Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-15 / 217. szám
6. oldal BACSMEGYET NAPLÓ íésben állt a kilenc parancsnokkal. Az étkezés cé'jaira mintegy 50.000 tányér, 120.000 evőeszköz és 30.000 pohár w>lt kéznél. Minden teríték mellett ott volt a csokoládéból készült szabadkőművesjelvény, az egész asztalon kétsoros virággh’iand vonult végig, összesen mintegy 16.000 yard hosszúságban. Az óriási apparátushoz egyetlenegy uj alkalmazottat sem kellett fölvenni, egyetlenegy evőeszközt sem kellett venni a bankettet rendező vendéglősnek. A bankettet Lyons and Co. vendéglős cég rendezte, amely kétségtelenül a világ leghatalmasabb étkezési üzeme, hiszen Londonban több mint ezer, az angol vidéki városokban pedig ugyanennyi vendéglője van, köztük több óriási négy-öt emeletes épület, melynek minden emelete szinte állandóan zsúfolásig tömve van, úgyhogy sokszor teljesen lehetetlen helyet kapui. ® a# A bergmizáiás csődje Sakk-kongresszus Palicson .4 suixtlicai sakkverseny tizenkettedik fordulója A jugoszláviai sakkszövetség szombaton, augusztus 15-ikén délután hat órakor tartja ezévi országos kongresszusát Palloson a strand-vendéglőben. A kongresszusra, amelyen a jugoszláv sakkegyesületi élet ügyeiről fognak tárgyalni, az ország sakk-köreinek megbízottai már megérkeztek. Az országos Sakk- Szöveíség felkérésére a Szuboticai Sakk-Kör a kongresszus és a verseny résztvevői számára -szombaton este nyolc órakor bankettet rendez a palicsi strand-vendéglőben. A csütörtöki versenyen függőben maradt játszmák közül Valentincsics nyert Markovié® ellen, a Boschán—Rozsics párti remisve! végződött. A pénteki tiserjzettedik fordulón Gräber nyert Termer ellen, dr. György— Marko vies ellen és Feuer—Tóth ellen. Remis lett a Vidmár—-Pirc, Rozsics—đr. Singer, Valentincsics—Csillag, Kuizsinszki—Poljakov és Pavkévics—Bosckún Ala&rotí levele dr. Bergius Frigyes mannkeimt gyároshoz, a szén cseppfotyósttdsdnak feltalálóidhoz: Igcntisztelt processzor ur. olvasom a lapokban, hogy ön feltalálta azt az eljárást, amellyel a szilárd halmazállapotú kőszén folyékony halmazállapotú olajjá változtatható át Engedje meg tisztelettel megjegyeznem, hogy ,ez nem volt vaiami nagy vicc. P. E. Beríhelct, az ön nagynevű francia kollegája már ötven évvel ezelőtt feltalálta ugyanezt habbal. Ha ellenben ön valóban ért a cseppfolyósitáshoz, akkor változtassa át folyékony halmazállapotúvá a felen levélhez mellékelt kőzetet.' Mély tisztelettel fogom levenni kalapom az ön tudománya előtt, amennyiben ez a kísérlet sikerül. Kiváló tisztelettel stb. •1 Dr. Bergias Frigyes levele dtsSrottmz, a kitűnő humoristához: Tiszteli uram, vettem becsesét és a mellékelt íekeíésbaraa izét, amit ön kőzetnek nevez. Alávetettük a szokásos berginizáló-eljárásnak, azonban eredménytelenül, mert szilárd és kémén? maradt. A hidrogén csödöt mondott vele szemben, ötszázezer atmoszféra nyomást alkalmaztok: az elektromos prés eltört, de a szóbanforgó kőzet nem változott cseppfolyóssá. Felgyújtottak háromemeletes gépházunkat, hegy talán az igy keletkező hő megolvasztja. Mit mondjak, nem olvasztotta meg.Reszeltük, meszeltük, szeszeltük, robbantottuk, nyereg alatt puhítottuk, megmostuk, kivasaltuk, elaltattuk, de minden hatás nélkül. Fagy ásatási eljárásnak vetettük alá és hőmérsékletét mínusz kétezerháromszáz fokra csökkentettük. Az eredmény