Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-02 / 205. szám
19°5. augusztus 2. BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal. r Érettségi emlékek A tízéves találkozóról elmaradtam a mohó előr-enézés és ,a múlt alábecslésének egetvivó korszakában. Pedig akkor még a Sátorhegy aljához vezető síneket nem torlaszolták d utlevél-vizum- és adóbizonylati gondok, meg száz egyéb ok, ami most tilalmi sorompót áliit a Imszonüteszíe.ridős jubileumon már .megszépült múlt színhelyére kívánkozó szándék elé. Huszonöt évvel az érettségi után többre értékűi az ember azt, ami a múlté, mint azt, ami várnivalója van még az élettől. Ebben a korban már ismeretlen veszélyektől aláaknázott jövő mered a megrokkant optimizmusra... Es mennyivel élesebben rajzolódnak az emlékezet vásznára az érettségihez fűződő élmények a huszonötödik évfordulón, mint az első dcctnnium után, amikor gondolataink a múltról elszakadva, a jövő kapuit döngetik. Huszonöt évvel ezelőtt érettségibizonyitvánnyal. a zsebünkben, sétapálcával a kezünkben és szivarra! a szánk- Iban, léptünk ki az iskola kapuján az életbe. Diadalérzctünkct nem lohasztotta, sőt fokozta az a tudat, hogy a döntő vizsga esélyeit ho-lmi impia Irans-szál javítottuk fel. A tanév eleién összejöttünk egy kiskocsmában és vérszerződést kötöttünk, hogy fejenként havi kát koronát fizetünk be a svindli-tünpra. Hatszáz korona gyűlt így össze, nagy pénz abban az időben. Ennek a tekintélyes summának túlnyomó részét az iskolaszolga kapta az Írásbeli tételek megszerzése körül kifejtendő érdemei elismeréséül. A pedellus jól elvégezte a dolgát és mi a drukk leple alatt előre kidolgozott tételeket rejtegetve vonultunk fel az Írásbelire. A német vizs- ] gáti azonban malőr történt: az őrködő j tanár rajtakapta egyik osztálytársán- j kát, amint litografált szöveget másol a j tisztázatba, .Felfüggesztették az irásbp- j Üt' és • megindult a nyomozó:. Mind- j nyájunkat küiön-küiön beidéztek az! igazgatói szobába és felszólítottak ben-1 Bünket, hogy vailju.uk be mindent, mert | a többi már beismerte, hogyan történt a I csalás. Egy beismerő szót sem tudtak kicsikarni egyikünkből sem. A jellem el- j ső kemény próbáját hősiesen kiáltottuk. j A főigazgató úgy oldotta meg a konfliktust, hogy a német Írásbelit megsemmisítette és uj tételt tűzött ki. aminek a megfejtését azután az iskolaszolga zsemlyébe dugva nyújtotta át a gyengébbeknek. Nemcsak a diákság, hanem a kisváos egész társadalmának haragja zudult a leleplező tanárra, aki egy régi, szép és a közszokás által szentesített tradíciót, az érettségi-csalás tradícióját forradalmi kegyeletlenséggel megbolygatta. Kivetnivaló példaként állították oda a derék rajztanárt, aki évröiévre mindig a lepedő-nagyságú Egyetértést olvasta az Írásbeli érettségin, csakhogy a szegény maturánsok tiszteletreméltó iizelmeit észre ne vegye. Nem is mert a »d'cuunciáns« tanár megjelenni az érettségi-mulatságon, amelyre a közönség minden rétegéből tömegesen jöttek el, hogy tüntessenek mellettünk, akik életünk első nagy válságát clyan derekasan msgusztuk. A mulatságon inkább a tanárainknak udvaroltunk, mint a lányoknak. Pedig mliidcnikünknek volt ott kiválasztottunk, akit azonban csak távolról, félszeg epekedésscl bámultunk, mialatt az egyetemről jött meglottebb diákok táncoltak velük. A ki nem mondott szavak és konokul titkolt érzések gyönyörűségei között éltünk akkor. Tanárainkkal széniben az volt az érzésünk, ami a kiszabadult rabé lehet, amikor volt őreivel iszik a kocsmában. •Mély tisztelettel hőköltünk rossz professzorainknak is. Jó egynéhány veit ilyen a tanári karban. A história .tanára magyarázat dinén szóról-szóra szokta elhadarni a tankönyv szövegét és a földesnél ugyanezt követette tőlünk. Varga Ottó szóvirágait tncgfelebbczlietetien deíiriicióknajv fogadtuk ol. és a reneszánszot csak úgy veit. szabad meghatároznunk. hegy az -egy melegház! növény«, A német tanár, az, aki az Írásbeli felfüggesztésének oka volt, tanítás helyett folyton viccelt és politizált és szinte megsértődött, ha vaskos tréfáit nem honoráltuk harsogó hahotával. Szórakoztatott az órákon, mégsem szerettük, mert megéreztük a fagyos cinizmust bohóckodása alatt. A mathematikatanár udvarias és halkszavu volt, de kéjjel osztogatta a szekundáf, holott ő maga mindig belesült a bonyodalmas levezetésekbe. A legjobban ragaszkodtunk a magyar nyelv és irodalom tanárához, aki valóságos esszéket mondott tollba a jelesebb auktorokról és a j feleltetésnél türelmes veit és elnéző. Ö I vr.lt az egyetlen tanár, akinél a szóbeli I alkalmával is svincüzhetíünk. A tételek ■ jegyzékét leíratta egyik osztályíársunkj kai, aki az osztály határozata folytán minden tétel mellé halvány ceruzavonásokkal egy nevet irt. A tanár nem szólt egy szót sem és mindenki azt a j tételt kapta, amelyik mellé oda volt ir- i va a. neve. Az első csoport után követ! fcezök igy játszva elkészülhettek nia- i gyárból. Nagyrabecsül tűk a szigorú, de i igazságos fizika-tanárt, aki üldözte a j nagy.képü okvetetlenkedést és ezért nein tudott megférni az igazgatóval. Hospitálás közben az igazgató megjegyzéseket fűzött a fekleteinkhcz. minthogy azonban nem értett a fizikához, a tanárt figyelte és ha az helyeslőéit bó-Már negyven esztendeje irtani: — Nem a divat teszi széppé a hőt, hanem a nő szépíti a divatot. Azóta sok nő vénáit meg és sok divat avult cl, de amit akkor mondtam, ma is vallont és igaznak tartom, fokká! több do a tori és sokkal több asszonyon tapasztaltam ezt, semhogy enged; vek belőle i alanfit a lesabszurdabb divat vagy a legszebb hölgy kedvéért. Mikor egy uj — s főleg egy merészen ujitó — divat ' jön:, az első benyomás, amit az tesz. az elrettentés benyomása; néha a komikumé, sokszor a meglepődésé. de sose az általános elégedettségé. Csak később, mikor a szem lassanlassan hozzászokik" a noch nie dagewesen látványához, amikor a férfi tekintete megbarátkozott azokkal a vonalválíozásokkal. amelyeket a divat a nő silliouctte-jéu végjgszánt s a testén megrajzol, csak akkor kezd tetszeni neki, gyönyörködtetni őt és szépnek tűnni föl előtte a divat, — és pedig a nők által, akiket az szépíteni akar. S ha az uj divat nem éppen kiválóan Ízléstelen — — mint a csuíoadáros krindinkorszakban volt —, néha annyira népszerűvé lesz és annyira megtetszik, hogy a férfiak (akiknek kívánatosaknak tűnnek föl benne a nők) szinte az állandósítására törekszenek. A széles., félszobát és egész kanapét elfoglaló abroncsszoknyánál ez az óhajtás természetesen' nem nyilvánulhatott meg: ehhez.a reformhoz a férfiszem nem tudott hozzászokni, ezt az újítást még a legszebb asszonyok — Eugénia császárné s az ő válogatott ud- j varhölgyei — se voltak képesek elfogadhatóvá tenni, mert tíz a stílustalan viselet annyira elcsúfította őket. hogy ők; rpár annak a divatját, bármily bájos: figurákkal töltötték is azt ki. nem vol-! tak képesek széppé varázsolni. Ellenben | azoknál a divatoknál, amelyeknek a szándéka nem leplező — mint a krinoliné —, hanem, leleplező, s a nöbiii többet mutat és árul cl mint az előző divatok, az állandósításnak ez a vágya rendesen: megnyilatkozik. Világos tauuságtétel ez azon állítás mellett, hogy nem a nő szépifi a divatot, haue ni ez sejaiti elő a nő. szépségének még pont-; pázóbb kivirágzását. Az ö; arányos tag- j ja!, az ü klasszikus vonalai s a doni-1 boruságy.i, amelyek kivágásokban, te- j szülésekben s egyéb szabástrükkökben j gyönyörködtetik a szabóknak és egyéb | férfiaknak