Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-20 / 192. szám
1925. julius 20. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal, Radies nagy beszéde a megegyezésről Meg kell kezdődnie az építés munkájának — A megegyezés nemcsak jő, hanem a legjobb — Madics irányította a tárgyalásokat a fogházból — Pasicsot félreismerték a liorvátok Ä faorvát vezér hódoló nyilatkozata a királyról Délelőtt tizenegy órakor kezdődött a Radics-párt ünnepélyes ülése a pártnak! a Prpics-paiotában levő gyűlésiemében, | amelyen a pártnak csaknem valamennyi képviselője, a négy Radics-párti miniszter és a főbizottság több nem-képviselő tagja is részt vett Az ülésnek tisztán ünnepi jellege volt abból a célból, hogy Radies Istvánt és a párvezetőség internálva volt négy tagját kiszabadulásuk alkalmával üdvözöljék. Néhány perccel tizenegy óra után lépett be a terembe Radics István, akit az egybegyűltek lelkes éljenzéssel üdvözöltek. Radics több személyes jóbarátjával össZeölclkezett, azután átvette az elnöklést. Kovácsévics Dragutin, a Radics-párt legidősebb aielnökc üdvözölte néhány szóval Radics István, avalamint Macscket és három internálva volt társát, majd Radics István emelkedett szólásra és közel két óráig tartó beszédben nyilatkozott a politikai helyzetről. Radics beszédében mindenekelőtt az ünneplésért mondott köszönetét, amelyből azt látja, hogy hívei még most is kitartanak mellette és a párt minden üldöztetés és megpróbáltatás ellenére szilárdan megálta helyét. A konkrét politikai kérdésekre rátérve kijelenti, hogy a radikálisokkal kötött megegyezést magáévá teszi, annál is inkább, mert a tárgyalások minden fázisáról informálva volt és minden lépést előre megbeszéltek véle. Hosszasan indokolja, hogy miért kellett megegyezést kötni és miért éppen a radikálisokkal. Ezt az egyezményt teljesen biztos alapúkon nyugvó tartós szövetségnek tartja. Az egyezmény legfőbb biztosítéka az erkölcsi garancia, mert az egyezményt tisztességes emberek kötötték mindkét párt részéről, olyanok, akik nemcsak pártjuk, hanem népük többségének bizalmát is bírják. A korábbi, Proticcsaí és Trifkovics Markóval kötött szövetségi szerződések csak közönséges politikai taktikai sakkhuzások voltak és ezek az Írott egyezmények csak arravalók voltak, hogy később kijátszók őket. Most sokkai komolyabb dologról van szó, amelynek az a célja, hogy megalapozza a két testvéri nép örök békéjét és együttműködését. A szövetségnek szociális garanciái is vannak, mert mindkét uj szövetséges párt parasztpárt, amelyek ugyanabból a szociális rétegből kerültek ki és ugyr a pártvezetőségeknek, mint az általuk képviselt néptömegeknek is ugyanazok az érdekeik és mint teljesen egyenrangú felek tárgyaltak és kötöttek megegyezést. A harmadik garancia a szükségesség, amely a két pártot összehozta, szintén biztosíték arra. hogy a szövetség tartós lesz, mert a két párt közül egyik sem kormányozhatna egymagában és erős szövetségest csak másikban találhatott, amellyel a kormányzást zavartalanul elvégezheti. De nemcsak a pártérdek hozta létre az egyezményt, hanem az államérdek is, mert a hétévi provizórium alatt az országban mindenütt leziillöttek a közállapotok, mivei a negativ faktorok haíaitaa sokkal erősebb volt, min a dolgozóké. A külföld Ss bizalmatlan volt az országgal szemben és folyton úgy' beszéltek Jugoszláviáról, mint olyan államról, ahol forradalom és testvérharc fog kitörni. Ez pénzügyi téren