Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-18 / 250. szám
člO. oldái BACSMEGVEt NAPLÓ 19?5. szeptember 18. & Regény. Irta: Biró Mihály rajza. F. X. Kappus 38. folytatás „Közelebb húzódott a lengyelhez és megérintette vállát.“. Lepkowski belekóstolt csészéiébe: — Ilyenek a végzet utjai... — Ilyenek ... Flóra, arcát a menyezet felé fordítva, karját lassan felemelte és ujjait összefonta tarkóján. Egész vállára visszaküldött ruhája ujja, telt, piros szája félig kinyílt és fogai gyöngyházként fényietek: — Szerencséje van annak az embernek! Nekem bizony nincs szerencsém! — Miért beszél igy egyszerre? — kérdezte a lengyel. " Flóra ránézett: "—'Még kérdezi?!. Mikor ilyen hirt hozott nekem! 1 A férfi felelni akart, de a nő a szavába vágott: • : '— Ne 'játszunk"bujócskát! Jól tudja,, hogy áll a dolog. Há' nem tudná, " elhárulom: Horvátíii a. férjem. Gyűlölöm. Nincs rá semmi szükségem. "Amíg szegény volt,' nem fenyegetett veszély, de, most idetolakcdhatria, botrányt csinálhatna, rémes jeleneteket... . Fis. idillcket is, ugy-e? ... Flóra élépken helyeselt: < ' Risch Guidó megöli! ' Elhúzta száját: — Nem ismeri maga azt á-fiút. Szintté, keres ' alakit, les az áldozatra és" ha útjába kerül, házassági, levéllel zsebében, ráadásul egy csomó pénzzel, akkor ... — fs Ön? —' kérdezte Lepkowski. Szinte örökkévalóságig tartott, amíg gyufáját eloltotta. — Istenem, én! Mit tehetek én, ha maga beletemetkezik felfogásába és minden' árcn egy vagyont akar annak az embernek a fejéhez vágni. Mit csiriál•l.atnék én ez ellen? Közelebb húzódott a lengyelhez és megérintette vállát: — Semmit, édes barátom, semmit, Lepkowski lesütötte szemét, nehogy rá kelljen néznie Flórára. De annál csábítóbban hatott,a nő közelsége: a térdei bélereszkettek. — És mégis úgy van, — szólt csalogató, mély hangon, — ha nincs rá eset... A lovag felemelte fejét. — Vagy talán mégis volna? — turbé- . költ az asszony. Az eddig közölt részek tartalma: Horváth Elemér báróba beleszeretett Moníccarlóban Mirjam, egy szép bécsi láng. Horváth a ruletten elvesztette egész va gyónót. Rendulics Fiára, egy novisadi bank hivatalnoknöje aki megtudta, hogy a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Horváthot, hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye öt előbb el feleségül. A báró teljesiti kíván ságát. A nászéjszaka után Horváth beleste relett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem mindenáron vagyoni akar Szerezni, hogy feleségét — aki közben egy milliárdos szeretője lett — visszaszerezze. A báró nem tudja, hogy lovag Lenkowski, akire ezer frankot bízott Monlecarlóban, egész vagyont nyert számára. Mir art telepatikus utón keresi Horvói'.'.ot, aki közben Bécsbe érkezett. — Kicsit erős, amit morvL egy férfinek különösen... Flóra egy lépést hátrált: — Minden attól függ, hogyan .vesz szűk az életet! Néha valaki lemond s legfőbb jóról, mert elvei vannak! Elmulasztja a legszebbet, elszalasztja életében a legjobbat egy olyan elv miatt, ami a végén csak papírforma marad. Mostanig azt hiszem magáról, hogy nem ehez a fajtához tartozik, de most látón, hogy maga is szoigalélek, azok közül való, kik . előítéletekhez ragaszkodnak és örökké koldusok maradnak, mert csupa meggondolásból nem tudnak élni! Hangosan felnevetett. Lepkowski nem mozdult. — Igazam van Lepkowski ur? Ilyen az igazi úriember, aki annyit járt utánam édes frázisokkal ajkán s elszánva magát holmi kis zsarolásra is? És most itt ül,' szemben velem, tele skrupulusokkal. Mintha az olyan borzasztó szerencsétlenség lenne, Hogy. valaki eggyeh többször kerül a mélyre és ezúttal nem jut fel! Istenem, hányán és hányán