Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-12 / 244. szám

2. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ__________________ 19 5. szeptember 12

Akció készül a nem létező nyelvrendelet

visszavonására

A radikális párt nagy része is helytelennek tartja a magyar nyelv elleni rendszabályt

ülésén történtekről semmi sem szivárgott a nyilvánosságra, mert a végső döntést a párt főpizottságának szombati ülésén fogják meghozni és a klub nem akar elébe vágni a főbizottság döntésének.

Beavatott körökből származó értesülés szerint a muzulmánok és a demokraták fúziója még mm aktuális, sőt a horvdt Zajednicávai való együttműködésről szóló hírek is koraiak.

Pibicssvics fenyegetőzik

A független demokratapárt csütörtökön a likai Udbinen népg.yülést tartott, amelyen Pribicsevics Szvetozér ismét nagyobb beszédet mondott. A grasaci események után Pribicsevics most még hevesebben támadta a kormányt, amelyet szinte reprodukálhatatlánul súlyos sértésekkel illetett. Ismét osztrák érzelmiteknek bélyegezte, meg a kormány tagjait és kijelentette, hogy ha marosan a nyakára fog hágni a mai rendszernek. Felhívta párthiveit, hogy jól jegyezzék meg maguknak mai ellenségeiket, mert — mondotta — hamarosan ö veszi megint kezébe a gyeplőt és akkor az áruló radikálisokat meg fogja semmisíteni. Hamarosan meg fogom a kormányt buktatni •— mondott« — mert ha én megkongatom Beagradban a harangot, akkor az egész országban menydörögni fog.

Kihallgatások a királynál

A király néhány napos beogradi tartózkodását a kormány tagjai arra használják fel, hogy informálják az uralkodót az aktuális kérdésekről. Pénteken Mákszimovics Bózsó belügyi, dr. Krajaes Iván kereskedelemügyi és Trifunovics Mita vallásügyi miniszter jelentek meg kihallgatáson a királynál, aki később fogadta Heinzl zagrebi polgármestert, majd Cena bég albán belügyminisztert is, akit a király régebbről ismer, mert Cena bég négy év előtt a királyi gárdában szolgált, mint kapitány.

A szuboticai rendőrség által néhány nap óta életbeléptetett nyelvrendelet nemcsak a város polgárságának azt a részét érinti kínosan, amely a magyaron kívül más nyelven nem beszél, hanem foglalkoztatja a helyi politikai pártokat, első sorban a radikális-pártot. Még azok is, akik elfogult nacionalizmusukban másszor titkolt, vagy nyilt örömmel üdvözölnek minden ilyen rendelkezést, szerencsétlen gondolatnak mondják, hogy éppen most alkalmazzák a főkapitány által állítólag ki sem bocsátott rendeletet, amikor a magyar párt közeledést keres a kormányzó pártokkal.

Mint értesülünk, a sérelmes intézkedést, a radikális-párt kebelében is a legnagyobb mértékben elítélik és máris mozgalom indult meg a rendelet visszavonása iránt. Az akció azonban eddig nem juthatott előbbre, mert annak vezetői — mint az nyilatkozatunkból kitűnik — még ma sincsenek tisztában azzal, ho"” valóban létezik-e a rendelet. Ha ugyanis Horvat Cvetkó rendőrfőkapitányhoz fordulnak erre vonatkozó felvilágosításért, azt a választ kapják. hogy ilyen értelmit rendelet nincs és bizonyára félreértésen alapulnak azok a hirek, amelyek a titokzatosnak látszó rendelet felől elterjedtek. Hasonlóképpen van informálva Malagurszki Albe polgármester is, aki — mint kijelentette — mindeddig hivatalosan nem értesült a rendelet életbeléptetéséről.

Ezzel szemben légióra mesrv azoknak száma, akik ügyükben nem kaptak felvilágosítást vagy jogsegélyt, mert a rendőrség magva ml, vagy németül tudó tisztviselőihez nem vittek tolmácsot magukkal. A rendőrségi tisztviselők, bizonyára félreértésből — írásos utasításra hivatkoznak, amely szigorúan megtiltja nekik, hogy bárkivel másképp érintkezzenek, mint államnyelven,

még akkor is, ha az illető nem érti az állam hivatalos nyelvét s ha a tisztviselő tud más nyelven is.

A Bácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folytatott a szuboticai radikális pártszervezet egyik vezető tagjával, aki kérdésünkre kijelentette, hogy a radikális-párt, amelynek tagjaihoz tömegesen fordultak panasszal a rendelet miatt, elhatározta, hogy eljár a kisebbségi-nyelv használata érdekében.

