Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-23 / 224. szám
1925. augusztus 23. BACSMEGYEI NAPLÓ 23. oldal. fi. 7. 8. 9. 10. D 7.200 U. D 19.220 D 9.660 200 D 200 D 5.000 D 800 30.000 dinár keresetük van és kerek 4 százalékot számítva D 2.400 Jövedelmi adó 6 százalék D 6.000 Ennek 120 százalékos állami pótadója D 7.200 Vagyonadó, skála szerint D 6.000 Ennek 120 százalékos állami pótadója Rokkantadó az összes állami egyenes és pótadók után az alap 48300 dinár, adó kulcs 40 százalék (az országos betegápolás után nem jár) Rendkívüli állami pótadó az összes állami egyenes és pótadók, kivéve a rokkantadét, de beleszámítva a betegápolásit, 30 százaléka D 14.940 12. Előícgat'í ;-(komorski porez) adó, mely Ugyanúgy számítandó, mint a rokkant-adó. csakhogy nem kétszeres, hanem egyszeres összegben, vagyis azé gyenes állami adók és pótadóiaak 20 százaléka, levonva az alapból a betegápolást. adót. Az alap tehát 48.300 D, mely után 20 százalék számítandó 1.3. Községi pótadó az egyenes ' állami adó 245 százaléka V) 24.5000 14. Útadó, a zcgycncs állami adó 145 százaléka D 14.500 15. Iskola adó (školarina) állami adó 77 százaléka D 7.700 16. Inas iskolai (šegrtski) adó az állami adó 2 százaléka D 17. Két inas után beiratkozási díj á 100 D 18. Házbérfillér 50.000 dináros lakás és üzletbér után számítva 10 százalék 19. Luxusadö a szobák száma szerint 20. Forgalmi adó egymillió dinár forgalom után 1 százalék D 10.000 összesen D 156.520 szóval százezer dinár kereset után egyszázötvenhatezer ötszázhusz dinár adó. A fenti összeállításból látható, hogy nem vettem szárgitásba az I. és II.-od oszt. kereseti adót. Kihagytam a keresk. és iparkamarai adót és nem mentem bele az állami és közégi pótadók négyszerezésének számításába sem, de figyelmen kívül hagytam a munkásbiztositó járulékokat is, melyeket rendszerint 100 százalékban a munkaadó szokta fizetni. Ha ezeket és az, egyéb közvetett és közvetlen adókat és illetékterheket is mind felsorakoztatnám, akkor olyan összeg jönne ki, melyet röstellek leírni. Az illetékes köröket, melyeket már évek óta figyelmeztetek, végre meg kel! győzni az ilyen szemléltető előadással, hogy az eddigi pénzügyi politika igy tovább nem folytatható és sürgős orvoslásra van szükség. Vájjon meggyözhetök-c? Ertesités. Értesítem a t. hölgyközönséget, hogy a vásár tartama alatt az összes modell fűzőket, kész bécsi fűzőket és melltartókat valamint a rendelésre készülteket leszállított árakon a legkiválóbb kiállításban készítem és árusítom. A legújabb pírisi gunimifüzők, gummimelltartók valamint az eredeti Amerikai soványiió fűzők mérték szerint készülnek. Steinné Schöffer Margit fiizőkülönlegességck szalonjában Karadžićeva ul. 7. (a Bárány-szálló melletti utca.) 6942 Kérem a címre ügyelni!! A kőhordó Irta: Rozványi Vilmos Dühösen méri végig az előtte nyugodtan elhaladó, hatalmas embert, a pallért. Napok óta figyeli. Észrevette, hogy ez az ember sokszor az állványok túlsó végéről is lesi Mari hajlékony, gyönyörű mozgását s szeme el-elborul a vágyakozásban... Ö ezt nem bírja sokáig ... Először úgy tcrvelte, hegy odamegy a pallérhoz s megkéri, ne »gondoljon-- a tekintetes ur Marira. Legalább ne olyanokat gondoljon róla, amilyeneket ő lát a szeméből csillogni, most már egyre gyakrabban. — Magamnak gondótam ezt a jányt, kérném... A pallér ur úgyis már rendes ember, akinek felesége van. Én most szeretnék rendbe gyünni, ha tetszenék Marikát békibe hagyni... Rendes ember szeretnék lenni... Ezt próbálta elmondani vagy tízszer már, de sohasem fért ki a torkán. Mari nótázva cipeli a téglát Bácsi Julissal együtt, éppen a pallér előtt... S az milyeneket néz?! De milyeneket!!.. • — Hogy úriember létirc nem szégyell! az ilyesmit... A kőhordó inkább elfordul, hogy ne is lássa. ... Csak Maris ne volna olv gonoszul kacér- teremtés! A pallér minden nézését visszaadja! — De csak megtuggyak valamit... Hej. ha én csak a legkisebbet is megtudom! ... Ám ekkor hasított szivébe a tehetetlenség gyötrelme. Érezte, hogy