nyüzsögnek már ott: milliók és milliók... Rágyújtott cigarettára. Megint ide-oda járkált a szobában és lépteire olykor-olykor porcellán meg ezüst csörrent meg. Szédülve emelkedett fel Lepkowski székéről. Kék füst fogta .körül a magas lámpa ernyőjét. A fény csak a szoba közepét öntötte et, egyébként homály uralkodott, csak a nő cigarettája csillogott, fehér nyaka és válla világított. — Már késő van, — jegyezte meg Flóra fátyolozott hangon. Lepkowski . lassan végighuzta kezét koponyáján és végre, megszólalt: — Igaza van-e, vagy nincs,- most r.em tudom megítélni. Ez nem megfelelő környezet világos agymunkához. De ha van türelme, legfeljebb huszonnégy ói ányi... A bárónő máris mellette termett.: — Odaadja a pénzt neki... — Nem tudom... — Hallgat egyelőre? — Holnapig feltétlenül! — És aztán?... Egész közel hajolt a lengyelhez £s mindkét kezével megragadta annak felsökarját. Pupillái hol kitágultak, hol rnegszükültek. — Itthon van maga holnap ezidötájt? — kérdezte a lengyel, — úgy mint ma, tizenegy után? — Természetesen, ha... — Semmi, ha! — De akkor gondoskodnia kell, hogy ő békében hagyjon és hogy eszébe ne jusson... — Amennyire csak tehetem ... Lábujjhegyen kísérte ki vendégét az előszobába. — Tehát, viszontlátásra, holnap! Lepkowski mégegyszer ránézett Flórára, mereven fúrta tekintetét a no sáppadt arcába. Aztán lebotorkált a lépcsőn. Flóra kiadja Fleischler útját — Eszembe sincs... Fleischler Bruno folyton ezt a két szót hallotta, amelyeket Risch Guido a, kávéházban regei mondott neki. Ha tényleg nincs neki eszében, hogy az uj Píeil-kocsival starthoz álljon az alpesi tura-versenyben, akkor mi lesz a gyár papírjaival? A részvények legmagasabb jegyzésük tizennegyedére estek le ... itt csak egy nagy győzelem segíthet. De honnan vegyen olyan gyorsan egy liasonló kvalitású versenyzőt? — Flóra, — nyilait át hirtelen agyán, — neki nagy befolyása van Rischre. Vak lett volna Fleischler. ha nem vette volna észre kettőjük viszonyát. Ahol megjelent, mindenütt résztvevő pillantásokkal találkozott és Bromberger vezérigazgató nyíltan a szemébe is mondta: — Nem megy a fejembe, hogy maga mindezt nyugodtan nézi. Pataki gúnyosan mosolygott és az egész banda, élén az állástalan Harold Lloyd-szemüveges filmdramaturggal, odavolt a kárörömtől. Nagyon elhagyottnak érezte magát Fleischler az utóbbi napokban. A bécsi börzekrach ugyancsak berontotta- őt is és most még a Balkánról is hiób liirgk érkeznek. A románok uj törvényeket hoztak, az erdők irtását megakadályozták és egyik napról a másikra belföldi petróleum-konzernt alapítottak, amelynek célja külföldi tőke töukretevése volt. Emellett Flóra is vagyonba került. Kis öröksége a besszben egészen elolvadt, anélkül, hogy , neki még csak sejtelme is lett volna erről. Már régesrég teljesen Fleischler pénzét költötte és az a nagy gázsi, amelyet az Uhukabaré kiutalt neki. kétharmadrészt szintén Fleischler zsebéből került elő. Mégsem tudott vele szakítani. Akármilyen rossz is volt hozzá a nő és költekező életmódja folytán bármilyen kockázatos vállalkozásokba sodródott is, mégis ragaszkodott hozzá, mint a kutya a gazdájához. s Flórát egyáltalán nem lepte meg, amikor kérelmével előhozakodott. De már az előre megcsinált bevezetés után mindjárt igy felelt: — Ilyen ügyekben Risch hajthatatlan. Én is azt hiszem, hogy nem kapható erre az autóturára. — Mert, nincs bizalma az autóhoz? — Az is lehet! Természetesen nem az életét félti, a renoméja fontosabb neki, mint az élete. Fleischler húsos kezeivel dörzsölgetni kezdte arcát: — Semmi sem sikerül... — És ráadásul itt vagyok én, az édes teher. A bankár elvörösödött: — Szóltam én valaha egy