Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-05 / 177. szám

I 1925. julius 5. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. A Lederer-por megbilincselt koronatanújának kihallgatása Lederer Gusztáv cella-szomszédjának vallomása — A férj a börtönben feleségét vádolta a gyilkossággal — Ledererné bemutatta egyik „bizonyítékát“ Ä bíróság befejezte a tanúkihallgatásokat Budapestről jelentik: A budapesti bűn­­tetőtörvényszék szombaton folytatta Ledéremé bűnügyének tárgyalását. Két szuronyos őr között reggel nyolc órakor erősen megbilincselt fiatalembert kisértek át a büntető törvényszékre a margitköruti honvédfogházból, hogy ta­núként kihallgassák. Demján Árpád disz­­kertész a megbilincselt fiatalember, aki kihallgatásának megkezdése előtt meg­kérte a tanácselnököt, vétesse le róla a nehéz bilincseket, mivel azok nagyon kényelmetlenek és miattuk nem tud nyu­godtan beszélni. A tanácselnök enge­délyt is ad, hogy a vasakat leszedjék a katonai fogolyról. A huszonötéves fia­talember tizenegy hónapja ül kémkedés gyamja miatt a margitköruti katon a fogházban. — És még mindig csak vizsgálati stá­diumban van az ügye? — Igenis, — válaszolja Demján és az­zal kezdi vallomását, hogy személyesen nem ismeri Ledérért, de három hónapon keresztül minden este, mint szomszédos cellatársak a kályhaellenzön keresztül órákon át beszélgettek. Emlékezete sze­rint január 8-án vagy 9-én hozták be Lederert, aki rögtön érintkezést talált vele a, vasellenzőn keresztül. »Én Lede­rer Gusztáv csendőrfőhadnagy vagyok, mondotta, gyilkossággal vádolnak.« És ezután szóról-szóra elmondta már az első este a bűncselekmény lefolyását. Ártatlannak mondotta magát, mert nem 6, hanem a felesége lőtte le a hentest, de magára fogja vállalni a gyilkosságot, hogy a feleségét megmentse. — Szolgálatból jöttem haza, — mond­ta a főhadnagy — Csepelről és Kodelka hentest fönt találtam a lakásomon. Szó­váltás támadt emiatt köztem és a fele­ségem között. Feleségem előállott azzal, hogy a hentes szerelmi ajánlatokkal ül­dözi őt Közben a hentest a feleségem lefektette, én nem akartam egyszobába aludni azzal az emberrel, kimentem te­hát a konyhába és ott elszundikáltam. Egyszerre csak pisztolylövésre riadtam fel, beszaladtam az ebédlőbe. A felesé­gem kezében még mindig ott füstölgőit a pisztoly, amellyel főbelőtte a sezlónon alvó Kodelkát. A feleségemnek nem volt nagy dolog, mert egy ezredorvosnál tel­jesített valamikor szolgálatot, látott ott ő elegendő vért és operációt. Később a beszélgetések során elmond­ta cellatársának Lederer, hogy a felesé­ge ópiummal kevert pálinkát adott be előzőleg Kodelkdnak és állandóan unszol­ta őt, hogy most már tenni kell vala­mit ezzel az emberrel. Az elnök: Említett a főhadnagy vala­mi pénzt? Dem]én: Igen, szóba került Kodelka 60—70—100 milliója. Eleinte soha sem akarta beismerni, hogy a pénz miatt gyilkoltak, később azonban beismerte, hogy Kodelkdtól elvették a milliókat és megtartották a pénzt. Az elnök: Közölte a feldarabolást is önnel a főhadnagy? Demján: Igenis, elmondotta, hogy ta­nakodni kezdett a feleségével és abban állapodtak meg, hogy a hullát fel kell darabolni