Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-04 / 206. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, 1925. augusztus 4. Kémkedési p5r a suboticai törvényszéken Öt vádlott a bíróság előtt — Gstalter Antal vádlott beismerte, hogy összeköttetésben állt a szegedi katonai kémirodával — A vádlottak azzal védekeznek, hogy csak pénzt akartak kicsalni Egger magyar századostól — Ellentmondások a vádlottak között A bíróság szerdán hirdeti ki ítéletét Nagy érdeklődés mellett kezdődött meg hétfőn délelőtt a szuboticai törvényszéken Gstalter Antal és társai kémkedési bünpörénck főtárgyalása. Gstalter és társai ellen — mint ismeretes — azt a vádat »melle az ügyészség, hogy a szegedi katonai kémiroda számára. pénzért katonái természetű iratokat szolgáltattak ki. A tárgyalási terem teljesen megtelt hallgatósággal, amikor Pavlovics István törvényszéki elnök a tárgyalást megnyitotta. A büntetőtanáes tagjai: Cdrevics Vlahó és Diám and Ernő dr. törvényszéki bírák, a közvádat V asziljevics Ljuba dr. állatnügyész képviseli, a védelmet Milaáinovics Szlobodán dr.. Székely Zoltán dr., Veréb Gyula dr., Kellert Benő dr. és Bétics Radivöj dr. ügyvédek látják le. A vádlottak padján öten ülnek: Gstalter Antal huszonnégy éves kereskedelmi utazó, Jaruiskó István harmincegy éves vasesztergályos, Keller Etelka harminc éve^ háztartásbeli és KrnyaisJd Lázár huszonöt . éves szuboticai lakosok, akik április óta vizsgálati fogságban vannak és Szloboda Ida tizenkilenc éves magánhivatalnoknö, szuboticai lakos, aki szabadlábon van. Pavlovics István elnök a vádirat ismertetése után megkezdte a vádlottak kihallgatását. Az elsőrendű rádióit vallomása Elsőnek Gstalter Antalt hallgatta ki a bíróság. Elnök: Az ügyészség az állam biztonsága ellen elkövetett bűntettel vádolja, amit az által követett el, hogy külföldi szemét Vkel lépett érintkezésbe abból a célból, hogy díjazás -ellenében katonai titkokat áruljon el. Megértette a vádat? Vádlott: Igen. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Vádlott: Nem. Elnök: Mondjon el mindent, amit fel tud hozni védelmére. Vádlott: Mindent őszintén elmondok. 1923. eV május 7-ikén katonai szolgálatra vonultam be és 9-ikén érkeztem Szarajevóba, ahol a 10-ik gyalogezred első századába osztottak be. Egy hónapig a századnál voltam, a második hónapban berendeltek szolgálattételre az ezredraktárba. Itt három hétig voltam és viszszavezényeltek a századhoz katonai kiképzés végett. Innen aztán, miután tudok gépírást, a katonai térparancsnoksághoz kerültem irodai szolgálatra. 1923 december 7-ikén szabadságot kaptam és hazajöttem Szuboticára. ahol feleségem és két kis gyermekem volt. Itthon elhatároztam, hogy az egyik gyereket átviszem a szüléimhez, akiknek a kunbajai pusztán szállásuk van. Tavankutnál menteni át a határon katonai egyenruhában és oldalfegyverrel. Ugyanis szüleim szállása közel van a határhoz, semmiféle községet nem kell érinteni, hogy odajusson az ember és azért mertem egyenruhában és bajonettal átmenni magyar területre. Világos nappal mentem át. Déli félegy óra volt, amikor hazaérkeztem. Amikor apám meglátott, nagyon megijedt, megparancsolta, hogy azonnal vessem le az egyenruhát, tegyem le a bajonettet és civil ruhát adott. Aznap éjjel tizenegy órakor, amikor a szálláson mindannyian már aludtunk, egyszerre erős zörgést hallottunk az ablakon, majd valaki ezt mondotta: »Fel a kezekkel! Add meg magad.'