csak engem hűtött le; a kőzetben semmi változást nem idézett elő; távolabb állt a folyékony halmaz állapottól, mint bármikor és szilárdabb maradt, mint maga Rökk Szilárd, pedig arról már uccát is neveztek eh Ezekután tisztelettel visszaszármaztatom önhöz és csak arra kérem, közölje velem postafordultával. — mert nagyon érdekei — hogy micsoda is tulajdonképpen ez a vacak és hogy hol van a lelőhelye? Kitűnő tisztelettel stb. 3. • Abzärott levele đr. Bergias Frigyeshez, a közismerthez: Igentisztelt professzor ur. kérdése első részére nem tudok választ adni, magamnak sincs sejtelme sem arról, hogy ez a gyanús anyag mi lehet Ami azonban lelőhelyét Illeti, pontosan közölhetem önnel, hogy folyó hó 2-fkán délután két órakor az Elite Kávéházban találtam csészében, mint feketekávét. Kiváló tisztelettel párti. Függőben maradt a Todorövics— Sztupán játszma. A verseny állása a tizenkettedik forduló után: dr. György (Szuboíica) 9, Feuer (Szubotica), dr. Singer (Zagreb) 7 14, Boschán (Szuboíica). Vidmár (Ljubljana) 7. Gräber (Szombor), Pirc (Maribrr) 6%, Kuizsinszk! (Noviszad), Rozsics (Zagreb), Valentincsics (Ljubljana) 6, Sztupán (Maribor) 5fí (1), Markovics (Noviszad), Poljakov (Beograd), Tenner (Sztaribecsej) 514, Csillag (Szubotica), Tóth (Vrsac) 4‘í, Pavkovics (Split) 4, Tođorovics (Beograd) 3 (1). ! Szombaton a kongresszus miatt nem lesz verseny; a tizenharmadik fordulót vasárnap játsszák íe, amelyen a következő játékosok kerülnek szembe egymással: Markovics—Tóth. Csillag—dr. György, Boschán—Valentincsics, dr. Singer—Pavkovics, Pirc—Rozsics, Tenner—Vidmár, Sztupán—Gräber, Poliakov—T odorov, Feuer—Kuizsinszk?. A pénteki forduló legszebb játszmája: Világos: dr. Singer (Zagreb). Sötét: Vidmár (Ljubljana): 1. a4 c6. 2. d4 dó, 3. He3 eö, 4. Hí3 Hfó, 5. Fd3 Fb4„ 6. Fg5 VaS, 7. Fd2 Vc7. 8. e5 Hd7, 9. a3 Fe7, 10. He2 c5, 11. c3 Hc6. 12. 0—0 fő, 13. Hf4 Hd8, 14. Hh4 0—0, 15. Fh7:+ Kh7: 16. Vh5+ Kg8, 17. Hhgö Hb6. 18. VhS-f Kf7, 19. Hf8: Ff8: 20. ef KeS. 21. Hh5 Kő, 22. Hg7+ Kf7, 23. VIi7 Vd7. 24. Fg5 Hc4, 25. Tfel e5. 26. b3 Vg4. 27. be e4, 28. ed sötét feladja, mert Heő és Hc7 kétlépéses matt fenyeget vagy a vezért veszti Ne menjünk Becsbe! Az osztrák főváros kritikus napja — Augusztus 18-án három demonstráció készül A kongresszusoknak, ünnepi parádéknak ha egyéb hatásuk nincs is, annyi eredménye mégis megvan, hogy az idegenforgalom emelkedik a révükön. A bécsi nemzetközi cionista kongresszus alighanem kivétel lesz ebben a tekintetben. Augusztus 18-ikán kezdődik a cionista világkongresszus, s ugyanerre a napra a bécsi horogkeresztesek antiszemita tüntetést készítenek elő s a legitimisták nagyszabású ünnepséggel akarják megünnepelni Ferenc József születésének 95-ik évfordulóját A cionista világkongresszusra 50.000 résztvevőt vártak, a tervezett horogkeresztes tüntetés azonban igen sok lelkes cionistát visszatart attól, hogy Bécsbe menjen. S minthogy a legitimisták felvonulása sem Ígérkezik teljesen csöndesnek, Bécsben joggal Számitattak arra, hogy azok az idegenek, akik nem túlságosan szeretik a háborús veszedelmeket, egyelőre elkerülik az osztrák császárvárost. A bécsi rendőrség, mint tudósítónk jeniegtesz, hogy augusztus 18-ika, amely elsőrangú kritikus napnak ígérkezik, baj nélkül múljon el. Az egész rendőrlegénység, G000 ember,. mozgósítva van. A horogkeresztesek