Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-19 / 191. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 julius 19. A daytoni majom-por — telekspekuláció Hétfőig szünetel a tárgyalás Newyorkból jelentik: Az egyik newyorki lap azt a szenzációs hirt közli, hegy a daytoni majom-pör hátterében egy nagyobbszabdsu telekspekuláció húzódik meg. A lap szerint az egész botrány-pört a dayíoni telektulajdonosoknak egy csoportja rendezte azért, hogy a szenzációs perrel városkájukat az általános érdeklődés központjába állítsák és ilyen módon a telekárakat felsrófolják. A példátlanul ügyes reklámötlet állítólag magától Bryantól származik, a ki maga is több na^w telek tulajdonosa és a daytoni telek- és háztulajdonosok ügyvédje. A tervet a legnagyobb titokban készítette cl Dayton város néhány befolyásos polgára akik a newyorki lap szerint a pör megkezdése óta néhány nagy pénzügyi sikereket értek cl. A majom-pör legutóbbi tárgyalásán egyébként a védők javasolták, hegy a bíróság az esküdtek távollétiben hallgassa meg a szakértőket. Ezt a bíró már elfogadhatónak találta. Ennek a határozatának kihirdetése után az ügyész és a védők között ismét heves polémiára kcsem kockáztatta termessel állását. Ö ugyanis az angol szabadielekezet hive, atyja Londonban született, úgy érezte, hegy hivatása megindítani a harcot az evolúció, a haladás tátidért az ortodoxok maradisága ellen. Scopes, a továbbiakban azt írja, hogy |ellenfelei az egész küzdelem alatt igen I barátságosan kezelték és emberi szem- Ipontból igen sajnálná, ha Tennessee-1 el »kellene hagynia. Reméli Scopes, hogy Tennessee állam törvényét, amely arról intézkedik, hogy az iskolában csak a biblia szerint szabad az ember teremtését tanítani, alkotmányellenesnek fogják kimondani és ezt az ő pőrének lehet kő szönni. Tennessee állam lakossága — irja Scopes — igeit jóindulatú, de nevelése igen hiányos. A majom-pör — igy reméli a daytoni tanító — felér majd egy évi neveléssel, ennyit fog fejlődni dl'“tála a tennessceiek értelmisége» Ezek között az a díván a primadonna, amely Kodelka hentesmester vérétől színesedett pirosra. VaDószinü, hogy ezért bűnügyi érdekességénél fogva sokat fognak fizetni. i ült főügyész azt mondta, hogy a védők mókáznak. Amikor az egyik vélő követelte, hogy az ügyész ezt a kijelentését vonja vissza, akkor az ügyész oly módon ratifikálta szavait, hogy a' védők, minthogy a. pert nem tudják megnyerni, legalább ilyen módon akarják fejtegetni az evolúciós teória helyességét a nyilvánosság előtt. Bryan ezután azt kérdezte a bírótól, vájjon kercsztkérdéseknek alftvefik-e a szakértőket? A bíró igennel felelt, mire Darrow védő hangoztatta, hogy az esküdtek távollétében mondják el véiemértyükei. Csak abban az esetben lehetne őket keresztkérdéseknek alávetni ha Bryan is beleegyeznék abba, hogy keresztkérdések közben fejtse ki a maga ellenkező véleményét. Darrów védő végül is azt javasolta, hogy a szakértők írásban terjesszék elő véleményüket is hogy erre idejük legyen, délután ne tartsanak tárgyalást. A biró hozzájárult a védő indítványához és a tárgyalást hétfőig elnapolta. A dayíoni majom-pör vádlottja Scopes cikket irt a londoni Daily Newsbe. Scopes kifejti cikkében, hogy szándéka-Az akasztófa árnyékában A jövő héten döntenek Lederer Gusztáv sorsáról Árverezik a Lederer-házaspár bútorait Budapestről jelentik: A halálraítélt | Lederer Gusztáv kegyelmi kérvénye felett még nem döntött a kabinetiroda. Ma a végzés elutasító lesz. akkor a határozat leérkezésétől számítandó huszonnégy órán beltii végrehajtják az Ítéletet. A Margit-köruti foghúz kis, udvarában állítják fel az akasztófát, ott. ahol annakidején Cserny Józsefet és' társait kivégezték. Lederer Gusztáv halálraítélt felesége az újabb rendelkezések értelmében nem kerül át a gyüjtöíogházba. hanem a Markó-uccai fogházban várja meg ítéletének jogerőre emelkedését. A gyűjtőfogház ugyanis nincs berendezve halálraítélt nők befogadására. Ledéremét csak akkor viszik majd át a gyüjtőíogliázba, amikor a kúria jogerős ítéletét kihirdették előtte. Az esetleges jogerős halálos ítélet esetén Ledererné kivégzését a gyüjtöfogház udvarán hajtják végre, ugyanott, ahol annakidején Molnár- Tóth Józsefet felakasztották. »És mikor végzik ki a Miéit?« Az elitéltet meglátogatta védője, aki közölte Lederer Gusztávval, hogy feleségét iš halálra Ítélték. Lederer egészen apatikusan fogadta a halálos Ítélet hírét és igy szólt:-— Gondoltam, gondoltam. Tudtam, hogy Mid osztozik sorsomban, tudtam, hogy halálra fogják Ítélni. Néhány értelmetlen szót mormogott még, majd újra felkapta a fejét: — És mikor végzik ki Mich? Remélem, hogy csak én utánam kerül az akasztófára. Ezután megcsóválta fejét és aggodalmaskodni kezdett, hogy a felesége mégis kegyelmet fog kapni. — Azt hiszem, — mondotta — Mich nem végzik ki, hiszen Magyarországon még sohasem végeztek ki nőt. Amikor a védője megmagyarázta, hogy bizony Magyarországon kivégeztek már nőket, Lederer hihetetlenkedett abban, hogy feleségét ki fogják végezni. . Lederer már nem szimulál Amióta az orvosok Lederer elmebeli állapotát figyelik, a gyilkos cséndörfőhadnagy lemondott az őrültség szimulálásáról. A bibliát ugyan még mindig magánál tartja, de már nem száguld íc! s alá cellájában, nem ordítozik, hanem csendben, nyugodtan imádkozik, ügy Játszik, már teljesen beletörődött sorsába. Az orvosok a vizsgálat során máris megállapították, hogy Lederer Gusztáv elmebeli állapota rendben van. de még tovább vizsgálják, mert egyes-szimptomák arra mutatnak, hogy a vallási téboly kis mértékben mégis erőt vett a gyilkos, cscifflörfőhadnagyon. Árvereznek a Tölgyía-uccai lakásban A Lederer-család kérésére a biróság megengedte, hogy Lederer Gusztávék Tölgj'fa-uccai lakásának berendezését elárverezzék. Az árverés óriási közönség jelenlétében kezdődött. Először a könyvszekrény került kalapács alá. Ezután karosszék, egy Zsolnai majoiikaváza, ébresztőóra, bronzszobor-nippek és hasonló apróságok kerültek sorra. Majd a hálószoba sorsa pecsételődött meg, Szilass Nándor ügyvéd, a Kodelkacsalád képviselője vette meg. Az első napon negyven millió folyt be. Egy-két olyan tárgy, amelynek ha tényleges értéke nincs is, de ■ pretinm affcctionis«-a. van, még nem került eladásra A véletlen a legjobb detektív Elfogták a debreceni trafikosnö gyilkosát Debrecenből' jelentik: A rendőrség kéthónapos eredménytelen nyomozás után, julius 15-ikén ad acta tette a Révész Olga trafikosnö meggyilkolására vonatkozó bűnügy iratait. A trafikosnöt május 12-ikén páratlan vakmerőséggel, fényes nappal támadták meg és gyilkolták meg Péterfia-ucca 11. számú trafikjában. A rendőrség három hónap alatt százhúsz többé-kevésbé gyanús embert őrizetbe vett az üggyel kapcsolatban, de a tettest nem sikerült megtalálni, végre is beszüntették a nyomozást. A nyomozás beszüntetését követő napon, julius 16-ikán váratlanul megkerüli a gyilkos. A debreceni katonai körletparancsnokság intézkedésére ugyanis kisebb fegyelmi vétség miatt letartóztatták Gellert János katonai szakmunkást. Gellért letartóztatásakor tökéletesen részeg volt. Ebben az állapotában, beszélgetett az örtálló katonákkal és elmondotta nekik, hogy van neki egy Zsigmond nevii bátyja, aki rengeteg betörést és rablást követett el. Ö iitögette meg amúgy alaposan Révész Olgát is« — mondotta. Gellért Jánost nyomban vallatóra fogták. Erre hamarosan kijelentette, hogy miután már elszólta magát, kénytelen bevallani, hogy bátyja bűnös Révész Olga megölésében. Bátyja, aki különben lakatossegéd és jelenleg Csengerben van, egy Pluizner József nevii kereskedősegéddcl szokta betöréseit elkövetni. A rendőrség rögtört intézkedéseket tett a gyilkos letartóztatására. Az intézkedések eredménnyel jártak, a csengeri csendörörs Gellért Zsigmondot őrizetbe vette Lutzcr József kereskedősegéddel együtt, aki azM adatok* szerint "bűntársa volt. Kihallgatásuk során tagadták, hogy a trafikosnö meggyilkolásában részük volna. Miután azonban súlyos adatok szólnak ellenük és valószínű, hogy egyéb bűncselekmények is terhelik őket. mindkettőjüket letartóztatták és átadták a nyíregyházai ügyészségnek. A brilliáns melltű Ida : Stella Adorján Éjfélután két órakor az előkelő mulatóhelyen fetette vidám- volt a hangulat. Az élelmes igazgatóság apró papirgolyócskákat osztott ki a vendégek között és ezekkel a kis labdacsokkal heves, csaták fejlődtek ki. Két fiatalember egy sarokasztalnál különösen erős . pergőtűzbe jutott. Szomszédjukban egy férfi ült három nővel és a hölgyek azzal igyekeztek helyreállítani a számbeli túlsúlyt, hogy a két fiú felé dobálták nemcsak a kis fehér golyócskákat, de legcsábosabb mosolyaikat is. — Az öszhaju nagyon dolgozik veled, — jegyezte meg az egyik fiatalember.- Látom. Kissé elvirágzott már. — Még mindig szép. Kérd fel táncolni — Hogyne, hogy kosarat kapjak! Jóképű szőke fiatalember volt, nevetségesen kicsi bajusszal. Jól szabott frakkjában tökéletesen beillett ebbe a vegyes nemzetközi társaságba. A jazzband éppen keringőt játszott és mikor a párok befejezték a táncot, az öszhaju nő közvetlenül mellette lihegett el. Olyan kedvesen mosolygott, rá, hogy önkéntelenül is kipattant a fiú száján: — Szabad a következőre előjegyezni? — Szívesen. Két perccel később az asszony sokgyűrűs keze ott nyugodott a fiatalember karján. Közönyö's dolgokról beszéltek táncközben. Inkább az asszony udvarolt. — A barátnőmmel és férjével vagyok itt. A Palace-ban lakunk, én persze külön... nagyon önálló vagyok... tudja milyen ismerős a maga arca nekem. Ilyen butaságokat beszélt. A fiú unott arccal hallgatta. Közelből még jobban megállapította mennyire elvirágzott. Ki .festett, molett nagymama volt, ‘telecicomázva ékszerekkel. — Nehéz munka volt — mondta a barátjának, mikor ismét visszaült a helyére. — Miért? Rosszul táncol? — kérdezte a másik ironikusan. Felfigyeltek, mert mindenki az öszhaju asztalához nézett. A hölgy izgalmasan keresett valamit. Körülötte állt már az egész személyzet. • — Mi történt? — kérdezték a fiatalemberek a virágárus lánytól. — Annak a hölgynek elveszett a briliinánsbrossa. — Marad rajta még elég ékszer, — mondta a fiatalember. A helyzet kezdett egyre kínosabb lenni. Előkeritették az ügyeletes detektívet is. Vagyontérő melltürő! van szó, — hangoztatták itt is, ott is. A iazz-band még nagyobb lármát csapott mint előtte, de a figyelmet mégse tudta elterelni a botrány színhelyéről. — Gyerünk, — szólt az egyik fiatalember. — Ne még, — mondta a szökebajszos. Várjunk meg a végét. Ebben a pillanatban az" igazgató hozzájuk lépett és igy szólt: — Felkérem' az urakat, hogy feltűnés nélkül jöjjenek be az irodámba. A detektív kívánja. — De kérem! — Ne tessék még nagyobb botrányt csapni. Formalitás az egész. A két férfi felháborodva kelt fel (az asztaltól. Két perc tnuíva az egész társaság együtt volt az irodában. Az aszszony sápadtan ült egy széken. — Kérem uraim, —- törte meg a detektív a kinos csendet, —ennek az urhölgynek tánc közben elveszett nagyértékü melltüje. Ön táncolt a hölggyel. Kérem adja elő. A gyanúsított ordított. — Kikérem magamnak! Ez mégis csak arcátlanság! — Sajnálom. Én másképp nem járna tok el. Igazolják magukat az urak, aztán kénytelen vagyok motozást végezni... — Disznóság! Az asszonyhoz fordult: — Ön tételezi fel rólam ezt az aljasságot?! A nő hallgatott. — Gyerünk! — szólt a detektív most már erélyesen. — Megártani! — rontott be a föpincér izgatottan. — Megvan az ékszer! A pamlag mögé csúszott. Átnyújtotta a csillogó holmit. A szőkebajuszos dühösen sziszegte: — Ezért még felelni fognak! Egyszerre kérlelték mindannyian. A három hölgy köriilcirógatta. — Üljön le hozzánk, legyen a vendégünk, mutassa meg, hogy nem haragszik. Már a többi vendég miatt is, A két fiú nem sokat kérette magát. Leültek a feljelentőkkel. Ez már hozzátartozik a rehabiütáshoz. A vendéglátó társaság egyetlen férfitagja tömte beléjük a pezsgőt. Félóra alatt alaposan becsiptek. — Maga engem haza fog kísérni, — mondta az öszhaju nő a szőkebajuszosnak. — Megsértettem, jóvá akarom tenni. Együtt mentek haza. A fin felkisérte a nőt. őnagysága csakhamar sietett jóvátenni a hibát. * A lovag késő hajnalban távozott, mikor a nőt elnyomta az álom. Szórakozottságból magával vitte a brossot, amelyért ártatlanul szenvedett és gyöngysort. A pénzt nem találta sehol, mindent kockáztatva percekig kutatott utána. * Barátja és társa becsomagolva várta a pályaudvaron. — Sikerült? — Féiig-meddig. Egész utón nem beszéltek egy szót se. Este 800 kilométerre voltak az öszhaju nőtől. * A barát másnap elment az ékszerészhez. — Becsülje meg ezt a két darabot. Az öreg ékszerész futó pillantást vetett rájuk. — Vásári dolgok ezek kérem .A kettő megér tiz dollárt. Talán , , .