« Rögtön felkeltünk és kimentünk. Künn egy tiszthelyettes állott egy katonai patrullal. A tiszthelyettes a patrutlal bejött a házba és rámszólt: — Mit keressz te itt, hazaáruló? — Hazajöttem szüleim látogatására válaszoltam. A tiszthelyettes erre a puskatussal kétszer fejbevágott, összekötöztetett és éjnek ideién apámmal együtt Kunbajára vitt a csendőrlaktanyára. Másnap a tiszthelyettes reggel nyolc órától tizenkét óráig kihallgatott. Délután két órakor vonatra ültettek és . bevittek Szegedre. A szegedi kémirodában ■ Szegeden kihallgatásra vittek egy irodába, ahol egy százados és egy civil volt. A százados azt mondotta, hogy nem engednek ki addig, amíg nem tisztázom magam. Én ugyanazt mondottam, amit már a tiszthelyettesnek is mondottam apám szállásán, amikor elfogtak. Visszavittek a cellába és délután félnégykor újból felvittek. Akkor már egy őrnagy is volt ott. A százados azt mondotta nekem, hogy elejti a vádat és nem fog bezárni, ha megígérem, hogy Szarajevóban keresek egy alkalmas tisztet, aki magyar tisztekkel összeköttetésbe lépne. Arra kért, ha tudok valamit, Írjak neki. Elnök: Mi az a valami? Vádlott: Katonai dolgok. Elnök: És maga megígérte? Vádlott: Megígértem, csak hogy hazajöhessek. Elnök: Mit ígért? , Vádlott: Hogy majd szólok itt egy katonatisztnek, aki alkalmas lesz. Én részemről is megígértem, hogy majd írok.; Abban a bitben éltem, hogy az ember- j nek szabad ilyen cselfogással élnie, j hogy visszajöhessen hazájába. Mikor mindezt megígértem, akkor visszavittek a fogdába és mondták, hogy vasárnap reggel visszamehetek Kunbajára. Találkozás Egger századossal Másnap reggel kikisért egy katona a szegedi vasúti állomásra, ahol megláttam Egger századost. Elnök: Honnan tudja, hogy az Egger százados volt? Vádlott: Ö mondta előző nap az irodában, amikor kihallgatott, hogy ö Egger Rudolf százados. Elnök: Milyen, a külseje? Vádlott: Magas, barna, vékony, sovány. Elnök: Tudta maga, hogy Egger századosnak milyen beosztása van, hogy ö a szegedi katonai kémiroda vezetője? Vádlott: Nem tudtam, ö is felszállt j arra a vonatra, amelyen én utaztam. A bácsalmási szőlőknél engem, áthivott az ő kocsiszakaszába és ott is mondta, hogy örüljek, hogy elenged, hogy elejtette ellenem a vádat, hazabocsájt és megengedi, hogy két napig szüleimnél is maradhatok, de ha nem tartom meg a neki tett Ígéretemet, ne merjek többet átjönni, mert bosszút £11 rajtam. Én újból mindent ígértem, csak hogy szabaduljak. Az almási szőlőknél Eggert kiszállt, én pedig mentem Kunbaja-Puszta megállóig, hogy a szüleim szállására jussak. Elnök: Meddig tartott ez az egész dolog? Vádlott: Három napig. Amikor Szegedről hazajöttem —. folytatja Gstalter — apám adott egy száz literes hordó bort. Ezt a bort átszállítottam a hátáron és hazahoztam. A határa a szolgálatot telje.sitő pénzügyőrök megtudták, hogy vámolátlan bort hoztam, eljárást indítottak és 27.500 dinár vámbírságot róttak ki rám. Én ezt nem fizettem meg, erre. a katonai térparancs-i nokság letartóztatott és elvittek Szarajevóba. Itt a századosom, Lauševics Radivoj megkérdezte tőlem, hogy mi történt? Megmondottam az esetet a borral. Ebtök: Azt is megmondotta, hogy Egger századossal beszélt? Vádlott: Nem. Féltem, hogy kémgyaati alá vesznek és bezárnak. Ezután irt a térparancsnokság a századomnak