Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-02 / 205. szám
16. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ A versenyautó halottja Regény. Irta: F. X. Kappus Síró Mihály rajza 13. folytatás At eddi? közölt részek tartalma: Horváth Elemér báróba beleszeretett Man tecarlóban Mirjam, egy szép bécsi lány. Horváth a ruletten elvesztette egész vagyonát és hirtelen elutazott jugoszláviai kastélyába. Rendalics Fiára, egy novisadi bank hivaialnolcnöje megtudja, hogy a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Hcrvátot, hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye öt előbb el feleségül. A báró teljesíti kívánságát. A nászéjszaka után Flóra bárónő Becsbe utazik, Horváth aki beleszereteii feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem Becsbe utazik cs váratlanul beállít feleségéhez. Mirjam zavarban volt ; A púpos felszólítására elmesélt mégis 1 minden lényegeset: elmondta a Riviérán ' történteket, beszélt a képekről, amelye- I két transzában látott. Mivel családja egyik igen jó ismerőséről van szó, — mondotta — szeretné tudni a folytatást. Talán ott lehetne folytatni, ahol akkor abbanmaradt Roppant érdekelné a dolog, mert az illető nrról azóta semmiísem hallott. Mialatt beszélt, Rupu Moro betette az ) ablaktáblákat. Csak egyetlenegy vöröses ! fényű villanykörte pislogott a szobában. — Ilyesmikkel nem szívesen foglalko! zom! — fordult a púpos Lepkowskyhoz, jaki szótlanul ült az egyik sarokban. — Az ilyen históriák nem az igaziak. , — Mennyiben? — kérdezte a lengyel ' közvetlenül. — A médium legyen médium és semjmj több! Minél kevésbé van érdekelve a I médium, annál jobb. Csak úgy az ! ember komoly pszichikai és fizikai ercd- 1 menyeket elérni. j Mirjam levette kalapját és a szoba ! közepén álló székre ült le. Arcán, amely ja szokottnál is fehérebb volt, feszült ii; gyeiéin ült. j — Azt a pár sort kérem, amit említett, la névjegs^et, ha lehetne ... — mondta I.Rupu Moro. j Mirjam előkereste — Köszönöm. Néhány simogatás a koponya hátulján, a háton és a karokon elegendő volt ahhoz, hogy Mirjam hipnotikus álomba merüljön. Arca idegenszerü, megkínzott kifejezést vett fel. A púpos előbb néhány minden érdekesség nélkül való kérdést tett fel. Mirjam halkan felelgetett. Fejét mellére csüggesztette. Ruou Moro Horváth összegyűrt nevje Rupu Moro könnyen hipnotizálta Mirjamot gyét Mirjam kezébe adta és megkérdez— Mert azt kikötöm, hogy nein itt, nem Ausztriában, egyáltalán nem a kö-1 ze'lben! Jobb karjával félkört Irt le. Valahol túl a vizeken, vagy végső esetben, odalenn délen... A báró némileg meglepetve kérdé: — No és ha megint előtted állok majd, akkor mindent elfelejtesz? Elfelejted annak az éjjelnek emlékét, az utálatot, amelyet irántam érzel, mindent? Álmodozva mosolygott Flóra: — Egy év hosszú idő! Az én koromban tíz esztendőt számit. Horváth szivébe belenyilallott: — És addig, addig ttgy-e más férfiakkal? ... Élni akarsz, élvezni...? Flóra körülnézett, mielőtt felelt: — Látod itt ezt az asztalt jrieg ezt a szekrényt? Ezekkel épen annyit törődöm, mint a férfiakkal. Nincs semmi különbség köztük. És ennek te vagy az oka. Ezért egyeztem bele a szerződésbe! Talán észretérsz ezalatt az év alatt, talán még mindent jóvátehetsz, különösen, ha elhalványodik emlékezetemben, ami a te lelkiismeretedet ny'omja. Ami pedig engem illet ... A báró izgatottan figyelt. De a nő hallgatott. Csak tekintetét fordította a férfi felé, úgy hogy Horváth minden csepp vérét lüktetni érezte halántékában. — Istenem, egy nő! — mondta végül az asszony. Tudod hogy a páncél megolvad és a régi álmok alakot öltenek! ,Ki sejtheti a jövőt? Én sem te sem, Elemér . . . Most mondta ki a férfi keresztnevét először. A báró meg akartai ölelni, de erőt vett magán. Flóra elfordult, felvette az asztalon heverő papirt — No, de most Írjuk alá! Csaknem függőlegesen tartott tollal kanyaritotta alá nevét a szerződés mindkét példányára. — Hányadika van ma? — Március nyolc. Gyakorlott kezekkel hajtotta össze Flóra az egyik papírlapot és átnyújtotta Horváthnak. — Az én példányom pedig idejön — mondta és azzal besülyesztette ruhája keskeny kivágásába. — És most . . . Balkezével megsimitotta a férfi haját: 5 most menj írtadra . , . Horváth bódultán, mintha részeg lett (volna, bandukolt le a lépcsőn. A púpos és a médium. I Mirjam és a LopRowsky gyalog indultak e!a Schleiímühl-gasséba. Többszöri 'eredménytelen próbálkozás után végre (meglátogathatták Rtipu Morot. Az Opern-gasséban megkérdezte a j lengyel : j — Tndja a vőlegénye magáról, hogy 'ilyen különös képességének van birtoká- i ban? j — Wydow Leipzigba utazott, — feleljte a lány rövid szünet után — a kiállijfásra. Különben