a szernél. - ezek viszik dia-1 dalra a divatot, s nem «zva nőt, aki ha1 sjép, nem szorul a divatra, s ha rut, í Itatott, a felelő diák kenetes igazgatói dicsérethez jutott. Egyszer egyik társunk valami emeletes ostobaságot mondott, mire a tanár helyeslőén bólintott és az igazgató nagy gaudiumunkra úgy megdicsérte a felelőt, hogy csak úgy ragyogott a tanár szeme az örömtől: Nekünk fölötte imponált az a dacos férfiasság, amellyel a tanár az igazgatói gyarlóságot csúffá tette. Az érettségi-mulatságon nem disztingváiltunk a tanárok között és mindnyájukat elárasztottuk bortól ázott hálálko-dásunkkal. Másnap szétszéledtünk és azóta nem találkoztam' sem tanáraimmal. sem osztálytársaimmal. Tanáraimról semmit sem tudok, osztálytársaimról csak annyit, hogy az első eminens nem tudta többre vinni az ügyvédi irnckságnál, a legrosszabb tanuló pedig, aki óraközben a pad alatt obszcén novellákat firkált, plébános lett, jótollu iró és jeles hitszónok, a többiek, ügyvédek, orvosok, tanárok, mérnökök és föszolgabirák, a középosztály letaposott útját járják tarlóit reményekkel, egy szörnyű háború és vandál forradalmak cltakarithatatian nyomaival sorsukon. Az érettségi huszonötéves fordulójának mértföldkövénél hosszan elgondolkozva tekintünk vissza a; vigasztalanul szürke mából a liajnaipiros tegnapelöttrc... ugyancsak keveset nyer vele. Persze nem tanácsolnám a legháiosabb nőnek se, hogy divatellcpes toalettet öltsön, Iliiért még Vénuszisteijasszonv se elég I szép ahhoz, hegy ha egyáltalában ! öltözködik — meglehetne a legújabb dijvöt nélkül s liad.it üzenhetne, az irány. I ^dó szabóknak. Nem, nem tanácsolhat;nám ezt neki, mert a szelnünk a sok j egyformán öltözködő női tormán any- I nyira megbarátkozik . egy bizonyos I sablonnal, a legutolsó divatéval, hogy j a szakítást vele senki se kockáztathatja. Legszebb a nő — s a férti is —, mon- I dani se k-dl, fia nincs öitözve. De ehhez a nőnek is, a férfinak is. igazán szépnek kell lenni. Sajnos, a klimatikus viszonyok és az ostoba erkölcsi fölfogás nem engedik meg, hogy olyan kosztümben járjon, amilyenben az antik istennőket a görög szobrászok mintázták s ahogy Tizian szerette festeni az aranyhaju ve’lencei szépségeket. (Pedig mennyivel szebb, egészségesebb és :őszintébb,, tehát becsületesebb volna!) A szabók és egyéb öltöztetők célja évszázadok óta lehetőleg úgy öltöztetni! — néha helyesebben: vetkeztetni — a nőt, hogy annyira közel legyen a meztelenséghez, amennyire azt a korlátozó klimatikus viszonyok és erkölcsi tekintetek megengedik. Ha kevés a látható meztelenség s a ruha egészen az. álüg gombolandó, akkor testhez szabják a kosztümöket, hogy ami jellegzetes domborúság duzzad az asszonytesten, kellőképpen s előnyösen érvényesüljön. Ha ellenben — mint a mostani divatnál — több a közszemlére kitett tagfehérség. ha a karok csupaszok s a mell a haimok hajlásúig van »kirakatában, akkor bőven hulló ráncokkal esik a ruha. De bármiként mesterkedik a szabómüvész. 3 célja mindig az, hogy ckszpopáija, kívánatossá tegye a nőt (szinte a kérdőiévé válik), s azt éri el vele, hogy vonzóvá, kívánatossá' teszi a divatot is. Mert. mindezek az újítások az asszonyokon azért tetszenek végül, mert a .nő. aki jól érzi magát az uj formában, az ui kreációban, amelybe bujtatták, széppé is teszi azt. Az igazán szép asszony — hívják azt Casfiglionc grófnőnek. Borghese hercegnőnek vagy egy operettsziniiáz dívájának — még egy apácaielmczt . is ] divattá és csábitó'á tudna varázsolni,! mert a nő eleven s a divat élettelen, a| nőnek esprít-jc van (s nemcsak elme-} esprit-je, de Imsvér-csprít-je- is) s a di-1 vet szellemtelen, a .nő okos s a divat — j még butább. A dircetoiic-divatot a «ép 1 combok tették egyidörc népszerűvé 8 nem a divat popularizálta 3 combokaL (A formás combok azelőtt is kedveit műtárgyak voltak, a formátlanokat pedig ez. a divat egyenesen lehetetlenekké tette.) ‘ Még a cipőkre is áll a tétel. Bármily 'étvágygerjesztő legyen az .ily pár lábbeli egy cipőcukrászda fényes kirakatában elektromos lámpáknak i sugárzásában, mégis szebben feszül a zegy, kicsi Iqboíi; amely fölölt szarvasboka és egyéb bájak kínálkoznak. Ha meg is sajnálja ' az ember e kedves teremtéseket, akiknek oly pici a lábuk, hogy csak a cipőjük kisebb annál, mégis Szívesebben nézzük a női cipőt a • hölgyismeröseink lábán, mint ott, ahöl .árulják. S kalapra, keztyüre, szőrmére, .napernyőre, harisnyára s a női fegyverzet egyéb kellékéire is pászpl, hogy mindezeket szebbekké tudja tenni a nő. mint ők együttvéve a .kérdéses hölgyet. Nem ők. ékesítik a ■ nőt, hanem ez őket. Az utóbbi divattal, amely az egyenesen lefelé hajló vonal jegyében aratta diadalait, eleintéu sokan nehezen barátkoztak meg: lassan mégis hozzájatörödött a férfiak $zeme. de — s ez bizonyltja, a tételem igazát — csak m?rt észrevettük a uöisinerősciiiken, hogy élettel és szépséggel töltik, azt ki. E lenge ruhákban könnyen és gráciával mozognak, az élettelen öltönyt elevenné, beszédessé és — 11c vegyék se bóknak se gorombaságnak — tartalmassá \tcszik. Megnevezhetnék akárhány oi*. i hölgyet, aki többet tett a divat tetszetőssége mint ez az ö köztetszésük érdekében. A férfi természetesen azt a uödivalot kedveli legjobban (a saját felesége esetét kivéve). amciv lehetőleg meztelennek markirozza vagy legalább seitteti a nőt, s a szabók azért módéinak ki ui divatokat, hogy ehhez a vízi ahoz mennél közelebb jusson a jéríiközönségi-uSőt a nő is — a-legtöbbször tudattalanul. —- azért a divatért rajong a legkönnyebben, amely .3 legjobban ■ állítja ki és segíti érvényesülni a. testi tőkéiét, bájának kincseit. i> hue, ez az exhibition megint amellett bizonyít, hogy a nő az, aki szépíti , a divatot, amely azáltal lesz elfogadhatóvá, mert őnagysága jói érzi és szépítek találja magát benne. Az a népszerű tendencia a klasszikus vonalak, azaz a nuditás felé. amely újabban nemcsak a meztelen táncban, a šok show-girl-lel pompázó revue-kben, hanem a tisztességes nők cocotte-szerü öltözködésében is megnyilvánul; valószínűleg nem áll meg itt, hanem tovább fog haladni a tulléphetetlen határokig. S ez az irányzat —- akár immorális, akár csak egyszerűen amorátfs — aligha lesz íöltartóztatható, mert a divat sohase törődött az erkölccsel k a szabómüvészek többre becsülnek egy meztelen sikert — amelyet ők, erkölcsi sikernek neveznek — mint minden más konjunktúrát. Az úgynevezett divatliölgyek ebben a kampányban a szabók pártjára állnak s nem a morálprédikátorokéra. Mivelhogy e kedves teremtések annál szebbek mennél . . meztelenebbek, előre látható, hogy nincs már nagyon messze a divatnak az a korszaka, amikor bámulni, fog . az enib.cr. milyen sok' kölniére ián szüksége. 3 nőnek, aki olyán kevés kelmét szed magúra? Sokan . már most is ezen a problémán töprengünk. Mire elérjük ezt az időpontot, talán néni is fogunk, megbotránkozni. Hiszen jól tudjuk, hogy. a nő erénye, hűsége és kötelcsségtudása inkább függ, a neveléstől, a társadalmi helyzetétől, s a férfiak magaviseletétől ■ mint attól. hogy mennyi ruhaszövetet fogyaszt. Úgy látszik. hogy divatról-divatra több fog látszani. a nőből, de több őszinteség is, mert. eddig is..csak azért maradt takaratlan- egyik-másik szép, heiv á divatdániákou, mert a nő. szép-sógiuinísztere, a szabtídiktátoi , nem mert többet feltárni. Műiden újabb 'epés a változó divat változatos történetében egy-egy. lépés a meztelenség 's egyúttal az őszinteség és nyíltság felé, , bm. Nö és a divat Irta: Baedeker
