Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-22 / 254. szám
Poštarina plaćena v mstädter V ■ ■ -K Ara n dinár es ;rodája Kerté' XXVL évfolyam_____ Szuh&£ica, KEDD 1925 szeptember 22._______________ 254. szám Megjelenik minden reggeli ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8-58. Szerkesztőség 5-10. ^fizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Fonciére-palota) Kiadóhivatal: Snbotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbaeh-palota) Közbeszóló Felejthetetlenül szép, bensőséges és ünnepélyes az a beszéd, amit Őfelsége Sándor király mondott Montenegró népéhez intézve szavait. Valóban királyi gondolat, amivel a Karagyorgyevics és Nyegus-dinasztiák egységét szimbolizálta: Petár király temetkezési helyéről egy kővet helyez a nagy montenegrói fejedelem hamvai fölé. A lovcsenl ünnepség, nem a dinasztiának, nem a kormánynak, nem egy politikai pártnak, nem egy népnek ünnepe, hanem az egész országé. Az ünnepségeken azért vesz részt a korona viselője, a kormány, valamennyi politikai párt, mert amikor az egész nép ünnepel, nem hiányozhatnak ők sem. Az ünnepély nem hivatalos, nemcsak meghívottak vehetnek részt rajta ; a montenegrói nép sokkal patriarchálisabb érzésű s az uralkodó sokkal inkább akar a nép között, mint a nép fölött élni, semhogy szívesen vennék a hopmesterek ceremóniáit. Magyar ember azonban nem jsjeník meg a Lovcsen-ünnepségen, az SHS. királyság magyarságát nem képviseli ott senki. Pedig — úgy véljük __ milyen gyönyörű, milyen várvavárt, milyen ritkán adódó alkalma mu’ik el most a magyarságnak, hogy a Felséges király, a kormány, a politikai pártok vezetői, az ország egész nyilvánossága előtt tegyen ünnepélyes tanúságot amellett, amit mindig hangoztat s amit alig tud elhitetni puszta szavakkal. Ha csak három magyar ember útnak indulhatott volna s megjelenhetett volna az előtt a mauzóleum előtt, ahol most a szerbek és hcrvátok, mint — a király sra vaival szólva — kél nép lelke ölelkezik össze s olt az ország vezérlő nagyjai előtt tehettek volna vallomást a magyar nép hűségéről, törvénytiszteletéről, loyaiitásáról s — ha jelképesen is — elvittek volna a szentai nagy tér földjéről egy pár szem homokot, hogy az ősi szokás szerint dokumentálják vele: ami a szentai nagy térről elindult, az megtalálta az utat a szerb és horvát nép szivéhez — mennyivel könnyebb lenne szavunknak hitelt, elhatározásunknak tekintélyt, akaratunknak erőt s magunknak nyugalmat és békességet szerezni. A lovcseni ünnep nem a politikának, hanem a kegyeletnek ünnepe. Ámde a politikai küzdelmeknek nem mindig a választójog a legcélravezetőbb eszköze. Kételkedhetnének-e tovább a magyar nép hűségében s annak a megnyugvásnak őszinteségében, amivel a magyarság a történelem ítéletét tudomásul vette, ha a magyarság képviselői a Lovcsenen, a szent hamvak s az élő uralkodó előtt tehettek volna bizonyságot ámellett, hogy az ország örömében és bajában osztozkodó népének, a a király hűséges alattvalóinak tartják magukat. Protics Sztoján koporsójától a lovcseni ünnepig hány elszalasztott, hány ki nem használt alkalom sírkeresztje szegélyezi a botorkáló magyar sors ösvényét. * Erdélyi kisebbségi lapban olvassuk az ideát: iartsunk itthon is genfi konferenciát. A gondolat valóban megkapó. Minek Genfoe menni frakkot ölteni, hitvitákat kezdeni, svájci frankokat költeni, békéről, leszerelésről, garanciákról ártalmatlan, de zengő körmondatokat esztergályozni, amikor