azonban nagy és meglehetősen felíegyverzett harcos csapattal rendelkeznek s nyíltan hirdetik, hogy a cionista kongresszus alkalmából leszámolnak a zsidósággal, s azt hirdetik, hogy Bécsben könnyen megismétlődhetnek a szófiai események. A bécsi rendőrség ugyan azt ígéri, hogy a rend teljes lesz, a hangulat azonban igen nyomott. Attól félnek, hogy néhány száz kalandor és suhanc felborítja a nyugalmat. A legokosabb, hogy az, aki nem szeret uccai verekedésekben résztvenni s a mások fejbeverésé’oen gyönyörködni, most nem megy Bécsbe. Ä meggyilkolt követte el a gyilkosságot Egy netvyorki gyárigazgató agyonverte szolgáját, kihúzta az áldozat kei fogát és el akarta hiteim, kqgy ö a halott Nevyorkból ie’entik: A Pacific celluloze-gyár laboratóriumában borzalmasan megcsonkított holttestet találtak. A rendőrorvosi vizsgálat megállapította, hogy az áldozatot hátulról kalapáccsal ütötték agyon, azután a gyilkos a holttest arcát kémiai szerekkel a felistnerhetetlenségig eltorzította, majd pedig mind a fiz ujját levágta a kezéről. A holttest agnoszkálása során kitűnt, hogy két foga hiányzik elöl a szájában; a nyomozó hatóságok ezen az alapon arra a megállapításra jutottak, hogy az áldozat a gyár vezérigazgatójává1, Charles Schwartz-cal azonos, minthogy SeWaríznak szintén hiányzott két foga. A gyilkosság elkövetésével a laboratórium szolgáját, J. Taylorí gyanúsították, akinek a holttest fölfedezésekor nyoma veszett. A rendőrség három nappal később értesítést kapott arról, hogy a meggyilkolt Charles Schwarlzot Philadelphiában látták egy moziban. A nyomozás megállapította, hogy Schwartz csakugyan él és minthogy eltűnése Ncwyorkból ilyen körülmények között rendkívül gyanúsnak tűnt fel, elfogatóparancsot adtak ki ellene. A vezérigazgató letartóztatására azonban mégsem került- sor, mert Schwartz, amikor a detektívek kopogtattak szobája ajtaján, agyonlőtte magát. Kabátja zsebében megtalálták vallomását, amelyben részletesen leirta, hogy a laboratóriumi gyilkosságot ö követte el. Az írásbeli vallomás szerint a gyilkosság napján J. Taylor laboratóriumi szolga megtámadta Schwartzot, akii — a vallomás szerint —- meg akart gyilkolni és ki akart rabolni. Az öngyilkos vezérigazgató azt állítja vallomásában, hogy Taylort verekedés közben önvédelemből verte agyon. A gyilkosság elkövetése után megrettent tette következményeitől és elhatározta, hogy a holttestet felismerhetetlenné teszi és azt a látszatot iparkodik kelteni, hogy ő volt az áldozat. Ezt a célt szolgálta a holttest arcának szétroncsolása és az ujjak iéx’ágása, hogy igy az ujjlenyomatokból ne lehessen megállapítani az áldozat személyazonosságát» Amikor ezzel elkészült, harapófogóval kihúzta áldozatának két fogát, hogy a holttestet igy hasonlóvá legye saját magához. A rendőrség nem ad hitelt az önvai- I lomás ama részének, amely szerint önvédelemből elkövetett gyilkosság történt. Ez ellen szó! ugyanis az, hogy Tnylor — sebesüléséből következtetve — orgyilkosságnak esett áldozatai. A nyomozó hatóságok szerint Schwartz azért ölte meg a laboratóriumi' szolgát, hogy a holttest megfelelő preparálásával azt a látszatot keltse, hogy ő halt meg és igy felesége hozzájuthasson ahhoz a kétszázezer dallá hoz, amelyre Schwartz fél évvel ezelőtt biztosította éleiét. Minthogy gyann merült fel arra vonatkozólag is, hogy Schwartz felesége