Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-12 / 214. szám
6. ólíía! Keilen beszélnek A cselédszerző előszobájában hosszú pad lapui a fal mellett. Itt ülnek előrecsuklcií nyakkal a iiáztartási alanyok várakozón, múlt a fogorvosi rendelőben. Az ajtó közelében két fiatal cselédlány dis'kurál. Az egyiket most dobták ki a Cábricséktól, a másik most készül oda szobalánynak. — Nézd. én nem akarom befeketíteni a naccságát, csak annyit mondok, hogy üti az embert. — Üti? — Odavágja a tányért az ember fejéhez. — Odavágja? — De mennyire. Aztán levonja a béredből. — A fenét! — És szekáns. Azt mondia: »Rozi menjen le a Ramiszhoz és hozzon tízért fagylaltot. Málnát és. vaníliát.* Világosan igy mondja: -»málnát és vaníliát.* Aztán lia nieggyiúi az ember, elkezd sipítani: -mi ez? maga ló! mért hozott málnát és vaníliát?« Én persze magyarázom: »hisz a naccsága mondta, hogy málnát és vaníliát hozzak!« De ez egy hárnia, akivel nem lehet vitatkozni, mert mindjárt tör-znz és megesküszik, hogy ő citromot rendelt mogyoróval. És vfszszaküldi. — Visszaküldi? — Előbb megkóstolja, körülnyalánkodja és akkor azt mondja: »vigye innen a fenébe.« Mire én: »de naccságám, ennek inár több mint a fele hibádzlk!« Mire ő: »bánom is én, mondja, hogy elolvadt a melegben.« A végin nekem kellett kifizetni a cehhet. — Neked? — Nekem hát. Vasárnap is elakartunk menni Palicsra a Józsival. Hát nem a nyakamba akasztja a kölkií: »Rozi vigye a Pistikét a cukrászdába« és odaadott tíz dinárt. — Tíz dinárt? — Tizet És a körök összezabáií huszonöt dinár árát. Krémeseket és dobostortákat. És még akart folyton enni, amit látott, de én azt mondtam: »Doszia Pistuka.« — És erre ő abbahagyta? — És erre ő nyávogni kezdett: »én még éhes vagyok!« — És erre te adtál neki? — És erre én adtam neki egy frászt, hogy az egész cukrászdát dobostortának nézte habbal. — Mire ő sírva fakadt? — Mire ő röhögni kezdett, mintha csak egy jó viccet mondtam volna és befresszölt még egy tutifrutit. A hozományombul fizettem ki. — De a naccságád megadta? — A naccságám megadta az árát. de nem kápében. A naccságám a fejével fizetett. _ ??? — Ez úgy volt: hazamegyünk a Pistivel. Az einfürtban a Pisti Mkapar a nyakán egy pattanást. A naccsága kérdi: »mért vérzel kicsi bogaram?«. A gaz kölyök sírva: »Rozi agyba-főbe vert a cukiban.« Na, a naccságának se kell több: »az én gyerekemhez mer maga hozzányúlni? Az én gyöngyvirágomat pofozza, maga céda?« — Mire te kikérted magadnak? — Mire én kikértem magamnak a béremet és azt mondtam: »adja meg a naccsága a tizenöt dinár pluszt is, amit a Pistike tulzabált a cukrásznál.« Na! ez még jobban a’szivére ment. mint a Pistike vére. A haját tépve csapkodott jobbra-balra: »Rabló, zsivány! Még van pofája pénzt zsarolni!« — Erre te erélyesen feüléptéü? — Erre én erélyesen felléptem a tyúkszemére és ezt mondtam: »a caccságának van pofája, meg a Kelemen urnák!« Egészen beleződült a méregbe: »mit beszélsz te piszok?« Mire én: »csak ne vágjon olyan fancsali képet a naccsága, én hallottam szombat este. amikor az ur Topolára utazott és a Kelemen mözioperatőr ur véletlenül betoppant, hogy a hálóban, a sezlonyon ezt mondta a naccságának: »kicsi pofám!* — Tényleg hallottad? BACSMEGYHT NAPLÓ 1.925 augusztus 12. — Tényleg hallottam, csak nem ezen a heb'emen, hanem amikor még a Walteréknál szolgáltam. Ott súgta a Kelemen ur a kisasszony' fölébe. — A Kelemen ur oda is bejáratos? — A. Kelemen ur minden finom helyre bejáratos, A Kelemen ur minden jobb úri házat végigszolgált, már, velem együtt — Na és aztán mi lett? — Aztán ,a naccsága elájult, mint rendesen. Aztán beléöntöttem egy kancsó szódavizet és ő Visított: »a becsületemet akarod elrabolni, te szemét?« Mire én: . keli a fenének a naccsága becsülete, régen elveszett az!« és toporzékoltam. — Toporzékoltál? — Toporzékoltam, mert láttam, hogy a zsolnai váza után nyúl és meg akar ölni. — Meg akart ölni? — Meg akart ölni, mire én gyorsan megelőztem. Felkaptam a kaktuszcserepet és úgy a fejébe vágtam, hogy betört. — A naccsága feje? — Nem, a kaktuszcserép feneke. A Pistike rendőrért kiabált, de a naccsága elzavarta őket, hogy: »magánügy.« Aztán megigazította a bubifrizuráját és ezt mondta: »nézze Rozi. beszéljünk okosan.« Én kérettem magam: »a naccsága engem megsértett.« »De édes Rozikám, az csak pillanatnyi haragomban történt« — mondta mézesen és belecirógatott a mellembe. Aztán kibékültünk. »De az uramnak egy szót se az egészről« — és nekem adta a tavalyi selyem slaírokját. — Hát akkor mért jöttél mégis e1? — A Kelemen ur miatt. Tegnapelőtt a naccsága összeveszett a Kelemennel. Mert a Kelemen megcsalta egy másik növel. És erre kidobtak bennünket. — Mért téged is? — Mert velem csalta meg a naccságát a Kelemen. — Hát ti...? A lány unottan legyintett: — Ajaj, a Walíeréktói is ezért dobtak ki bennünket ... (t. 1.) Randevú a Miáfa alatt Lederer Gusztávné^a katonai fogházban találkozik ai urával Budapestről jelentik: Lederer Gusztáv, a halálraítélt csendőrfőhadnagy — mint a Bácsmegyei Napló már megírta — kifejezte azt a kívánságát, hogy szeretne feleségével beszélni. Védője. Kusl János dr.. valamint Lederer Gusztávné védője. Lévay Tibor dr. is mindent elkövettek, hogy ez a találkozás minél sürgősebben megtörténték. mert tudják, hogy amennyiben a kormányzói döntés a katonai törvényszékre leérkezik, akkor a találkozást már létrehozni nem lehet, mert az Ítéletet huszonnégy órán belül végrehajtják Lederer Gusztávon. A találkozásnak akadályai támadtak. amennyiben a katonai ügyészség csak úgy egyezett bele a találkozásba, ha Lederer Gusztávnét kísérik át a Markó-uccai fogházból a katonai fogházba, viszont a budapesti királyi ügyészségen csak úgy voltak hajlandók a találkozást megengedni. ha Lederer Gusztávot kísérik át a Markó-uccai fogházba és ott történik meg a találkozás, a halálraítélt házaspár között. Napokig fáradoztak a védők az ellentétek elsimításával, miv végre fáradozásuk ma eredménnyel járt, amennyiben a királyi ügyészségen kijelentették, hogy elvileg nem emelnek lényeges kifogást az ellen, hogy I ■'■úCl ■■ Gusztávnét átvigyék a Margit-köruti fogházba és ott találkozzon férjével. Ez a találkozás most már néhány napon belül a Margitköruti fogházban minden valószínűség szerint meg fog történni. Harc a cseppfolyós széaért Magyarország már egy évvel ezelőtt: megvásárolta a Bergiusféle szabadalmat — Budapesten gyár épül a kőszénből készült olaj előállítására — A petróleum-trösztök leszállítják az árakat» hogy a mesterséges olaj gyártását lehetetlenné tegyék A berginizálás: ölvén éves francia találmány Nem először és valószínűleg nein is utoljára történik, hogy valamelyik zseniális francia elme korszakos találmányát a németek használják ki és kamatoztatják gyakorlatilag. Ez az eset az j úgynevezett cseppfolyós szénnel is: több, -mint ötven évvel ezelőtt ismertette már a szén cseppíoíyósiíásával végzett kísérleteit P. E. Berthelot, a legszellemesebb és legeredetibb kémikusok egyike, aki mellesleg külügyminiszter is volt. ! A Berthelot-féle kisérletek eredménnyel végződtek és a nagy francia kémikusnak sikerült is okiját előállítani szénbői. A laboratóriumi része tehát sikerült már íélszázaddal ezelőtt is a szén cseppfo!'Sl fásának, gyakorlatilag azonban megvalósithatatlannak bizonyult a szénből nyert olaj gyártása, mert Berthelot eljárása éppolyan költséges volt, mint például a mesterséges rubintok gyártása. Dr. Bergltis Frigyes nyugalmazott heidíbergi tanár találmánya csupán abból áll, hogy lényegeseit olcsóbbá tette a szén olajjá való átalakítását. A német kémikusok a háború alatt nagyban kísérleteztek, hogyan lehetne a kőszénből közvetlenül benzint etöálUtani. Az egész fejlett német technika és ké„mia dolgozott ezen az eljáráson, de az eredmény mindössze másfélkilogramm benzol volt egy tonna szénből, vagyis Végtelenül kevés. Bergius professzor, aki 1912 óta dolgozik mannheimi gyártelepén, nem vett részt ebben a meddő küzdelemben, hanem magmaradt eredeti tervénél és a szén olajjá való átalakításán dolgozott. Számtalan- kísérlet után rájött arra, hogy a szén cseppíolyósátásához, vagyis a szén hidrirozásához nem szükséges tiszta hidrogén, hanem épp olyan megfelelő hozzá a világitó gáz, más szóval a szén egyik mellékterméke. A nagy praktikus érzékkel megáldott német professzor már szinte játszva végezte el a többi szükséges dolgot. Száz és száznál több atmoszférikus nyomást kiálló gépezetekre voit szükség. Ezeket is megcsinálta Bergius üzeme, amely évekig kísérletezett ötszázfokos hőséget és 150 atmoszférikus nyomást kiálló egyszerű szelepekkel, amig végre sikerült azokat megkonstruálni és a bonyolult gépezetbe beilleszteni. A német professzor tizenkét évig a legnagyobb titokban dolgozott a cseppfolyós szén előállításán hatalmas, cernenfbástydkkal körülveít laboratóriumában, amely nagyobbfajtáin gépgyárnak is beülik. A múlt év elején azonban már kitudódott, hogy a mannheimi Internationale Bergin Comp. min dolgozik és a belga és a magyar kormányok érintkezésbe léptek a Bergin-müvekkel a találmány megszerzésére nézve. Bergius tanár a találmánya kiaknázására alakult részvénytársaságot angol tőkésekből ásította össze, — ami kissé furcsává teszi most az angol sajtó lármáját - - ellenben szabadalmat adott úgy a belga, mini a magyar államnak a cseppfolyós szén elő állítására. A mannheimi gyár eredményeiről az első jelentést a belga hadügyminisztérium adta ki egy kis füzetben és ebből derült ki hitelesen, hogy a nagy probléma teljesen meg van oldva és a berginizálás eredmé-nyei a legkomolyabbak. A francia sajtó már az elmúlt év. őszén észbekapott és a Le Figaro teljesen indokoltan irta meg 1924 október 23-án La Machine dévoratrice című cikkét, amelyben elkeseredetten ostorozza a francia kémikusok lanyhaságát, felületességét, könnyelműségét, hogy Bertheiot zseniális találmányának kihaszná-. lását, mint már annyiszor történt, megint a német technikának, a német kémiának engedték át. Ekkor már tudományos körökben köztudomásúak voltak a mannheimi eredmények, hiszen Bergius professzor műit év márciusában már előadást tartott Budapesten a magyar szénbányák vezetői előtt a berginiz áfásról. A magyar állam az előadás után kapcsolódott bele a kísérletekbe. Bergius! szál még Budapesten megállapodtak az irányelvekben, úgy, hogy két hónap múltán már aláírhatták a szerződést, a melynek konkrétuma az, hogy az óbudai gázgyár mellett épül fel a magyar Bergin-üzem, amely a gázgyár világiíógázát használná fel a magyar szenek cseppfolyósitására. Bergius professzor, illetve az Internationále Bergin Comp természetesen részesedne a magyar gyár jövedelmében. A Bergiusszal kötött szerződés folyományaként a ma» gyár kormány megalapította a Magyarországi Bergin Tanulmányi R.-T.-t, mely aztán a kormánytól kapott nagyösszegű szubvenciót felhasználva, de több bányatársaság hozzájárulásával is kísérleteket végeztetett Mannhcimben a magyar szenekkel. Ezek a kísérleteit rendkívül fontosak voltak a magyar bányászat szempontjából, mert a magyar szén legnagyobbrészt gyenge minőségű és például a miskolci barnaszeneket eddig annyira elhanyagolták, hogy csaknem teljesen értéktelenek voltak. Ennélfogva a magyar széntermelés szempontjából rendkívüli jelentőségűek a mannheimi laboratóriumban végzett kísérleteknek azok az eredményei, hogy a gyenge minőségű magyar szenek sokkal alkalmasabbak a cseppfolyósltásra, mint például a fekete porosz szén mert darabosak és így bomlási process-, szusuk könnyebben megy végbe, mert a hidrogén gázok könnyebben járják át őket. Egy mázsa miskolci, barnaszénből huszonnyolc kiló nyersolaiat nyertek. Ebből desztilláció utján hét kilogramm benzin állilhutó elő, ami óriási eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy a németországi háborús kisérletek, mint már említettük, mindössze másfél kilo, benzolt — még csak nem is benzint — eredményeztek. A berginizálás utján nyert olaj egyelőre még drágábly a természetes olajnál, de minden jel arra mutat, hogy a találmány öt-tiz éven belül annyira tökéletesíthető lesz, hogy a technikai utón termelt olaj és benzin fölvehet! a versenyt a petróleummezők nyersolajával és a petróleumból nyert benzinnel. A jövő feltétlenül a berginizálásé. Valószínű, hogy a hatalmas olajtrösztök össze fognak a kőszénből nyert olaj ellen és a termelési áron alul hozzák maid forgalomba a nyersolajat, csakhogy a Bér» gius-féle üzemek olaját kiszorítsák a forgalomból. Nagy harc jósolható, mert nem valószínű, hogy az olajtrösztök belenyugodjanak abba a versenybe, amit a Bergin-olaj jelent részükre.