is Leipzig hazája, j Ruru Moro már várta őket. i Kis fekete, szúrós szemét szinte bele! fúrta mindkettőjükbe. t ! . — Nem valami- előkelő itt nálam, —■ j mcHitegetődzött — a két szoba felesé|gemé és a gyermekeké, nekem csak a I kabinet marad. j Meghajolt, úgy Hogy púpja mégjobban érvényesült és szokatlanul apró kezeit í összedörzsölte. >tc: — Ki ez? í Ebben a pillanatban a lány elkezdett sóhajtozni. Mereven felegyenesedett, majd derekát előre haj tóttá. Lepkowski csak annyit látott, hogy a púpos fel-alá ílóbáíta a karját. De a lány egyetlen értelmes szót sem mondott — Ki ez, — szólt rá egyszerre Rupu Moro — mondd meg azonnal! A lány megfordult és halkan mormogta: — ö. Alig mondta ki ezt a szót rögtön felugrott. Rupu Moro csak nagynebezen (tudta visszanyomni a székbe. I — Ö és.., — a következő szavak már igyorsan követték egymást — a nagy... fekete.., — Egy nő? — Egy nő! A haj fekete, rövidre váott, az arca különösen eltorzult... a eze, óh a keze keskeny, erős, mintha )jtogatásra teremtették volna . . . A lengyel lélegzetét is visszafojtotta. — Még többet is látsz! Egy fegyver is an ott! Egy pisztoly! — Nincs fegyver... nem iátok semmi isztolyt, csak a mőt látom, látok egy zobát, az asztalon virágok, nagy csokor aolya * . . X... • - í , t f <— a f . V« .,*» r'i,, *3 Mirjam dobogott lábával, mintha dühös ! lenne. — Többet nem' Iátok. Azok ketten beszélnek, folyton beszélnek, ide-oda járnak, mozgás... veszekedés, harc... És, és a fekete győz, neki kell győzni, , milyen a körme mintha karmok lennének, olyan, mint egy pók, istenem, hogyan jszövi hálóját . . . hideg, kérlelhetetlen... j Nem tudta folytatni. Testét görcs 1 rángatta. 1925 augusztus 2. — Hol van a szoba? Rupu Moro egészen közel hajolt a füléhez. — Te tudod, csak mondanod kell . . * Lepkowskihoz fordult: — Valódi csoda ez a nő .... — suttogta. — És már megint a lányhoz beszélt: — A nyelveden van, ki vele, hol van? Tompa hang tört elő Mirjam torkából, — Elég! — kiáltott a lengyel. Felugrott és megragadta a púpos karját: — Tüdőbeteg! Rupu Moro, olyan erővel, amit Lepkovvská föl sem tételezett volna róla, félrelökte. — Tudom, hogy mit csinálok. Éles hangon beszélt tovább Mirjamhoz: — Meg kel! mondanod! Parancsolom! 1 Érted? A médium teste ide-oda ingadozott, üres, érthetetlen hangjoszlányok szakadtak ki a szájából. — Parancsolom! Mirjam felegyenesedett. ! — Itt — Hol az az itt? , — Keresztül a házakon . . * túl a IWien folyón, odaát . . . — Szóval ebben a városban, ő és a nagy, fekete nő? — Mindaketten itt vannak. Mirjam félig áiultan hanyatlott le széí kére. j Egy pillanattal később Rupu Moro a (következő szavakat verklizte: j —Fel fogsz ébredni! Jól fogod ma;gad érezni! Nem leszel fáradt! Egészen í kipihentnek, frissnek, vidámnak kell len-. íred! Ugyanekkor megszorította a lány jobb I kézét. I A sarokban gyufa lángja lobbant fel* Lepkowski cigarettára gyújtott, hogy lecsillapodjon és ismét visszanyerje nyugalmát. A púpos gyorsan felnyitotta az ablaktáblákat és eloltotta a vörös fényt. Mirjam a szoba közepén állt. Kék szemei nyugtalanul jártak körül a szobában. Vörösbarn haja ziláltan csüngött arcába, amelj-et beteges pirosság öntött el. — Jóreggelt! — tréfálkozott vele Rupu Moro. A lengyel is igyekezett hidat 'építeni a mindennapi életbe: — Érdekes volt, amát hallottunk'... i Mirjam emlékezni kezdett az össze- I függésre, — Nos, nos, — a név nem jutott mindjárt eszébe, — nos Rupu ur*? A púpos jelentőségteljesen nézett LepRowskira. — Gratulálok, — szólalt meg — ez aztán médium! Ilyet keresek én már réges- 1 régen. Bár ugyan ez ma csak kóstoló (volt, csak játék, később azonban jönni fog a többi is: a teiekinefikus jelenségek, a magasba-emelkedés, minden... Ha továbbra is összeköttetésben maradunk, amit nagyon szeretnék, akkor könnyen világhírűek lehetünk mindaketten. Különösen, ha sokat kísérletezünk, hogy miinél jobban összeszokjunk, akkor mind! ketten szerencsés emberek vagyunk. ! Ravasz arccal mosolygott —1 Jó, jaj —I mondta Mirjam, — de én i szeretném tudni . . . I Ja úgy? Sajnos, arról nincs mit I mondani! Csak elvi kérdéseket tettein i fel. Amikor a tudományról van szó, ak;kor a médium1 személyes érdekei nem (játszhatnak szerepet. Arról majd a leg- I közelebb. ( A legközelebb? Lepkowski felsegítette Mírjamra kajbáfját. A lány kutatva nézett a lengyel (arcába, de ez odasugta neki: j — Majd később! (Folyt köv.) VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZTANA Az e l ö k el 5 és m ü v e 11 világ csak és kizárólag (SyO-l TM Origmnf ĆZ gyártmányt használ f' VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZTVA 0859 gyártmányt KAPHATÓ EREDETI GYÁRI ÁRON MINDEN ELŐKELŐBB ÜZLETBEN