Szarajevóba, hogy a vámhivatal 27.500 dinár bírságot rótt ki reám, de nem fizettem. A kapitány azt mondta, ne féljek, száz liter borért nem lehet 27.500 dinár vámot kivetni. Szarajevóban haditörvényszék elé állítottak és húsz napi elzárásra Ítéltek. Mikor ezt kitöltöttem, leszereltem és április 30-án hazajöttem. Elnök: Miért Ítélték el a katonaságnál húsz napra? Vádlott: A bor miatt és jogtalan határátlépésért. A haditörvénvszéki tárgyalásról készített gépírásos példányokból kettőt megtartottam. Ezt azért tettem, hogy azokat felhasználjam Egger századosnál, aki megfenyegetett, hogy ha nem hozok katonai Írást, megboszszul.ia magát rajjam. Szarajevóból egy nőtől levelet kaptam, amiről feleségem tudomást szerzett és ezért elhagyott. Elnök: Miért keveri ezeket a leveleket a dologba? Vádlott: Azért, mert ezekkel a levelekkel sógoromhoz mentem, Januskó Istvánhoz, hogy fordítsa le azokat. Ekkor ott hagytam Jánoskánál azt a két katonai naredbát, amit Szarajevóból elhoztam. A múlt év májusában uiból átmen^ tem apám szállására. Kunbajára, határátlépési igazolvány nélkül. Ismét elfogtak és be voltam zárva két napig. Harmadnap eljött Egger százados Bácsalmásra és dühösen felelősségre vont, mert nem tartottam be Ígéretemet. Nagyon kiabált és azt mondta, hogy elvitet Szegedre. Újból megkérdezett, hogy hajlandó lennék-e Magyarország javára kémkedni? Azt mondottam, hajlandó vagyok, csak engedjenek ki. Erre kiengedtek és hazamentem Kunbajára szüléimhez. Az elnök: Hogy lehet, hogy Egger csak igy egyszerűen ismét kiengedte? Nem mondott semmit? A vádlott: Nem. Egger nagyon szűkszavú ember. A vádlott elmondja ezután, hogy baj nélkül visszatért Szuboticára. Itt állást kapott, de a főnöke pénzéből kétezer dinárt elköltött. Ezért a pénzért harmadszor is átment egy novemberi éjjelen, hegy apjától megszerezze ezt a pénzt. Ez novemberben volt. Éjszaka detektívek jöttek és ei akarták fogni. Az ablakon ugrott ki és megszökött. Katonák üldözőbe vették és lőttek is utána, de nem találták el. Baj nélkül elérte a határt. Mikor hazajött, hallotta feleségétől, aki időközben visszatért hozzá, hogy házkutatást tartottak nála. mire önként jelentkezett a rendőrségen, ahol letartóztatták. Januskó kihallgatása Januskó István másodrendű vádlott kijelenti, hogy az ellene emelt vádban nem érzi magát bűnösnek. Az elnök felhívására részletesen előterjeszti védelmét, de előadása annyira kuszáit és zavaros, hogy abból alig lehet tiszta képet alkotni. Elismeri, hogy sógora. Gstalter Antal járt nála és ott hagyott nála két katonai rendeletet, amelyek az ő szarajevói letartóztatására vonatkoztak. Januskó ezekre nézve ellentmondásba keveredik, azt mondja, hogy az egyik példányt elküldte Szegedre a fényképével együtt, majd kijelenti, hogy előbb küldte a fényképet és csak később a katonai rendeletet. Aztán úgy javítja ki magát, hogy a másik példányt eltette »emlékbe«, később pedig azt mondja, hogy elégette. Neki -T mondja — gyakran kellett üzenetet küldeni Magyarországba, Szegedre, Bajára, de ezek nem katonai dolgokról szólták, hanem áruüzletekről, ugyanis akkortájt nem folytatta vasesztergályos, mesterségét, hanem áru-üzlettel foglalkozott. Tagadja, hogy akár Keller Ctussai,' akár mással pénzről vagy katonai iratok megszerzéséről tárgyalt volna. Az elnök felolvassa . Jauuskónak a vizsgálóbíró előtt tett va|lo:mú.>áí, amelyben beismerte, hogy igenis tárgyait Keller Etussa! és ő ígért neki pénzt, ha közvetít közte és a szegedi katonai kéuiiroda között. A vádlott a'felolvasod v;,',hántásra azt feleli, hogy az valótlan S a. mostani kijelentése az igaz. Az einók erre figyelmezteti, hogy a főtárgyain Ám is folyton változtatja vallomását. Januskó István kihallgatása után az elnök délután egy órakor mcijíszakítja a tárgyalást és folytatását délután négy órára tűzi ki. Keller Etel kihallgatása A délutáni tárgyaláson Keller Etel harmadrendű vádlottat hallgatja ki a bíróság. Keller Etel beismeri, hogy elvitt két levelet Kelebiára és átadta azokat Egger kapitánynak és Abonyi főhadnagynak. A levelek tartalmáról néni volt tudomása. Az elnök felszólítja, mondja el’, hogyan ismerkedett meg vádlottárs'uival, mire elmondja, hogy Januskóval 1917-beu ismerkedett meg j testvérénél, ahol Januskó a feleségével látogatóban volt. Az eset ideién, !923 karácsonyán találkoztak ismét a testvérénél Januskóval. Ekkor Januskó katonaruhában volt. Krnyajski Lázárt hét-nyolc éve ismeri. Amikor legutóbb találkozott Januskóval, árról volt szó, hogy könnyen mehet át a határon, mert az apia kettősbirtokos. Januskó ezen a találkozáson megkérdezte tőié, nem volna-e hajlandó neki szolgálatokat tenni, amelyekkel szépen kereshetne. A szolgálatok fejében 7000 jugoszláv koronát helyezett néki Jaauskó kilátásba. Ö eleinte húzódozott, de mivel télen amugysetn volt munka, később mégis késznek nyilatkozott a szolgálatok teljesítésére. Ezidén márciusban két levelet vitt át Magyarországra. A két levél mellé egy cédula volt mellékelve, amelyen Januskó Egger századostól pénzt kért. Nem tud felvilágosítást adni a levelek tartalmáról, csak azt adja elő, hogy Januskó azt a megbízást adta neki, hogy az Egger címére szóló levelet ajánlva adja fel Kelebiáu. a másik levelet pedig, amelyén nem volt címzés, tartsa magánál, majd jönni fognak érte. Mikor Januskó a leveleket átadta, azt mondta: — Itt van egy levél, amiben sok pénz áll. Az elnök kérdésére, hogyan értette Jajiuskónak ezt a kijelentését, Keller Etel azt mondja, hogy abb^n a Íriszemben volt, hogy Januskó tartozik Eggernek. Januskó megbízását teljesítette. Egv keddi napon adta f?l a levelet és csütörtökön eljött hozzá Egger százados a kelebiai szőlőbe és átvette tőle a megcimzetlen -levelet. Egger szólt neki, hogy, Januskó küldje el a fényképét. »Katonadolog« — Szombaton reggel jöttem vissza — folytatja vallomását Keller Etel — és Januskó két civil emberrel várt a vonatnál. Januskó megkérdezte tőlem, átadtam-e a leveleket és hoztám-e .neki Pénzt. — A leveleket átadtam, de pénzt nem hoztam — válaszoltam Januskónak. — Megmondtam neked — szólt Januskó, — hogy addig ne add át a levelet, amíg pénzt nem kapsz, mert katona dolog van benne. A következő alkalommal, amikor Kelebiára mentem. Januskónak egy tengerészi arcképes igazolványát vittem magammal. Januskó felszólított, hogy W.000 dinárt kérjek a részére Egger kapitánytól. Mikor Kelebiára érteni, az állomáson várt egy katona. Az elnök: Maga értelmes lánynak látszik, nem tudta, miről volt itt szó? A vádlott: Azt hittem, hogy csempészdologról van szó. Az elnök: Átadta Januskó fényképét Eggernek? A vádlott: Igen, egy keddi napon átadtam neki. Az elnök: Kérte a pénzt is a kapitánytól? Abonyi főhadnagy napilapjai A vádlott: Igen, kértem, mire ö azt