szót is? Elárultam én valaha valamit, akár egy hanggal is,.. Flóra mindkét karját ráfektette a kanapéra és beszélni kezdett: — Ne ámítsuk egymást, édes barátom. a mi esetünk már megérett a likvidálásra. Mai napig hiába vártam arra, hogy te tégy ajánlatot. De te makacsul hallgatsz, ezért én kérlek, hogy gondolkozzál - a dologról. Mert - - mindaketten, te is, meg én is. nem valami előkelő szerepben tündöklünk most... Fleischler széthúzta széles száját, mintha sírni' akarna: — Ilyen hirtelen, ilyen egyszerre? — és a báróné keze után nyúlt. Flóra minden habozás nélkül nyújtotta neki kezét: — Mindig jó voltál hozzám és minden kívánságomat szememből olvasod ki, de a mi időnk letelt. Ui életet kezdek és miért tagadjam ezt éppen előtted? — Hát annyira komoly... Risch...? — Attól félek, hogy nagyon is... Hangja elhalkult. — Alig ismerek magamra és sokszor nem is tudom elhinni. És mégis úgy van, mindennek meg kell változni, gyökeresen— Fleischler nagyon megdöbbent: — Ilyesmit meggondol az ember alaposan ... — Majd megvigasztalódol. hiszen annyi szép lány, meg asszony van Bécsben... — Rólam nincs szó! Mert én... — és ajkai fájdalmasan vonaglottak — én csak megleszek valahogy! Ebben a félévben sokat tanultam és rosszabb már a'igha lenet a sorsom. Hanem te, vagyis inkább ti? Mit csináltok? Mihez kezdtek? A szerelem nagyon szép valami, csodálatosan szép, de magából a szerelemből nem lehet megélni. Az hamar kirepül az ablakon, ha más egyebek hiányoznak. Flóra gondolatokba mélyedve bólintott. — Ezt mind tudom én is! Azért dolgozunk majd minaaketten. vállvetve. S egész csendesen hozzáfűzte még: — S aztán örökségemből is van még valami... — Természetesen, mind meg van, sőt még több is. Szépen megnövekedett. De hogy aztán elég lesz, a ti igényeitekhez képest, ahhoz, ahogyan ti élni szerettek, mindaketten ... Méz akkor is, ha kerestek is, hiszen a legegyszerűbb dolgok is méregdrágák. Flóra röviden vetette közbe: — Meg kell lenni és menni is fog. Arca elárulta, hogy mennyire hiszi, amit mond. — Ami a művészetet, mint kenyérkeresetet illeti, — folytatta Fleischler — bár nagyrabecsüiöm tehetségedet, de azért mégis... A kabaréban sincs másképp, mint a filmnél. Minden ezrediknek sikerül csak a nagy ugrás... hiszén olvastad a kritikákat. A báróné keze ökölbe szorult. — Azt is nektek köszönhetem. TI rontottatok el. Ponciustól Pilátusig szaladtatok és minden reklámot pénzzel fizettetek meg, ezért aztán hallgattak az emberek. Aki igazán tehetséges és tud valamit, annak nincs szüksége csodára. Az illetékes körök azért mutattak annyi jóakaratot, azért voltak oly kegyesek, azért beszéltek oly leereszkedőn a »szép művésznőről«, hogy legközelebb többet kapjanak. Különben is még karácsony előtt leszerződöm Németországba. Odakint másképp fuj a szél. — Jó, jó, már nem szólok egy szót sem! Félve, csendesen tett még néhány, megjegyzést Ffleischler, de minél jobban igyekezett, annál nagyobb biztonsággal beszélt Flóra és a szavak annál gyorsabban pattogtak ajkáról, úgy, hogy a férfi már csak mosolyogni tudott, halálos sebbel szivében és a végén csak annyit mondott: 4m»-— Hát legyen, isten nevében! Bucsuzáskor forrón megszorított» Flóra kezét és a nő utána szólt: ' — Várom hát ajánlatodat! Flóra egyedül maradt. Órákhosszat ült díszes íróasztala előtt és cifra bronzórája mutatóit bámulta... Az időt akarta valahogy agyonütni, amig Guidó jön. De a gondolatok egyszerre csak kinézni kezdték: — Horváth itt van, Horváth itt van, Horváth megnyerte a játszmát és beváltja kötelezvényét. Még nem telt le -az-es.ztendö, de már is teijesitcctte a fcL- íételt, már is gazdag, vagy nein az? (Folyt, köv.'