minden nóta vége az, hogy az ország belügyeibe nem lehet beavatkozni. A kisebbségi kérdés — belügy, odakint a görög-római birkózás szabályai szerint küzdenek számoszlopokkal, statisztikai adatokkal, kiterítik a leggyönyörűbb, legkáprázatosabb és legígéretesebb program selyemszőnyegét, de amikor sérelmet orvosolni, panaszt meghallgatni kellene, akkor a kisebbségi kérdést betolják a belügy kulisszái mögé. Ám jó, legyen belügy, de akkor intézzük el itthon. Üljünk össze, óh nem Genffcen, ahol a nemzetközi nyilvánosság feszélyez, hanem itthon, Beogradban, vagy Becskereken, Sentán, vagy Somborban, üljünk le az asztal mellé és ne keljünk föl addig, amig el nem intéztük. A magyarság nevében nyugodtan garantálhatjuk, hogy nem fog eredménytelenül végződni az itthoni genfi konfcren cia. Még feleannyi türelmet, belátást és nemeslelküséget sem kell tanúsítani, mintamennyit Genfben mutatnak. A politikai okosság pótolni fogja a belátás és türelem esetleges fogyatkozásait s a magyarság békevágya meg fotgja alálni az elintézés módját ott is, ahol az érzékenység el nem hárítható akadályokat lát. Minek Genfbe menni beszélni, amikor cselekedni csak itthon lehet? S amikor az idő megérett a cselek- I vésre. felelően, aki azt kívánta, hogy a harcok halottal mellett pihenhessen. Ezután a királyi pár és a jelenvolt méltóságok visszatértek Cetinjébe. Az osijeki határozat a minisztertanácsot is foglalkoztatja A Bácsmegyei Napló hétfő déli száma hirt adott a radikális-párt oszjeki kerületi' konferenciájának határozatáról, amely többek közt azt kívánja, hogy a kormány helyezze vissza a Radics-párt Kedvéért elhelyezett radikális tisztviselőket s szabjon határt annak, hogy a Radics-párt állandóan tisztviselők menesztését és áthelyezését kívánja. Az oszijeki radikális konferencia az ellen is. tiltakozott, hogy a Radics-párti miniszterek a reszortjukba tartozó hivatalokba kizárólag Radics-párti képviselőket neveznek ki. Az oszijeki kerületi konferencia határozta a beogradi politikai köröket is élénken foglalkoztatja. Megtartották a Nyegus-iinnepséget A királyi pár, a kormánynak és a parlamentnek képviselői jelenlétében helyezték el végső pihenő helyére a nagy fejedelem hamvait — A belpolitika hírei Hétfőn a kora hajnali órákban kezdődtek meg Cetinj ében a Nyegus Petar ünnepségek a királyi pár és a kormány képviselőinek jelenlétében. Az ünnepségre Cetinjébe érkeztek a parlament képviseletében Trifkavics Márkó, a szkupstina elnöke, továbbá számos képviselő, Dimitrije pátriárka, sok főpap, magasrangú katonai és polgári személyek. Úgy Montenegróból, mint Dalmáciából több ezer ember jelent meg az ünnepélyen. Napkeltekor ágyulövések hirdették az ünnepség kezdetét és ugyanekkor, fegyverek disz-sortüze mellett a királyi gárda végigvonult Cetinjén a monostorig, ahol az egyházi ünnepélyek kezdődtek. A monostor előtti térséget már a késő esti órákban több ezer főnyi tömeg lepte el, akik egész éjszakán át várakoztak, hogy részt vehessenek az ünnepségen. Pontosan öt órakor érkeztek Alekszandar király és Mariora királyné kíséretükkel és a kormány tagjaival a monostorhoz, amely előtt Cetin je város polgármestere és a hatóságok vezetői tartottak beszédet és méltatták az ünnep történelmi jelentőségét. A jelen volt tömeg lelkes és szűnni nem akaró ovációkkal fogadta a királyi párt. Ugyanekkor kezdődött a templomban, ott eddig még nem látott nagyszámú közönség jelenlétében a halottak emlékére