Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-08 / 210. szám
2. oTđal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. augusztus 8. személyem és a mi ügyünk iránti rokonszenv tagadhatatlan tetézte az üldözést és alkalmat adott arra. hogy akik visszaéléseket követtek el a törvény ellen és a nemzetiségekkel való egyenlő elbánás ellen. ezt Radicsra és a horvátokra való hivatkozással tegyék. Jól tudom, hogy a vajdaságiaknak, a magyaroknak és németeknek, eddig én nem használtam, sőt a magyarság és németség támogatása leiében én — akaratom és szándékom ellenére — csak ártottam. Kötelességemnek tartom, mint ember és mint politikus, hog.v a jövőben hasznukra fagyek. — Ismétlem itt ön előtt, amit mar többször elmondtam, az én törekvésem az, hogy államunkban emberibb élete legyen a polgároknak. Az én ideálom a nyugateurópai demokrácia. s hiszem, hogy ez meg is valósul s ez nem képzelhető nemzetiségi elnyomatás árán. — Ennek az államnak oszlopai elsősorban a szerbek, azután a horvátok. Ez azonban nem annyit jeleni. hogy másokkal szentben jr>"osult az elnyomatás és az üldözés. Több ízben szóvátettem, a megegyezésről szóló jegyzőkönyvben is benne foglaltatik, hogy a nemzetiségekkel, elsősorban a magyarokkal szemben más politikát kell iolytatnL — Az uj kormány minisztereivel is beszéltem róla, s mondhatom, hogy az ő véleményük is egyező az enyémmel s ez az, hogy a magyarok és a németek a szó nemes értelmében már is asszimilálódlak. Magas kultúrájuk s az, hogy gazdaságilag előnyös helyzetben vannak, szükségszerűen parancsolná, — még ha emberi érzésük ezt nem is tenné számunkra paranccsá, — hogy megbecsüljük s us egyforma jogokon felépült állam egyenjogú polgáraivá tegyük őket. A magyarokkal egész más a helyzet, mint a törökökkel. A törökök., mint hódítók jöttek a Balkánra s ami psichikailag érthető is, még ma sem tudnak attól a mentalitástól megszabadulni, hogy ők a hódítók. Ezért természetesen az egyes ember nem felelős s a törö kökkel szemben sem lehet igazságtalan s egyenlőtlen politikát gyakorolni. A hóditó álmairól, arról, hogy az állam polgárai közt győztes és legyőzött van, végre le kell mon doni. — A szerbek nem ismerték még meg a magyarokat Mi horvátok közelebb voltunk hozzájuk, s jobban is ismertük őket. És mert nem ismerték, azért féltek tőlük s bizalmatlanok voltak velük szemben. Biztosíthatom, hogy ez meg fog szűnni. — A radikálisok már, kisebb-rövidebb megszakítással, negyven évig vannak uralmon. Aki a kormánynál van, az felülről néz mindent s sok olyasmit, ami a magasból apróságnak látszik nem vesz észre. Így nem veszi észre a szociális nyomorúságot. A radikálisokra hárult feladatként — és felelősségként is — az- állam fentartása és fejlesztése s nem tudtak törődni a néppel. Pedig nem állhat fenn állam boldog nép nélkül, aminthogy nép állam nélkül: khaosz összeomlás. — Mi horvátok épugy kisebbség vagyunk az államban, mint a magyarok és németek, noha többen vagyunk. Mi eddig lent voltunk. Közösek voltak a szenvedéseink és közös a bánatunk, önmagunkat tagadnánk meg, ha közös szenvedéseink 'osztályosairól megfeledkeznénk. — Nagyon szép, köszönöm Elnök urnák ezeket a kijelentéseit, tolmácsolni is fogom s a jugoszláviai magyarok és németek szivében bizonyára visszhangja is Jecz. Legyen szabad azonban megjegyeznem, hogy amj a szerbeket és horvátokat összköti, a nyelv közössége, a magyarokat és németeket sajnosán elválasztja az államban uralkodó három néptói: a szerbtől, horvátiéi és szlovéntől. — Az anyanyeivnek és a kisebbségi nyelvnek megvan a maguk joga, s amikor én nyugateurópai demokráciáról beszélek: iskolában, hivatalban, a gazdasági es kulturális életben az anyanyelv természetes jogának érvényesülését kívánom. Enéikiil igazi demokráciát s a jó és boldog polgárok erő£ államát nem is lehet elképzelni.