és el kell tüntetni. Lederer, mint előadta, azért nyúzta meg a hullát, hogy az egyes huliarészekct, állati ré­szeknek gondolják. Elmondotta még Le­derer, hogy a gyilkosság előtt a felesége heccelte, hogy most már tegyenek vala­mit, mert többet nem lehet majd fclcsal­­ni Kodelkát. Lévai védő: Beszélt-e arról Lederer,, hogy elmebeteget fog szimulálni? Demján: Igen, erről is volt szó köz­tünk, én azonban lebeszéltem erről a tervéről. A védelem tanai Eggert Ferencné vasalónő elmondja, hogy Ledéremé azt mesélte neki, hogy nagy magánvagyona, van és abból élnek. A házasfelek közt jó viszony volt. Ko­delka gyakran vitt nekik ajándékokat, de nem vette észre, hogy udvarolt vol­na Ledéremének. Ledererné,, — amikor férje távol volt, — gyakran kérte a ta­nút arra; hogy aludjék nála. Lederer fő­hadnagy igen féltékeny természetű volt. Nem tud arról, hogy a vádlott férfiakat fogadott volna a lakásán. Gyors tempóban folyik a védelem többi tanúinak kihallgatása is. Egyetlen sincs közöttük, aki valamit tudna a bűn­­cselekmény elkövetéséről és e tekintet­ben cnyhitő körülményt tudna felhozni Ledererné mellett. Karikás Mihályné tanúnak mindig azt mondotta Ledererné, hogy nagyon gaz­dag asszony, gazdag családjától havon­ta hazulról pénzt kap. Gondos, munkás, szorgalmas, rendes háziasszonynak is­merte Ledcrernét. — Arról nem tud, — mondja Lévai védő kérdésére — hogy Ledererné férfiakat fogadott volna a la­kásán és feslctt életmódot folytatott volna. — Soha nem gondoltam arra, —­­mondja a tanú — bár gyakran láttam Kodelkát Ledéreménél, hogy viszonyuk lett volna. Az asszony és Kodelka visel­kedésén', ezt egyáltalán nem lehetett észrevenni. A többi tanuk, — Vivát Mária hímző­­nő, Csókás Paula, Kornstein Farkasné, Domsa Lászlóné ugyanígy vallanak. Kodelka barátainak vallomása A következő tanú, Pozsgay Endre vendéglős vallomásában elmondja, hogy Kodelka január elején elmesélte neki, hogy rövid idő alatt nagy hasznot tud­na biztosítani magának, ha 100 milliót befektetne egy üzletbe. A fele már meg­van a pénznek és kérte a tanút, hogy segítsen neki megszerezni a hiányzó részt is. Január 6—8-ika tálán tiz mil­liót adott kölcsön erre a célra Kodelká­­nak., Az elnök kérdéseire elmondja, hogy Kodelka egy Ízben nála ebédelt és leve­tette kezéről a kötést. A tanú látta Ko­delka kezén a hosszú forradt sebet. Ko­delka azt mondta, hogy valahol mula­tott, elaludt és arra ébredt, hogy a keze nagyon zsibbadt és vérzik. A díván mel­lett, ahol feküdt, törött pohár volt a föl­dön. A vendéglátók azt mondták neki, hogy abban vágta el a kezét. Az volt a benyomása, hogy a vágás nem származhatott pohártól. Ledéremé­ről Kodelka mindig a legnagyobb tiszte­lettel beszélt. Kaudel Gusztáv fuvaros vallomásá­ban arról beszél, hogy nagyon furcsál­lotta, hogy jóbarátja, Kodelka nap-nap után hajnalig ott marad az asszonynál. Napközben Kodelka állandóan álmos volt, de mindig azzal mentegetőzött, hogy az éjszaka megint Budán volt. Ko­delka több alkalommal beszélt a jó ha­szonnal kecsegtető dollárüzletről. A ta­nút is be akarta kapcsolni az üzletbe. Január 7-én, a gyilkosság napján dél­után együtt kapucinerezett még Kodel­­kával. Kodelka azzal búcsúzott, hogy át kcü mennie Budára. Soha többé nem lát­ta. Arról nem tud, hogy Lederernével tőzsdézett volna. Kodelka mindig na­gyon magasztalta Lederernét. Az elnök: Ebből ön arra következtet, hogy viszonyuk volt egymással? — Igen, hogyne, — válaszolja1 a terem általános derültsége közben a tanú. — Csomagot vitt állandóan az asszonynak és nap-nap után hajnali két-hdrom óráig eldiskurdlgattak. Többször vártam az éjszakai órákban barátomat. Mentege­­tődzve jött le mindig: — Tudod, — mondta mosolyogva, — olyan nehezen lehet megszabadulni ilyen szép asszony oldala mellől. Az elnök: Az ön vallomása ellentétben van a többi tanú vallomásával. Azok mind azt állították, hogy Lederernének és Kodelkának nem volt viszonya. — (in ismertem a barátomat. — feleli a ianu. Braun Jakab kereskedő elmondja, hogy Kodelka tőle is kért kölcsön pénzt a dollár-üzlethez, de nem tudott neki adni. A gyilkosság napján Kodelka mu­tatta nein, hogy együtt van a hetven millió. Egy csehrtyelvii pótkávé-rckldmcédu­­lát ad át az elnöknek, amelyiknek tiszta óldalára kivágott nyomtatott hetükből a kövekezö szó van ráragaszíva: — Schweige! (Hallgass!) Elmondja Ledererné, hogy a károm gyilkos tiszt közül az egyik, akinek ko­rábbi dolgait is firtatni kezdték. Cseh­szlovákiába jncnekült és most Pozsony­ban él. A leveleket az ajtón keresztül dugták be, valószínűleg az egyik őr. Az ügyész bejelenti, hogy vizsgálatot fog indítani annak kiderítésére, hogy igaz-e Lederernének ez az áililása. Lévai Tibor védő kéri, hogy a főtár­­gyalust napolják el és vizsgálják meg, megfelel-e a valóságnak a vádlottnak az az állítása, hogy a gyilkosságot ő, illetve a férje másokkal együtt követte el. Kiri a vizsgálat kiterjesztését arra, hegy a lövés, amelynek nyomát a leg­utóbbi helyszíni szemle alkalmával Le­­dercrék le,kásán megtalálták, honnan eredt, mert feltehető, hogy az a Lede­­rcr-házaspár közt lefolyt féltékenységi jelenet eredménye. Kéri a fegyverszak­értők kihallgatását és az ékszer-szak­értők jelentésének felolvasását, a férj és feleség levelezésének ismertetését, vala­mint a bécsi Allgemeines Krankenhaus bizonyítványának felolvasását arra vo­natkozólag, hogy ott valamikor súlyos hisztéria miatt kezelték Ledéremét. Mckai főügyész ellenzi a fötárgyalds elnapolását, mert a három tiszt szere­peltetése kétségtelenül csak mese és tel­jesen hiábavaló ebben az irányban nyo­mozni. Ellenzi a fegyverszakörtök ki­hallgatását, mert Lederer sohasem állí­totta, hogy rálött az asszonyra és csak a liadbirósági tárgyaláson állt elő ezzel. Feleslegesnek tartja a féri és feleség le­velezésének felolvasását, mert azt senki sem vonta kétségbe, hogy gyengédek voltak egymáshoz. A bécsi Krankenhaus bizonyítványa tizenegy éves. azóta sok­kal frissebb ervosszakértői bizonyítvá­nyok vannak. Az elnök ezután a tárgyalást bere- és csak egy keszti. Az ügyész és a védő indítványa hiszi, hogy feletti határozatot a bíróság hétfőn fog-Ezzel a tanubizonyitds véget ért. A szünet alatt Ledererné sírva beszél­get védőjével, dr. Lévai Tiborral, aki fi­gyelemmel jegyzi az asszony előadását. Ledererné bizonyítékai Szünet után az elnök megkérdi Ledé­remétől, hogy elhozta-e azokat a bizo­nyítékokat, amelyeknek beterjesztését megígérte. Az asszony erre az elnök elé áll, először zavartan össze-visszabeszél, majd elmondja, hogy eredetileg három levél volt a birtokában, azonban a cellá­jában állandóan kutatnak levelet talált meg, de azt hétfőre a másik kettőre is ráakad. ja kihirdetni. Uj bizonyítékokat találtak Somogyi Béla gyilkosai ellen A garázs munkásai megjelölték a halálautót Budapestről jelentik: A katonai ügyészség nyomozása, me'yet a Somo­gyi—Bacsó-féle gyilkosság telteseinek kideritsére folytat, már eddig is pozi­tív eredményre vezetett a kihallgatások révén, amelyeket Földes Rezső alezre­­des-ügyész Sátoraljaújhelyen ejtett meg. Az eddigi eredményeket lényegesen ki­egészíti az az adat, amely a budapesti Metropol-garázsból származik. Csutora József, Weinberger Lajos sofőrje elmondta, hogy Weinberger La­jos autója már évek hosszú sora óta a Metropol-garázsban áll,ugyanott, ahol az A. III/36. rendszámmal ellátott Pierce— Arion-gyártmányu autó volt elhelyezve, amelyen 1920 február 18-án Somogyit és Bacsót Dunakeszire vitték. Csutora József állandó összeköttetésben állott a garázs munkásaival. A Somogyi—Bacsó­­üggyel kapcsolatban Csutora József azt hallotta a Metropol-garázs munkásaitól, hogy ők annak az autónak, amelyen Somogyit és Bacsót elvitték, egyik fon­tos alkatrészébe, az úgynevezett chassis­­ba és az ülés egyes helyeire a követke­zőket gravírozták be : Ez a Somogyi-féle autó Ismeretes, hogy az A. 111/36. rend­számmal ellátott autóra az emlékezetes éjszakán utánalőttek és az autó titok­zatos útja alatt hűtőjén és sárhányóján kiebb-nagyobb töréseket szenvedett. Ezeknek a sérüléseknek egyrészét még a gyilkosságot követő napok egyikén Budapesten, a Metropol-garázsban javí­tották ki, véglegesen pedig Sátoralja­újhelyen hozták rendbe. A Metropol­­garázsban javítás közben eszközölték a' munkások a gravirozást, még pedig az autónak eltávolíthatatlan részébe. A gyilkosság után néhány nappal ugyanis rnár ismeretes volt annak az autónak a száma, amely február 18-ának éjszaká­ján Dunakeszi felé tartott. Ez az uj nyom annál is inkább fon­tos, mert a gyilkosság gyanúsítottjai tagadják, hogy az autót Budapesten ők javították volna ki. Abban az esetben, ha ez a gravirozás tényleg megtörténi, akkor a Metropol-garázs munkásai egy esetleges szembesítés alkalmával fényt tudnának deriteni arra, hogy a Pierce- Arion gyártmányú kocsit, amelyből mindössze kettő van az országban, ki hozta a garázsba. Annak a megállapítása, hogy ez a gravirozás tényleg megtörtént-e, semmi különösebb nehézségekbe nem ütközik, mert az a kocsi, amelyen Somogyit és Bacsót Dunakaszire vitték, jelenleg a honvédelmi minisztérium szolgálatában áll. Annak dacára, hogy az autón azóta kisebb-nagyobb változtatásokat eszkö­zöltek és jórészben átjavitották, a gra­­virozásnak mégis meg kellett maradnia, mert egyáltalán nem valószínű, hogy az autónak chasiss nevezetű részét kicse­rélték. ÜGYVÉDI és BÍRÓI VIZSGÁRA szórakozva elkészülhet Dr. JESSENSZKY jogi szemináriumában Novlsad, Vilsonovtrg7 5 ,36

Next

/
Oldalképek
Tartalom