Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-28 / 229. szám

Í925. augusztus 28.

BACSMEGYEI NAPLÓ

3. oldal.

Kisebbségi Élei

A román nemzeti párt, mely a gyulafehérvári mamfesztum alapján eddig a nemzetiségekkel való békés együttműködés politikáját hirdette, a mezőgazdasági kamarai választásokat megelőző propagandájában csúnyán belerúgott az erdélyi kisebbségekbe csak azért, hogy nem vele kötöttek választási paktumot. Alsófehérmegyében Vajda- Vojvoda pártja kiadott egy plakátot, amely többek közt a következőket tartalmazza: >A liberális kormányzat exponensei, mert hiszen a liberális párt nem létezik, nem átallották megegyezni ellenünk a magyarokkal és a szászokkal. Abban a vármegyében, amelyből 184S•ban kiindult a nemzeti felszabadulás viharos mozgalma, ahol báró Kemény István egykor keresztes háborút vezetett a románok ellen, ahol a mihályfalvi román parasztokat lepuskázták a magyar nemesek, ahonnan Maniu és Vajda elindultak a magyar parlamentbe, ahol kerékbe törettek Horia,/ Closca lés Crisan, ahol Vitéz Mihály először ttizte ki a román zászlót, abban a vármegyében, ahol minden kavicsot és minden talpalattnyi földet román vér öntözött, a liberális párt elég vakmerő volt szövetségre lépni a magyarokkal, azoknak a magyar nemeseknek és báróknak utódaival, akik a mi őseinket korbáccsal verték és puskával lövöldözték.« Az erdélyi magyarság nagy megdöbbenéssel fogadta a nemzeti párt példátlanul gyűlölködő hangú választási plakátját, amely azt bizonyltja, hogy a nemzetiek programja is csak — Ígéret.

*

A Jorga: szabad-egyetem előadásai néhány nappal ezelőtt véget értek Valeni de Arunteban, Az egyetemen több mint kétszáz előadást tartották a legkülönbözőbb irodalmi, művészeti, gazdasági, ipari és technikai kérdésekről. A román előadók mellett egy francia beszélt Rousseauról, egy cseh a cseh irodalomról. Tanulságosak és mélyenjárók voltak Jorga előadásai a román kereskedői és városi osztály múltjáról és szerepéről, valamint az általános művelődés és haladás kérdéséről. Töbhizben hangsúlyozta Jorga a Romániában élő kisebbségek múltjának és kultúrájának tiszteletét és a békés együttműködés szükségét. A szászok közül dr. Róth Viktor szászsebesi lutheránus pap tartott németül előadást az erdélyi szász művészetről Csáki Richárd nagyszebeni szász tanár a szász nép kulturális megszervezéséről beszélt — szintén németül. Az előadó pódiumon a magyarságot dr. Bitay Árpád képviselte, aki Széchenyi István egyéniségéről és alkotásairól tartott előadást. Nagy hatással volt a hallgatóságra Széchenyi apostoli alakja és élete, Széchenyi kulturális és nemzetiségi programja.

*

Nagy izgalmat keltett Erdélyben egy budapesti lapnak az a hire, hogy a kalotaszegi Bárdos Péter magyar kisgazda-párt megalakítását vette tervbe. Az erdélyi magyar sajtóban pro és kontra élénk vita indult meg, mélynek során most maga Bárdos Péter is megszólalt és a kolozsvári Ellenzék-hez írott levelében bejelenti, hogy valóban egy kisgazda-párt megalapításán fáradozik, amely a demokráciát és a román néppé! való őszinte békét fogja szolgálni. A kalotaszegi kisgazda érdekes levele szószerint igy hangzik: »Én sem a Budapesten megjelenő Esti Kurír munkatársának, sem senkiinek nem nyilatkoztam a paraszt-párt megalakítási tervéről Hanem az a tény, hogy több földműves társammal tárgyalásban vagyunk, hogyha lehet még az ősz vagy a tél folyamán, kezdjük meg az alapját megvetni egy tisztán földműves,, vagy ha volt nagybirtokosaink nem akarnak velünk tartani, úgy ,egy kisbirtokos párt megalakításának a magyar párt keretein kívül, mert amint a fejleményekből látjuk és tapasztaljuk, a magyar párt vezetőségétől semmi jóakaratot nem

várhatunk, mert még hat hónap után azt sem tette meg, hogy az egész földműves osztályunk által elfogadott és az egész földműves osztályunkat érdeklő kalotaszegi tizenkét pont alatt hozzá benyújtott, s sérelmeinket magában foglaló javaslatunkat — bár erre elnöki Ígéretet kaptunk — valamiképp próbálta volna minisztertanács elé terjeszteni. Másodszor pedig, a mi gazdasági érdekeink egyek és ugyanazok a román és szász és még más nemzetiségű földművesek érdekeivel. Tehát mi, akár

