Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-20 / 221. szám

2. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1925. augusztus 20,

túlságosan a demokrata-párt tengerparti szervezeteit. Tomljetiovics kilépése a Narod szerint egyébként azért történt, mert személyi és politikai ambícióinak kielégítését nem találta meg a pártban, különösen pedig azért, mert lapját a susaki Növi Listet a párt nem volt hajlandó továbbra is anyagilag támogatni.

Emelik a közoktatásügyi

minisztérium költségvetését

A közoktatásügyi minisztérium-)

ban elkészültek a minisztérium uj ; költségvetésének kidolgozásával. Az;

uj. költségvetésben lényeges emel- j kedés mutatkozik a kulturális és j művészeti kiadásokban. így többek! között félmillió dinárt irányoztak j elő egy beogradi művészeti pavíl-, j Ion építésére, amely kiállítási célok-: ra fog szolgálni.

Sajtóvétségpkre is ki fog j terjedni az amnesztia

Zagrebből jelentik: A Dom, a Ra- , dics-párt hivatalos lapja legutóbbi számában azt a feltűnést keltő liirt közli, hogy a tervezett amnesztia nemcsak katonai, hanem mindenféle politikai- és sajtóvétségekre is ki log terjedni, amelyeket 1919. óta kő- i vettek él. Az amnesztia-rendelet a horvát milleniumi ünnepségekre fog hivatkozni indokolásában.

Davidovics Ljuba

agitációs alja

Susakról jelentik: Davidovics Ljuba, a demokrata-párt elnöke Sumenkovics fiija demokrata képviselő társaságában szerdán Susakra érkezett, ahonnan hosszabb agitációs útra indulnak a horvát partvidékre. Htjuknak az a célja, hogy a Radicspártnak a horvátországi demokrata szervezetekben történt térhódítását ellensúlyozzák.

Radics-párti vezérek konferenciája Beogradban

A Radics-párt tanácskozásai este háromnegyed kilencig tartottak és azon a párt miniszterein, a Beograd-Szomszédság

és közgazdaság

Irta: Baedeker

Az igazságtalan, de progresszív adók, a társadalmi osztályok közt tátongó vagyoni külőmbség volt a beszélgetés tárgya, s a gazdasági jövö, amely előtt állunk. Csupa szociális gondolkozása ember ült együtt, s bár egyik se tudott panaceát a nagy' betegség ellen, mindannyian megegyeztek abban, hogy változásnak kei! beállani, mert az a körülmény, hogy sok embernek van fölöslege, ezerszerannyinak pedig a legszükségesebbje sincs meg, valamely mentő eszme, egy fölszabadító reform, megnyugtató uj rend után sóvárg. A háború alatt és után megnövekedett nagy vagyonok mellett mutatkozó törr.egnyoinor pedig (amely ugyanebben az időben szintén megnőtt) szinte kiabál, hogy enyhítsenek rajta. •

A moralisták is megszólaltak s kedvteleníil konstatálták, hogy a megnövekedett vagyonok demoralizálják az embereket s irigységet keltenek a »kitagadottak« közt. A kormányoknak — Így okoskodtak — nemcsak arra kellene nézni, hogy az adók befolyjanak s forradalmi hangulatok ne támadhassanak, de arra is, hogy az állam polgárai emberségesen élhessenek, s mindenki munkát s a munkájáért elegendő díjazást kapjon. A szegény mindig irigyli a gazdagot, el kell tehát lehetőleg tüntetni az okot, amely ez irigységet táplálja. Amikor ideértünk, a moralisták egyike megszólalt

*

Mikor szociális kérdésekről van szó és szocializmusról általában, egyeseknek az életsorsa nem számit sokat, s

ban tartózkodó horvát parasztpárt képviselőin kivül résztvett Radios István, dr. Krnjevics, dr. Macsek és Kossutics Ágoston. A tanácskozások után maga Radics informálta az újságírókat az ülésről, dp csak anvnyit mondott, hogy megállapították azt, kogy azokban a minisztériumokban, amelyeket a párt miniszterei az önálló demokratáktól vettek őt,

sokkal nagyobb rendetlenséget és több szabálytalanságot találtak, mint azokban, amelyeket a radikálisoktól örököltek. Radics, mint mondotta, ezt rendkívül fontos körülménynek tartja annak bizonyítására is, hogy a megegyezésre szükség volt nemcsak személyi okokból, ahogy ezt Pribicsevicsék hiresztelik, de tárgyi okokból is.