rendezett mise, amit Dimitrije pátriárka celebrált számos metropolita és Leó ■v'ispök segédletével. Nyegus csontjait és szarkofágját a templom főhajójában helyezték el, amit diszőrség vett körül. A királyné és a király hét órakor leptek be a templomba a miniszterekkel együtt. A mise félnyolckor. ért véget, amely után Alekszandar király a püspökökkel együtt Nyegus csontjait a monostor tökapujához vitték és az ott várakozó díszes gyászkocsira tették. Itt Nikoláj montenegrói püspök mondott beszédet, ismertetve Nyegusnak mint filozófusnak, katonának, tudósnak és hazafinak az érdemeit és munkálkodását. A beszéd után a gyászmenet elindult a Lovcsenre. Elől a keresztet vitték, ezután a katomazenekar következett, amely egész utón nemzeti- és egyházi himnuszokat játszott, a zenekart a katonaság minden fegyvernemének diszszázadai, a koszorúkkal dúsan megrakott kocsik sorai, diákok, dalkörök, tudományos társulatok, egyesületek és testületek nagy sorai követték. Ezek után ment a gyászkocsi, amely mellett a király, a királyné, a kormány tagjai' és a magas egyházi méltóságok haladtak. A Lovcseneai a kápolna előtt a kormány nevében Trifunovics Misa vallásügyi miniszter tartott nagy beszédet. — Hetven súlyos évnek kellett elmúlnia, — mondota a miniszter, — amig a szlávok együttesen ünnepelhetik Montenegró legnagyobb költőjét, püspökét és uralkodóját. Ezen az ünnepélyen már az összes délszlávok reprezentánsai megjelentek Beogradból, Sumádiából, Boszniából, a Vajdaságból, Skadarból, Ko-. szovóból, Dalmáciából és Horvátországból. Azt a nagy munkát, amit a nagy Nyegus elkezdett, a Karagyorgyevics-dinasztia folytatja. Több beszéd után az elhunyt fejedelem hamvait a lovcseni kápolnában helyezték el, a többi hősök mel-, lé, Nyegus utolsó akaratának meg-Horvátországban, đe különösen Szlavóniában a kibékülés nem feledtette a régi ellentéteket a radikálisok és a Radics-párt között s ezek az ellentétek most lépten-nyomon kiújulnak. A Vreme értesülése szerint a minisztertanács, ha a miniszterek a lovcseni ünnepségekről viszszaérkeznek, az oszijeki határozat kapcsán foglalkozni fog a szlavóniai helyzettel. Radios Pavle a Vajdaságba jön Radios Pavle agrárrefonn miniszter a lovcseni ünnepségekről nem tér vissza Beogradba, hanem körutazást tesz Dalmáciában és Montenegróban, ahol az agrárkérdést akarja tanulmányozni. Radics Pavle a parlament megnyitása előtt a Vajdaságba is ellátogat, hogy a helyszínen gyűjtsön adatokat az uj agrártörvényjavaslathoz. A törvényjavaslat nagy vonásokban már készen van. Á javaslat a fakultativ földmegváltás alapelvén épül fel. Az agrárminisztériumnak az a terve, hogy a törvényjavaslatot egy öszszehivandó ankéten tárgyaltatja le s csak azután terjeszti a szkupstina elé.. Jugoszláv politikusok Amerikában Az ötszáz millió dolláros amerikai kölcsön ügye élénken foglalkoztatja úgy a politikusokat, mint a közgazdasági életet. Az amerikai kölcsönről érkező hirek még teljesen határozatlanok. Egyes lapok úgy tudják, hogy az ötszáz millió dollárt Amerikában kivándorolt gazdag jugoszlávok bocsátanák kölcsönképpen az állam rendelkezésére. Sztojadinovics pénzügyminiszter maga is Amerikába készül, hogy a dollárkölcsön felvétele ügyében ott tárgyaljon. Az ősz folyamán Radics István is kiutazik Amerikába. A kormány hivatalosan is megbízta Jankovics Velizár és Marinkovics- Vaja volt minisztereket, hogy utazzanak ki Amerikában s érdeklődjenek, hogy az amerikai pénzpiacon minő
