Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-02 / 205. szám
6. oldal ÖACSMEGYEI NAPLÓ 1925 augusztus 2. len tették nekik, Mp-v a termést ebben az évben öl arathatják le. Ennek ellenére az aratás idején mindenütt megjelentek a földeken az uj tulajdonosok és ők aratták le és hordták be a termést. Az így kifosztott bérlők, akiknek sem a bérösszeget, sem a bevetett mag árát nem térítették vissza, nyomorba jutottak, mert a bérleten legtöbbjük minden régebben megtakarított pénzét is elvesztette. Az illetékes hatóságok a panaszokra újabb ígéretet tettek az ügy revízióidra. CéSbalöuök Ez most a legeslegújabb szórakozásom. Az ember vállára csapja a puskáját, íüttyent a kutyájának és kiballag az erdőbe vadászni. Sajnos a mi vadászterületeink olyan kicsik, hogy minden nyúlva hat éhes vadász esik, a vadorzókról nem is szólva, igy tehát felhagytam a hiú reménnyel, hogy Palicson oroszlánt, vagy tigrist Jöjjek még ebben az esztendőben és más, reálisabb vadak után néztem. Itt van például a baromfiudvar. A szakácsáé tegnap bejelentette, hogy csirkepaprikás lesz ebédre, éh már kora reggel ott lebzseltem a konyha körül állig felfegyverkezve: felajánlottam szolgálataimat hogy a kivégzést, a paprikásnak szánt alanyokon, magam hajtom végre jó Hóhérommal. De ez a maradi nő felháborodottan tiltakozott a segítségem ellen, nem érezte föl humánus jellegét és inkább sajátkezüleg nyisszantotta el a csirkék torkát. Törvényes kereteken belül itt nem igen mutatkozott érvényesülési lehetőség számomra, ezt elkeseredéssel konstatáltam le. Jogcímet kellett keresnem, hogy vérengzhessek. A.kis kacsák sajnos, mind meg voltak számlálva. A galambok szintén. Ám azért mikor két turbékoló galamb szállt a fenyőfára, alájuk lopództam tizenkétlövetü belga fegyveremmel. Egyáltalán nem haltak bele. A házigazda kiroliant a lövöldözés zajára. — Azt hittem, hogy vadgalambok — mentegetődztem és a házigazda kijelentette, hogy ezen a tájon nem laknak vadgajambok. Másnap véletlenül sikerült lelőnöm egy gyanútlanul legelésző kiskacsát. — Pajtás, hozd ide! — kiáltottam kutyámnak és az eb el is indult, fel is kapta a véres tetemet és el is fogyasztotta az utolsó szálig első zsákmányomat. Ma aztán fényes bizonyítékkal szolgálhattam lövészi képességeimet illetően. A mosóné jelentette, hogy egy nagy patkány garázdáikozik a mángorló alatt. Felkaptam a puskámat. — Hol az a patkány? — mondtam keményen és nekivágtam a mosókonyha rejtelmeinek. A patkánylyukra csakhamar ráakadtunk, de a patkány nem mutatkozott. Belelőttem kétszer a lyukba, erre sem jött elő. Ám az én türelmem nem rettent vissza a nehézségektől. Lesbe álltam és vártam. Késő délután végre előmászott. Körültekintett és amikor meglátott, gyorsan úgy tett. mintha nem venné észre és el akart menekülni. Tizenkét golyót eresztettem a bestiába és magától értetődik, hogy felfordult. Szenvedés nélkül múlt ki. Az égre rúgta lábait, mintha azt akarná jelezni: pechem volt* és kiadta a lelkét. Azóta céllövészetet gyakorolok hült tetemén. Spárgát kötöttem a lábaira és felakasztottam egy fa ágára. Aztán kétszáz lépésről célbaveszem. Ma már olyan perfektcéllövő vagyok, mint a Teli Vilmos. A patkány holttestét, amelyet mar rostává lőttem — még ha fuj a szél, akkor is — pontosan fejbe találom. Száz dinár ellenében bárki meggyőződhet céllövői tehetségemről. Harminc lépésről bárki fejéről lelövöm az almát, busz lépésről a diót és ötről a mogyorót. Ha a mogyoró helyett a kiállót találnám fejbe, úgy vissza kapja a pénzét. (t. \.) Ugrás kétezer méter magasból , Egy noviszádi sportszman bravúros vállalkozása Életveszélyes kísérletet végeznek a noviszádi repülőtéren A noviszádi repülőtéren a közeli napokban ejtőernyővel fognak kisér-, létezni. Eredetileg'az volt a terv, hogy a noviszádi Ikarus-gyár egyik hidroplániáról végzik a kísérletet. Az érdekes kísérlet mégis a noviszádi katonai repülőtéren, katonai repülőgépen fog megtörténni. Huzamosabb ideje Jugoszláviában tartózkodik a francia Laguet-iélc ejtőernyőgyár Leraux nevű főmérnöke. aki előterjesztést • tett a jugoszláv hadügyminisztériumnak, hogy francia mintára minden pilóta és megfigyelő számára rendeljen ejtőernyőket, amelyek Franciaországban is kitünően beváltak. A jugoszláv hadügyminiszter késznek nyilatkozott a kísérletek bemutatásához repülőgépeket rendelkezésre bocsájtani. A noviszádi katonai repiüőparancsnokság erre a célra egy Bregnet tipusu repülőgépét jelölt meg, amellyel a kísérletek a közeli napokban megtörténnek. A Bregnet készüléken Rogulja Gyula joghallgató, a vakmerő sportsmann száll fel, aki legutóbb a Szokol-ünnepélyek alkalmával mint bravúros urlovas mutatkozott be. Rogulja Gyula jogász — akinek két fivére ismert repülőtiszt, a Bregnettel 2000 méter magasságra száll fel, hogy onnan a testére erősített ejtőernyővel repülőgépből a földre ugorjon. A vakmerő produkció a követkejzőképpen megy végbe: Rogulja hátára felszerelik az ejtőernyőt és amidkor a repülőgép, — amely a repülő- I tér felett fog körözni, — eléri a 2000 méter magasságot, Rogulja a repülőgépből oldalt kiugrik. Az ejtőernyő 20 méternyi esés után önmagáitól kinyílik és a fiatal jogász az ejtőernyővel bizonyára sértetlenül jut ja földre, A kísérletet azért végzik 2000 méter magasságból, mert az ejtőernyőt ép ebben a sokkal ritkább levegőjű magasságban kívánják kipróbálni, miután 3—400 méteres sűrűbb levegőjű magasságban minden ernyő kinyílik. A Bácsmegyei Napló tudósítója I megkérdezett egy pilótatisztet, aki í az ejtőernyőket még a francia harctérről ismeri, hogy veszéllyel jár!járnak-c ejtőernyővel való méiy,be ugrások? — Elméletben az ejtőernyőnek 20 méternyi kiugrás után automatiku|san ki kell nyílnia. Az a célja az erínyőknek, hogy motorhibák esetén a I repülő kiugrással megmenthesse életét. De azért az a veszély fenyegeti la kiugrót, hogy-az ejtőernyő még sem nyílik ki, vagy hogy a kiugrót I zuhanás közben szivszélhüdés éri s I előfordul az az eset, hogy az ugró 2000 méteres szédületes magaságból való leugrás közben meg! örül. Kökorszakbeli leleteket találtak a suboticai szállásokon Föltárnak egy neolith-korszakbeli temetőt— Az első foltárt sírban megtalálták az ősember csontvázát, fegyvereit, edényeit és kagylóékszereit — Folytatni fogják az ásatásokat Nemcsak rendkívül érdekes, de komoly tudományos figyelmet érdemlő felfedezést tettek a napokban Szubotica környékén. Hirmann Károly városi tisztviselő ugyanis a várostól tizenkét kilo méternyire fekvő Ludas-pusztán őskori leletekre bukkant, amelyek minden való szinüség szerint a történelem előtti kökorszakból származnak. Hirmann felfedezéséről ielentést tett Gyorgyevicd Dragoszláv főispánnak, akivel közölte, hogy rendszeres ásatások folytán nagy mennyiségű őskori tárgy kerülne felszínre, értékes dokumentumai a neolith-korszakbeli primitiv ember kultúrájának. A leletekre bukkant tisztviselő átadott a főispánnak egy tiz centiméter hosszúságú csiszolt köbaltát, az. ősember fegyverét. Gyorgyevics főispán érdeklődésére Hirmann elmondta, hogy a ludasi partszakadékon, amely a falutól a több kilométernyire fekvő csendőrlaktanyáig húzódik, hatalmas temető lehetett, ahol a holtakat kedvenc tárgyaikkal, edényeikkel, fegyverükkel temették el. Az első leletre Balogh István ludasi földműves portáján bukkantak. Veremszerü pincét ástak, amikor mintegy hat méter mélységből egy megkövesedett emberi csontváz került elő, mellette, közvetlen a koponya mellett egy kőedény, egy fülbevaló és két köbalta volt. A csontvázról minden nagyobb szakismeret nélkül megállapítható, hogy többezer évvel ezelőtt élt ember íöldi maradványa. Az ősembert jellemző feltűnően hosszú lábszár- és csontok, éles ellentétben a rövid gerinccsonttal, a hatalmas beesett, lapos homloku koponya, amelyről merészen ugrik ki a pofacsont és az elöreálló állkapocs. Érdekes, hogy a koponya mindkét fogsora teljes. A csontváz mellett talált kőbalták közül az egyik ép, a másiknak csak a fele van meg. A kőedény teljesen megfeketedett, húsz centiméter magas pohár, kupszerii üreggel. Kívül egyenletesen rovátkolt, a felső szélén cikk-cakkos díszítéssel. A felszínre került tárgyak legérdekesebb példánya az ősember ékszere: a fölbevaló. Kökorszakbeli ékszer, abból az időből, amikor a legnagyobb becsben talán a tengeri kagylókat és csigákat tartották. A fülbevaló ököJnagyságu tengeri kagylóból, a keskenyebb végén két apró lyukkal, amelyeken át erősítették a Sülhöz. Gyorgyevics főispán megígérte, hogy a kormány s a beogradi akadémia figyelmét fel fogja hívni a iudasi leletekre. Rajcsics Sándor alpolgármester pedig, akinek szintén tudomására jutott az érdekes felfedezés, kijelentette, hogy a mennyiben érdemesnek mutatkozik, valószínűleg a város maga fog ásatásokat végeztetni, hogy az esetleg felszínre kerülő őskori tárgyakat a város múzeuma részére mentsék meg. Látogatás a kökorszakbeli temetőben Azt a helyet, ahol az ősleletekre bukkantak, a ludasi országút felől csak csónakkal lehet megközelíteni. Hatalmas vadviz választja el a falutól azt a parti emelkedést, ahol egykoron a kökorszakbeli ember temetkezett. A szakadékos part néhol nyolc-tíz méter magasságban I emelkedik meredeken a víz felett, agyagos talaj, csupán a felszínén van másfél j méter magasságú ieketeföld-réteg. Az agyagos íalajbad bárhol ásunk be, kőedény darabok kerülnek elő. Cirádás, fi- j noman mintázott korsódarabok, csontvázak, koponyák, a vidéken csaknem minden házban található érdekes gyűjtemény, amelyek értékét ugyan kevésre becsülik a hidasiak, de mint cifra, szokatlan holmit megőrzik, vagy a tisztaszoba sublótján, vagy a padláson. Nem ritkaság ezekben a házakban teljesen ép kökorsót, edényt találni, amelyek mind a föld mélyéből kerültek elő a véletlen folytán. A Székelydomb titka A partszakadéktól nyugatra emelkedett egy kétszázméter átíogóju, tiz méter magas domb, amelyet Székely-dombnak neveztek a környékbeliek. A dombot nemrégen felásták és ekkor csodaszámba menő leletre bukkantak. A domb maga valójában csontvázakból állott, amelyet négy méter magas iöldréteg borított. Kocsiszámra vitték el innen az emberi csontokat, amelyeket azután a vízparton ástak el ismét. A csontok között szintén . nagymennyiségben találtak kőedény-darabokat Éjszakai kincskeresők Ludas környékén több halom van, a melyekről nincs kizárva, hogy ugyanolyan tömegsírok, mint amilyen a Székely-domb volt. A csendőrlaktanya közelében szintén van egy emelkedés, ahol hatalmas terméskövek alatt emberi csontokra akadtak. A környéken már évszázadok óta az a monda él. hogy ennek a halomnak a mélyén, a csontvázak alatt arany- és ezüstkincsek vannak, időnként még ma is összeállnak a környékbeliek és társas alapon ássák a dombot: kutatják a kincseket. A Judasiak szorgalmas földműves emberek, akik nappal dolgoznak, igy a kincskeresésre csak az éjszakájuk marad. Csonton és kőcserepeken kívül azonban még semmi sem került‘felszínre. Ez az egyetlen kincs, amit a kemény agyagréteg magában rejt, ez pedig legfeljebb a tudó-, mány számára jelent értéket. ni. d. A drága ingyenfürdő Rendőrségi engedéllyel szabad csak fürödni a Begában Becskerekről jelentik: A becskereki rendőrség kiadott egy rendeletet, amely, szerint a Bega folyó mélyebb részein — túl az uszodán — csak engedéllyel szabad fürödni. Hosszú évek óta járnak a Begának erre a részére fürödni a becskerekiek. Az ingyenfürdőnek több látogatója akadt, mint az uszodának, ahol kevésbé mély a viz. A szokatlan rendelet természetesen nagy meglepetést keltett az érdekelt strandolok között. A rendelet szerint ugyanis az ingyen fürdő kérvényét a következő bélyegekkel kell ellátni: 1. huszonötdináros okmánybélyeggel, 2. hétdináros városi bélyeggel, 3. hat dinár kezelési dij, 4. öt dinár külön dij. Összesen tehát csekély negyvenhárom dinárba kerül Becskereken az ingyen fürdés. De még igy sem biztos. Mert ha a rendőrség esetleg nem találja ele' gendő nagynak az illető mellbőségét vagy az uszonyait, visszautasttja a kérését , azzal, hogy tartson előbb hizókurát. És ebbe aztán tönkre menne teljesen a szegény polgár. Ezekután nem lesz csoda az sem, ha Becskereken lassankint elszoknak majd a mosakodástól is az emberek. ROSSIJÁFONCIERE biztosító Is vis7o]itblztositő társaság Tűz, élet, baleset, automobil-biztosítások Bctörésbizíositások méltányos dijakkal FIÓKIGAZGATÓSÁGt SÜEOTICA (Rossija-Fonciére palota) KÉPVISELETEK MINDENÜTT