A kisebbségi újságírók deklarációja a sinajai sajtókonferencián

Á sajtónak elő kell segítenie a kisebbségi kérdés megoldását

Az utódállamok újságírói, mint már jelentettük, a szinajai konferencián Dúca román külügyminiszter indítványára megalakították asajíókisantaníot, amelyhez a románokon kivül bejelentették csatlakozásukat a jugoszláv és csehszlovák sajtószervezetek. Az uj föderáció alapszabályait és munkaprogramját a konferencia hétfői és keddi ülésén dolgozták ki a kiküldött bizottságok, amelyekbe az erdélyi kisebbségi sajtószindikátus delegátusait is beválasztották. A munkaprogramé? kidolgozó bizottságban a kisebbségi újságírókat Kádár Imre dr. képviselte, aki a, tanácskozás során a következő érdekes deklarációt terjesztette elő:

— Az erdélyi és bánáti kisebbségi sajtószindikátus nevében örömmel közlöm önökkel azt a legőszintébb hajlandóságunkat, hogy megtisztelő meghívásuknak eleget téve, részt vegyünk ennek a kongresszusnak munkálataiban és hozzájáruljunk olyan sajíókommwmtás megteremtéséhez, amely hivatva van a sajtó professzionális érdekeit előmozdítani, népeink lelkiismeretét serkenteni és elősegítem azt a folyamatot, amely a nemzeti kultúrákat az egyetemes emberi haladás erővonalában harmonikus munkára összefogja. Egymagában az a tény, hogy önök erre a konferenciára a népkisebbségi sajtó képviselőjét is meghívták, világosan bizonyítja az intenció tisztaságát, bizonyltja, hogy önök valóban a béke és a haladás ügyét kívánják szolgálni akkor, a mikor a közvélemény kifejeződésének' szervezeteit, a sajtószindikátusokat, koordinálni akarják. Mi erdélyi és bánsági kisebbségi újságírók szervezetünk megalakulása óta « béke és kölcsönös együttműködés ügyét szolgáltuk. Ellenségei vagyunk minden olyan áramlatnak, a mely állandósitaniszeretnéamegtorlás és a bosszú szellemét és sohasem felejtjük el azt a kötelességünket, hogy ezekkel az áramlatokkal szemben a harcot lelvegyük. A jelenlegi helyzetben olyan folyamatnak kell következnie, amely a kisantant^ államok népeit bensőséges, kulturális és gazdasági együttműködésre sarkalja. Ne felejtsük el, hogy az utódállamokban népkisebbtségek élnek, amelyeknek főbb problémája: ’nemzeti fejlődésük intézményes kiépítése még megoldásra vár. A sajtó feladata, hogy ezt a megoldást a maga felvilágosító munkájával elősegítse. A kisebbségek hívek a maguk nemzeti kultúrája hagyományaihoz, de szívesen keresték és keresik a megismerkedést a néptöbbség kultúrájával. A nemzetiségek ragaszkodnak ahhoz a vezető gondolathoz, hogy joguk van szellemi életük teljes szabadságához, joguk van iskoláikhoz, a demokrácia Javaihoz, amelyet az államérdek sérelme nélkül nem lehet tőlük megtagadni.

A deklaráció így fejeződik be:

— A román pásztor és magyar pásztor együtt énekli azt a primitiv, I de mélységes dallamot, amely a I népiélek közös forrásaiból fakadt I föl. A sajtó orchesterének ezt az j egyszerű, ősi dallamot keli átvenni ! és akkor elkövetkezik az igaz béke és testvériség.

A román, jugoszláv és csehszloj vák újságírók a deklaráció felolva! sását nagy tetszéssel és lelkesedés- I sei fogadták.

Párisi an megbotozták

a bolgár szoWanfe elnököt és alelnSkáí

A rendőrség két támadót elfogott

Parisból jelentik : Ku'jev, a bolgár szobrar.je elnöke és Vaszov alelnök, akik szerda este megnézték a párisi kiállítást, kellemetlen kalandnak váltak szenvedő hőseivé. Amikor ugyanis elhagyták a kiállítás épületét, mintegy negyven főnyi bolgár kommunista cscpcrt botokkal támadt a két államférfiura, akik gyorsan feiug- I róttak egy arra haladó autóbuszra. A kommunisták üldözőbe vették az autóbuszt, a bolgár politikusoknak azonban sikerült eimene* külniök üldözőik elől.

Néhány pillanat alatt,erős rendőri készültség érkezett a helyszínére, ahol szétverték a kommunistákat és közben két embert elfogtak. Kétségtelennek tartják, I hogy előkészített támadásról van i szó.

ha a nagy el- vagy felszámolásra kerül majd egyszer a sor.a'Kkor bizony nem kevesebb igazságtalanság fog történni, mint amennyinek a megszüntetését célozza a nagy átalakulás vagy iölfordulás. Szinte kérdés, hogy morál szempontjából kivánatos-e egy egészen uj kurzus, amely a földi javak »igazságos« megosztásával óhajt az emberiség sorsán könnyíteni. S azt se tudom, a nagy vagyonok elleni harcnak szerencsés kimenetele olyannyira boldogokká teszl-e majd a nyerteseket, mint amily elégedetlenséget fog kelteni a vesztesek közt?

A nagy vagyonok — úgy vettem észre — nem is olyan gyűlöletesek a szegények szemében, mint az a jóllét, amely az ő szomorú és alacsony életnívójukat egy elérhetőnek képzelt magassággal múlja fölül. A katedra-szocialistáknak és egyes rajongóknak lehetnek magas szempontjaik, — ők az emberiség egészségesebb fejlődését tartják S2em előtt és a kortársaik morális épsége érdekében sürgetik az igazságosabb vagyonelosztási, de a legtöbb embert (akár cucliista az illető, akár pedig egyszerű nyárspolgár, aki a saját sorsával elégedetlen s a máséval nem törődik, a legtöbb embert) bizony csak az irigység - nyugtalanítja, mikor a maga szegényes és a mások jobb sorsán töprenkedlk. Erre vonatkozott az a megjegyzésem, hogy a nagyon gazdagokat nem is irigyllk olvan nagyon, épp úgy nem, mint a királyokat, akik sakkal magasabban állanak, semhogy irigység tárgyai lehetnének.

A nagy vagyonok magukban nem hátnak demoralizálólagj ellenben ;Ilyen a hatásuk az észrevehető vagyoni különbségeknek. £s, ha pusztán erkölcsi és pszikológiai vonatkozásban kellene a vagyonmegoszlá-s és vagyoneloszíás

problémáját megoldani, akkor azt mondanám, hogy veszedelem nélkül megmaradhatnak a régi kezekben a pompás paloták és históriai kastélyok minden feudális kincseikkel, műtárgyaikkal, drágaságaikkal, — ellenben (ha békét akartok) tegyétek lehetővé, hogy a városi bérházakban meg a falu utcáin lehetőleg egyforma vagyoni helyzetű emberek lakhassanak egymás mellett. Mert a gyűlölködést és különösen az irigységet nem a nagybirtok parkjában emelkedő tornyos kaslély, sem a mágnásnegyedben épült műremek palota költi föl, hanem a szomszédos lakásban é.s a szomszéd házban virágzó jóllét. A közönség tudvágyó érdeklődéssel és irigységmentes lélekkel vándorol a grófi paloták és hercegi kastélyok fényes termeiben, s a főuraink és egyéb gazdag zsidók angolkertjeiben, — ezeknek a boldog tulajdonosa neki érdekes jelenség, imponáló alak. akinek a szőnyegeit, képeit, fegyvereit azzal az objektivitással nézi, amellyel a hallétben gyönyörködik, s épp úgy nem irigyli értük azoknak tulajdonosát, mint ahogy nem irigyli a balletkisasszonyokat a formás lábaikért.

Ellenben ugyanez a publikum otthon, a városban és falun vagy irigyli a •szomszédját vagy irigység tárgya a szomszédjának, aszerint, hogy kíné* szebbek a tyúkjai, kinek híznak jobban a malacai, kinek van díszesebb szőnyegje, kinek van eggyel több szobája, kinek tanul jobban a fia és melyiknek csinosabb a leánya. Sőt aszerint is, hogy kinek tökéletesebb gazdasszony a felesége s melyiknek van hűségesebb cselédje. Figyeljétek csak meg, hogy egy ilyen városi bérkaszárnvában vagy faluhelyen (ahol még aprólékosabban Ismerik az emberek egymásnak a viszonyait) mennyi irigység és mekkora gyűlölködés uszitja egymás ellen a szomszédokat. Hogyan néznek át egymás kertjébe a »jó szomszédok«, s mily öröm nekik, ha a másiknak az almaíája kevesebb, s mily szomorúság, ha több gyümölcsöt hoz j mint az övék! S a szomszédos lakásban? Mikor a szőnyegeket porolják, mily kedvtelenség annak a részéről, akinek kevésbé szép a »teppich«-je (sok szinmagyar házban ez a szőnyegnek a magyar neve) s mily bosszúság, ha a másiknak konyhájából valami különösen finom ételnek az illata szűrődik át! Bánja is a jó ember, ha a marokkói császárnak, meg a Vanderbflt-zsfdónak mázsaszámra van aranya, gyémántja! De azt, hogy á szomszédjának valamicskével többié legyen, mint neki, azt az ő érző lelke el nem viselheti.

Ha nemcsak az igazságtalan vagyonmegosztást óhajtjátok megszüntetni, de javítani is akarjátok az erkölcsöket, s ha nemcsak anyagiakban kívánjátok elégedettekké tenni az embereket, de a leikük megnyugvását is célozzátok, akkor arra is gondoljatok, hogy szőnyegegyenlőség és minden más tekintetben is sorshasonlóság legyen! Ez ugyan teljesen lehetetlen, s nem is mondtam komolyan, de (ha keserű tréfából is) meg kellett mondanom, mert amíg néhány borsószemmel több lesz egyik szomszédnak a főzelékes táljában, mint a másikéban, addig a szomszédok is úgy fognak egymásra irigykedni, mint a testvérek, akik nem örököltek egyforma arányban. S talán úgy érti némely ember, aki dicsekedve mondja:

— Nagyon jól élünk a szomszéddal. Úgy, mint két testvér.

Igen, mint két testvér, akiknek egyike aránytalanul többet örökölt, mint a másik.