semmit se tudhat meg, ha a pallér és Maris nem akarják. — Mer’ ha egy asszon, meg egy okos ember azt akarja, hogy a szegény ember ne tuggyon meg semmit, hát akkor vége ... Akár meg is vakujjak, mer’ csakugyan nem tudok meg semmit... És látta, tudja, hogy csillog is már néha valami ellene szóló gúny amazok szemében: Mari hiába tagadja. Látta, mikor összekacsintanak és ilyenkor feléje, a köhordó felé mutogatva vihognak. — Mer’ semmi vagyok nékik... Asszonnak, meg okos embernek semmi vagyok én, tudom... Ez pedig régóta kisérő zene az ő életében: ez a kettős gyötrés. az asszony és az okos ember. Akikkel szemben ö mindig alul marad. Birkózik álmatlan éjszakákon a két forró, agyégető lázzal: hogy szeressék, hogy egy valaki kizáróan őt szeresse s hogy tudjon, tudjon legalább annyit, amennyit a közvetlen fölötte valók tudnak... — Mer’ én hiába mondanám: ide azt a követ, oda azt a követ, csak elszamárkodnám ... Nem lenne abbui olyan ház, amilyennek lenni kel!, soha... Néha megkísérelte, hogy más rangjelzést adjon a fölébe 'kerülteknek: — A jobb ember!... Ám érezte, hogy ez nem igaz. — Az erősebb, az igazabb. Ez sem!... Csak okosabb: Ennyi az egész, amiért maga elé kell engedni őket. A pallér urat is... — No jó! Csak akkor tudná legalább, hogy Maris inkább hozzám való, mint őhozzá!— Ám nyilván, az asszonnyal szemben még .a pallér sem elég okos. Most is ott smáfrál Maris körül. Eleinte úgy tesz, mintha a lány munkáját vizsgálgatná. Csak később látszik piros arcán és különös tűzzel megvillanó szemén, hogy' a lány munkája nem érdekli, de egyegy lendülőbb, izmokat játszató mozdulatára szinte megtántorodik. — Pedig, jaj ne tegye! Ippcn most ne tegye! — nyögi a kőhordó keservesen. — Mer’ most nem tudnék magáimul ... Nagyon fülledt volt a délelőtt s ö ma reggel olyan egészséggel és szerelemmel ébredt, a szive olyan csordultig állt, hogy most nagyon zokon venné a pallér ur minden bolondozását. — Mer’ olyanokat tud az mondani annak a lánynak, hogy a’ csak szédül beié. E>c mo't hagyja!... A foga is megcsikordul. mikor látja, hogy a pallér dehogy is hagyja, inkább egyre közelebb húzódik Marishoz. — Khej. hogv a...! A rtellkasa bclcfájul, olyan robbanásig szorul benne a lélegzet az izgalomtul. Fent, a iegfelső emeleten virágos, szalagos ágat tűznek ki. mert a fal megépült. Mindenki felfelé törekszik. Ilyenkor a pallér ur szép beszédeket szokott mondani. Azt hallgatni megy mindenki. Maris is szánté holdkórosan szegődik nyomába a tekintetes urnák. A kőhordó nem megy fel. Alulról les rájuk... Valami vad alázat gyötri, hogy igy jó. i£y keli. Neki egy emelettel lejjebb a helye. Megölel alul egy pillért és úgy bámul fölfelé: az asszony és az okos ember felé. — Csak hadd menjenek —■ motyogja —, de ég az arca s lelkén elömlik a gyűlölet szennyvize. Még a szerelme, a vágyakozása is úgy elkeveredik benne, mint a csatornába hullott képeslap. — Ni! Hezzátörleszkcdik, mint gida az anyáho’!... Ni! A cécó végén a lányok virágot adnak a pallérnak, aki meghatottan köszöni nekik, sőt, tudja Isten hogyan, Marist meg is csókolja... Nem gondolhatott a kőhordóra, arra az iszonyú kavarodásra, amely egy elbújt lélekben feltajtékzik. Megcsókolja a lányt. Kicsivel több. mint amennyit ilyenkor szokás. Benne legalább semmi. Akár legyintsen utána. De lent!... Az ünneplők egyszerre recsegést, ropogást hallanak alulról. Inog az egész állvány. — Mi az? Mi az? Pillanat alatt sikongás, kétségbeesett fejetlenség, üvöltés támad. Az emberek kormosén kapaszkodnak meg egymásban s a halálrémület zsíbbasztja el öntudatukat. Csak a pallér figyeli a rengés okát. Lenéz az egyik ingó oszlopba kapaszkodva s egész testével a térdbe kilendülve. Lent a kőhordó rázza a megölelt pillért, mint pányvába keveredett barom a kötelékeit. És a sikongásban, jajongásbán bomlott kíséretül recseg hörgése. — Én csak ezt tudom! Én meg csak ezt tudom... Tekintetük összeakad. A köhordó szemén még az öldöklő düh mögött is ott lappang a siránkozás és könyörgés az