Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-15 / 217. szám

6. oldal BACSMEGYET NAPLÓ íésben állt a kilenc parancsnokkal. Az étkezés cé'jaira mintegy 50.000 tányér, 120.000 evőeszköz és 30.000 pohár w>lt kéznél. Minden teríték mellett ott volt a csokoládéból készült szabadkőműves­­jelvény, az egész asztalon kétsoros virággh’iand vonult végig, összesen mint­egy 16.000 yard hosszúságban. Az óriási apparátushoz egyetlenegy uj alkalmazottat sem kellett fölvenni, egyetlenegy evőeszközt sem kellett venni a bankettet rendező vendéglősnek. A bankettet Lyons and Co. vendéglős cég rendezte, amely kétségtelenül a vi­lág leghatalmasabb étkezési üzeme, hi­szen Londonban több mint ezer, az angol vidéki városokban pedig ugyan­ennyi vendéglője van, köztük több óriási négy-öt emeletes épület, melynek min­den emelete szinte állandóan zsúfolásig tömve van, úgyhogy sokszor teljesen lehetetlen helyet kapui. ® a# A bergmizáiás csődje Sakk-kongresszus Palicson .4 suixtlicai sakkverseny tizenkettedik fordulója A jugoszláviai sakkszövetség szomba­ton, augusztus 15-ikén délután hat óra­kor tartja ezévi országos kongresszusát Palloson a strand-vendéglőben. A kon­gresszusra, amelyen a jugoszláv sakk­egyesületi élet ügyeiről fognak tárgyal­ni, az ország sakk-köreinek megbízottai már megérkeztek. Az országos Sakk- Szöveíség felkérésére a Szuboticai Sakk-Kör a kongresszus és a verseny résztvevői számára -szombaton este nyolc órakor bankettet rendez a palicsi strand-vendéglőben. A csütörtöki versenyen függőben ma­radt játszmák közül Valentincsics nyert Markovié® ellen, a Boschán—Rozsics párti remisve! végződött. A pénteki tiserjzettedik fordulón Grä­ber nyert Termer ellen, dr. György— Marko vies ellen és Feuer—Tóth ellen. Remis lett a Vidmár—-Pirc, Rozsics—đr. Singer, Valentincsics—Csillag, Kuizsin­szki—Poljakov és Pavkévics—Bosckún Ala&rotí levele dr. Bergius Frigyes mannkeimt gyároshoz, a szén cseppfo­­tyósttdsdnak feltalálóidhoz: Igcntisztelt processzor ur. olvasom a lapokban, hogy ön feltalálta azt az eljárást, amellyel a szilárd hal­mazállapotú kőszén folyékony halmaz­állapotú olajjá változtatható át Enged­je meg tisztelettel megjegyeznem, hogy ,ez nem volt vaiami nagy vicc. P. E. Beríhelct, az ön nagynevű francia kol­legája már ötven évvel ezelőtt feltalálta ugyanezt habbal. Ha ellenben ön való­ban ért a cseppfolyósitáshoz, akkor változtassa át folyékony halmazállapo­túvá a felen levélhez mellékelt kőzetet.' Mély tisztelettel fogom levenni kala­pom az ön tudománya előtt, amennyi­ben ez a kísérlet sikerül. Kiváló tisztelettel stb. •1 Dr. Bergias Frigyes levele dtsSrott­­mz, a kitűnő humoristához: Tiszteli uram, vettem becsesét és a mellékelt íekeíés­­baraa izét, amit ön kőzetnek nevez. Alá­vetettük a szokásos berginizáló-eljárás­­nak, azonban eredménytelenül, mert szi­lárd és kémén? maradt. A hidrogén csödöt mondott vele szemben, ötszáz­ezer atmoszféra nyomást alkalmaztok: az elektromos prés eltört, de a szóban­­forgó kőzet nem változott cseppfolyós­sá. Felgyújtottak háromemeletes géphá­zunkat, hegy talán az igy keletkező hő megolvasztja. Mit mondjak, nem olvasz­totta meg.Reszeltük, meszeltük, szeszel­­tük, robbantottuk, nyereg alatt puhí­tottuk, megmostuk, kivasaltuk, elaltat­tuk, de minden hatás nélkül. Fagy ásatá­si eljárásnak vetettük alá és hőmérsék­letét mínusz kétezerháromszáz fokra csökkentettük. Az eredmény