Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-27 / 228. szám

BACSMEGYEI NAPLÓ te, hogy Rosenfeld Miháíiy állampolgár­ságát kifogásolja, azért, mert neve nem román hangzású. Rosenfeld Mihály ne­vű egyén több van Kolozsváron és ezért a fdebbezés elintézését rövidesen úgy oldották meg, hogy az irattárba helyez­ték. Hasonló alapon felebhezték meg Ra­­dos Mór kolozsvári lapkiadó. Ritók La­jos bankhivatalnok és Poór Lili, az is­mert színművésznő állampolgárságát, akikről mindenki tudja Kolozsváron, hogy már régen román állampolgárok. A francia válaszjegyzék a német birodalmi kormány előtt A jegyzik nem tartalmaz határozott meghívást a szóbeli tárgyalásra Berlinből je'entik : A birod .Ind kormány szerda délutáni ü!ésén nagy körvonalúiban te tárgy alia a francia v.ilaszjegyzékcl. Az ettyes po: tok té ízletes megbeszélése későbbre mered. A birod'Imi kor­mányhoz közelálló Täglicher Rund­schau, Strescmann lapja őzt írja, ho'jy a külfö'di lapokban a francia valaszjegyzékkei kapcsolatos h:­­resztelések teljességgel alaptala­nok. A válnszjegyzékről eddig csak egyetlen pozitív megéllopi­­tás szegezhető le, mégpedig az, hogy a francia jegyzék részletesen válaszol n néniéi jegyzékben feldtli­­toll három fontra. Ez a húrom pont a következő : 1. A biztonsági szerződés kérdése. 2. Németország felvétele a Nép­­szövetségbe. 3. A biztonsági szerződésnek a már nemzetközileg elfogadott szer­ződésekhez és egyezményekhez való viszonya. A lap értesülése szerint a fran­cia váloszjegyzék azt is hangsú­lyozza, hogy további jegyzékvái­­tásnak a biztonsági kérdésre vo­natkozólag semmi cé ja s'ncscn. A Täfich r Ru dschau megálla­pítja, hogy a vólaszjegyzék egy esetleg egybehívandó konferen­ciára vonat ózó semmiféle javas atot nem tartalmaz. A Lokálon:ci er jelentése sze­rint ugyancsak azt Írja, hogy r jegyzékben valamilyen értekez­letre vagy összejövetelre szóló határozott meghívás nem foglal­tatik. A lap értesülése szerint ilyen meghívásra való kezdemé­nyezés annak a hosszas megbe­szélésnek a során nem történt, amelyet a német külügyminiszter és a franc a nagykövet a jegyzék átadása alkalmával folytatott. A Lokalanzeiger megjegyzi, hogy az első benyomás alapián úgy lát­szik, hogy a jegyzék lényegében csupán alakiságnak tekinthető, amely a február 9-én kelt német kezdeményezés tekintetében nem jelent lényegileg előrehaladást. Egyébként megerősítik, hogy a francia biztonsági jegyzéket szer­dán adták át a csütörtöki közzé­tétel céljából. Ha a Vajdaság egész előirt adóját befizetné az ország többi lakosának nem kellene adót fizetni Jóval több a vál’aüatok adója, mint a nyeresége Dr. Paalovits szenzációs előadása a vasárnapi szuboticai kongresszuson 1925. augusztus 27. Kisebbségi Élei ® S3 ■» A kolozsvári evangélikus hitközség most vasárnap választotta meg lelkészét. A magyar hivek Nikodémusz Károlyt, a szászok Argay Lajost jelölték, a püs­pökség pedig Beyer Jánost és Alberti* Riohárd lelkészeket kandidálta. A vá­lasztás, amely bővelkedett izgalmas je­lenetekben, a szász jelölt: Argay Lajos győzelmével végződött, akire 32 presbi­teri szavazat esett, szembe a magyar jelölttel Nikodétnusszal. aki csak húsz szavazatot kapott. Az eredmény kihir­detését a magyar presbiterek nagy el­keseredéssel fogadták, amit még foko­zott az az elterjedt hir, hogy a kolozs­vári evangélikus elemi iskola magyar tagozatának bezárását maguk a szászok ajánlották a kormánynak. A magyar presbiterek egy küldöttsége a hir való­sága felől megkérdezte Schul'er szász püspököt, aki azonban kijelentette, hogy a szászok sohasem tettek iiven perfid ajánlatot Anghelescunak. * Az erdélyi református egyház igazgatótanácsa a Népszövetség szep­tember hetedikén kezdődő harmadik ülésszakára ki akarta küldeni két meg­bízottját, hogy a Népszövetségnek a re­formátusok panaszait előterjessze. A kolozsvári rendörprefektus azonban a kijelölt delegátusaktái az útlevél kiállítá­sát megtagadta, sőt feljelentette őket Lepadatu miniszternél azon a elmen, hogy a román állam ellen propagandát szerveztek meg. Az ominózus ügyről különben maga a rendörprefektus, Gritta Ovidius igy nyilatkozott: »Barkó Ákos dr. és Illés Gyula, mint az erdélyi refor­mátus egyház képviselői kérvényt nyúj­tottak be a prefekturára, amelyben jel­zik., hogy hivatalos megbízásban több külföldi országba akarnak utazni. Mi­után rendellenesnek tartom azt, hogy egy romániai egyház tisztviselői hiva­talos ügyben külföldi országokba utaz­zanak, az útlevelek kiszolgáltatását nemcsak megtagadtam, hanem úgy Dar­­kó Ákost, mint Illés Gyulát és velük együtt a református egyházat is felje­lentettem Lepadatu vallásügyi minisz­ternél, aki történetesen éppen Kolozs­váron tartózkodott. * A mezőgazdasági kamarai válasz­tások 'kimenetele elé nagy érdeklődés­sel tekintenek Erdélyben. A választások előestéjén a liberálisok a kötött paktum ellenére több helyütt az utolsó pillanat­ban visszavonták a listát, amelyen ma­gyar jelöltek is szerepelnek. — termé­szetesen sokkal kisebb arányszámban, mint amennyi a lélekszám után a ma­gyarságot megilletné. A magyar párt néhány kerületben igen kellemetlen hely­zetbe került, mert sem önálló listát nem állíthat már föl, sem nem köthet meg­egyezést az ellenzéki pártokkal, ame­lyeknek különben igen súlyos hatósági terrorral kell megküzdeniök. Az egyetlen kerület, ahol az Erdélyi Gazdasági Egye­sület, mint a magyar párt képviselő­je időben gondoskodott önálló listáról: Udvarhely-megye, ahoi a magyarság minden támogatás nélkül egyedül veszi fel a küzdelmet. * A kisebbségi tanárok vizsgája meg­kezdődött Nagyváradon. A vizsgán százhetven tanár jelent meg, akik turnu­sokban szóbeli és Írásbeli exemináoión esnek át. A vizsga tárgyai: román nyelv és irodalom, történelem, földrajz és alkotmánytan. A vizsgáztató hatóság elnöke kijelentette, hogy a tavalyi ered­ményekhez képest beható fejlődést lát a tanárok román nyelvtudásában. * Az állampolgárok névjegyzékét összeállító kolozsvári bizottsághoz nap­nap után tömeges felebbezést adnak be. A legtöbb felebbezés egészen nevetsé­ges indokkal peticiopálSa meg egyes személyek állampolgárságát. Az egyik felebbező például egyszerűen bejelentet­A vasárnapi szuboticai gazdasági kon­gresszusnak kétségtelenül legnagyobb eseményének Ígérkezik dr. Koszics Mir­­kó, a vajdasági ipar és kereskedelem helyzetéről és dr. Paulovics Róbert a vajdasági adórendszer elviselhetetlen terheiről tartandó előadása. Dr. Paulovics Róbert, a vajdasági pénzintézetek szövetségének főtitkára, a vajdasági adókérdések legkiválóbb is­merője, vasárnap Szuboticán adatokkal gazdagon alátámasztott beszédre ké­szül, amelyben az adatok egész halma­zával akar rávilágítani arra, hogy a Vaj­daság a többi tartományhoz viszonyít­va, gigantikus méretű adót fizet, s arra, hogy az adóterhek elkerülhetlen követ­kezménye: a teljes anyagi összeom’ás. A Bácsmegyei Napió munkatársa meg­kérte dr. Paulovics Róbert főtitkárt, hogy ismertesse a vasárnapi előadása főbb alapelveit. Az előadás eszmemene­­te a következő: — Amikor az uj területet Szerbiával egyesitették, ez az egyesülés az egyen­lő jegok és kötelességek elve alapján tör­tént és a Vajdaság volt az ország egyet­len tartománya, mely egyáltalán sem­mit sem kért. de nem is kapott semmit. — A régi Szerbia pénzügyi bevételei­nek nagy része közvetett adókból, vá­mokból és fogyasztási adókból szárma­zott, az egyes adók az állami bevétel­nek csak kis hányadát tették ki. A régi magyar területeken a fősuly az egyenes adókra van fektetve. Az egyesülés után a pénzügyi igaz­gatásunk a Vajdaságban megtartotta ezt a sokkal terhesebb magyar adózási rendszert és kiegészítette ezt a szerbiai közvetett adórendszer terheivel. A Vajdaságban ma is Lukács László és Wekerle Sándor adóreformjai vannak érvényben, amelyek tudvalevőleg pro­gresszív adórendszeren alapulnak, de ez a progresszivitás békeviszonyokra van alapítva, amikor ez a rendszer megfelel­hetett, de amióta a koronát dinárra cse­rélték ki és az addigi progresszív adó­kulcs a kicserélés dacára is fenmaradt, az adóterhek elviselhetetlenné váltak. A legszembeötlőbb és legkirívóbb az ellentét a békebeli és a mai viszonyok közt a jövedelmi adókulcs megállapítá­sánál. A jövedelmi adóról szóló alaptörvény­nél a legmagasabb adókulcs 200.000 ko­rona jövedelemnél kezdődött és 6 szá­zalékot tett ki. A korona 4:1 arányban lett becserélve és a legmagasabb adó­kulcs 50.000 dinár jövedelemnél kezdő­dik, úgy, hogy a Vajdaságban úgyszól­ván minden adózó a legmagasabb adó­kulcsot fizeti. Ha az adókulcs az aranyparitásra vol­na emelve, akkor (11-szeres kulccsal) csak 550.000 dinár jövedelemnél kezdőd­hetne a jövedelmi adó legmagasabb adó­kulcsa. A jövedelmi adót az a körül­mény is elviselhetetlenné teszi, hogy a jövedelmi adókivetéshez uj diaiul pótlé­kot is számítanak, amely 120%-ig ér fel. Ezenkívül a jövedelmi adóhoz lesz számítva a 30%-os általános pótadó, to­vábbá a rokkantadó és az előfogatadó, noha az eredeti alaptörvény határozót- j tan kimondja, hogy jövedelem- és va­gyonadóhoz semmiféle külön pótlék hoz­zá nem számítható. A legkiabálóbb bizonyiték a vajdasági adóterhek aránytalanságára, hogy ez évi január l-föl május 31-éig Jugoszlđ- I viában 608.060.683.20 dinár (100%) adó folyt be. Ebből I 5. oldal. a Vajdaságra 198.900.306.30 dinár (32.7%), Horvátországra 129.041.109.79 dinár (21.22%), Szlovéniára 107.374.186.26 dinár (17.6 %), Szerbiára 94.484.823.79 dinár (15.54%), Boszniára 57.592.304. dinár (9.47%), és Dalmáciára 20.667.953.C6 dinár (3.40 %) jut. Vagyis a Vajdaság az öt hónap alatt tényleg befolyt összedók 32.7%-át f.zeíi, de ha megfizetné m'ndczt, cmi reá de facto ki van róva, úgy az egész ország­ban nem kellene adót fizetni, mert az teljesen fedezné a szükséglete!. Azt a vádat halljuk gyakran, hogy a Vajdaságban a legrosszabbak az adó­erkölcsök és hivatkoznak Anglia példá­jára. Jó adóerkölcsök csak ott lehetnek, ahol az adótörvények is erkölcsösek. Angliában az az elv, hegy a jövedelmi adóteher legfeljebb cgytizcnkcttcd-egy­­tizedet tehet ki. Nálunk egy iparos vagy kereskedő, akinek ! millió dinár forgalma van é* az elért tiszta haszna 100.000 dinár, mindenféle adónemből ez után a jövedel­me után 117.465 dinár adót fizet. Ebben azonban a városi pótadó 300%-al, a me­gyei 100%-ul szerepel, néha köztudo­mású, hegy vannak községi pótadók, a melyek 2000%-ct értek cl. ' Ugyanez a kereskedő, ha Boogradban van az üzlete., ugyanezen jövedelem után csak 44.065.50 dinár adót fizet. Még egy példa: egy vajdasági föld­birtokos 3 tagú családja, 1 cseléd, 20 hold föld és kis lakóház után 5542.88 di­nár adót fizet. Szerbiában ugyanannyi hektárnál (1 hektár 1% hold) csak 1277.06 dinárt fizet és ha ugyanannyi (hold) területet számítunk, mint ameny­­nyi az illetőnek a Vajdaságban van (vagyis 20 holdnak megfelelőt), akkor az adó csak 768.84 dinár. Legrikitóbb a helyzet a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál,ahol a közelmúltban történt adókönnyítések után is a következő a helyzet: egy rész­vénytársaság, amelynek 4*/s millió di­nár az alaptőkéje, 1.125.000 dinár tiszta jövedelmet ér cl, — ezután 1.359.441.71 dinár adót fizet. Ez már az adókönnyítés után van, mert azelőtt 2.122.779.25 dinár volna az adó. A mcst legtöbb adót fizető Vajdaság a régi Magyarország idejében az osz­trák-magyar banktól 38.981.000 arany­korona kölcsönt kapott és ugyanakkor Horvátország 36.828.000 aranykoronát, ma. a Vajdaság aranydinárban csak 6.780.000 dinárt kap a Narodna Bankától, amikor Horvátország 29.335.000 dinárt kap. Eszerint a Vajdaságnak ma 83%­­kal kevesebb a hitele, mint a háború előtt, mig Horvátországé 43%-al több, mint a háború előtt és Dalmáciáé 15%-al nagyobb, mint volt a háború előtt. A leggazdagabb tartomány igy sorvad el. Az adókönnyítések, amit kaptunk, csak kámfcrinjekciók, azelőtt gyorsab­ban, most lassabban, de feltartóztatha­tatlanul rohanunk a pusztulásba. — Ezekről fogok tanulságos adatokat felsorolni a vasárnapi szuboticai gazda­sági kongresszuson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom