Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-12 / 214. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 10. oldal A versenyautó halottja Regény. Irta: F. X. Kappus Firó Mihály raiza . 21. folytatás Csak az nyugtalanította, hogy élt valaki a városban, aki házasságáról tudott. Talán többen is vannak, akik ismerik ezt a históriát, talán már ismerősei tárgyalják is? ís ha? Erre aztán igazán nincs szüksége. Az az ut, amelyen járni akart, ilyen megterhelíetést nem bir el.. Még .akkor sem, ha Elemér tnl. jár az operencián és ha soha többé elő sem kerii.l Milyen parázs botrány kerekednék, őt szélhámosnak tartaná mindenki, hiába volt előkelősége és megközelíthetetlensége, amelyikei a férfiakat megbolondította. Mélyet lélegzett. ! Még csak a.kezdet kezdetén van,,— fűzte tovább gondolatait. A .ió Fleischler Brúnó csak lépcsőfok neki. kényelmes eszköz arra, hogy azzal a világgal, amely után oly; hevesen vágyott, megismerkedjék. Előbb vagy utóbb félredobja, ez bizonyos. • Nagyobb ember következik majd utána, sőt talán egészen nagy ember ... Olyasvalaki, akinek kastélyai, yachtjai vannak, szarvu.svadászatokat rendez a birtokán, valaki előkelő,, • ősnemesi.' családból. Ilyennek akar a felesége lenni. Es akkor aztán él majd kedvére! Az összes zsilipek kinyílnak és minden előtör, begy pillanatig Risch Guido alakja mcfel előtte, mosolygó arccal. — Talán egy ilyen férfi . . . még ha ; nem isjterdag . . . 1 Az megállt a villa előtt. Kleemann Berta egészen a lépcsőig, jött I barátnője elé. — Képzeld csak, egy ur ül odafenn már egy órája és nem akar elmozdulni — Egy ur? Magas szőke? — Gyorsan kijavította magát: I — Bolondság, hiszen azt ismered. Ki jaz, tó lehet? Az előszobában Umwailer Raul állt a j falhoz támaszkodva. Hirtelen felugrott bánatdulta arccal és szavalt: I — Kidobhat, ha akar, ha van szive hozzá . . . j — Van, — felelte Flóra és szelesen i kitárta az ajtót. — Isten vele. — mondta neki — nem akarom többé látni. Rózsaolaj. Horvátbnak szerencséje volt. Nem egyszer, tizszer egymásután tette meg az utat Budapesttől Aradig és mindannyiszor sikerrel. Nem pihent közben semmit. És minden alkalommal más útirányt választott. Majd Kurtics-fejé utazott, majd Nagyváradon át, vagy lement a Dunán Orsováig és vonattal tért visz„Egy üveg parjumvL rauiimiu francia csomagolásban“ Az eddig közölt részek tartalma: Horváth Elemér báróba beleszeretett Montecarlóban Mirjam, egy szép bécsi lány. Horváth a ruletten elvesztette egész vagyonát és hirtelen elutazott jugoszláviai kastélyába. Rendulics Flóra, egy novisadi bank hivatalnoknője megtudja, hogy a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Horváthot, hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye öt előbb el feleségül. A báró teljesíti kívánságát. A nászéjszaka után Flóra bárónő Becsbe utazik, Horváth aki beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem mindenáron vagyont akar Szerezni, hogy feleségét — aki közben egy milliárdos szeretője lett — vissza szerezze és csempészésre adja fejét. lőle, ami eddig benne szunyadott. Vágyakozás a férfi után, szerelmi mámor, a legnagyobb boldogság. Könyörtelen lesz ennek az igazinak a megválasztásában és megszerzi magának, magához ragadja, ott és akkor, amikor neki tetszik. sza. Mosolyognia kellett ha első próbálkozására gondolt. Milyen izgatott volt álékor milyen félénk, milyen elfogődott. Csoda, hogy meg nem csípték, olyan gyanúsan viselkedett. Minden pillantás, 1925. augusztus 12. minden mozdulat elárulhatta volna. Most már gyerekjáték volt. A Trajánutea 43. szám alatt hámozta ki k.abátjáa béléséből a benne elrejtett kincset és vette fel provízióját. Rusnyák Izsó társa pontosan működött mint egy gép, kevés szóval bonyolította le az üzletet. S mindig igy búcsúzott cl: — Mielőbbi viszontlátásra, báró ur! A tizedik túra után Horváth nem jelentkezett többé. Az utón megismerkedett Sulescu Césárral, aki felnyitotta a szemét. Ez az ember nem mindennapi kvalitásokkal rendelkezett. A pénzt szemlátomás nőtt kezében mert habozás nélkül mindenbe belefogott ami kezciigyébe esett és értett a legmerészebb cstirés-esavaráshoz. Ezidösaerint a bolgár rózsaolaj virágzó üzletág volt. — Akar foglalkozni vele? — kérdezte Horváthot, miután jól szemügyre vette. A báró tétovázott: — Akami akarok, de az én pár garasommal ... — Van-e százczerje? — Majdnem ötször annyi. — Rendben van. A román egy szót sem vesztegetett többet. Csak Bukarestben kezdett beszélni, ráncos arcát vállai közé huzva: — Azért ajánlottam magának ezt az üzletet, mert maga tetszik nekem. Maga tudja, hogy kell a pénzt kiadni, amit én, sajnos, sohasem tanultam meg. Szomorúan bámult maga elé. Horváth megismerkedett ezzel az üzletággal is. Csodálkozva tapasztalta, hogy a rózsaolaj olyan cikk volt, amely Sulescu kezében ezerszeres kamatot hozott. A kicsi, zöldes, kristályos folyadékkal telt fiolák aranyat értek. — Ezen csodálkozik? — kérdezte a í román. — Ötezer kiló rózsalevélből lesz egy kiló rózsaolaj. Képzelje csak el, hány rózsatő szükséges ehhez és hány virágiiak- kell kinyílnia. Memiyi szorgalom, mennyi kitartás, mennyi munka őrlődik fel ebben. Horváthnak igazán sejtelme sem volt ilyesmiről. Csakhamar tisztába jött azonban vele már akkor, amikor először utazott, Kazanlikba. Sulescu ugyancsak sürgette, hogy lásson munkához. Első kirándulása a déli határon túli részekre felvilágosította sok mindenről. Nemcsak ö dolgozott a román megbízásából. Mindig legalább egy-két tucat embere cirkált Sulescunak az egész vidéken. Egyik ellenőrizte a másikat, ez volt Sulescu módszere. Az árak felverésére nem igyekeztek, a csempészésben rejlett az üzlet titka. A báró ide-oda utazott: vaksötét éjben át a Dunán, vagy Várnától fel a tengeren valami román kikötőig. A legkíilömbözőbb alakban jelent meg: egyszer kereskedelmi utazó gyanánt szerepelt, majd munkát kereső borbély volt, vagy vidéki újságíró. Minden alkalomra megfelelő útlevéllel, ajánló levelekkel, hivatalos írásokkal látták el. S mindig szemesnek és óvatosnak kellett lennie. Mert akármilyen parányi volt is az áru, a vámvizsgálat ehhez al-, kalmazkodott. Különösen ha gyanakodjak... már pedig legtöbbször szimatol'tak valamit. Ennek ellenére is bizonyos szenvedéllyel űzte Horváth uj foglalkozását. Minden porcikáját izgatta a kockázat s ezalatt az idő alatt nem is törődött mással, mint a rózsaolajjal. Azonkívül jól is jövedelmezett. Sőt, hihetetlen nagyra nőtt követelése Sulescunál. Minden sikerült üzlet után a román ötjegyű számot vezetett be könyvébe a báró javára. — Jegyezzen csak fel mindent, figyelmeztette Horváthot. — Vagy akarja, hogy valutával fizessek? Kulcscsomóját kivette zsebéből és a szűk iroda sarkában elhelyezett Wertheim-szekrényre pillantott. — Egyelőre nem kérek semmit! — felelte Horváth. Úgy érezte magát, mint az olyan játékos, aki maga előtt nagy bankot halmoz fel, anélkül, hogy sejtene mennyit is ér. — Különben is itt az ideje, hogy egyszer az üzemet is megtekintse — figyelmeztette Sulescu Horváthot. A román autóján döcögtek végig Bukarest szánalmas kövezetén egészen a város szélén levő zsidó negyedig. —- Itt előre megyek, — mondta az öreg. Kinyitott egy pár szobát, amelyben kábító illat terjengett. Hosszú asztalokon retorták álltak, mindenféle készülékek csavaros üvegcsövekkel, apró, finom mérlegekkel és rengeteg kicsi üveggel. — Most Párisban van. — magyarázta Sulescu. Felnyitott egy finom szekrénykét s odaszólt társának. — Ide nézzen! Horváth egy kifogástalanul kiáHitott francia parfümös üveget vett ki belőle. — Valódi Houbigant, — mosolygott válla közé húzott arccal a román. — Eredeti Sutescu-Houbigant. így jött rá a báró sok mindenre, amit eddig nem is sejthetett. Uj főnöke tovább folytatta a felvilágosításokat. — Természetesen a rózsaolajat közvetlenül is eladhatjuk és egy-egy részét el is adjuk. De francia parfümmé való feldolgozása sokkal jövedelmezőbb. Azt pedig tudja ugy-e, hogy hölgyeink milyen rengeteget fogyasztanak ebből a cikkből. És sokat fizetnek ezért az importáruért. Importárut mondtam! Ezzel vissza is tette az üvegcsét a helyére. Sulescu minden vonalon hasonlóan dolgozott. Erdélyben gyára volt, amely drótszegeket gyártott. Semmi mást, csak drótszegeket. Az egész termelés Oroszországba vándorolt ki, jóllehet a kereskedelmi viszony Románia és a szovjet között még nem rendeződött teljesen. Az árut éjjel és ködben aDnjeszteren át szállították felfelé óriási uszályokon, amelyek nappal besszarábiai gabonát vittek. Bor és sajtszállitással is foglalkozott. Kereskedett ronggyal#) is,, meg vegyszerekkel, aztán ócskavassal. Egy személyben volt gyáros és kereskedő és a törvény rendelkezéseit legtöbbször nem tartotta be. — Ismeri-e a vertikális organizációt? — kérdezte Elemért egyszer. — Bizonyára hallott már erről a termelési módozatról, — magyarázta tovább, — amikor az ember nem elégszik meg azzal, hogy valaminek a gyártásával foglalkozzék és aztán a termelt árut tovább adja. Magunknak kell a nyerstermékeket feldolgozni, akkor virágozhat az üzlet. (Folyt, köv.) ügy angol rogorvos írja : Az „Udol sajátságos hatásában jellegzetesnek mutatkozott különösen kellemetlen szájszag vagy rossz szájíz megszüntetésénél. Ajánlatos, hogy minden tekintetben előnyben részesüljön a közönségnek kínált egyéb szájvizekkel szemben.
