Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-01 / 173. szám

1925. julius 1

BACSMEGYEI NAPLÓ

5. oldal.

Lederer Gusztávné a bíróság előtt

Csak a bűntett eltitkolásában érzi magát bűnösnek — Három Prónay-tiszt gyilkolta meg Kodelkát? — Lederer Gusztáv megtagadta a vallomást

A halálraítélt cseudőrfőhadisagy bibliai idézetei

Budapestről jelentik: A törvényszék kedden kezdte meg Lederer Gusztávné bünpörének főtárgyalását, alig néhány héttel Lederer Gusztáv hadbirósági főtárgyalása után. A most folvó pörnek két vádlottja van, Ledererné és sógora, Lederer Sándor bankhivaialnok, akit a bíróság időközben szabadlábrahelyezett. A két vádlott egymás mellett foglalt helyet a vádlottak padján néhánv perccel a íőtárgyalás megkezdése előtt, azonban amikor az asszony üdvözölni próbálta sógorát, Lederer Sándor félreforditotta a felét.

A fötárgyalás megnyitása

Dr. Denk Tivadar tanácselnök kilenc óra után néhány perccel nyitotta meg a főtárgyalást. Először Lederer Gusztávné személyi adatait vette föl. Ledererné tört magyarsággal elmondta, hogy Lederer Gusztáv csendőríőlíadnagy felesége, 1893-ban született, anyja neve Beer Anna, négy elemit végzett, büntetve nem volt.

Lederer Sándor diktálta be ezután nacionaléját. Arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozása, így válaszolt:

— Állás nélkül vagyok. \

— Már nem banktisztviselő? — kérdezte az elnök a bűnpártolással vádolt Lederer Sándort.

—- Elbocsátottak emiatt.

Az elnök ezután a vádiratot ismertette. Elmondotta, hogy az ügyészség Lederer Gusztáváét egyrendbeli gyilkosság bűntettével mint felbujtó bűnrészest, egy rendbeli csalásj és egyrendbeli lopás bűntettével pedig mint tettestársat vádolja. Lederer Sándor ellen az ügyészség egyrendbeli bűnpártolás miatt emelt vádat.

Lederer Gusztávné kihallgatása

Lederer Sándor katonás meghajlás után kimegy a teremből, mire az elnök megkezdi Ledererné kihallgatását.

— Megértette a vádat? — kérdi a vádlottól.

Ledererné kéri, hogy tolmácsolják neki németül a vádat, ami megtörténik.

— Bűnösnek érzem magam, — mondja az elnök kérdésére. Legfeljebb annyiban vagyok bűnös, hogy megakadályozhattam volna a bűncselekményt, de nem akadályoztam meg.

Részletesen elmondja ezután, hogy Kodeíka három héttel karácsony előtt ajándékot vitt neki, de ő nem fogadta el. A hentesmester célzásokat tett arra, hogy őt szereti és rá akarta beszélni, hogy váljon el az urától. Azt mondta, hogy akkor sokkal jobb dolga volna, mint Lederer Gusztáv mellett és nem kellene dolgoznia. Kodelka ajánlotta fel, hogy lépjenek vele üzleti viszonyba, mert igy sok pénzt kereshetnének és felajánlotta, hogy ő ad nekik erre a célra pénzt kölcsön. Egy héttel karácsony előtt ismét kölcsönt ajánlott fel a férjének, őt pedig félrehivta és arra kérte, hogy másnap menjen vele a Bristol szállodába. Ö ezt megtagadta.

— Mielőtt eltávozott, — mondja Ledererné — átadott hetven millió koronát, hogy őrizzem meg, én azonban ezt a pénzt nem fogadtam el. Két-három nappal karácsony előtt sonkát hozott ajándékba és azt mondta férjemnek, hogy jó üzletet tudna, — van-e a Gusztinak ötven milliója. A férjem azt mondta, hogy csak huszonkét milliója van, ezen azonban zongorát akar vásárdni. Kodelka azt,felelte, hogy neki van egy Stelzhammer-zo'ngorája, azt vegye meg a férjem. Ekkor kimentem a konyhába. Mikor visszajöttem, férjem azt mondta, hogy a zongorát megvette Kodelkáíól.

Kodelka erőszakoskodik

— E látogatás alkalmával, — mondja Ledererné — féltizkor szóltam férjemnek és Kodelkának, hogy én lemegyek a

kutyával sétálni, majd később visszajövök és akkor teát főzök. A férjem szólt, hogy ne menjek le, mert nagyon hideg van, majd ő viszi le a kutyát sétálni. Igy is történt és én Kodelkával együtt maradtam a lakásban.

— Kodelka izgatottan, kezét hátratéve, sétáit le és fel a szobában, majd hozzám jött, két kezével megfogta a karomat és igy szólt: v

— Nem bírom tovább nézni, hogy ön egy ilyen műveletlen embernek a felesége. Legyen az én feleségem. Ezzel magához vont és meg akart csókolni. De én pofonvágtam. Kodelka azonban nem tágított, hanem a díván felé húzott. Ebben a percben a férjein csengetett az előszoba ajtón, majd bejött. Kodelka ekkor hirtelen eltávozott.

— Amikor a férjemmel egyedül maradtam, elmondtam neki az esetet, de ö ■nem akarta elhinni.

— Kodelka másnap újra eljött. Üzleteiről beszélt, amerikaiakról és angolokról. Ledererné előzőleg azt mondotta a férjének, hogyha Kodelka eljön, bújjon el az uriszobában, ő pedig majd kérdőre vonja Kodelkát előző napi viselkedéséért.

— Ebben megegyeztünk. — folytatja az asszony. — Mikor Kodelka jött, mielőtt kimentem volna ajtót nyitni, az uram elbújt az uriszobában.

— Kodelkát bevezettem az ebédlőbe és felelősségre vontam, hogyan mer egy uriasszonnyal szemben igy viselkedni? Kodelka éppen védekezni kezdett, mikor az uram az előszobán át bejött. Kodelka nagyon udvariasan üdvözölte.

— Kodelka udvariasságát a férjem nagyon hűvösen fogadta. Kodelka észre is vette a végtelenül hűvös hangulatot és hamar elment. Másnap délelőtt azonban ismét feljött és azt mondotta, hogy sok pénz van nála, nem akarja magával vinni, mert még valami bal érheti, itt hagyja nálunk. Megolvasta és átadta. Az összeg hetven millió volt.

— Délután az uram hazajött, megmondtam neki, hogy itt volt Kodelka és itt hagyott pénzt. Az uram is megolvasta az összeget. Amikor Kodelka délután eljött, az uram eléje dobta a pénzt, hogy engem ne terheljen ilyen ügyekkel, hagyjon nekem békét. Ezután a jelenet után történt, hogy a férjem azt mondotta nekem:

— Nem. akarom többé ezt a Kodelkát nálunk látni.

Hogyan sebesült meg Kodelka?

Kodelka ekkor egy napig távolmaradt és Szilveszter előtti napon, december 30-án este háromnegyed tiz órakor jött

fel legközelebb. Egészen részeg volt.

— Az uram nagyon csodálkozott, hogy Kodelka ilyen állapotban van, mire azonban körülnézhetett, Kodelka pár szót dadogott, azután megtámaszkodott a falban, de ez sem tartotta fenn, öszszeesett. Nagyon megijedtem, berohantam a hálószobába, egy párnát hoztam ki és azt a földön fekvő Kodelka feje alá tettem.

— Férjem ekkor takarókat hozott ki és a földön fekvő Kodelka kezét is bekötözte. Mi ekkor lefeküdtünk. Kodelkát pedig otthagytuk az előszobában. Egész éjjel aludt. Reggel hétkor keltem fel és mikor az előszobába kimentem, lépteim zajára Kodelka is felébredt.

— Én megmostam Kodelka sérült kezét. Láttam,' hogy balkezének külső részén van a seb. Kodelka panaszkodott, hogy fáj a feje és feketekávét kért. Adtam is neki, sőt szagosüveget is adtam, hogy rosszulléte ellen azzal védekezzen.

Kodelka mindig visszatér

Elmondja Ledererné, hogy újév napján teljesített az ura először szolgálatot Csepelen. Kodelka felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy felkeresse, de elküldte. Másnap vagy harmadnap megint eljött és ottmaradt uzsonnára. Közben hazajött Lederer, aki kihívta magával a hentesmestert Csepelre, de az nem akart menni. Végre mégis elmentek, de Kodelka pár percre visszatért, azzal az ürüggyel, hogy ott felejtette a kesztyűjét.

— Én dühösen becsaptam az ajtót utána. Ezutáp mondtam az uramnak, hogy ezentúl inkább én is kimegyek mindig Csepelre, hogy Kodelka ne molesztáljon. Másnap ki is mentünk. Kint aludtunk és harmadnap délután négykor érkeztünk vissza a férjemmel. Már hallottuk, hogy előző délután megint keresett a Kodelka és dühösen dörömbölt az ajtón. A szomszédasszonynál hagyott másfélkiló füstölthust számunkra. Alig voltunk pár perce otthon, már jött is megint és ott maradt este fél tízig. Én lekisértem, illetve lementem a kutyát megsétáltatni. Kodelka az uccán újból elbúcsúzott tőlem és hazament. Amikor visszatértem, a férjem nem akart velem beszélni, nagyon haragos volt. Miért nem szólsz Kodelkának, — mondtam neki — hogy ne járjon ide? Ha nincs itt, mindig mondod, hogy majd megmondod neki a véleményedet, ha pedig itt van, nincs bátorságod szólni. — Szépszerével akarom elintézni ezt az embert — válaszolta a férjem.

Mese három Prónay-tisztről

Részletesen beszélt tovább vallomásában Ledererné a január 6-án történtekről, majd egyszer csak egészen újságképpen arról kezd beszélni, hogy Kodelka az 6 lakásukra öt tisztet rendelt oda, hogy a Imsszdllitdsról beszélgessenek.

— Bent az ebédlőben likőrőztek a tisztek, mondja Ledererné. — Kodéiba és a férjem, amikor egyszerre csak a férjem kijött hozzám és egy pohár vizet kért.

Ö bement és látta, hogy csupa vér Kodelkának a feje és az arca. Úgy feküdt ott a sezlónon.

Apáthy ezredes és Krantz őrnagy hadbiró mosolyogva hallgatják az aszszony előadását. Az asszony feléjük fordul és indulatosan kezdi magyarázni, hogy nemi a férje gyilkolta meg Kodelkát, hanem a tisztek végeztek vele, mert Kodelka szemtelen volt. Azok a tisztek már leszereltek, nem katonák, szégyenére vannak a hadseregnek. Neki jó helyen levelei vannak, amelyekkel

bizonyítani tud.

' Az elnök itt félbeszakítja Ledererné vallomását.

— Eddig nem akartam zavarni, — mondja. — Most azonban tudni szeretném, hogy valójában mi történt.

Ledererné: Úgy van, ahogy most mondtam. A tisztek azután feldarabolták Kodelka holttestét és segédkeztek a testrészek elszállításában

Az elnök megállapítja, hogy az aszszony mostani vallomása teljes ellentétben van eddigi tizenhat vallomásával. Valamennyi korábbi vallomása is tartalmazott egymástól eltérő részleteket, de csali a részletekben különböztek. Amit most előadott, azt eddig sohasem említette. Felteszi a kérdést, hogy miért vallott a vádlott eddig minden esetben másként és miért áll most elő ezzel a szinte elképzelhetetlen mesével.

Ledererné: A férjemet akartam védeni, Azért nem akartam előbb elmondani ezeket a részleteket, mert az uram megkért, hogy hallgassak erről. Azt

mondotta, hogy hjai kiderülne, bogyi ai

három tiszt ölte meg Kodelkát, aikoaj azt állítanák, hogy mindent a Prónayji tisztek csináltak.

