Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-09 / 181. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. julius 9. zcledését, néhányan elmenekültek, azon­ban többen megvetették lábukat a tó fö­lött átvonuló hid tövénél s ott várták be a fejleményeket. A csapat vezére aztán az igazoló társasághoz lépett s a követ­kezőket mondta: — A Csikágó környékén nem lesz di­vat az igazoltatás—és botjával a társa­ság közé ütött. Erre általános lett a ve­rekedés, amelynek során az Igazoltatók közül többen megsebesültek, mire a har­cias tányérsapkások feladták a harcot és elfutottak. Mire a rendőrök odaérkez­tek, csak két sebesült diák maradt a helyszínen, akiket a mentők részesítettek ! segélyben. A hatóságok szigorú eljárást 3 indítottak a verekedés kezdeményezői Jelien. I Csendőr! fedezet mellett aratnak az adai határban A dobrovoijacok revolverekkel akarták ellávciitani az aratókat Véres igazoltatás Budapesten A ligeti Hutások fölkeltek és az igazoltatókat verték meg Budapestről jelentik: Kedden este a: ébredő diákság és több. a fajvédők tábo rába tartozó fiatalember uiabb vére: igazoltatási botrányt rendezett a Város ligetben, a Weingrnber-előtti népes kor zón. Már az elmúlt hetekben előfordult hogy a békés polgárok sétáját hangos izgága tányérsapkás és civilruhás egyé nek akarták megzavarni, úgy. hogy ál landóan megjegyzéseket tettek a béke sen haladó sétálókra. Ezek a megjegy zések kedden este azután botránnyá fa jultak, amelynek vége csúfos veresége hozott a mindenáron verekedni akarók nak. A korzón több barátjával és leányok kai együtt sétált Míg gél József bankhi vatalnok, amikor a botránykeresö fiatal emberek a következő megjegyzést tét ték rá: — Mi az? Már a zsidók is iárhatnal nőkkel a korzón? '■ Miggel nem felelt s a botrány elkerii lése végett tovább akart menni, azonhai egy szürke sapkát viselő egyén eléj< állt s a következőket mondotta: — Magának szóltam, nem hallottaí !Akkor talán újra megismétlem. A bankhivatalnok visszautasította ; sértést és kérte a fiatalembereket, bőgj ne csináljanak botrányt a. népes utvona Ion, ha valami dolguk van, jöjjenek bel jebb a Vajdahunyad vár felé. itt maji mindent el lehet intézni. Eközben többéi köréje sereglettek, lökdösni kezdték majd a tömegből valaki ököllel az arca ba ütött, aztán botok emelkedtek, s agy ba-főbe verték a hivatalnokot. Azutái kiadták a jelszót: — Ezt a helyet meg fogjuk tisztitan a gyanús elemektől. Erre azonban nem került sor. Migge Józsefet, akinek orrdn-száján ömlött ( vér, egy barátja elvezette, majd elsza ladt az Erzsébetváros Csikágó nevű vá rosrészébe s a Riviera- és Grádó-kávé­­házakból, majd a Bulla-té\e korcsmából mintegy százötven főnyi bottal, dorong­gal fölszerelt fiatalember-csapatot tobor­zott össze, akikkel futva elindultak a ve­rekedés színhelyére. A botrányokozók, mikor látták a jól fölszerelt csapat kö-Még egyszer: a társalgás Irta: Baedeker Furcsát mondok, de igazat — ami iga?, mindég fura —: a, kultúra ha­ladásával a műveltség hanyatlik. A kultúra terjedése azzal a baijal jár együtt, hogy az embereknek keve­sebb idejük van. s hogy első sorban nem érnek rá művelődni. Talán ke­vesebb müveit ember lakott itt ötven év előtt, de azok (bár aligha tudtak jtöbbet) műveltebbek voltak mint a mostaniak, s a műveltségűk neme­sebb volt, mert a Szép kultuszának s az egyéni kultúrájuk fejlesztésének élhettek. Egész társaságok »dolgoz­lak« akkor műveltségben; szalonok léteztek, ahol társalogtak, bureau d’ esprit-k. ahol finoman csevegtek, sőt fölolvastak s a szellemnek olyan műveleteit produkálták, amelyekhez a mai emberek — a terheltségüknél, a gondjaiknál s a gazdasági kon­junktúráknál fogva — nem értenek. A műveltség egyformább és össz­­hangzóbb. egymásnak rokonszenve­sebb volt abban az időben, amikor j jobbára csak irodalmi és esztétikai, s legfeljebb még történelmi képzett­ségről lehetett szó. inig most — s már ióideie — a természettudomány s a szociológia az, aminek jegyében a kulturálódás folyik. Ez a művelő­dés és ez a műveltség már nem le­het homogén; itt már nem az vá­lasztja el az érdeklődőket egymás-Adáról jelentik: Mindennél jobban jellemzi a mai agrárviszonyokat az a helyzet, hogy az adai határban a gazdák csak a csendőrszuronyok védelme alatt arathatják le gaboná­jukat. Közvetlen az aratás előtt ugyanis. — váratlanul — nuisok