Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-26 / 227. szám

/) At 12 ÖLDAL » ARA I1/, DINAR Poštarina plaćena Í XXVI. évfolyam Szubotica, SZERDA 1925 augusztus Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10. Előfizetési ár negyedévre 135 din. 227. szám Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Fonciére-paloia) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l (Lelbach-paloía) Nemzetköziség A marseiilei nemzetközi szociál­demokrata kongresszus tárgyso­rozatára tűzte ki mindazoknak a problémáknak megoldását, melye­ket az utolsó évek elméleti vitái és gyakorlati próbatételei tettek aktuálissá. A második internacio­­nále taktikai eszközei és dogma­tikus célkitűzései ott izzanak a vita hevében. Macdonald a kor­mányzásban való részvétel felté­teleit taglalta, — de sok szó el­folyt már ennek a kérdésnek medrében, amióta Millerandot a frankfurti kongresszus kizárta tagjai sorából, mert kereskede­lemügyi miniszterséget vállalt — Leon Blum a kommunisták ellen kiépített hadállást frissítette fel az uj tapasztalatok tanulságaival. A szociáldemokrata internacio­­nále nemzetközi kongresszusait ma már inkább a tradíciók tisz­telete hívja egybe, mint az el­döntetlen problémák parancsa. Ezek a nemzetközi kongresszu­sok éppen olyan jámbor óhajtók, mint akár a békeegyesületeknek, akár a tüdővész elleni ligáknak ülései. Gyönyörű beszédeket mon­danak kitűnő szónokok, retorikai tankönyvekbe kívánkozó módon elmélkednek a bölcselet és tör­ténelemtudomány legalapvetőbb kérdéseiről, aztán hazamennek s a hazai viszonyok nyújtotta le­hetőségek s az otthoni állapotok tényleges feltételei között választ­ják meg politikájuk irányát és tempóját. Amikor arról volt szó, hogy a szociáldemokraták a pol­gári pártokkal együtt alakithat­­nak-e kormányt, Macdonald fej­tette ki az egész kongresszus he­lyeslése mellett azt az álláspon­tot, mely szerint ezt a kérdést a nemzetközi szociáldemokrácia az egyes országokban alakult szo­ciáldemokrata pártok belügyének tekinti. Ez az álláspont azonban nemcsak erre az egy kérdésre érvényes, hanem valamennyi or­szágos szociáldemokrata párt va­lamennyi problémájára. A nem­zetköziség kimerül a szimpátiáró' biztosító határozatok hozatalában s az üdvözlő táviratok elküldé­sében. Azt vallják, hogy a munkás­­mozgalom nemzetközi s nemzet­közileg szervezettek a munkásság politikai és gazdasági ellenfelei is. Azt tanítják, hogy az ország­határok nem törhetik darabokra a munkásság harci frontját, mert nem szakítják meg a polgári osz­tályok rajvonalát sem. Ámde hol nyilatkozik meg a nemzetközi mozgalom tényleges erőkifejtések­ben s nem ornamensekben. Pár évvel ezelőtt még láttunk ilyen erőkifejtéseket, nemzetközi boj­kottokat próbáltak rendezni s nem­zetközi vizsgálóbizottságokat küld­tek ki. A bojkottot nem tudták végrehajtani s mert nem tudták végrehajtani, hamarosan megfe­ledkeztek azokról a feladatokról is, amelyeket a bojkott elhatáro­zásával vállaltok. A vizsgálóbi­zottságok jelentését közzétették, szörnyülködtek rajta, de a megál­lapított embertelenségek megaka­dályozáséra és megtorlására még azok a kormányok sem tettek semmit, melyeknek szociáldemo­krata tagjai voltak. A munkásmozgalom nemzetkö­zisége gyönyörű jelszó, Ígéretes és igézetes program, de nem va­lóság. A munkásszervezetek or­­szágonkint