Elnök: Ha a férjét akarta védeni, mi*

vei magyarázza azt, hogy előzőleg vállalta a bűncselekményben való részese

séget és azt állította, hogy a férje féltékenységből ölte meg Kodelkát, azután pedig töredelmesen beismerte, hogy felbujtotta a férjét a gyilkosságra és az nem szerelemféltésből, hanem pénzért gyilkolt..

Ledererné: Azért vallottam igy, mert a kapitány azt mondta, hogy a férjem mindent bevallott.

Elnök: Lássa be, hogy töredelmes vallomással sokkal inkább könnyít a helyzetén.

Ledererné: Nagyon jól tudóin, milyen helyzetben vagyok. Kijelenthetem, hogy a férjem ilyen borzalmas tettre képié-, len volna, mert lágyszívű, tisztességes, jó ember.

Elnök: Ha ilyen jó ember, miért vádolta meg mindjárt az első kihallgatásakor azzal, hogy Kodelkát feldarabolta és megnyuzta?

Ledererné: Ez nem igaz!

Elnök: Elébe tárom, hogy a férje is terhelőén vallott önre.

Ledererné: Férjem kényszeríteni

akart, hogy ne mondjam meg az igazat.

Elnök: Annyira nem értenek egyet a védekezésben és a férje annyira nem akart semmit sem magára vállalni, hogy január 10-ikén azt vallotta, hogy a tettet ön követte el és neki abban semmi része sincs*

Ledererné: A férjem meg akarta akadályozni, hogy előbb szabaduljak ki, mint ő. Talán azt hitte, hogy néhány év múlva kiszabadul.

Elnök: Ha olyan nagy a szerelem önök között, hogyan mondhatta a férje, hogy mindent ön csinált?

Ledererné: Azt akarta, hogy ugyanolyan büntetést kapjak, mint ő.

Elnök: A férje azzal is vádolja önt, hogy már karácsonykor ópiummal és kloroformmal el akarta pusztítani Ko* delkát.

Ledererné: Nem igaz.

Lederer Gusztáv kihallgatása

A hadbíróság által halálraítélt Lede-s rer Gusztávot vezeti most be két szu-. ronyos börtönőr. A csendőrfőhaidnagy a fogságban leboro:tválta,tta á bajuszát. Fürgén lép a birói emelvény elé és vi-. dám arccal néz körül.

Az elnök figyelmezteti Lederert, hogy megtagadhatja a vallomást, mire ez feszes vigyázz-állásba vágja magát és patetikusan, szinte kiabálva kezd szónokolni:

— A bűnügyre vonatkozóan egy szót sem vagyok hajlandó vallani. Mint megtért keresztény magyar ember és mint volt csendőrtiszt kijelentem, hogy a fefeleségem védelmét most mugamra váU lalom. Nincs szükségem semmiféle védőre, a feleségemért én tartozom felelősséggel. Hivatkozom a szentirásra, a mely kimondja, hogy az asszony a férjnek alattvalója. A feleségem a biblia törvénye szerint tehát alattvalóm, ezért ezennel megparancsolom neki, hogy a bűnügyre vonatkozóan egy szót se merjen szólni. A szentirás szerint a feleségem csak szolgálati utón, rajtam keresztül nyilatkozhat.

E szavaknál derültség tör ki a ha\U gatósdg körében és a bírák is elmosolyodnak.

Az ügyész bejelenti, hogy eláll Lederer tanúkihallgatásától, azonban kéri a csendőrfőhadnagy korábbi vallomásainak felolvasását, amit a védő ellenez. A biróság kimondja, hogy mellőzi Lederer kihallgatását, de mellőzi ko-, rabbi vallomásainak felolvasását is.

Az elnök ezzel a tárgyalást befejezi és annak folytatását szerdára tűzi ki.

Lederer Gusztávot a katonai fegyházőrök kivezetik a teremből. Távozáskor Lederer csókot int feleségének, a i mit ez viszonoz és szinte hipnotizálva néz férje után.