Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-22 / 254. szám

lü. otcfäl ßÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925 szeptember 22. k íz it világrészt-« kis Coogan látogatása Abel Ga Severin harssal szeretett volna játszani Páris, szept. 20. Párisnak tegnap óta ismét ame­rikai vendége van. A vendég 11 esztendős és filmszínész. Neve Jackie Coogan és az egész világon ismerik és szeretik. A kis Jackiet nagy szeretettel fogadta Páris népe. A Coogan-szülők értenek ahhoz, hogy Jackiet minél kedvezőbb szín­ben tüntessék fel a közönség előtt, de erre alig van szükség. A tizenegy esztendős kisfiú szinte teljesen megérett a mű­termek lázasan komoly atmo­szférájában. Nyilteszü, intelligens és ió itélő­­képességü gyermek a kis Jackie Coogan. Párisi időzésünk másodnapján, — Jackie egyenes kívánságára, — szülei elvitték Abel Gancehoz. A nagy filmrendező természetesen szívesen fogadta őket. Az emberek megdöbbenve állnak meg az este különös fényárjában. A körutak ünnepies díszt öltöttek. Ml történt? — hökkelnn'ek egy-, másra csodálkozva az emberek, nem tudják mire magyarázni ezt a kü­lönös változást. Mi történt, — morajlik végig a rároson. * — A száguldó kerék! — hallat­szik jobbra is, balra is: mindenki erről beszél. Oh, Abel Gance-ot már jól ismeri a publikum, ,iól tudják, az ő alkotásait érdemes megnézni, mert ü kiemeli a küzködő, szomorú em­bert a hétköznapok poklából, ő ki­emeli és mégis megmarad az élet realitásánál. Mintha valami különös izgalom vonulna végig a városon, valami szokatlan nyugtalanság. Az embe­rek ezreire mindenfelől plakátok merednek az oszlopokról, cédulák a falakról, ahogyan végigtódulnak az emberek a nyárvégi, esti uccákon, minden azt rikoltja, zengi, vissz­hangozza; Jackie elmondta, hogy látta New­­yorkban a Száguldó kereket. — Bevallom, — mondta a kisfiú, — nem értettem meg teljesen, amit mr. Gance bizonyosan nem vesz rossznéven. Bárhogyan igyekezem mindent megérteni, még a saját filmjeim scenáriumaihan is vannak részletek, melyek érthetetlenek számomra. Nem szégyellem, hogy sírtam a Száguldó kerék első előadásán. Ha felnövök, ilyen szerepeket szeretnék játszani. Mikor láttam a filmet, azt mond tani a papának, hogy szeretnék Mars Saverinnel ját­szani. Mikor hallottam, hogy meghalt, ismét sírnom kellett. Eg.v ilyen nagy művésznek is meg kell hal­nia ! ... — Vigyázz, ha jön A száguldó kerék! Severin Mars, a lokomotivember, aki a kinematográfia művészetének történetébe örök időkre beírta a ne­vét a Száguldó kerék főszerepének eljátszásával, mint ismeretes, a ha­lálos kórral a szivében iátszotta végig ezt a szerepét. Talán az a meghalásá jelenet, amely a film be­fejező részének klasszikus produk­ciója, azért olyan szívig ható, azért olyan tökéletes, mert a nagy em­berek előrelátásával megérezte már azt, ami reá elkövetkezendő. Seve­rin Mars tudta azt, hogy életének ez a legutolsó szerepe, mert orvo­sai már ettől a nagy színészi mun­kától is el akarták tiltani, csak az igazi színész becsülete és köteles­­áégérzete adott neki olyan energi­át, hogy a szerepet telies erővel, tökéletesen végig tudta látszani. Amikor a La Roue utolsó fel­vételei is befejeződtek. Severin Mars agynak esett és beteg­ágyából többé nem keit fel. A bemutató másnapján azonban az ágyban reszkető kezekkel, kuszáló­­dó vonásokkal levelet ilrt, Abel Gan­­cenak, amely a következőképpen hangzik: Kedves barátom. a száguldó kerék keresztülfutott rajtam. A nagy munka után, amelyet tegnap teljes egészében láttam, megpihenek és e pihenés nem fog véget érni. Neked a leg­nagyobb hálával tartozom. Amint tegnap ott láttam magamat a vásznon, el kellett aondolnom, hogy neked köszönhetem azt, hogy alakításaim, amelyek szivem vérével, lelkem minden érzésével készültek, nem fognak elveszni, mint a pusztába kiáltó szó, ha­nem megörökitietnek és Severin Mars nevét akkor is fogják is­merni, amikor már a márványkö porladni kezd sirom felett. Nem tudom, nem is az én hi­vatásom, hogy megállapítsam, jó! játszottam-e a mozdonyvezetőnek, a száguldó kerék szomorú áldoza­tának szerepét, de azt tudóin, hogy becsületesebben, odaadób­­ban senki soha filmszerenet nem játszott. Lelkem minden kincsét, életem minden impresszióját, szi­vem minden érzését belecntöttem ebbe az örök emberi traqédiába, éreztem, amint a száguldó kerék őröl és pusztít. Talán jobb is nekem, hogy kö­zeledik felém a kérlelhetetlen száguldó kerék. Én többet és szebbet alkotni már — úgy ér­zem — nem tudtam volna. Te pedig menj tovább ezen az utón, amelyen velem együtt el­indultál. ei Szived szóljon a szivekhez és akkor a száguldó kerék még so­káig nem fog eliaposni. de ha el­jön, mert kérlelhetetlenül eljön, akkor te is olyan nyugodtan, olyan megelégedetten fogod átadni ma­gad a sorsodnak, mint én ma ... Ölel barátod Severin Mars Filmdráma. írta és rendezte: ÄBEL GANCE Szereplők: A mozdonyvezető SEVRIN MARS A fia . . . Gábriel de Gravone A mérnök . . Pierre Manier A fütő . . Térof Norma . . Miié. SVY CLOSE

Next

/
Oldalképek
Tartalom