elkülönítve küzdenek, ha küzdenek, több jogért és több kenyérért, de az országos prog­ramok s az országos politika esz­közeinek fontossága mellett eltör­pülnek a munkásmozgalom nem­zetközi feladatai. Ma már nincs Ötödféléves megszóliás után kedden éjjel Németország terüle­téről eltávozott az utolsó idegen katonai csapat is. A megszállt Rajna-vidék teljesen felszabadult. A felszabadulás örömére kedden éjfélkor Németország valamennyi templomában megszólaltak a ha­rangok s a német nép örömujong­­va üdvözölte a felszabadulást, Az angol csapatok már régeb­ben elhagyták Németországot. Azokon a területeken, amelyek még megszállás alatt állottak, francia és belga csapatok kép. Párisiből jelentik: A Londonban kezdődő tárgyalások, amelyek az antantot újabb próba elé állítják, a francia sajtóban csak mérsékelt op­timizmust keltenek, s ennek megvan a maga fontos oka. Tudniillik óriási az eltérés az angol követelések és a francia ajánlat között. Angolország ugyanis évi 20 millió font sterling fi­zetését követeli Franciaországtól. Ezzel szemben Franciaország csak évi 10 milliót hajlandó fizetni. Azon­kívül nyugtalanítja a francia körö­ket az angolok intranzigens maga­tartása is. Caillauxnak legfeljebb csak annyiban kedvező a helyzete, hogy a francia közvélemény meg­­bonthatatlamil osztja azokat az ér­veket. amelyeket Caillauxnak Lon­donban ki kell fejtenie. A szocialista irányú sajtóorgánumok, mint az Oeuvre és az Ere Nouvelle nem leg­utolsó sorban részesítik kemény bí­rálatban az angol követeléseket, a mel.vekkel szemben. Caillaux szavai is arról szó, hogy 1914 augusztus 4-ikén Berlinben tört meg a mun­kásmozgalom internem a cionalís jellege, mert azóta sem történt lényeget érintő eredmény, vagy lényeget mutató erőfeszítés a küzdelem nemzetközivé tétele ér­dekében, Munkáskérdésekben még összeverbuválják a „világ prole­­tnrjai"-t, munkás-himnuszokba :nég dalolnak testvériségről, de hol a küzdelemben, hol a harc­ban a nemzetközi szervezkedés hatalma. A marseiilei kongresszus tanul­sága meghazudtolja a munkás- Marseillaise lelkesítő szavait. Az internacionalizmus ma mur csak a dalok igazsága, de nem az életé. Dalolják, de nem cselekszik. Hir­detik, de nem valósítják meg. Ez a program csak a szónoklatoknak od tartalmat, de nem a cseleke­deteknek. viselték a győztes antantot. Düs­seldorfban a I68-ik gyalogezred és a 127-iIc lovasdandár táborozott, ezek kedden délelőtt a Rajna­­hidon Oberkassel-be vonultak s az éj folyamán tovább menetel­tek. Duisburgban a 14-ik belga gyalogezred táborozott, amely Gráfeldbe ment át s onnan vonul tovább. Rendzavarás a francia csapatok kivonulásánál nem volt. A néme­tek imponáló csendben, teljes nyugalommal nézték végig a csa­patok e'vonulását. szerint, azt a jogot szegezik, ame­lyet Franciaország súlyos és egyre fokozódó véráldozataiból és romlá­sából szerzett akkor, amikor Anglia kényelmes meggondoltsággal ké­szülődött a háborúra, Amerika meg az érdeklődés álláspontján volt. Párisban főleg erkölcsi megoldá­sokra hivatkoznak, s hangoztatják, hogy ezeknek kell eldönteniök a kérdésit és éppen ezért méltatlan­kodva idézik a Financial Limesnek mondását: »Az üzlet — üzlet.