is igényt formáltak a termésre és erő­szakkal akarták inasukkal vinni az .adai gazdák verejtékes munkájának gyümölcsét. Ezt a helyzetet amelyet most az adai gazdák szenvednek meg keservesen, az illetékes agrár­­hatóságok nemtörődömsége idézte elő. Még a múlt év eleién értesítette ugyanis a novisadi agrárhivatal Ada község képviselőtestületét, hogy a községi földeket lefoglalja az agrár­reform céljaira. A község elöljáró­sága lépéseket tett az agrárminisz­­ftérimribam a földek feloldása érdeké­ben, azonban a minisztérium sem nem utasította el a község kérését', sem ígéretet nem tett arra, hogy a földeket feloldja az agrárreform alól. Időközben elérkezett a tavaszi mun­kálatok: ideje s minthogy a novisza­­di agrárhivatal részéről sem történt intézkedés a földek szétosztása felöl, a képviselőtestület elhatározta, hogy az idei gazdasági évre is bérbeadja a községi földeket. Minthogy a hely­zet teljesen bizonytalan volt, a gaz­dák csak az esetben voltak hajlan­dók a földparcellákat bérbevenni, ha a község képviselőtestülete teljes ga­ranciát nyújt arra, hogy a termés el­takarításában senki sem- fogja őket megakadályozni. A községi földek bérlői azután megmunkálták, bevetették a földjü­ket, munkájukban az egéisz munka­idő alatt nem háborgatta senki őket, nyugodtan készülődhettek az aratás­ihoz. A múlt héten kezdődtek meg az aratási munkálatok az adai1 határban. A községi földek bérlőit már az első napon kinos meglepetés érte. Egy csoport dobrovoljác, akiket addig nem is ismertek, megjelent a földe­ken és tiltakoztak az ellen, hogy a bérlők aratják le a gabonát a nekik kiosztott földeken. Kijelentették, hogy az agrárhivatal nekik osztotta ki a község földjeit, tehát csakis ne­kik van joguk learatni a termést. A gazdák nem hallgattak a dobrovo- Ijacokra, mire azok revolverekkel és botokkal fenyegették meg az araió­kat, igy akarták őket eltávolítani a földekről. A gazdák azonban ellen­álltak és a már kitörni készülő ösz­­szecsapást csak a község rendőrei akadályozták meg, akik időközben értesültek a történtekről. A rendőrök azonban kevesen voltak és nem tud­ták az egyre fenyegetőbb magatar­tást tanúsító dobrovoijacokat eltávo­lítani. Csendőrt segítséget kértek és csak a csendőrök erélyes fellépésére távoztak el a dobrovoljácok. Mivel at­tól tartottak a gazdák, hogy a dob­rovoljácok visszatérnek, a csend­őrök még mindig állandóan a köz­ségi földeken tartózkodnak, hogy az esetleges támadások elől megvédjék a gazdákat. így aratnak most az adai gazdák csendőrszuronyok vé­delme alatt. tói. hogy Victor Hugo-t becsülik-e többre vagy Zola-t s hogv melyik az érdemesebb nemzet, a francia-e vagy a német, s melyiknek a littera­­turáia termékenyítheti-e üdvösebben a kisebb irodalmakat, hanem világ­nézeti szempontok, bölcselmi isko­lákhoz való szegődések és szocioló­giai ellentétek különítik el a vitatko­zók táborait. Ezek az uimüveltek alig tudják megérteni a régifaitáiu intel­­lektiieleket. s természetesen ezek se amazokat. Az újak képviselik két­ségtelenül a haladást s a tudományo­sabb álláspontot de a harmónia és a szépség a régiek mentalitásából, a klasszikus irodalomnak s az akadé­mikus disszertációknak a kedvelésé­ben s a társalgás finom tónusának a keresésében nyilvánul meg. Az újak lobban értik meg a kor egzigenciáit, a régiek a Szeretetnek apostolai s a Szépségnek anakronisztikus szerel­mesei ew korban, amelv csak té­nyezőkből s csak szükségszerűsé­gekre szeret következtetni. A mai idegek se kedveznek az u. n. társas műveltségnek. A tanulságunk — már az Urnlemen-nek. áttanulás­nak a minduntalan fölbukkanó köve­telésénél fogva is — nélkülöz min­den összhangot, szakgatott az. bete­ges. fragmentárius. sohasekész. hisz­tériás. A derültséggel, amely tova­röppent a kortársak leikéből s lesik­­lott az arcukról, elillant a műveltség meleg vágya is, amely ezelőtt köze­lebb hozta egymáshoz a társaság tagjait és társalgássá finomította a köznapi beszélgetést, migamai mű­veltség (!) azt tereferévé, emberszó­lássá. disputává, pletykává, polémiá­vá durvitia. Ne csodálják llát. ha magasztalom a múlt időket, amelyek nemcsak az ért szépek, mert az emlékezés páti nája ád nekik értéket, hanem mert a mához és — félek — a holnaphoz hasonlítva valóban oly vágva érzést költenek, mint a nap sugárzása, amelyre mélabus visszakivánással gondolunk esős időben. Én még em­lékszem arra a korra, amelvben tár­salogtunk. amikor egyenesen azért jöttek össze a müveitek, hogy tanul janak egymástól s gyönyörködjenek egymásnak az elmésségében. Ez a mosolygás kulturkorszaka volt. a mosolygásé, amelyet a kölcsönösen kicserélt eszmék és elmésségek csal­tak az ábrázatunkra. Ma a nevetés időszakát éljük — tehát a szomorúbb periódust —. amelyben a kabarévicc. a szellemességnek e elown-szerü torza rázza meg a rekeszizmot. A mosolygás előkelőbb és finomabb derültségnyilvánulás a kacajnál (a paraszt nem mosolyog s a kulturem­­ber harsogó kacajjal ad kifejezést a jókedvének), de most ez utóbbira van szükség, — olyannyira szomorú lett az élet! Amire most nincs érkezésünk, ak­kor még volt. Érdeklődtünk aziránt, hogy más mit ir. mivel foglalatosko­dik. miről gondolkozik és hogy mit olvas. Néha akkoron is unatkoztunk - mert ez velejárója a müveitség-A szocialisták letartóztatását követelték a magyar memzetgyülésen A MOVE a Szokolegyesületet akarja utánozni Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés szerdai ülésén folytattál! a tisztviselői és adóügyi javaslat tárgyalását A vita első szónoka Kétlily Anna szociáldemo­krata, aki kifejtette, hogy a drágaság a súlyos adórendszer következtében ál­lott elő Magyarországon. Strausz Ist­ván szóvátette a nyugdíjasok ügyét és azt indítványozta, hogy osszák fel egy­másközt a nyugdijak kifizetését. Csáky honvédelmi miniszter válaszolt Peyer Károly szombati interpellációjára» amely!, ..n azt tette szóvá, hogy a Move a tiszteket bizalmas parancsokkal önvé­delmi szervezetekbe akarja tömöríteni s hogy a köriratokat hivatalos utón kéz­besítik. A honvédelmi miniszter kijelen­tette, hogy a Move társadalmi szerve­zet, amely politikával nem foglalkozik s tényleges tisztek csak kültagjai lehet­nek. Ami azt a panaszt illeti, hogy a Move-t a' cseh és jugoszláv Szokod min­tájára akarják átadató tani, a miniszter kijelenti, hogy mindkét szervezet kiváló társadalmi és atlétikai egyesület és csak örvendetes, ha a, Move a Szodco! példáját követi. A tisztek önvédelmi szervezete nem titkos társulat, a tiszi tek meg akarják akadályozni, hogy őket, mint az öszeomlás után történt, inzultu­sok érjék. A honvédelmi minisztérium­nak tényleg van két főből álló politikai osztályai, amelynek az a feladata, hogy a belső rendet érdeklő kérdéseket a honvédelem szempontjából figyelemmel kísérje. Hogy erre mennyire szükség van, a legutóbbi Vági-féle események is igazolják. Ezután Lendvai István terjesztette be interpellációját a szociáldemokrata párt ellen, utal arra, hogy a kommunista üzelmek miatt letartóztatott Vágl István a legutóbbi választásokon Gyomán je­löltje volt a szociáldemokratái pártnak. A szociáldemokrata párt Garamiék és Kunfiék magyarországi expoziturája. Kérdi a belügyminisztert, hogy hajlan­dó-e a szociáldemokraták ellen is Ugyan­úgy eljárni, mint a Vági-csoporttal szem­ben. Az interpellációt kiadják a belügy­miniszternek. nek, a paraszt sohase unatkozik — de sokkal kevesebbet bosszankod­tunk, mint mostanában; csak vi­tatkoztunk, de nemi epéskedtünk s főleg a világszemléletek nem állottak egymással szemben úgy mint ellenséges ágyuütegek. És higyjék! meg, a nők is fino­mabbak voltak, azaz művelteb­bek. bár alighanem kevesebbet tud­tak mint a mostaniak. Kevesebb nő­nek kellett kenyeret keresni, s igy ők is vidámabbak lehettek: egész idejüket olvasásra szentelhették s ők voltak a leglelkesebb közönsé­günk. (Jókaitól kezdve egész Kürthy Emilig az írók mind a nőknek írtak.) A »játszi« nőnek most más a dolga és más az életvisetete. S ez rendben is van. Aki egész nap dolgozik, az nem mulathat az elmének tréfás já­tékain, de akinek ideie van. ma is próbálhatna társalogni, s ha sokan próbálnának, visszavarázsolhatnának valamit a múltból, ami szén és de­rült. nemes és finom volt benne. Az­ért hogv háború volt. még nem kö­veik esik. hogy a lelkek ne töreked­jenek békére, s azért hogv oly sok szép érték semmivé lett. nem okvet­lenül folyik, hogy semmit se lehes­sen életre kelteni a romokból. A tár­saság ama tagjai, akiknek ott állan­dóan hiányzik valami s különösen a nők —. talán nem is tudiák. hogv minek a hiányát érzik. Csak azt tud­ják. hogv valami nincs rendién. És azt hiszem: a társalgás hiányzik ne­kik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom