háború alatt bujkált, a különítményben gyilkolt, azután betöröbandát alakított Budapestről i jelentik: A budapesti rendőrség egy négytagú betörőbandát fogott el, mely az utóbbi időben sorozatos betöréseket követelt el Budapesten. A banda vezére Rehák Emil került először a rendőrség kezére, az ő vallomása alapján fogták el a Hidegkuti-ut melletti Csúcs hegyen levő csőszkunyhóban a banda többi tagját: Brunnet Antalt, Berecz Ferencet cs Szentmártom Istvánt, akik valamennyien ültyk már betörésért és lopásért. A rendőrségen Rehák elmondotta élete történetét. Jó családból származott, az apja magasrangu pénzügyminiszteri tisztviselő volt. Szülei korán elhaltak és tizenkét éves korában már árvaságra jutott. A háború alatt besorozták ; két évig volt a harctéren, majd hazaszökött és bujkált egészen a forradalom kitöréséig. A kommünben vörös katona lett, valami lopás miatt eljárást indítottak ellene, mire átszökött Szegedre, ahol mint tiszt belépett az Ostenburg-különitménybe. Az ellenforradalom első heteiben a különítménnyel végigjárta egész Dunántúlt, atrocitásokban vett részi, majd Budapestre került és továbbra is a különítmény szolgálatában maradt. A különítménynél nagyon jó érezte magát: pénze volt amennyit csak akart. Azóta, hogy a különítmény szétoszlott, lopásokból tartotta fenn magát. A múlt évben el is fogták és hat hónapi börtönbüntetést töltött ki. A börtönben ismerkedett meg Brunner Antallal és Berecz Ferenccel, akikkel később betörőbandát alakított. A betörőbanda tagjait a rendőrség áiadta az ügyészségnek. A csehszlovák Landru Két fiatal lányt meggyilkolt egy prágai fiatal ember Prágából jelentik: A csehszlovák ftk várost egy uj Landru-eset tartja izgalomban. A prágai rendőrség a napokban letartóztatott egy gyanús fiatalembert, akinél női ékszereket találtak, azonkívül két podgydszról vasúti ruhatári-jegyet. A podgyászokat a rendőrség felbontotta és bennük véres női ruhadarabokat és egyéb nőt holmit találtak, amelyek, amint később megállapították, borzalmas bűntényből származnak. A fiatalember hosszas vallatás után elmondotta, hogy Bazanth Henriknek hívják és két nőt meggyilkolt. Az első áldozata Saternik Mária nevű unokanővére volt, akit Pardubitzból csalt a Tátrába, ott egy erdőben meggyilkolta és holttestét elásta. Az unokanővére után ugyancsak Pardubitzból egy Pavlik Jo-' zefin nfevü leányt csábított az egyik tátrai fürdőre, ahol azt hasonló módon meggyilkolta. A múlt hónapban egy pilseni leány, Risch Hilda került a hálójába, kicsalta egy Pilsen melletti faluba,, ahol kalapáccsal többször feiére sújtott,' aztán Icöritötte benzinnel és felgyújtotta. A leány segélykiáltásaira azonban a közelben tartózkodó parasztok elősiet-! tek és a súlyosan sérült leányt beszállították a pitseni kórházba. A pilseni eset után Bazanth Prágába menekült, ahol végűi is elfogták. A rendőrség a csehszlovák Landrtíi ügyében nagy apparátussal folytatja a nyomozást. 1925. szeptember 23.