« Az Oeuvre erre azt feleli: — Az angol és amerikai bankárok tehát quantité négligeable-nak tekintik az ember­anyagot, amelyet Franciaország az­alatt áldozott, mialatt szövetségesei felkészültek a háborúra. Ha számol­ni kell — hangsúlyozza az Oeuvre — hát számoljunk, de vegyünk számba mindent. Végeredményben Caillauxnak Lon­donban nemcsak a technikai lebo­nyolítás módozatait kell tisztáznia. hanem a dolog politikai részét is rendeznie, s a nehézség abban rej­lik, hogy az angolok ezt a problémát tisztán számvetést problémának te­kintik. Az ügy egyik kényes oldala többek közt a kontinensnak jutta­tott angol, hitel szétosztása az adó­sok között. Anglia tudniillik kizárta az adósok közül Oroszországot, mint fizetésképtelent és. ezt az orosz adósságot át akarja hárítani a töb­bi, angol hitelt igénybe vett ország­ra. Ezzel szemben pedig Francia­­ország hajlandó elengedni azt a 9 milliárdnyi összeget, amelyeket szö­vetségeseinek kölcsönzött. A francia közvéleményt végül is mérhetetlen idegességgel tölti cl az angol sajtó makacssága, amellyel nem szűnik meg himnuszokat zen­geni Franciaország jelenlegi gaz­dagságáról. Ezzel szemben Páris­ban azt hangoztatják, hogy ez a gazdagság csak látszólagos, mert tulajdonképpen a frank devalváció­ja idézte elő és ez a devalváció a valóságban sxétmorzsolta a magán­­vagyonokat, mert lehetővé tette Franciaország adósainak, igy Dél- Ameräkänak, akik a háború előtt aranyfrankot kaptak, hogy adóssá­gaikat mosj olcsó papirfrankkal fi­zessék meg. Átnyújtották Berlinben a francia váiaszjegyzéket A jegyzék tartalmát szerdán hozzák nyilvánosságra Berlinből jelentik: A német bizton­sági szerződésre vonatkozó választ De Marguerie francia nagykövet átnyújtotta Stresemcmn külügyminiszternek, aki a választ nyomban megküldte a birodalmi kancellárnak. Á jegyzék átnyujtása alkalmával Stre­­seraann külügyminiszter közölte a fran­cia nagykövettel a német kormánynak azt a kívánságát, hogy a jegyzéket ne pénteken, hanem szerdán hozzák nyil­vánosságra. De Marguerie megígérte, hogy a kívánságot közölni fogja a fran­cia kormánnyal, amely valószínűleg tel­jesíti a német birodalmi kormány kére-, sét. Siresemann a válaszjegyzéket alapos tanulmány tárgyává tette, hogy a kedd este összeülő minisztertanácsnak már pontos jelentést adhasson a jegyzék tar­talmáról és szelleméről. Bár a német kormány a választ szigorúan titokban tartja, annyi mégis kiszivárgott, hogy annak ellenére, hogy a diplomáciai ok­mány igen konciliáns hangú, nem igen teljesíti a német követeléseket. Politi­kai körökben azt hiszik, hogy a jegyzék­re a német kormány nem fog. írásbeli választ adni, hanem a további eszme­csere szóbeli utón történik. Minden­esetre nem valószínű, hogy a nagy kon­ferenciáról október előtt szó lehetne. Azt a icientést, amely szerint Strese­­oiaira Géniben az érdekelt antant-álla­mok külügyminisztereivel értekezieíre ül össze, még mindig csupán kombiná­ciónak tekintik. Az erre vonatkozó meghívás Betünbe még nem érkezett meg és egyébként is az a vélemény, hogy Genf nem az a hely, amely ilyen összejövetel számára szóbajöhetne. A francia válaszjegyzék megérkezését a német sajtó igen hűvösen kommentálja. Felszabadult a német: szankciós terület w Éjfélkor Németországban megszólaltak a harangok Az üzlet üzlet ? Franciaország véráldozatára hivatkozik s Amerikától várja a szövetségközi adósságok problémájának megoldását Caillaux megkezdte Londonban tárgyalásait

Next

/
Oldalképek
Tartalom