asszonyért. A pallér szempillantás alatt megérti, miről van szó... Hátrányul és a már megrakott falról lefeszít egy, tégladarabot. — Megállj, te! — Én csak ezt tudom! Én meg csak ezt tudom! — ismétli monomániákusan alul a kőhordó s már fel sem néz, hogy mit müvei. S mig fogát csikorgatja, szeme könnybelábbad. A másoké szinte növeli baromi erejét. A pallér hatalmas suhintással vágja le a tégladarabot s a homlokán talált ember letaglózva, szédülve ernyed a megölelt oszlopra ... Az első rémületükből ocsúdok, amikor felismerik a helyzetet, bőgve rohannak le és rávetik magukat a köhordóra. — Hát te?! Mi?... Hát te!?... És öklük dobol a tört ember fején. Csak a pallér tartja változatlan nyugalmát. Elhárítja a bosszuló, dühös embereket társuktól s lehajük a halálos, ellenséghez, akit most ismert fel. — Miért, te bolond? Ám a lassan magához térő ember tekintetéből már mindent tud. Nem faggatja, hogy fájdalmát ne izgassa. Halkan a mellette álmélkodó lányhoz fordul s fájdalom is cseng a hangján:- Ne okoskodjunk egymással. A köhordó meghallotta az utolsó szavakat s világító érővel gyűlt ki lelkén a gondolat: — Jobb is és erősebb is. Nem tudja elgondolni, miért? De igy érezte pontosan, — jobb s. erősebb is. Holott a pallér talán mégsem volt több, — csak az okosabb ember. Abbáziái fürdőkártya Abbázia, augusztus hó — A B. N. kiküldött tudósilójától — A törzsvendég, aki évröl-évrc felkeresi Abbáziát, sok változást talál a Quarnero kedves fürdőhelyének ezidei szezonjában. Vidámabb és elevenebb lelt az ósdi, konzervatív Abbázia. Ázzak hogy a partra homokot szórtak és kreáltak -egy mu-Lidót, az egész telep kapott valamit abbéi a mulatni vágyásból, ami Vciefice Lidóját jellemzi. Abbázia kezdi magát modern fürdőhellyé kinőni. # A táncőrület itt is hódított. Minden jobb étteremben, minden nagyobb szállóban este tánc és délután tánc... Táncéinak a bárokban éjjel és táncolnak a forró homokban délelőtt. Hiába, ennek a nyugatról jött áramlatnak Abbázia se tudót: ellenállni. * Kik vannak az idén? Egy kicsit mintha bővült volna a társaság. Nemrégen még csak az egykori monarchia államainak polgárai látogatták a fürdőhelyet, ma már sok angolt, franciát és amerikait lehet látni. A többséget természetesen még mindig három város: Budapest, Bécs, Prága adja. Magyar és német szót lehet túlnyomóan hallani Abbáziában. * Az, árak emelkedtek tavalv óta. Legdrágább hotel 70—90 lira, kitűnő hotel vagy szanatórium 45—50 lira. ió penzió 30—35 líra. Villát nem igen lehet kapni, mert a szezon elején mindent lefoglaltak. * Mindig baj volt Abbáziában a hálókocsival, Egy vállalat tartotta a Wagons Lits képviseletét és mindig panaszok voltak a közönség részéről. Tény, hogy sima utón sohse lehetett hálókocsit kapni. Ma megváltozott a helyzet. A hálókocsitársaság külön ügynökséget állított fel, élére kinevezett egy fiatal agiijs igazgatót és azóta mindig lehet hálókocsit kapni. # A joviális, kedves lovag Carlo Baxa, a fürdőhely direktora, most is optimisztikusan nevetve beszél. Az »események öt igazolták. Tavalyelőtt megmondta, hogy Abbáziának békebeli fényben kell ragyogni és ime az idei statisztika már azt mutatja, hogy a fürdőhely látogatottsága felülmúlta a békebelit. — A mi igyekezetünk az. — mondja t- hogy mindent nyújtsunk a közönségnek, amit az a nagyvilági fürdőtől elvár anélkül, hogy a világfürdők árait számítanánk fel. Célunkat többé-kevésbbé e! is értük. Abbázia ismét az lett, ami volt: a jobb középosztály szolid, polgári fürdőhelye. * Hibákat is lehet találni a fürdőhelyen és ezek között első a közlekedés. Az autó rossz és drága, a villamos hasznavehetetlen. Fiúméig 80—100 Urát, Triesztig 500 lírát kér el az autó. Parisban ■ennyi ut 20 frankba, illetve 120 frankba kerül... (s, a.) Hölgyek I Ne felejtsék el, hogy a szépséget az arc üdesége adja meg és ez csak úgy érhető el, ha „VISAGINE ADELINA PATTI“ arctejet, használ. Üvegje 30 dinár. LABORATOIRE „ADELINE PATTI“ PARIS. Főképviselet Jugoszláviára ZAGREB, GAJEVA ÜLICA 8.