-- A megegyezésről szóló jegyzőkönyvben benne van — s ez nyelvi tekintetben is megnyugtathatta a magyarokat és a németeket, — hogy ió és becsületes közigazgatást akarunk. Az erre vonatkozó megállapodás nem elégszik meg átalánosságókkal. Megegyeztünk abban, hogy a régi, alkalmas tisztviselőket, akiket politikai vagy nemzetiségi okokból elküldték, vissza kell venni. Ebben benneioglaltatik az is, hogy azok a tisztviselők, akiket csak azért küldtek el, mert magyarok vagy németek, vsszakerüljenek állásukba. — Még egy kérdést Az Elnök ur volt szives a Bácsrtiegyei Napló utján nyilvánítani azt az óhajtását, hogy a magyarsággal is közelebbi összekötettést akar és vezetőivel tárgyalni kíván. Tárgyalt-e már valakivel a magyarok közül? I — Még nem. Az ősszel elmegyek Szabadkára (gyorsan ki javít jaj Szuiboticára — s nagyon fogok örülni, iiia közelebbi összeeköttetésbe kertií lünk. I Amig velem beszél, folyton a szejmébe nézek, derűs ártatlan kék széniéi vannak. Folyékonyan beszél néjmetü!, de erősen szjávos akcentus: sál. A hangja kissé recsegő, fátyoilozptt Bajos is megérteni, hogy miben van az ereje, hogy a tömegeket annvira magával tudja ragadni. Kellemes csevegő, de nem látszik rajta, hogy nagy szónok. Hallani kellene szónokolni ... Közben a hajó már kétszer tülkölt. A kirándulók sietve szedelőzködnek és szaladnak a hajóállomás felé. Az idő lejárt, menni keil, ügy látszik, hogy Radies is sajnálja, hogy beszélgetését be kell fejezni. Elkísér bennünket a hajóállomásig. Melegen búcsúzik.-- A viszontlátásra ha előbb nem Szuboticán P. p. i. Baldwin fekete baby-je A szénbányák krízise az angol alsóház előtt — A miniszterelnök szerint mérhetetlen katasztrófát jelentett volna a bányászsztrájk — Macdonald a bányák nemzeti ellenőrzését kívánja Az alsóház megszavazta a bányák szubvencióját Londonból jelentik: Az angol alsóházban mgkezdték a szénbányászkrízis megoldásáról szóló vitát Az első szónok Baldwin miniszterelnök volt, aki beszédében kifejtette, hogy a kormányt nem terheli felelősség azért, mert korábban nem avatkozott bele a bányák körüli harcokba. — Gyakran vetették szememre, — mondotta Baldwin miniszterelnök — hogy túlságosan gondoskodom a szénbányákról. Azt is mondogatják rólam, hogy a szénbányákat úgy kezelem. mintha szeretett kis babyün volnának. Elfogadom ezt a vádat és csak arra vagyok bátor utalni, hogy ez a fekete baby törvényes házasság gyümölcse. Éppen ezért gondoskodnom kell erről a babyról és túlságosan érzem, hogy milyen súlyos veszedelem volna, hogyha ezt a babyt az ország mai súlyos gazdasági viszonyai között magára hagytam volna és kitettem volna annak, hogy a baby éhen pusztuljon, illetve a bányák beszüntessék üzemeiket. Az én becslésem szerint legalább százmillió font veszteséget jelentett volna ez az ország gazdasági életére, márpedig ezt a felelősséget nem mertem vállalni mindaddig, amig más észszerű kiutat találtam. Kétségtelen, hogy a mai kritikus pillanatban a szénbányák üzembszüntetése katasztrofális lett volna. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni és azt se akarom mondani, hogy a helyzet tökéletesen kialakult, de bátran kijelenthetem, hogy bizonyos oldalról, de sőt az egész vonalon javulást látok az ipari krízisben. És nagyon jól tudom. de tudják ezt mások is, hogy mindenféle krízisben a nagy tömegek húzzák a rövidebbet és ennek tudatában minden erőmet össze kellett szednem, hogy Anglia gazdasági életét súlyos katasztrófától megóvjam, mert a harc ezt jelentette volna. Végezetül kifejtette Baldwin, hogy a kormány őrködik azon. hogy a demokrácia elveihez hü maradjon Anglia. A kormány reméli, hogy ez si* kerül is. Kéri a pártokat hogy higyiék ezt el, még ha úgy látszik is néha, hogy az angol politika baloldali ffrcháydsa alá kerül. Macdonald, beszéde Macdonald azzal a figyelemreméltó megállapítással kezdte beszédét, hogy a miniszterelnök nyilatkozatával csak kevéssé tisztázta a helyzetet. Kifogásolta, hogy a jelenlegi kormány megszakította a tárgyalásokat és az egész krízis különös következményeit arra lehet visszavezetni, hogy a kormány a tárgyalások vezetését kiengedte a kezéből. A kormány azt hiszi, hogy 10 millió font sterlinggel segíteni tud a szénybányaiparon. Az 1921-ben megejtett becslés adatai szerint a szénbányászatnak 287 millió Iont sterlingre volna szüksége. A kormány téves gazdasági alapot állit fel akkor, amikor azt vallja, hogy a szénbányászat szanálása egyedül a munkaadók és a munkások problémája, ez az egész nemzet kérdése. A szénbányászat gazdasági nehézségeinek megoldása csak úgy lehetséges, ha az egész szénbányászatot nemzeti ellenőrzés alá helyezik. Lloyd George felszólalása Lloyd George szólalt fel ezután és visszapillantást vetett arra a parlamenti helyzetre, amely a konzervatív kormánynak hivatalbalépésekor állott fent. A helyzet az, hogy a kormány hol az egyik párt kegyéből, hol a másik párt kegyéből szavaztatja le a másik csoportot és ig" azt sem lehet tudni, hogy kinek a jóvoltából kormányoz tulajdonképpen a kormány. Sir Robert Horne, aki a szónokok sorában az utolsó volt, azzal érvelt, hogy Churchill kincstári kancellár akkor, amikor az állami szubvenciót megadja, elpártol legfontosabb elvétől, amelyet az aranystandard „behozatalakor maga elé tűzött, hiszen azt hirdette, hogy vissza kell térni az aranystandardiioz. mert az angol gazdasági életet az egész vonalon szoros kapcsolatba kell hozni az igazi gazdasági helyzettel. Most azonban, mikor a kormány szemben találja magát a nemzetközi szénkereskedelem sivár viszonyaival, nem akar a természetszerűleg bekövetkezett körülményekkel szembenézni, mert azok túlnőnek a kormány hatalmán. Ma ugyanis Németországban minden egyes tonna széntermelés munkabérben 7 shillingbe kerül, az angol bányák minden egyes tonna kitermelt szénért 13Vá shilling munkabért fizetnek. Ezek a számok a német bányászok bérének némi javítása következtében valamivel oltolódtak az angol termelés olcsóbbá tétele javára, de az angol és a német széntermelés között még ma is nagy aránytalanság van és az angol önköltség néhány shillinggel nagyobb. Churchill kincstári kancellár védelmezte a javaslatot, hangsúlyozta, hogy a kormány a leghatározottabban szembe fog szállani minden kísérlettel, amikor egy csekély töredék anarchisztikus eszközökkel meg akarja zsarolni a nagy áilamközösséjset, de ebben az esetben el kell ismernie, hogy a szénbányászok nem akarták megsarcolni a fogyasztókat, viszont a bányautljdonosok nem bírták el a terheket. Győzött a javaslat A szavazás éjfél után kezdődött meg. Az alsóház a konzervatív párt 351 szóval a szabadelvűek 16 szavazata ellen elfogadta a törvényjavaslatot. A munkáspárt tartózkodott a szavazástól. A sznboticai 7 leánygimnáziumot a polgári fiúiskolában helyezik eí Tanügyi Lonfcrsneia a városházán A su’boticai leánygimnázium felállításának engedélyezése után a suboticai tanügyi hatóságok körében az a kérdés merült fel, hogy az uj tanintézetet hol helyezzék el Először az volt a terv, hogy a leánygimnázium céljára a főgimnázium emeleti részén adnak megfelelő számú tantermet, ezt a tervet azonban el kellett ejteni, mert a gimnázium igazgatósága közölte, hogy a tanulók nagy létszáma következtében nem bocsájthat tantermeket a leánygimnázium rendelkezésére. A beiratkozások alkalmával ugyanis az első és az ötödik osztályba annyian jelentkeztek, hogy az uj iskolai évben nyolc első és három ötödik osztályt kell felállítani a szerb és a magyar tagozatokon. Minthogy a leánygimnázium elhelyezése tekintetében a tanügyi hatóságok nem tudtak megállapodásra jutni, a város vezetőségéhez fordullak az iránt, hogy a város adjon alkalmas helyiséget az iskola céljaira. A városi tanács, mielőtt érdemlegesen foglalkozott volna a kéréssel, megbízta Vnkics Ferenc főjegyzőt, hogy az érdekelt iskolaigazgatókat, valamint a tanfelügyelőséget hívja össze konferenciára és azon igyekezzenek megoldásra jutni. A konferencián, amelyet pénteken délelőtt tartottak meg a városházán Vukics Ferenc főjegyző elnőklésével, sikerült is megoldani a leánygimnázium elhelyezésének kérdését. Elhatározták, hogy a polgári fiúiskola épületéből kitelepítik a fiú tanulókat és ott a leánygimnáziumot, valamint a polgári leányiskolát helyezik el olyanformán, hogy délelőtt a gimnazisták, délután a polgári iskolai tanulók részére tartanak előadást. A kitelepített fiú tanulók egy részét a Galamb-iskolában, egy részét pedig a Rókusi-iskolában helyezik el. Nem történt megállapodás még arra nézve, hogy a Galamb-iskola és a Rókusi-iskola tanulóit hol fogják elhe'yezni. A konferencia úgy határozott, hogy a megállapodást előbb a városi tanács elé terjeszti és ha a tanács azt jóváhagyja, gondoskodnak majd az clemiiskolások elhelyezéséről. A városi tanács szombati ülésén fog foglalkozni az üggyel.