csak engem hűtött le; a kőzetben semmi változást nem idézett elő; távolabb állt a folyé­kony halmaz állapottól, mint bármikor és szilárdabb maradt, mint maga Rökk Szilárd, pedig arról már uccát is nevez­tek eh Ezekután tisztelettel visszaszár­maztatom önhöz és csak arra kérem, közölje velem postafordultával. — mert nagyon érdekei — hogy micsoda is tu­lajdonképpen ez a vacak és hogy hol van a lelőhelye? Kitűnő tisztelettel stb. 3. • Abzärott levele đr. Bergias Frigyes­hez, a közismerthez: Igentisztelt professzor ur. kérdése első részére nem tudok választ adni, magamnak sincs sejtelme sem ar­ról, hogy ez a gyanús anyag mi lehet Ami azonban lelőhelyét Illeti, pontosan közölhetem önnel, hogy folyó hó 2-fkán délután két órakor az Elite Kávéházban találtam csészében, mint feketekávét. Kiváló tisztelettel párti. Függőben maradt a Todorövics— Sztupán játszma. A verseny állása a tizenkettedik for­duló után: dr. György (Szuboíica) 9, Feuer (Szubotica), dr. Singer (Zagreb) 7 14, Boschán (Szuboíica). Vidmár (Ljubljana) 7. Gräber (Szombor), Pirc (Maribrr) 6%, Kuizsinszk! (Noviszad), Rozsics (Zagreb), Valentincsics (Ljub­ljana) 6, Sztupán (Maribor) 5fí (1), Markovics (Noviszad), Poljakov (Beo­grad), Tenner (Sztaribecsej) 514, Csil­lag (Szubotica), Tóth (Vrsac) 4‘í, Pav­­kovics (Split) 4, Tođorovics (Beograd) 3 (1). ! Szombaton a kongresszus miatt nem lesz verseny; a tizenharmadik fordulót vasárnap játsszák íe, amelyen a követ­kező játékosok kerülnek szembe egy­mással: Markovics—Tóth. Csillag—dr. György, Boschán—Valentincsics, dr. Singer—Pavkovics, Pirc—Rozsics, Ten­ner—Vidmár, Sztupán—Gräber, Polia­kov—T odorov, Feuer—Kuizsinszk?. A pénteki forduló legszebb játszmája: Világos: dr. Singer (Zagreb). Sötét: Vidmár (Ljubljana): 1. a4 c6. 2. d4 dó, 3. He3 eö, 4. Hí3 Hfó, 5. Fd3 Fb4„ 6. Fg5 VaS, 7. Fd2 Vc7. 8. e5 Hd7, 9. a3 Fe7, 10. He2 c5, 11. c3 Hc6. 12. 0—0 fő, 13. Hf4 Hd8, 14. Hh4 0—0, 15. Fh7:+ Kh7: 16. Vh5+ Kg8, 17. Hhgö Hb6. 18. VhS-f Kf7, 19. Hf8: Ff8: 20. ef KeS. 21. Hh5 Kő, 22. Hg7+ Kf7, 23. VIi7 Vd7. 24. Fg5 Hc4, 25. Tfel e5. 26. b3 Vg4. 27. be e4, 28. ed sötét feladja, mert Heő és Hc7 kétlépéses matt fenyeget vagy a vezért veszti Ne menjünk Becsbe! Az osztrák főváros kritikus napja — Augusztus 18-án három demonstráció készül A kongresszusoknak, ünnepi parádék­nak ha egyéb hatásuk nincs is, annyi eredménye mégis megvan, hogy az ide­genforgalom emelkedik a révükön. A bécsi nemzetközi cionista kongresszus alighanem kivétel lesz ebben a tekintet­ben. Augusztus 18-ikán kezdődik a cionis­ta világkongresszus, s ugyanerre a nap­ra a bécsi horogkeresztesek antiszemi­ta tüntetést készítenek elő s a legitimis­ták nagyszabású ünnepséggel akarják megünnepelni Ferenc József születésé­nek 95-ik évfordulóját A cionista világkongresszusra 50.000 résztvevőt vártak, a tervezett horogke­resztes tüntetés azonban igen sok lelkes cionistát visszatart attól, hogy Bécsbe menjen. S minthogy a legitimisták fel­vonulása sem Ígérkezik teljesen csön­desnek, Bécsben joggal Számitattak ar­ra, hogy azok az idegenek, akik nem túlságosan szeretik a háborús veszedel­meket, egyelőre elkerülik az osztrák császárvárost. A bécsi rendőrség, mint tudósítónk je­niegtesz, hogy augusztus 18-ika, amely elsőrangú kritikus napnak ígérkezik, baj nélkül múljon el. Az egész rendőr­­legénység, G000 ember,. mozgósítva van. A horogkeresztesek azonban nagy és meglehetősen felíegyverzett harcos csa­pattal rendelkeznek s nyíltan hirdetik, hogy a cionista kongresszus alkalmából leszámolnak a zsidósággal, s azt hirde­tik, hogy Bécsben könnyen megismét­lődhetnek a szófiai események. A bécsi rendőrség ugyan azt ígéri, hogy a rend teljes lesz, a hangulat azon­ban igen nyomott. Attól félnek, hogy né­hány száz kalandor és suhanc felborítja a nyugalmat. A legokosabb, hogy az, aki nem szeret uccai verekedésekben résztvenni s a mások fejbeverésé’oen gyönyörködni, most nem megy Bécsbe. Ä meggyilkolt követte el a gyilkosságot Egy netvyorki gyárigazgató agyonverte szolgáját, kihúzta az áldozat kei fogát és el akarta hiteim, kqgy ö a halott Nevyorkból ie’entik: A Pacific cel­­luloze-gyár laboratóriumában borzalma­san megcsonkított holttestet találtak. A rendőrorvosi vizsgálat megállapította, hogy az áldozatot hátulról kalapáccsal ütötték agyon, azután a gyilkos a holt­test arcát kémiai szerekkel a felistner­­hetetlenségig eltorzította, majd pedig mind a fiz ujját levágta a kezéről. A holttest agnoszkálása során kitűnt, hogy két foga hiányzik elöl a szájában; a nyomozó hatóságok ezen az alapon arra a megállapításra jutottak, hogy az áldo­zat a gyár vezérigazgatójává1, Charles Schwartz-cal azonos, minthogy SeWaríz­­nak szintén hiányzott két foga. A gyil­kosság elkövetésével a laboratórium szolgáját, J. Taylorí gyanúsították, aki­nek a holttest fölfedezésekor nyoma veszett. A rendőrség három nappal később értesítést kapott arról, hogy a meggyil­kolt Charles Schwarlzot Philadelphiában látták egy moziban. A nyomozás meg­állapította, hogy Schwartz csakugyan él és minthogy eltűnése Ncwyorkból ilyen körülmények között rendkívül gya­núsnak tűnt fel, elfogatóparancsot adtak ki ellene. A vezérigazgató letartóztatá­sára azonban mégsem került- sor, mert Schwartz, amikor a detektívek kopog­tattak szobája ajtaján, agyonlőtte magát. Kabátja zsebében megtalálták vallomá­sát, amelyben részletesen leirta, hogy a laboratóriumi gyilkosságot ö követte el. Az írásbeli vallomás szerint a gyil­kosság napján J. Taylor laboratóriumi szolga megtámadta Schwartzot, akii — a vallomás szerint —- meg akart gyil­kolni és ki akart rabolni. Az öngyilkos vezérigazgató azt állítja vallomásában, hogy Taylort verekedés közben önvéde­lemből verte agyon. A gyilkosság elkö­vetése után megrettent tette következ­ményeitől és elhatározta, hogy a holt­testet felismerhetetlenné teszi és azt a látszatot iparkodik kelteni, hogy ő volt az áldozat. Ezt a célt szolgálta a holt­test arcának szétroncsolása és az ujjak iéx’ágása, hogy igy az ujjlenyomatokból ne lehessen megállapítani az áldozat személyazonosságát» Amikor ezzel el­készült, harapófogóval kihúzta áldozatá­nak két fogát, hogy a holttestet igy hasonlóvá legye saját magához. A rendőrség nem ad hitelt az önvai- I lomás ama részének, amely szerint ön­védelemből elkövetett gyilkosság tör­tént. Ez ellen szó! ugyanis az, hogy Tnylor — sebesüléséből következtetve — orgyilkosságnak esett áldozatai. A nyomozó hatóságok szerint Schwartz azért ölte meg a laboratóriumi' szolgát, hogy a holttest megfelelő preparálásá­val azt a látszatot keltse, hogy ő halt meg és igy felesége hozzájuthasson ah­hoz a kétszázezer dallá hoz, amelyre Schwartz fél évvel ezelőtt biztosította éleiét. Minthogy gyann merült fel arra vo­natkozólag is, hogy Schwartz felesége előre tudott a gyilkosságról, az