Londonból jelentik: Caillaux és Churchill tárgyalásai nem vezettek eredményre annak ellenére, hogy az angol kormány uj mérsékelt javaslatot terjesztett elő. Az adósság-kérdésben az angol kormány két ízben is tartott rendkívüli miniszterianresol, amelyen Caillaux javaslatait beszélték meg. A második minisztertan cs után Churchill közölte a francia pénzügyminiszterrel, hogy kormánya a következő uto'só javaslat megtételére hatalmazta föl: Az angol kormány elvben hajlandó hatvankét évi fizetés mellett évi 12.5 millió font fizetését elfogadni, amennyiben a részletkérdésekben sikerül a megegyezés a két kormány között és amennyiben Franciaország köjelezi magát, hogy hitelezőivel ugyanilyen megállapodásra jut. Caillaux azt válaszolta, hogy mielőtt véleményt mondana, közli kormányával az uj angol javaslatot.

A tanácskozásokról a sajtó részére hivatalos kommünikét adtak ki. A kommüniké szerint Churchill azt a javaslatát, amelyet a francia szakértőknek Londonból és Parisból való múlt hónapi e'utazása előtt tett, hogy Franciaország évente 20 millió fontot fizessen, 15 millióra mérsékelte. Caillaux 10 milliót ajánlott fel, amelyből bizonyos összeg

nek, többek között a következőket tartalmazza:

A francia kormány tudomásul veszi a július 20-iki német jegyzéket és egyben megállapítja, hogy a két kormány nézete megegyezik: mindketten hasonló módon törekszenek arra, hogy Európa békéjét olyan megegyezéssel támasszák alá, amely kiegészítő biztosítéki garanciát teremt a népek számára.

Megelégedéssel állapítja meg a francia kormány, hogy a német kormány nem szándékozik a biztonsági szerződés megkötését a békeszerződés határozatainak enyhítésétől függővé tenni. Ami azt a német utalást illeti, hogy meg van adva a lehetőség arra, hogy a fennálló szerződéseket megegyezés utján az uj viszonyokhoz alkalmaz• zák, Franciaország jól ismeri a szerződésnek ama határozatait, a melyekre a német jegvzék céloz és nincs szándékában kivonni magát a népszövetségi egyesség-okmány valamely határozata alól.

Ami a német kormány részéről felvetett ama gondolatot illeti, hogy a Rajna-vidéken a megszállást enyhítsék, a francia kormánv — szövetségeseivel egybehangzóan — azon a véleményen van, hogy nem lehet érinteni sem a békeszerződést, sem pedig e szerződés alapién Németországnak és a szövetségeseknek biztosított jogokat, de éppugv nem lehet a tervbevett egyezménypártkereten belül, akár pártkereten kívül, keil, hogy keressük az összeköttetést a tnás nemzetiségű földműves társainkkal is és azután a mindenkori kormánnyal is, mint akitől sebeinkre esetleg valami enyhítő orvosi szert remélhetünk. De mivel a magyar párt vezetőségének az az elve, hogy a jelenlegi kormánnyal szóba nem áll. nem nézhetjük tétlenül, hogy talán sokhelyt, még a kormány tudtán kiviil is. földműves társaink lábai alól szedegessék el keservesen megszerzett földecskéiket.«

a Dawes-terv jövedelméből fedezendő.

Caillaux és Churchill tárgyalásai folyamán az utóbbi 12 és fél millióra szállította le követelését és belement Caillauxnak az 1920. évig terjedő részlel moratóriumra vonatkozó követelésébe is. Caillaux ezt az uj javaslatot, amelynek jelentőségét teljesen értékelik, a francia kormány elé terjeszti. Azt hiszi, hogy pontos, számszerű megállapitás csak akkor kerül érvényre, ha Franciaország teljes garanciát kap, hogy semmi esetre sem fog többet fizetni, mint amennyit Németországtól kap.

A kommüniké végül azt mondja, hogy Caillaux elutazásával a Churchillei folytatott tárgyalások csak ideiglenesen szakadtak meg és legvégül hangsúlyozza azt a reménységet, hogy az adósságkérdésben sikerül megnyugtató megoldásra jutni.

A londoni tárgyalásokról a francia sajtó azt irja, hogy a megállapodás Caillaux fényes sikerét jelenti. A Journal szerint Caillaux most érkezett el pénzügyi . zsenijének csúcspontjára. A Matin arról ir, hogy a pénzügyminiszter már azzal is nagy eredményt ért el, hogy nem adta fel álláspontját és ezzel sikerült neki húszról tizenkét és fél millióra leszállittatni az angol követelést.

szag a küszöbön álló tárgyalásokat a szeretet szellemében és békés szándékkal lefolytatni, éppoly kevéssé mondhat le a maga jogairól. A szövetségesek ma is, mint a múltban, meg vannak róla győződve, hogy Németországnak a Népszövetségbe való belépése az egyetlen tartós alapja egy kölcsönös biztosítéknak és egy európai egyezménynek.

A Németország által ajánlott korlátozott döntöbirósági szerződések olyan békebiztositékok, amelyeknek nincs elegendő értékük. A biztosítékokra vonatkozóan fölhozott német aggályokkal szemben meg kell jegyezni, hogy a biztosíték tervbevett rendszere mellett nem fognak szabadon és egyöntetűen dönteni arról, hogy ki a támadó, hanem a támadó önmaga jelöli meg saját magát azzal a ténnyel, hogy békés megoldás helyett fegyverhez nyúl és megsérti a határokat vagy a katonaságtól mentesített zónákat.

A francia kormány ismeri azt a nehézséget és azt a hosszadalmasságot, melyet ilyen kénves kérdésekben a tárgyalásoknak jegyzékváltás utján való folytatása magával hozna, mert a francia kormán^ ezekre az általános megjegyzésekre szorítkozik. A francia kormány a szövetségesekkel való egyetértésben meghívja a német kormányt, hogy ezeken az alapokon lépjen tárgyalásba, hogy szerződés jöjjön létre, amelynek megkötését Franciaország élénken óhajtja.

A német birodalmi kormány a' kancellár elnöklése mellett befejezte tanácskozásait Briand augusztus huszonnegyediki válasz jegyzéke felett. A minisztertanács nemcsak a jegyzéket vitatta meg, hanem azokat a közléseket is, amelyeket a berlini francia követ tett a jegyzék átnyujtá-sa alkalmából. De Marguerit követ ugyanis ebben a nyilatkozatában kijlentettc, hogy Franciaország és szövetségesei helyesnek tartanák, ha a szövetségesek jogi szakértői megbeszélésre jöhetnének össze a német kormány megbizottaival, hogy megvitassák a biztonsági kérdés jogi és technikai vonatkozásait, amelytől a kérdés végleges megoldását remélik és a külügyminiszterek találkozásában csak ezeknek a megbeszéléseknek a befejezése után állapodnának meg. Ezt a nyilatkozatot különben Briand óvatosan a jegyzékben is kifejezésre juttatta.

A birodalmi kormány a következő határozatot hozta:

A német kormány éppúgy, mint a francia kormány, a biztonsági kérdésben folytatott jegyzékváltást befejezettnek teknti és ennek megfelelően értesíti párisi, londoni és brüsszeli képviselőit, hogy az ottani kormányokkal röviden közöljék az augusztus 24-iki jegyzékre vonatkozóan, hogy a német kormány a jogi szakértők tanácskozására való meghívást elfogadja és a külügyminisztérium jogügyi osztályának vezetőjét, Gauss titkos tanácsost megbízta, hogy azonnal induljon Londonba és lépjen összeköttetésbe a szövetséges hatalmak jogügyi szakértőivel. A német kormány csak akkor ad választ arra, hogy a külügyminiszterek konferenciájára való meghívást elfogadja-e, vs"" sem, ha majd a jogi szakértők befejezték a tárgyalások előkészítésére vonatkozó tanácskozásaikat. Luther kancellár többheti szabadságra megy. a melyről csak szeptember második felében tér vissza és igy Németország döntése a meghívásról addig függőben marad,.

Irányadó helyen a következő megjegyzéseket fűzik a francia válaszjegyzékhez: Német részről nem ismerhetik el, hogy a még min dig fennálló katonai ellenőrzésnek až az oka, hogy Németország nem lépett be a Népszövetségbe. Ez annál kevésbé állítható, mert Németország már Versaillesben kérte a Népszövetségbe való felvételét, amit azonban a szövetséges hatalmak elutasítottak. Elvben meg kell állapítani már most}, hogy Németország a Népszövetségbe való belépése esetén elvárja a Népszövetségtől, hogy az általános leszerelést minden állam részére egyformán kötelezővé tegye. Németország _ reméli, hogy Franciaország és szövetségesei felhasználják döntő befolyásukat a Népszövetségben, hogy azon beiül a különböző államok teljes egyenjogúsága érvényesüljön. Németország nem kliván a maga számára külön jogokat, csupán azt, hogy a Népszövetség vegye figyelembe minden állam speciális földrajzi és katonai helyzetét és ehhez képest döntsön a leszerelés kérdésében. Németország egyúttal újólag elutasítja magától a háborús felelősség vádját és fentartja igényét gyarmatokra. Megállapítja végül Németország, hogy az a! néhány Dont, amelyeket a szövetségesek szerint német részről még nem hajtottak végre a leszerelés terén. nem elég ok arra, hogy az északi Rajna-vidéket továbbra is megszállva tartsák, annál kevésbé, mert ez a megszállás nem tesz jó szolgálatot az európai béke ügyének.

Eredménytelenül végződött a londoni tanácskozás

Anglia évi tizenkét és félmillió fontra szállította le követelését

Berlinben közzétették a francia jegyzéket

Németország feltételekhez köti a Népszövetségbe való belépését

Berlinből jelentik: Az a jegyzék, amelyet a francia nagykövet nyújtott át a birodalmi külügyminiszternyel megmásítani a szerződés végrehajtásának biztosítékát.

Amennyire hajlandó Franciaor-