— A pártszervezetnek túlnyomó része szuboticai benszülött. — mondotta informátorunk — akik ismerősek a helyi viszonyokkal és tudják azt, hogy az ilyen, a türelmetlenség széliemében készült rendelet csak az itt élő magyarság elidegenítésére szolgál. ' Nem lett volna szabad ilyen repdeletet hozni, különösen akkor nem, amikor küszöbön állnak a radikális-párt és a jugoszláviai magyar párt közötti tárgyalások, A pártszervezet egyébként hétfőn fog ülést tartani ebben az ügyben. A hétfői ülésen felvilágositást fogunk kérni Horvat Cvetkó rendőrfőkapitánytól is, aki tekintette! arra. hogy nemrégiben belépett a helvi radikális-pártba. szintén megóvást kao az ülésre. A radikális-párt igyekszik odahatni, hogy a nyelvrendelet érvényét veszítse.

Kérdést intéztünk Gdlffy Györgyhöz, a szuboticai magyar radikálisklub elnökéhez is, aki kijelentette, hogy a nemzetiségiek újabb sérelméről már tudomása van és szombaton fogja felkeresni Gyorgyevics Dragoszláv főispánt, hogy interveniáljon a rendelet visszavonása iránt.

Malagurszki Albe polgármester, a kihez szintén fordultak panasszal a nyelvrendelet miatt, megígérte, hogy meg fogja vizsgálni az ügyet és ha valóban létezik ih’en rendelet, úgy intézkedik a visszavonása iránt. Egyébként közölte a polgármester

azt is, hogy az állítólag szlávul nem beszélő rendőrök ügyében is, akiket — mint ismeretes — Horvat Cvetkó rendőrfőkapitány eibocsájtott állásukból, fordulat történt. Csütörtökön ugyanis Markovics György városi főtisztviselő vezetésével küldöttség kereste fel Malagurszki polgármestert, akivel közölték, hogy milyen körülmények között vált meg hat, régi, kipróbált rendőr a városi szolgálatból és kérték, a főkapitány! intézkedés megváltoztatását. A polgármester megígérte, hogy a rendőrök ügyét megvizsgálja és amennyiben a szláv nyelv nem tudása miatt e! kell hagyniok a város szolgálatát, úgy nyugdíjazni fogják őkfit.

A bécsi lábtörö

följelentett két MTK-játékost

Opata és Molnár viszonvádal emellek Tand er ellen

Budapestről jelentik: Franz Tandler, a bécsi Amateure Football Club hátvédje, aki a vasárnapi MTK.— Amateure-mérkőzésen eltörte Orill György lábát, életveszélyes fenyegetés címén bűnvádi följelentést tétetett ügyvédje utján a budapesti törvényszéken Opata Zoltán és Molnár György, az MTK. játékosai ellen. A két budapesti futballista ugyanis állítólag azt a kijelentést tette tanuk előtt, hogy ha Tandler be meri egyszer tenni a lábát egy budapesti sportpályára, akkor élve nem megy el a mérkőzésről.

A két futballista ugyancsak följelentést tett Bécsben a „lábtörő" néven ismert Tandler ellen, aki szerintük szándékosan rúgta meg Orthot, úgy, hogy örökre megsántult. A feljelentésben előadják, hogy Tandler a mérkőzés előtt kijelentette egyik bécsi Ring-kávéházban :

— Ezt a mérkőzést emlékezetessé fogom tenni az MTK. és főleg Ortb számára.

Ennek a kijelentésnek — Opata és Molnár szerint — számos tanúja volt, akiket ők később fognak megnevezni.

Bódi

Bódi, a kedves öreg cimbora, a páratlan hüségü lóbarát, mint egy becskereki híradás Jelenti, elment a régiekhez a túlsó hazába. A közigazgatásnak volt mindenkor oszlopa, cmideát nem kínálkozott már tér a számára ,hát fölkereste most a régit, hogy szokása szerint restanciák után kutasson s azokat tüneményes rendszeretettel elintézze.

Filkovich Boldizsár annyira hozzátartozott a régi Torontál kezéhez, hegy nélküle hiányos volna a kép. ha nem változott volna meg körülötte minden.

Egy régi fotográfián keresem az alakját és megképződik előttem a buszonkikncesek tiszti uniformisában, ami parádés díszt jelentett akkoriban, bármilyen kevéssé szerették is a császári gyalogezredet.

De Bódi, aki betegesen pedáns, tiszta és finom volt mindig, itt is a snájdigság mintaképe gyanánt jelent meg.

Régi patriciusi famíliából származott, édesapja, Pál, pénztárosa volt a városnak. Kedves öreg ur, jó! szituált, mint abban az időben mindenki. Ha nem lett volna az, rá se bizzák a város kasszáját, amelyben megfordult egy esztendőben annyi pénz, hogy ma már egy borjút is lehet érte kapni. A rendezett viszonyokhoz tartozott elsősorban a saját ház, mert az adott tekintélyt és méltóságot. Fílkovichéké ott volt a főutcán, a Heidegger-féle füszerkerskedés tájékán s Bódá, a mindenkor mérsékletes, innen indult megyei karrierje útjára.