is éreztette hatását, ezért, — mondja Radics, — be kellett látnom, hogy az egyezmény nélkül csődbe kerül az állam. — Azért kötöttük meg ezt az egyezményt, — folytatta, — mert szükség volt rá, mert meg akartuk azt kötni és mert a szükségét megértettük. Az egész élet ideálokból és szükségességekből! áll, különösen politikai téren. Az embert ideálok vezérlik, de a szükséghez alkalmazkodik. Aki csak a szükséghez alkalmazkodik, az batinás, aki pedig csak az ideáloknak él, az szélmalom-harcos, A szövetségnek nemzeti garanciái is vannak. Húsz évig hangoztattuk, hogy egy nép vagyunk a szerbekkel és a pánszlávizmust 1918 óta, amikor a bunkó és a puskatus szorongatott bennünket, otthagytuk a nemzeti egység eszméjét és a pánszlávizmust, mert a csehek és a kengyelek helyeselték az erőszak politikáját. Oroszországban is bevezették a bolsevizmust, amit senki sem helyesel egész Európában. — Én már régen beláttam, hogy a szerbekkel meg kell egyezni, ezért nem is támadtam soha a szerbeket. Azt álitották rólam, hogy' a Doni cimü lapban a szerbekről rosszat írtam. Ha a Dom a szerbekről csak annyi rosszat irt volna, amennyit a Balkán a horvátokról, akkor sahasem jött volna létre a megegyezés. Emlékezhetnek még a zagrebi gyűlésekre, amikor azt kiáltottuk: > Éljen Protics, éljen Davidovics, elljen Pctrovics Nasztáz, éljenek a szerbek/« Erre nekünk nem volt szükségünk, mert ezáltal egy szavazattal sem kaptuk többet. Egy beszédemben azt mondtam: Sajnálom, hogy nem mondhatjuk: »éljen Posies«, mert az ö pártja erőszakos és nép-ellenes. Mi akartuk a megegyezést, de nem volt, akinek azt felajánljuk, mig íme, a szerb nép erre ismételten felhatalmazást adott a radikálisoknak. — Most egész Európában az a helyzet, hogy azt az utat kell követni, amelyre ml léptünk, ha el akarjuk azt kerülni, hogy egy eljövendő háborúban mi és a szerbek agyonüssük és megfojtsuk egyást. — A mi programunk paraszt-program és csak annyiban államalkotó, amennyiben azt követeljük, hogy az alkotmány reális legyen. Ezután a monarchia idejében történt szerepléséről és Pribicsevics elleni harcairól beszél Radics. Ez az Ausztria alatti politikája oda irányul, hogy Horvátországban uralomra juttassa a paraszt-demokráciát. Pribicsevics emiatt gyűlöli őt és nem azért, mert állítólag veszélyeztette a szerbség helyzetét. Hiszen ő maga, — Radics, — még Ausztria alatt egy ízben a bíróság előtt azt mondta: Szerb vagyok és horvátnak hívnak. — Mi, mondja Radics. — a radikálisokkal való egyezménybe belevisszük egész szociális és gazdasági erőnket a radikálisok pedig államalkotó erejüket Mi szociális alkotók vagyunk, a radikáisok pedig államalkotók .A radikálisok harminc évig csak az államot nézték és nem vették észre a népet. Mi tehát kiegészítjük egymást. Trumbics ehhez nem ért semmit, mert ő kis ember. Az igazi testvéri egyezményhez pedig nagy ember kell. A radikálisokkal való egyezményben megállapítottuk, hogy a hadsereget csak a határok védelmére használjuk fel, nem pedig a nép ellen. A mostani egyezmény után mi leszünk a kisaníant középpontja és talán középpontja az uj európai politikának is. Elveinket az egész államban diadalra akarjuk juttatni abban az államban, amelynek élén egy király áll. aki természete szerint sumadinac, diplomata-kéességei szerint pedig montenegrói. Biztosan tudom, hogy a király szereti az igazságot, a népet és az áiSamot, hogy eszes és rendkívüli emlékezőtehetsége van. — Pasicsról a horvátok közt hamis, híreket terjesztettek éppen úgy, mint rólam a szerbek között. Pasicsnak óriási képességei vannak és minden róla terjesztett rossz hír csak rágalom. — A nép látni akarja, hogy hogyan repülnek helyükről mindazok, akik nyomorgalták és tirrannizdlták. Ennek meg kellett történnie, — mondja Pribicsevicsre célozva, — mert epéikül az egyetlen teltétel nélkül nem is hagyhattam volna jóvá az egyezményt. A beszéd nagy tapssal és lelkesedéssel fogadták. Ezután Radics Pavle ismertette a radikálisokkal folytatott tárgyalásokat és annak a reményének adott kifejezést, hogy ez baráti szövetség konszolidálja és felvirágoztatja, az állami életet. Predavcc József a pártszövetség internálva volt tagjai nevében szólal fel. Kijelenti, hogy ő és társai nem voltak kellőéin értesülve a tárgyalásokról és talán ezért terjesztették róluk azt a hirt, hogy nem helyeslik a megegyezést. Kiszabadulásuk után azonban meggyőződtek arról, hogy ez a megegyezés megfelel az ő intencióiknak is és ezért teljes bizalmát fejezi ki saját és internálva volt társai nevében a pártvezetöség iránt. Basarics József a dalmáciai liorvátok nevében üdvözli a kiszabadult vezért. Rámutat arra, hogy az egyezményt nem azért kötötték, hogy Radicsot kiszabadítsák, hanem azért, mert a nép követelte a megegyezést. A szerbekkel való megegyezés a nép lelkében gyökerezik és akarva-nemakarva ennek meg kellett történnie. A horvát nép mindig rokonszenvezett a szerb néppel és csak a rossz vezéreket gyűlölte. A gyűlés végén ismét Radics István szólalt fel. Ujiabb beszédében elítélte a Zajednica állásfoglalását, amelynek tagjai a jelöléskor megígérték, hogy követik a vezért, most pedig otthagyják és nem akarják levonni .a konzekvenciát. A gyűlés ezután Radics István lelkes ünneplésével ért véget. Radics nem akar többé szólóban politizálni Az ujságrók az ülés után nagy csoportban keresték lel Radicsot, aki először vonakodott nyiatkozatot adui, majd mégis a következőket mondta: — Nekem már unalmas szólóban énekelni, egyszer már duettben is akarok. Mi a szerbekkel olyan nagyszerű kórust fogunk összeállítani, amilyenre nincs példa: A szerbekkel kötött egyezmény nemcsak jó, hanem a legjobb és remélem, hogy a kívánt eredmény nem fog elmaradni. Radics Blédbe utazott Radics István Radics Pavle társaságában vasárnap délután négy órakor Eledbe utazott, ahol a hétfői nap folyamán kihallgatáson jelenik meg őfelségénél! Radics István Bledből a dalmáciai Rab-szigeten levő Baska fürdőhelyre megy, ahol a felesége üdül és ott fog tölteni egy hónapot, majd onnan Beogradba utazik. A Radics-párti miniszterek hétfőn reggel visszatértek Beográdba. Őrjöegési roham Véri ki a nyolc évre elitéit Lobi Józsefen Budapestről jelentik : A Markó-utcai ügyészségi fogház egyik őre vasárnap reggel szokásos ellenőrző utján eszméletlenül találta cellájában Lobi Józsefet, akit a büntetőiörvényszék áprilisi tárgyalásán bűnösnek mondott ki Tremmel Mátyás tizedes meggyilkolásában és nyolc évi börtönbüntetésre ítélte. A fogházör segítségére sietett Löblnek, ám ez az érintésre állati üvöltésben tört ki. Az őr segítségért sietett, magával hozta a fogházorvost, aki azonnali segélyben részesítette Lobit. Rövid időre meg is nyugodott, de a délelőtti órákban sokszorozott erővel tört ki a roham. Üvöltött, sirt, a falakat döngette, majd mikor kimerült, újból összeesett. Lobi most állandó felügyelet alatt áll és kapja a csillapító szereket. Mint kiderült, érdekes körülmények idézték elő Lobi rohamát. — Felesége ugyanis anyai örömök elé néz és állapota a napokban éri el a kritikus időpontot. Lobit egyik rokona szombaton reggel felkereste és tudatta vele a hirt. Lobi még mielőtt egy szót szólt volna, nevető görcsöt kapott, mely még a beszélgetési idő leteltével sem ért véget, visszavezették zárkájába, de itt sehogy sem tudott megnyugodni, lekérette magát az irodába és ott minden értelem nélkül zavaros dolgokat adott elő, majd kérte, hogy engedjék szabadon, mert látni akarja újszülött gyermekét. Védője éppen ebben az időben érkezett meg Lobi látogatására. Lobi most védőjéhez fordult és őt kérte meg az intervencióra. Mikor felvilágosították, hogy kérése teljesíthetetlen, arca eltorzult és szó nélkül ment vissza cellájába. Valószínű, hogy Lobi már ekkor sem volt normális állapotban. Lobit abban az esetben, ha állapota nem javul, át fogják szállítani a gyüjtőfogház kórházi osztályára. HÍREK • • SS — A király megérkezett BIedbe. Bledből jelentik: Alexandar király őfelsége az udvari különvonattal megérkezett BIedbe. Az udvari vonat reggel félhatkor haladt Zagrebon keresztül, ahol a délivasuti pályaudvaron öt percig állt. Minthogy az uralkodó ebben az időpontban még pihent, hivatalos fogadtatás nem volt Zagrebban. — Ármentesitésj értekezlet Noviszadon, Novisadról jelentik: Vasárnap délelőtt kilenc órakor Novisadon a városháza közgyűlési termébe dr. Milovanovics Miíován polgármester a Nagyrét és Hadisziget lecsapolása tárgyában értekezletre hívta össze az érdekelt birtokosokat és bérlőket. A város ugyanis ármentesitő társulat létrehozásán fáradozott, azonban mindeddig eredménytelenül, mert az érdekeltek közül Petrovaradin és Káty községek a terv ellen voltak. A vasárnapi 'értekezleten Milkov Nikola, a novisadi hidrotechnikai hivatal főnöke ismertette az ármentesités tervezetét, Elhatározták, hogy Petrovaradint és Kátyot igyekeznek rábírni a!- terv elfogadására, mert az ármentesités megvalósulása esetén ötezer höidnyi földterület szabadulna fel és nagy jövedelmet biztosítana az érdekelt városnak. — Csütörtökön megkezdi működését a becskereki lakásbiróság. Velikibecskerekről jelentik: A becskereki lakásbiróság mindeddig nem kezdhette meg működését, mert a tagjaiul kinevezett hivatásos bírák részére még nem érkezett meg a semmjtőszék engedélye. Minthogy feltorlódott az elintézésre váró anyag, a szociálpolitikai miniszter a lakásbiróság ideiglenes birájául Nikoldjevics Tihamér árvaszéki ülnököt nevezte ki. A lakásbiróság csütörtökön a következő összeállításban kezdi meg működését. Elnök: Tyukics Nebojsza központi főszolgabíró, bírók: Nikotics Dusán vármegyei tiszteletbeli főjegyző és Nikoldjevics Tihamér árvaszéki iilnök. — Abdul Kadir török herceg belefulladt a Dunába. Budapestről jelentik: Szombaton délután a lágymányosi téli kikötőnél a holt Dunaágban fürdőit egy férfi. Ruháit a parton hagyta. Eddig nem lehetett megállapítani, milyen módon, baleset történt vele, görcsöt kapott, fuldokolni kezdett, majd elmerült a vízben. A víz néhányszor még feldobta a testét, amely néhány perc múlva végleg eltűnt. A parton talált ruhából megállapították, hogy az illető Abdul Kadir, a Budapesten száműzetésben élő török herceg, a kinek válópörében nemrég sokat foglalkozott a sajtó. Nyomban halászokkal kutatták át a vize,t, de a holttestet nem találták. A rendőrség a vizsgálatot megindította.