asszonyt őrwfcibavftHék Éjfélükén féikeítőkor — Fel a kezekkel! — rivalt rám a kis erdei ut sűrűjében a revolveres em­ber és én érdeklődve megálltam. — Nagyszerű, hisz ez egy útonálló — gondoltam — egy valódi fosztogató, aki az éj leple alatt keresi a mindennapi ke­nyerét — és kíváncsian vártam, mit fog tenni. Lelő? Erőszakoskodik? A rabló mélységes zavarban volt Ab­szolút Rózsa Sándort regényesség nél­kül, egy ijedt, lámpalázas utonálió. Va­lószínűleg ez volt az első fellépte. — Fel a kezekkel! — mondta tnég­­egyszer drámai hangon — és Sn fel­emeltem a kezeimet. — Adja elő a pénzét! — mondta szi­gorúan, de nem mert a szemem közé nézni. — Nem adhatom — nevettem ei ma­gamat — mert föl kell tartanom a ke­zeimet. A rabló megsértődött Egész az orrom alá jött a revolverrel Öreg. ötlövetű j forgópiszíoly volt. A csöve lecscrbult, I az agy a megrepedezett, egy impotens I agg mordály volt, sein néztem ki belőle két lövést se.-T- Mit röhög? — érzékenykedett az útonálló — ez nein tréfa! Ha megmuk­kan, ledurrantom! — és kiciizni kezdett a forgópisztolíyal. — Ha isten akarja, a kapanyél is el­sül — gondoltam és bizalmatlanul néz­tem végig az idétlen ócskavasat — Legnagyobb sajnálatomra nem szolgálhatok többel — nyújtottam át utolsó három dináromat, és szolgálat­­készen kiforgattam a zsebeimet Az útonálló káromkodott ügy káromko­dott ahogy más tisztességes foglalko­zású emberek és bejegyzett cégtulajdo­nosok szoktak, ha ■ elönti őket a méreg. — Gyerünk a zsebekkel — mondta hi­vatalos hangon és megmotozott. Siker­rel ráakadt a zsebórámra. — Köszönöm — mondta a fogai kö­zött és minden szemtelenkedés nélkül pukkedlit vágott. Igazán nem lehetett rá megharagudni. Kisütött a hold, az akác nagy, fekete árnyékot terített ránk és mi álltunk szótlanul, zavartan egymással szemközt az erdő csöndjében. Aki messziről látott bennünket igy, szétterpesztett lábakkal, áesorogni, azt hihette: két szomszéd diskurál a malacairól. Vagy: két üzlet­ember az adóról. Ámbár semmi elkese­redés nem ült az arcunkon. — Hát nincs több péze? — kérdezte ő, de nem pénzsóváran, inkább csak azért, hogy véget vessen a dermesztő csöndnek. — Egy féi párám Se — mondtam saj­nálkozva. Távol, a mező partján egy madár si­­koltott Talán álmában. Vagy talán megölték. Az útonálló zsebredugta a mordályt, ahogy egy gyufaskatuiyát vág zsebre az ember és elköszönt: — Jó éjszakát — és udvariasan meg­lengette a Süvegét. — Alászolgája — mondtam és megin­dultam hazafelé a fehér ösvényen, őt lépest se mehettem, amikor hirtelen utá­nam kurjantott: — Halló! Hány óra van? — Hiszen magánál van az órám! — kiáltottam vissza bosszúsan. — Azám! — rikkantott boldogan — majd elfelejtettem — és sürü bocsánat­­kérések közt, lassú léptekkel edébb ál­lott. Nem volt nekj sietős. Most már én tartottam vissza; — Hát mennyi az idő? Kivette a szép ezüst zsebórámat, amit még a tizenharmadik születésnapomra kaptam ajándékba az apámtól, feltar­totta a hoMfénybe és előzékenyen mon­dotta: — Fé! kettő. Néztem az arcát, amely pufók és jól­lakott volt, az izmos, barna kezeit és ez a banális kérdés szaladt a számra, ami­vel a fösvény humanisták szokták félbe­vágni a koldust: — Mért nem megy dolgozni? De az utolsó pillanatban sikerült lé­nyéin!. Nem, ilyen ízléstelenségre nem vagyok képes. Csak bámultuk egymást hallgatagon. ,(t. L) 1925. augusztus 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom