Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-15 / 217. szám
4. ©Ida! BAGS MEGYEI NAPLÓ T 1925. augusztus 15. Még egy egyesülés j * Vajdaság gazdasági sérelmeinek j orvoslására — jcgoszlávok Lengyelországban Á Vajdaság közgazdaság1! sérelmeinek orvoslására, a lehetetlenül súlyos adóztatásoknak megváltoztatására nincs komoly kilátás. Miniszterek, rendszerek változnak, változatlan marad azonban az. hogy münden teher a Vajdaságra fut, s a vajdasági földműves, iparos, kereskedő nem tehet mást, csupán panasz-j kodhat Ez a megállapodás jegecesedett ki j csütörtökön is a kereskedelmi raiaiszté- j ttomban megtartott gazdasági kpnferen- j cián. A konferenciát nem azért hivták j össze, hogy a Vajdaság bajait beszéljék meg, a varsói nemzetközi mintavásáron való részvételről tárgyaltak, azonban a vajdasági résztvevők ezen is azt állapították meg, hogy a Vajdaság addig nem képes gazdasági' fejlettségét reprezentálni, amig szerencsétlen gazdasági politika visszafejleszti ezt a területet A konferenciát a kereskedelmi miniszter hívta össze s részt vettek azon a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a gyáriparosok szövetségének küldöttei. A miniszter megbízásából Sztantics inspektor elnököli a konferencián, akt-* elő- j adta, hogy Lengyelország Varsóban i miniavásárt rendez, amelyre a juge- j szláv gazdasági köröket is meghívta. A1 [jugoszláviai résztvevők részére nagy -kedvezményeket helyez a lengyel kortaány kilátásba. A határtól különvonat viszi a résztvevőket Varsóba s a kiállítás után külőnvonaton ingyenesen beutazzák az országot. A konferencia résztvevői megállapították, hogy bár fontos érdekek fűződnének ahhoz, hogy [Jugoszlávia részt vegyen ezen a kiállításon, tömeges jelentkezésre nincs kilátás. A kamarák azok neveit., akik részvételi szándékukat augusztus 19-ig bejelentik, felterjesztik a minisztériumhoz, amely a további bejelentéseket megteszi. I Dr. Koszics Márké, a noviszadi s Foly ton égő tűz Irta: Móricz Zsigzond Az asszony a konyhában zöldbabot tördelt, vastag, erős. öreg uiiai közt a [■gyenge babhüvelyek ropogtak. A sógora. akinek a háztartását vezette, bejött a kertből és a kosarat megfonta, mert a füle le volt szakadva s cseresznyét szedetett a gyerekekkel. — Mán ne ménjen el. — reggelizzen. — mondta neki az öregasszony. A férfi kedvetlenül üli. se menni, se maradni, se, dolgozni, se heverni nem bírt. Még csak féléve özvegy s egy percre sem tudja feledni a dolgos, rendes. tiszta, becsületes, tó feleségét. — Mondja néni. mi volt a maga urának az első házasságával. Arról az asszonyról soha anyósom máskén nem beszélt, csak »az a személv.« Az öregasszony, aki Özvegy volt s nemcsak az ura.. s annak első felesége, de annak szülék testvérei is mind rég halottak voltak, oly elevenen- pattant fel. 'mintha darázs esi mié. — Az pedig egy magv ’ tévedés volt. Az egy nagv tévedés lehetett. Bizony pedig sose mondták máskép. — De mért?. /. Mert mikor az én Sándorom (Isten nyugtassa), elvette első feleségét, a Katit (Isten nyugtassa), elmentek , hozzájuk, első vizitre, meglátogatni a testvére. Sári. a maga anyósa (Isten nyugtassa) és az ura. Berti (isién nyugosztalja). Hát Berti ' ránéz Katira és elzávarodik s kihiia Sárit a koovhába s azt mondja neki: »Te. ne szólj Sándornak, de ez ezt vette el?... Hiszen ez pincérlánv volt a Fehér Bárányban és mindenkinek köze volt hozzá. Én nekem is, ezt meg azt tettem vele..« Ez volt az egész. Ez pedig egy nagy tévedésnek kellett lennie, mert én az én szegény nramtó sokat hallottam, hogy az ő Kaíiia egv szent volt. árvalánv. az apja szabó volt. ő vezette a háztartást s nvoic évig szerették egymást és ő a házhoz járt és annak minden napja munkában telt el. — Pedig annak nem volt más neve. Sztanojlovics Sándor, a becskerekl kamara titkára a konferencia alkalmából újra megállapították, hogy nincs komoly kilátás arra, hogy a Vajdaság közgazdasági sérelmeit rövidesen orvosolják s minthogy egyebet termi nem lehet, szükséges az összes gazdasági érdekszervezetek tömörítése, hogy együttes akcióval adjanak súlyt fellépésüknek Megállapodtak abban, hogy a Szuboticán a kiállítás alkalmával megtartandó gazdasági konferencián megcsinálják a Köz■ ---------------gazdasági Egyesületek Szövetségé-t, a melynek tagjai lesznek az összes kereskedelmi egyletek, ipartestületek. a gyáriparosok bánáti, alsó- és felsőbácskai szövetsége, továbbá az összes érdekképviseletek, mint a vendéglősök, fakereskedők, építészek és más szakmák egyesületei. A közgazdasági szövetség kérdését a szuboticai konferencián dr. Koszics Mirkó ismerteti s ugyanő készíti el a szövetség alapszabályait is. Egymillió dinár kártérítést követel Kovács Ágoston a Bácsmegyei Napiétól lalkozotí a feljelentéssel és megállapítja határozatában, hogy Kovács Ágoston 1919-ben és 1920-ban mint hadnagy teljesített a magyar nemzeti hadseregben szolgálatot, 1921-töl 1925-i.g pedig Bonyhádon dohány tőzsdéje volt. A jugoszláv belügyminisztérium B. B. B. osztálya 1922-ben S041. számú határozatával megfosztotta Kovács Ágostont állam - polgárságától. Kovács egyébként április 18-ikán magyar útlevéllel jött Budapestről Teinerinbe szüleinek látogatására. Az ottani hatóságok előtt azt állította, hogy Rómába megy zarándokukra, ehelyett azonban Konstantinápoíyba utazott. Mindezek alapján az ügyészség úgy határozott, hogy nem emel vádat a Bácsmegyel Napló ellen. A Reismann-gyilkosság gyanúsítottja mindent tagad följelentésében — A novisadi ügyészség nem vállalta a vád képviseletét Noviszadról jelentik: Kovács Ágoston volt bonyhádi nagytozsdés feljelentést tett az ügyészségen a Bácsmegyel Napló szerkesztősége ellen, amely azt irta róla, hogy egyike azoknak a Kovács-fivéreknek, akik l. Reismann zongoragyárost Budapesten meggyilkollak 'és kirabolták, a büntetés elő! azonban kormányzói amnesztiával szabadultak. A följelentésben Kovács, aki most a konstantinápolyi Hotel Novoty-ban lakik, előadja, hogy a róia megjelent újságcikkek miatt, amelyek neki egyébként százezer dináros károkai okoztak, becsületében sértve érzi magát, annál is inkább, mert — állítása szerint — sohasem ismerte a meggyilkolt zongoragyárost. Cáfolja Kovács a följelentésben azt a vádat is, hogy lopott kegyszereket ajándékozott volna a bonyhádi templomnak. majd igy folytatja: — Nem igaz, hogy én a pápai -kitüntetésem jogtalanul szereztem, mert azt Őszentségétől, a római pápától kaptam, mert a templomnak ajándékoztam egy pásztorbotot, egy infulát és keztyüt. Ezen kitüntetést nekem ünnepélyes keretekben 1924-ben a templomban Bonyhádon át is adták az adományozó okirattal együtt^ Terjedelmesen elmondja ezután Ko- i vács Ágoston, hogy őt három évvel ez- j előtt feljelentette Magyarországon Léh J László noviszadi zsákkereskedő, aki azt { a vádat emelte — Kovács állítása sze- j ríni — ellene a budapesti rendőrségen, j hogy jugoszláv kém és merényletet tervez gróf Bethlen István miniszterelnök ellen. A vád alapján, állítólag, le is tartóztatták, el is Ítélték, úgy, hogy kény- i teleit volt megszökni Magyarországról j — Léh László meglátott engem, amikor Tememben látogatást tettem szüleimnél — folytatja a följelentés — és biztosan ö terjeszti ezeket a hazug híreket rólam. Kérem tehát ő ellene is eljárni hamis vád és hatóság előtti rágalmazás miatt, továbbá, mert a magyar rendőrség előtt azt állította rólam, hogy jugoszláv kém vagyok, kérem őt hazaárulás miatt azonnal letartóztatni. Nemkülönben mivel engem ő és az újságcikkek teljesen tönkretettek s így hitelrontást követtek el, hiszen senkivel sem tudok üzletet csinálni és kereseti lehetőségemtől megfosztottak, kérem az újságcikkek szerzőit egymillió dinár, Léh Lászlót pedig féhniUió dinár kártérítés erejéig elmarasztalni szíveskedjenek. A noviszadi ügyészség pénteken fog-A magyarnyelvű fílmfeliratok vetítését megengedi« a belügvmraisztáriuni Végrehajtási utasítás magyarázza meg a rendelet homályos intézkedéseit A belügyminisztérium nemrégen rendeletet adott ki a filmfeliratok nyelvéről. A rendeletből nem derült ki világosan, hogy szláv feliratokon kivüi rnásnyeívü szöveg is alkalmazható a filmeken és ezért több helyen a helyi hatóságok eiíilío* täk a magyar fílmfeliratok -vetítéséi. Legutóbb a pribicsevói mozgós^inház működését szüntette be emiatt hatóság, mig ugyanakkor más mozgószinházak zavartalanul hasz Hálhattak a szláv feliratok mellett rnásnyeívü fimfeliratokat is. A belügyminisztérium BBB ügyosztálya — mint Somborból jelentik — végrehajtási utasítást adott ki a film feliratokat szabályozó rendelethez. Äs ' utasítás', szerint a szlávnyelü fílmfeliratok mellett bármilyen rnásnyeívü fel, iratok is szerepelhetnek e filmeken — Nekem is mondta, elmondta nekem Sári. ő mondta e! az egészet. — Sándor bácsi nem is tudta? — Nem. Soha. Meg is mondtam Sárinak. hogy: »mért nem moadtátok meg neki akkor!« Nem akartak háborúságot. — Nem tudta? — Soha. — Meg is halt és nem tudta? — Mind a kettő. És soha nem értették. hogy mitői volt az ellenség. Csak mondta szegénykém, hogy: »én nem tudom, szegényt sose állhatta ki egy se. Se az anyám, se a nővérem, se a rokonok. Pedig egv angyal volt és sose vétett egynek se... Aszódra is eljöttek hozzánk. Sárika a gyerekeivel, mert az ura. Berti, cev rabfá'ías ember volt, olyan egy goromba, amilyen ritkaság. — hát verte is és orsz^gviiác előtt ntegesufitotta — és ilyenkor az asszony, a Sári elmenekült hói ^hhez. hol ahhoz a rokonhoz. — igv hozzá is minden harag mellett elment Aszódra, és ott is csak a háborúságot csinálta köztünk, — mondta szegény Sándorom — egyszer is valami teknő volt kint az udvaron, s rátámadt Katira, hogy »sose lesz semmitek, tedd el azt a teknöt, mindig világ koldusa lesztek.« Jött hozzám Kati sírva. — mondta szegény Sándorom — és én mondtam Sárinak: »nagyon szeretlek, nagyon szeretem. ha hozzám jössz, de ne csinál! háborúságot .. .* A férfi gondolkozva nézett. — A teknőnek nincs is a naoon helye-. .. az anyósomnak igaza van... és nem is volt a Katinak soha semmije. Az asszony kapott a szón. — Nem. 'Semmije. Soha. Mikor én a házába mentem, a heivébe. jószerivel üres vök minden. Ott, nem volt más bútor. csak adósság. Azzal volt az én Sándorom. bebutorozva. Én meg is mondtam neki: »Te Sári! mért nem mondtad ezt meg a testvérednek? v. Ha én neked lettem volna, én még akkor este szerit vettem volna, hogy megmondjam: »testvérem, haiiod-e. mit mond az uram. hogy neki a feleségedhez oincérlánv korában köze volt. Jári utá" ! Hogv neki nem voit kedve háborúságot kezdeni. Mert mikor az ura elment Pestre egv évre tanfolyamra, ott lakott. ahol ők. csak egv emelettel feljebb. vagy egv házzal odább. nem tudom ... akkor is folytatta a rossz életet ... Én csak annyit t#dok. hogy a fértem ugv beszélt róla. hogv az egy angyal volt... Hát azért elárulta egyszer-egyszer... Én nem szerettem, hogy ő szégyenbe maradion, ha ment a körbe, kaszinóba, nem akart pénzt vinni, mondtam neki: »mért nem teszel a zsebedbe száz koronát? hátha kei!!« »De nagv gavallér vagy. Szegénykém, az én Katim, ha észrevette, hogy öt korona van a zsebemben, maid kiszedte a szemem. Az lett belőle, hogv megloptam.« Nahát, kel! egv asszonynak úgy kormányozni az urát. hogv az meglopja ötét? A férfi hihetetlenül nézett: — Nem voit őszinte asszonv. Nem bízott magában, másban se bízott. Az öregasszony kicsit hallgatott. — Ha láttam volna, megmondanám. De én csak azt láttam, hogv az uram fülig volt adóssággal és én reggel, délben. este három hónapig csak adósságot fizettem. Ugyanabból a jövedelemből, amit az uram hozott. Mondta is: »Éj, fiacskám, miért nem kerültél te hozzám fiatal koromban. Ha mint aszódi jegyző hozzám jössz, abba a szép, ki? otthonba, most csak játszok a világgal.! Nagyon ió voit a szegénykém, csak gyáva volt. ügyetlen volt eeves dolgokban.« — Tudja mit néni. nem is lehet szerelmes lenni, csak ilvenbe. — Hogv? — Annál nagyobb a szerelem, néni, minél gyengébb, akit szeret az ember. Mert- akkor keli a szerelem, hogy magasztalja a hibásat... — Ö nem látta hibásnak. — Látta. De behunyta a szemét Olyan szerelmes volt. hogv nem akarta látni. Ha a tulajdon szemével látja a, csalást, akkor se hiszi el: íudia s nem vallja be. Tudia-e néném. hogv Lajosnak megmondták? Pista bácsi megmondta: iLven gusztusod vau? ezt veszed el? ... S mit felelt rá Latos öcsém (ez is halott. Isten nyugtassa): »Nem bánom én Pista bátyám, csak addig legyen üres. mig én otthon vagyok.« Ilyen a szerelem. — No, neki nem mondták meg, ő nem ilyen ember volt. ő meghalt volna, ha rossz szót szóinak a Katira... Nem is tudta. Csak mások tudták. Mindenki tudta, a Palicsl lánvök. az egész* rokonság, csak az nem tudta, akinek tudni kellett volna, szeeenv. — Ilyen furcsaság! Ezv egész élet felfordult raita. — Igen. De a, rokonok közt folyton, égett a tűz s ezek a szerencsétlenek: nem tudtak semmit: »Nahát sose szerették a feleségemet, se az anyám, se a testvérem...« Szakított is velük miatta. Tizennégy évig nem érintkeztek, csak én vittem vissza hozzátok ... Akkor irt nekik s azok válaszoltak, engem dicsőítettek, a Katit szidták... Három napik ivott szegényként, pedig nem volt ivós: »Szent Isten, igv is szoktál te tenni valamikor? — mondtam * neki, mikor hazakerült. »Nem. soha. Ezt a levél csinálta,« — Azért nem kell ilvet tenni, a hivatalból mindennap jöttek hogy hol vagv. mi történt veled? Mit gondolnak? — Gondolj attak, amit akarnak. Az én drágámat még most is sértik. A férfi felállott. Leverte a bajszáról a morzsát s igv szólt: — No r.éni. most már egész biztos... Ha az egv tiszta asszonv lett volna? ... Sose reszketett vón érte. hogv sértik, nem sértik... Az ember azt . nem engedi megsérteni, akit igen könnyen lehetne ... » Lehajtotta a íeiét s kiment a napfényre. A fák ragyogó zöld levéllel voltak rakva, a fii csoda szén és dús volt, a búzatábla tündöklő sárga. A, két .ember magára maradt. A holtak, akik pár percig éltek, uira visszamultak a semmibe. A férfi ment a cseresznyefa alá. az asszonv vizet öntött a zöldbabra. A tűz égett bennük, az élőkben.
