Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-13 / 245. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ Í9"5. szeptember 13. TINTA A titok Egy napon bejött hozzánk egy aggastyán, kezébe vette a seprőt, mely az ajtófélfához volt támasztva és se szó se beszéd — kisöpörte a kertet. Minden áldott nap megismételte a műveletet, anélkül hogy valaki kérte volna erre. Csak munkája tündér nyomát hagyta ott, a kitakarított udvart, a nyesett fákat, aztán jótékony szellemként eltűnt. Senki sem tudta, hogy kicsoda. Végül a cseléd megszólította. Ő jelekkel mutatta, hogy nem hall, nem tud beszélni, süketnáma. Ozsonnát hoztak neki, cigarettát. Néha-néha egy viseltes nadrágot is kapott. így szokott házunkhoz. Dolga végeztén ieült az udvarba, sütkérezni. En melléje telepedtem A süketnéma bácsi mosolygott. Ha valami vidámat akart mondani, vidáman mosolygott, ha valami szomorút akart mondani, szomo uan mosolygott. Én is mosolyogtam. Ezen a módon beszélgettünk egymással, órák hosszat. Néztem kék szemét, piros arcát, ősz haját. Elégedettnek látszott, amint üldögélt a pádon, bezárva az örök csend börtönébe, száján egy titokkal, mely állandóan izgatott. Vájjon mi lehet a titka ? Szerette a virágokat, az állatokat. Az állatok is szerették őt. Macskánk az ölébe ugrott. Kutyánk sohasem ugatta meg. Talán érezte, hogy mennyire jóságos. Vagy talán azt érezte, hogy nem érdemes megugatni Hiszen úgyse hallja. Múltkor két napig nem jelentkezett. Aggódtam miatta, átmentem a szegényházba, hogy visszaadjam gyakori látogatásét. A szegényeknek van házuk, mely csakis az övék. Aki nagyon szegény, az háztulajdonos lesz. Szomorú ház ez. De nem is a szegénység szomorú itt, hanem az öregség, mely megbuvik, a kialvó láng, mely utolsót lobbadoz, az elhalkuló ütőerek, a már lassan dobogó szivek percegése. Szalmaszékükön merengve tekintenek maguk elé az aggastyánok, ölükben a kezükkel, a nénikék, egy félben hagyott kötéssel és úgy rémük, hogy már csak a halált vár ják. Sötétbarna alkonyat világította meg a termet, rozsdásan, mint az őszi avar. Itt találtam meg agg barátomat. Festetlen asztal előtt szorgalmaskodott. Pénz volt előtte, mely elborított^ az asztal egész lapját, annyi pénz, amennyit világéietemben nem láttam, rengeteg rongyos bankó, melyet vigyázatosan ragasztgatott. Csupa egykoronás, kétkoronás. Lehetett va lami harmincezer is. A szegényház lakói éveken át felgyülemlett tartaléktőkéjüket rábízták, hogy kitatarozza, Pi pedig igyekezett megíeleini e sokoldalú megrendelésnek, akár egy bankár. Ámulva figyeltem e pénzügyi tevékenysége közben angyali egyszerűségét, gyermeteg nyugalmát. Ekkor jöttem rá a titkára s a többiek tit kára, kik itt laknak. Társai azonban elárultak róla egyetmást, ami némikép zavarba hózott. Először azt, hogy apja-anyja német volt. Eszerint tehát az én barátom németül nem tud. Mindig azt hittem, hogy magyarul n.em tud. Ennélfogva bizonyára nem kellőkép mosolyog tam rá, mert mégis csak máskép mosolygunk arra, aki németül nem tud, mint arra, aki magyarul nem tud. Másodszor közölték, hogy már ismernek engem, értesültek a kávéról meg a ruháról, szóval nábobi jótéteményeimről, melyekkel az öreget el halmoztam. Sokat mesélt ő erről nekik, az ujjaival és a szemével. Az ünneplést pirulva, fölháborodva utasi ( tottam vissza. Oda is fordultam agg barátomhoz s vállára téve kezem, szigorúan megfenyegettem őt. Ki látta mindent elmondani. Nem szégyenli magát? Vén fecsegő. Kosztol ínyi Dezső Németország általános vaseti sztrájk előtt Nemcsak a munkások, hanem a tisztviselők is fizetésemelést követelnek — A vasúti sztrájk esetén automobilokkal akarják lebonyolítani a forgalmat Berlinből jelentik: Annyira kiélesedtek az ellentétek a birodalmi vasut'ársaság és a vasutasok között, hogy ha nem sikerül megegyezni, négy nap múlva khör a vasutassztrájk. A vasúti minisztérium békéltető kamarája azt a megoldást ajánlotta, hogy ír vasúti munkások érjék be óránként egy pfennig bérjavitással, de ezt a választott bírósági döntést a vasutasok kereken visszautasították. Az egész éjszaka tárgyalásokkal telik el a szakszervezetekben, aztán következik a szavazás. A legcsekélyebb remény sincs arra, hogy a vasutasok elfogadják a békéltető kamara megoldását s most még veszedelmesebbé vált a helyzet azáltal, hogy a vasúti tisztviselők is fizetésemelést követelnek. A sztrájk kitörésének esetére a birodalmi vasúttársaság már megtette az óvóintézkedéseket. Ezúttal nem gondol arra, hogy szükségvonatokat fog járatni, hanem az auionioblifuvarozi) nagyvállalatokkal állapodott meg, amelyek normális tarifa alapján bonyolítanák le a személyforgalmat és az áruszállítást. Könnyen megeshetik azonban, hogy az aulomobiiközlekedési iize meli alkalmazottai is sztrájkba lépnek és akkor az egész forgalom szünetelni fog. Irtózatos nyomorával védekezik a rablógyilkos orosz kapitány Megrázó vallomásban mondja e! élete történetét — A nyomor stációi — A harcterek dicsőségétől munkanélküliségig, éhségig és rablógyilkos merényletig Szeptember nyolcadikán hajnali A3 órakor Sask-ov Iván orosz menekült, volt orosz kapitány Titelen rablási szándékkal fejszecsapásokkal leütötte Ibrisics Ivó fizetőpincért, de a segélykiáltásokra teilármázott szomszédok közeledtére, mielőtt áldozatát kirabolhatta volna,' elmenekült. Egy órával utóbb a csendőrség már megvasalva az órszobába vitte a volt orosz kapitányt, aki töredelmesen bevallotta bűnét. Sasovot behozták a noviszadi ügyészség fogházába. A vizsgálóbíró már kihallgatta. Sasov a következőket mondatta el a vizsgálóbíró előtt: A régi szép idők A kubani kerület Procsno-Okopszkaja nevű állomásán születtem. Atyám, Sáska v Iván a háború előtt Arnevir városában malomtulajdonos volt. Az atyámnak ISO deszetina földje is volt. A falun kilenc éves koromig voltam, amikor beírattak a gimnáziumba. Négy osztályt végeztem el, majd a kereskedelmi tengerészeti akadémiára iratkoztam, amelyet húsz éves koromban. 1914 tavaszán végeztem el. Tifliszben elvégeztem a tiszti iskolát, ezután a Kárpátokba vezényeltek, ahol akkoriban nagy ütközetek folytak le. Nem sok ideig voltam a harctéren, mert három sebet is kaptam. Felgyógyulásom mán isméi a harctérre kerültem és 1917-ig megszakítás nélkül harcoltam. Alig kaptam meg a kapitányi rangomat, amikor kfíört a forradalom. A bolsevikiek elől a Kaukázusba menekültem. Ezerkilcncgzáztizennvdcban a bolsevikiek a Kaukázusba is betörtek, amikor én kénytelen voltam nagybetegen hazamenekülni. 1918. év iunius hónapjáig otthon gyógyiígattam magamat, később beléptem Kornilov tábornok hadseregébe. Ebben az évben esküdtein meg Levcsenka Annával, akkor, amikor Kornilov meggyilkolása után Denikin vette át a sereg vezetését. Később Wrangel tábornok seregébe kerültem és 1920. év végéig szünet nélküli harcok közt telt el az életem. Wrangel veresége után élőszőr Törökországba, majd az S. H. S. királyságba menekültem és így kerültem el a Vajdaságba, Az S. H. S. királyságba 1920 decemberében érkeztem meg, amikor feleségemmel Rotorban partraszállottunk. Feleségemmel 1921 februárjában Titelre jöttem, ahol a község földjein kaptam alkalmazást. Egészen ez év teléig ezeken a földeken dolgoztam. Kapitányból — cipész A titeli szállásokon tanultam meg a cipészmesterséget. A munkámmal nem kerestem sokat és az idő teltével feleségemmel együtt valamennyi holminkat eladtuk. 1922 tavaszán a titeli téglagyárba léptem, ahol 1923 júliusáig dolgoztam. Ebből a keresetemből meg is tudtam élni. Eziítán a titeli hid építési munkálatainál alkalmaztak. 1923 és 1924 telén munka nélkül, súlyos gondokkal küszködtem. A múlt év tavaszán ismét a hídépítésnél kaptam munkát, ahol kisebb megszakításokkal egészen az idei év januárjáig dolgoztam. Feleségem eközben még 1923-ban elhagyott, elvált tőlem és mással esküdött meg. Az idei év elejétől kezdve napszámban dolgoztain egy cipőfoltozónál. de a keresetem nagyon kevés volt. Titeli tartózkodásom alatt csak az orosz menekültek társaságában fordultam meg. Beköszönt a nyomor Az idei év júliusában és augusztusában azután teljesen munka nélkül maradtam. Csak néhány napra kaptam munkát, amit alig fizettek meg. Nyomoromban az orosz menekültek egyletétől kaptam kölcsönöket, rendszerint két napra 10 dinárt. A legnagyobb nélkülözések közepette tengettem az életemet. Eközben egészen eladósodtam. Egy Kanosak nevű asszonynak már 300 dinárral tartoztam. Mivel Titelben már reménytelen volt a helyzetem, augusztus végén Bcogradba utaztam. Erre az útra. a Neujahr-féle fakereskedö cégtől kaptam 200 dinárt, Munkát azonban Béogradban sem kaptam. Zemunba mentem. ahol szintén siker nélkül kerestem munkát. Visszatértem Bcogradba. Itt utolsó párám is elfogyott. Kénytelen voltam ezüst cigarettatárcámat is eladni. A Neujahrtól kapott pénzem elfogyott, úgy, hogy három napig semmit sem ettem. Visszamentem Titelbe. Este értem haza éhesen, elkeseredetten, egyetlen dinár nélkül. Másnap reggel minden holmimat összecsomagoltam, hogy Beogradba menjek. De az útra senki sem akart kölcsönt adni. Mindenütt elutasítottak. Este hat óráig otthon üitem és azon gondolkoztam, kihez -fordulhatnék még egyszer kölcsönért Pénzt akárhogy is! Este hét órakor több orosz, menekült i jött hozzám, akik sétálni hívtak. Séta I közben barátaimmal betértünk a Perkovae-íéle vendéglőbe. Társaim itt sört. rendeltek, én azonban semmit sem ittam, mert ,nem volt pénzem, s nem is szeretem a szeszes italt. Beszélgettünk kilenc óráig. Társaim ekkor hazamentek. Én azonban még az uceákon kószáltam tizenegy óráig és azon törtem a fejemet, hogy honnan szerezhetnék pénzt az útra. Későn mentem haza. Másnap Beogradban kellett lennem mindenáron, I hogy a korábbi munkahelyemet elfoglaljam. Éjszaka nehezen aludtam el. Amikor í ölébredtem, sötét volt. Tudtam, hogy már csak pár óra van az indulásig. Ekkor érlelődöd meg bennem az ö hirtelen elhatározás, hogy valakitől akárhogy is pénzt kell szereznem. Magamhoz vettem a baltámat, amelyet még mint földmunkás kaptam és kimentem az uccára, azzal az elhatározással, hogy akárki is lesz, aki elém kerül, a baltával megijesztem, hogy ideadja a pénzét. Nem akartam ölni. csak fenyegetni. Senkivel sem találkoztam. Elmentem a Perkovác-vendéglőig és láttam, hogy benn még világosság van. Ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy még benn van Ibiisics Ivó pincér, akit jól ismertem és tudtam azt is, hogy hol lakik. Elhatároztam, hogy a lakása elé megyek és megvárom. Pénzt akartam tőle kérni, cl akartam mondani neki a nyomoromat. Ezzel az elhatározással el is indultam Ibrisics lakása felé. Alig értem a. papiakig, amikor észrevettem, hogy a másik oldalról átjött Ibrisics és közeledik a lakása felé. Gyorsan a kapuja elé futottam, a baltát a kabátom alá szorítva. Mikor már tiz lépésre volt. a kapu mögé bújtam. Még arra emlékszem, hogy kinyitotta a kaput, az egyik lábával az udvarba lépett és ekkor észrevett. Azt hiszem, meg is ismert. Ebben a pillanatban előrántottam a baltát ós ütni kezdtem, ütöttem, ütöttem, de nem tudom hányszor és nem tudom testének melyik részét érhették az ütéseim. Elborult velem a világ, már nem tudom, mi történt tovább. Kimondhatlan nyomorom okozta nagy szerencsétlenségemet ... Eddig a vallomás. A vizsgálóbíró elrendelte a vizgsálati fogságot. Jugoszlávia negyvenmillió dinárért katonalovakat vásárol Magyarországon Beogradba hívták a magyarországi lókeres edaket Budapestről jelentik: A budapest kereskedelmi iparkamarához megkeresés érkezett a jugoszláv kormánytól és ebben közlik, hogy Jugoszlávia negyvenmillió dinár értékű jóminőségü katonai lovat szándékozik vásárolni és szeretné, hogyha a kihirdetett versenytárgyaláson a magyar lókereskedők is résztvennének. A jugoszláv kormány felkéri a buda-> pesti kereskedelmi és iparkamarát, hogy szólítsa fel aián'attételre a magyar lókereskedőket. A megkeresés szerint a versenytárgya'ást. ebben az ügyben szeptember 21-én tartják meg Beogradban, ahova a magyar lókereskedők kpziil többen el is lógnak utazni. Az előirányzott negyvenmillió dinárért négyöts áz darab jóminőségü katoualovai lehet vásárolni Magyarországon, ahol tudvalevőleg még most is elsőrangú ménesek vannak.