előre tudott a gyilkosságról, az asszonyt őrwfcibavftHék Éjfélükén féikeítőkor — Fel a kezekkel! — rivalt rám a kis erdei ut sűrűjében a revolveres ember és én érdeklődve megálltam. — Nagyszerű, hisz ez egy útonálló — gondoltam — egy valódi fosztogató, aki az éj leple alatt keresi a mindennapi kenyerét — és kíváncsian vártam, mit fog tenni. Lelő? Erőszakoskodik? A rabló mélységes zavarban volt Abszolút Rózsa Sándort regényesség nélkül, egy ijedt, lámpalázas utonálió. Valószínűleg ez volt az első fellépte. — Fel a kezekkel! — mondta tnégegyszer drámai hangon — és Sn felemeltem a kezeimet. — Adja elő a pénzét! — mondta szigorúan, de nem mert a szemem közé nézni. — Nem adhatom — nevettem ei magamat — mert föl kell tartanom a kezeimet. A rabló megsértődött Egész az orrom alá jött a revolverrel Öreg. ötlövetű j forgópiszíoly volt. A csöve lecscrbult, I az agy a megrepedezett, egy impotens I agg mordály volt, sein néztem ki belőle két lövést se.-T- Mit röhög? — érzékenykedett az útonálló — ez nein tréfa! Ha megmukkan, ledurrantom! — és kiciizni kezdett a forgópisztolíyal. — Ha isten akarja, a kapanyél is elsül — gondoltam és bizalmatlanul néztem végig az idétlen ócskavasat — Legnagyobb sajnálatomra nem szolgálhatok többel — nyújtottam át utolsó három dináromat, és szolgálatkészen kiforgattam a zsebeimet Az útonálló káromkodott ügy káromkodott ahogy más tisztességes foglalkozású emberek és bejegyzett cégtulajdonosok szoktak, ha ■ elönti őket a méreg. — Gyerünk a zsebekkel — mondta hivatalos hangon és megmotozott. Sikerrel ráakadt a zsebórámra. — Köszönöm — mondta a fogai között és minden szemtelenkedés nélkül pukkedlit vágott. Igazán nem lehetett rá megharagudni. Kisütött a hold, az akác nagy, fekete árnyékot terített ránk és mi álltunk szótlanul, zavartan egymással szemközt az erdő csöndjében. Aki messziről látott bennünket igy, szétterpesztett lábakkal, áesorogni, azt hihette: két szomszéd diskurál a malacairól. Vagy: két üzletember az adóról. Ámbár semmi elkeseredés nem ült az arcunkon. — Hát nincs több péze? — kérdezte ő, de nem pénzsóváran, inkább csak azért, hogy véget vessen a dermesztő csöndnek. — Egy féi párám Se — mondtam sajnálkozva. Távol, a mező partján egy madár sikoltott Talán álmában. Vagy talán megölték. Az útonálló zsebredugta a mordályt, ahogy egy gyufaskatuiyát vág zsebre az ember és elköszönt: — Jó éjszakát — és udvariasan meglengette a Süvegét. — Alászolgája — mondtam és megindultam hazafelé a fehér ösvényen, őt lépest se mehettem, amikor hirtelen utánam kurjantott: — Halló! Hány óra van? — Hiszen magánál van az órám! — kiáltottam vissza bosszúsan. — Azám! — rikkantott boldogan — majd elfelejtettem — és sürü bocsánatkérések közt, lassú léptekkel edébb állott. Nem volt nekj sietős. Most már én tartottam vissza; — Hát mennyi az idő? Kivette a szép ezüst zsebórámat, amit még a tizenharmadik születésnapomra kaptam ajándékba az apámtól, feltartotta a hoMfénybe és előzékenyen mondotta: — Fé! kettő. Néztem az arcát, amely pufók és jóllakott volt, az izmos, barna kezeit és ez a banális kérdés szaladt a számra, amivel a fösvény humanisták szokták félbevágni a koldust: — Mért nem megy dolgozni? De az utolsó pillanatban sikerült lényéin!. Nem, ilyen ízléstelenségre nem vagyok képes. Csak bámultuk egymást hallgatagon. ,(t. L) 1925. augusztus 15.