Nagy dolognak kellett történnie, hogy

éjszakázzon, de a borozó tömegek sem hódították cl.

Bohó ifjuságmik májusi csatáin, mikor oszladozott a kompánia, Mayer A űréi nek még volt valami közölni valója. Bele is harsogta az éjszakába a távozók után.

— Te, Sz., gyere csak vissza, egy nagy titkot akarok mondani.

Aurél, tele életkedvvel és- duzzadó energiával, úgy intézte szózatát, hogy Filkovich Bódi másnap előfogta,

— Hallod-e Aurél, ha titkokat akarsz közölni, azért ne költs fel a legszebb álmomból.

Hallatlan munkabírására jeltemző, hogy majdnem állandóan kettős szerepkört töltött be a vármegyén. Először is rendszeres aljegyző volt, azután főispán! titkár. A megye sosem szerette, ha nyegle urfiakat küldtek a nyakára titkárnak. Az ilyen azt hiszi, hogy az. élet csak reprezentálás, meg tánc, de rühelli a dolgot. Már ped'g ott mindig sok és komoly munka folyt, amihez ismerni kellett a helyzetet, a viszonyokat, az embereket.

Mennyi idő alatt tanul bele ebbe egy idegen? Talán sose lesz kész, jöjjön hát a Bódi, aki aztán igazán megőrzi a titkokat s egyéniségénél, modoránál fogva pompás kapocs a közigazgatás és a közönség közötti viszonylatban.

így volt titkára — felváltva háró

Hauser Károllyal és Strószszel —majdnem minden főispánnak, a legutolsónak, Bottka Bélának is.

ö volt az a mintaszerű, szinte betürágó tisztviselő, aki az élő leikiismeret típusát képviselte lényegben és formában egyaránt. A délelőttje egybeolvadt a délutánjával állt, ha kellett. Cerberusként, bár példátlan nyájassággal, az ajtók előtt s mint a kihágás! ügyek referense, a való életben sem tudott' elviselni semmi csöppnyi kihágást.

A közigazgatási gyakornokokat hozzá osztották be.

— Majd a Bódi tanítja meg őket pedantériára.

Kortársa és iskolatársa volt Bethlen Miklósnak, Dellimanics Lajosnak és Bottka Bélának. A három jóbarát egy padban ült (Becskereken és Temesváron) s különös szeszélye a sorsnak, ezek mind a hárman főispánjai is lettek Torontálnak. Bódi nem vitte ennyire, neki nem voltak családi nexusai, ő csak mint másodfőjegyző fejezte be közigazgatási karrierjét, aztán könyvelő lett egy magáncégnél. Megbecsülhetetlen eiényel itt is pompásan érvényesültek.

De már rég nem volt a régi.

Akkor, ha a Vöröskeresztben titkárt kerestek, a főispánnál (mert csak ők voiíak az elnökök), mindjárt kijelentették:

— Nem lehet más; csak a Bódi.

Ha bálrendezésről, előkelő vendégek fogadtatásáról, szórakoztatásáról, programújáról esett szó. önkéntelenül azt mondták a nagyfejüek:

— Majd elintézi a Bódi.

Rengeteg dolga mellett ott volt mim denütt, ahoi történt valami, este a törzsasztalnál megitta a maga korsó söré s csak a vasárnap délelőtt volt kivétel, mert akkor ebéd előtt is kijárt égj korsó.

Amellett ráért amatőrködni. csinos kif képeit szívesen fogadták, akiket megprezentelt vele; mindig szeretetreméltó csinos, skatulyából kiszedett volt « Bódi, aki — szegény — sosem Jutot( hozzá, hogy feleséget is szerezzen magának. Ö csak táncoltatta a Pálakban t kisasszonyokat, mert szinte közigazgatási feladat volt, hogy a megye mulat, ságain senki se üljön. Itt se tűrt restanciát.

Az utolsó hír, amit felőle kaptam az volt, hogy teljesen magának él, megsavanyodott s minden szabad idejét i, temetőben tölti.

Meg tudlak érteni öreg cimbora, hiszen a mi jóbarátainknak a javarészt úgyis odaát van már. A mai korhoz az uj szokásokhoz nehéz hozzátörődni eljárunk hát a temetőbe s akkor is beszélünk a halottakkal, ha nem nyílik meg az ajkunk. Beszélünk ifjúságról, amely elröpült, gondtalan napokról, májusok virágfakadásáról, heves esőkről, amiket észre sem vettünk telienergiáju életünkben. s olyannak látjuk a hajdan! ideálokat, amilyenek még akkor voltak: mosolygó, rózsás araiaknak, biztat! szemüeknek.

De ami a legfőbb, szilaj, fiatal legények voltunk magunk is. akik clszörnyedve vesszük észre más arcán a ráncot, (Sz.),