Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-08 / 180. szám

2. oldal BAC5MEGYE1 NAPLÓ 1925. július 8. vesztrum feloldásának indokaira alapítja. Három ilyen indokot hoz fel. Az első., hogy Thurn-Taxis her­ceg osztrák állampolgár. A második, hogy a birtok hitbizománv. A har­madik. egészen szokatlan, indok az, hogy Ausztriával konvenciót kötöt­tünk alattvalói birtokainak feloldá­sáról. Ezek az indokok, szerintem, egyáltalán nem jogosították fel Lu­­kinicsct arra. hogy elődeinek állás­pontjával szembehelyezkedve járjon el. A miniszter ur kissé könnyedén és elsietve jutott hozzá ezekhez az indokokhoz. így például Thurn- Taxis herceg osztrák állampolgár­ságának megállapítására elegendő­nek tartotta, hogy a bécsi rendőr­ségtől jelentést kért. annak megálla­pítását viszont, hogy a herceg nem német állampolgár, rábízta a mün­cheni jugoszláv konzulátusra. Ezzel szemben bebizonyítható. hogy 7 hiirn-Taxis herceg igenis német állampolgár. Az. hogy taeia volt az osztrák felsőháznak, nem bizonyítja ennek az ellenkezőiét, mert mint az osztrák felsőháznak * statútumai bi­zonyítják. ennek az intézménynek nem osztrák alattvaló is tagja lehe­tett. Éppen igy nem lehet elfogadni Lukinicsnek azt a védekezését, hogy a Thurn-Taxis-birtok hitbizomány és igy nem helyezhető szekvesztrum alá. A hitbizomány intézményét az alkotmány eltörölte és semmit sem jelentő külföldi példák nem mentik a miniszter alkotmányellenes csele­kedetét. A harmadik, ismétlem, egé­szen szokatlan indok nem iöhet te­kintetbe. minthogy a herceg nem osztrák állampolgár, hanem német, már pedig Németországgal semmi­féle konvenciónk sincsen. De súlyos szabálytalanságot követett el Luki­­r.ics igazságügyminiszter akkor is. amikor ezt a huszonöt milliós üzle­tet saját hatáskörében kötötte meg. A miniszternek nincs joga az állam nevében százezer dináron felüli megállapodást kötni a miniszterta nács hozzájárulása nélkül. Itt egy milliárdokra menő értékről volt szó és súlyos károsodás érte az államot. Pecsics Dragutin beszéde .végén felszólította a nemzetgyűlést, hogy adja ki az igazságügyminisztert a bíróságnak. Feltűnő volt, hogy Pecsics beszéde alatt a radikális képviselők legna­gyobb része távol tartotta magát az ülésről, bár csaknem valamennyien a parlamentben tartózkodtak. Ezzel szemben az ellenzéki kénviselők, pártkülönbség nélkül csaknem teljes számban, nagy figyelemmel hall­gatták végig Pecsics beszédét. Pecsics beszéde után az elnök az ülést berekesztette és a legközelebbi ülést szerda délutánra fél négyre hívta össze Az üzmepnapok rendezéséi sürgeti a vajdasági jögászszovetség Radisics Lázár igazságügyi osztályfőnök nyilatkozata a noviszadi ankét eredményéről Beogradból jelentik: A Novisadon \ vasárnap lefolyt igazságügyi ankét határozatairól az ankét összehívója dr. Rasicsics Lázár, az igazságügy­­minisztérium BBB. osztályának fő­nöke nyilatkozott beogradi munka­társunk előtt: — A noviszadi igazságügyi anké­ten — mondotta az osztályfőnök — megalakult a vajdasági jogászszö­vetség, amely magában foglalja a Vajdaság biráit, közjegyzőit és ügy­védjeit. A jogászszövetség célja el­sősorban a bírák és ügyvédek önne­velésének előmozdítása, jogi szak­lap kiadása és szakkönyvek kiadá­sának támogatása. Az ankéten meg­alakult a vajdasági közjegyzők szer­vezete is, amelynek elnöke dr. Ni ho­lies Bránkó noviszadi közjegyző, al­­elnöke pedig dr. Manojiovics Vladi­mír szuboticai közjegyző lett, akik mellé négytagú vezetőséget válasz­tottak. A közjegyzők az alakuló ülé­sen egyhangúlag kimondották, hogy kérni fogják a közjegyzői kamara felállítását és ez ügyben már a leg­közelebb lépéseket tesznek az illeté­kes hatóságoknál. A bírósági végre­hajtók szintén megalakították ideig­lenes szervezetüket és egyúttal elha­tározták. hogy kidolgoznak egy egy­séges végrehajtási díjszabást, hogy végre megszűnjenek az e téren mu­tatkozó anomáliák. Az ankéten végül elhatározták, hogy a kezelő személy­zet részére Noviszadon állandó tan­folyamokat nyitnak. Radisics Lázár osztályfőnök nyi­latkozott arról is, hogy milyen re­formokat kíván már a legközelebb életbeiéptetni. — A tervezett reformok között — mondotta az osztályfőnök — első helyen áll a bírói kar eddiginél na­gyobb ellenőrzése. A jövőben min­den törvényszék elnöke kimutatást lesz köteles beterjeszteni az igazság­ügy minisztériumhoz, hogy melyik bíró milyen munkát végzett el. Az osztáyiőnök végül elmondotta, hogy a vasárnapi noviszadi ankéten szóba került az ünnepnapok rende­zésének kérdése is. Az ankét elhatá­rozta, hogy a vallásügyi minisztéri­umtól kérni fogja, hogy az ünnepna­pokat rendezze, még pedig akként, hogy minden felekezet főünnepeit tartsák csak meg. Az ünnepek ren­dezése főleg váltóóvatolások szem­pontjából fontos, amikor az ünnepna­pok beosztásához sokszor nagy anyagi érdekek fűződnek. Az igazságügyi ankéten résztvett Gy őz elem Irta : Tamás, István Mikor a széles, gazdag halion átve­zette a szolga. szemrehányó, fájdalmas érzés lepte meg: ez mind az ejiyém le­hetett volna, a miénk. A nagy tükörben lopva megnézte ma­gát. Ó, ez még mindig a régi. a szép. a kívánatos asszony. A kudarcok és az esztendők nincsenek az orráta irva. A fogadtatásra úgy gondolt, mint győzel­mes bevonulásra és az idegei bágyadt hullámzásba jöttek a képzeletben előle­gezett csókoktól. — Tessék. — hatolt meg előtte a szol­ga és halkan becsukta a párnás ajtót. Mosolyogva állt meg a küszöbön. Azt várta, hogy a férfi elébe szaladjon, vagy legalább szólna hozzá, de az meg sem mozdult, csak nézte őt furcsán, mereven, szinte bosszúsan az Íróasztala mögül. — Jónapot! t — Kezeit csókolom — és lassan elébe sétált, kezet fogott és hellyel kínálta meg. Semmi meghatottság, meglepődés vagy öröm. — Jancsi. — mondta kérőn és sértő­dötten a nő. — Jánoska — és elcsuklott a hangja. Az elérzékenvülés nem jól si­került. A férfi ellőtt felvillant egy kép: Sybill. harmadik felvonás utolsó jelenet, csak liogv az őszintébb és ieazabb póz volt. Közömbös kérdéseket intézett hoz­zá. — Hogy van Klári-asszonv? A kedves férje? A nő szemei kigyultak. — Csufolódik. — mondta befelé — fél­tékeny — és hirtelen megáradt önbiza­lommal odasimuft a férfihez. — Beteg vagyok Jancsi — nyafogta cicásan és elakarta kapni a férfi tekintetét meg fogok halni, hallod Jancsi? De a férfi nem borult a lábaihoz. Já­nos az Íróasztalánál ült és a nő nem tudta, hogy ez az aszta! födözék. de kung. amely megvédi gazdáját az elha­markodott lépésektől. Nem történt semmi és János csodálkozott a saját nyugalmán. Ebben a pillanatban veszett el az asszony számára mindörökre. A nő habozásnak hitte a férfi szótlan­ságát. — Jancsi, én visszajöttem hozzád — és a kezét cirógatta, Te mondtad: ha nagyon egyedül leszel otthon, gyere el hozzám. Tegnap este elolvastam újra a leveleidet. Tudod egész onnan, amikor még csak titokban találkoztunk és te kis rövid üzeneteket firkantottál: »várom magát délután a fasorban«. Aztán a nagy szép leveleidet. Én még soha ilyen leve­leket nem kaptam. Az uram az mindig a legújabb vicceket irta meg. vagy hogy esett az eső és a kocsi elakadt a sárban. Bocsáss meg. hogy összehasonlításokat teszek, csak azért mondom, hogy meg­értsd, mért sirtam egész éjjel és egyálta­lán mért vagyok most itt. Mondd Jan­csi: fogok) én végre élni is? Vagy a te ígéreteid már lejárt váltók? Feleli az istenért! Mért nézd rám iiyen rettenetes arccal?! Ó. nem kell! szánalomból nem kell semmi! Tudom: elárultalak, meg­­csufoitalak. rossz voltam és kicsinyes. Hittem Is benned, nem is. Sokszor úgy éreztem: csak te adhatsz meg nekem mindent, amit egy férfi adhat és eskü­szöm. Jancsi, az életemre esküszöm: soha olyan tiszta örömeim nem voltak, mint amíg veled éltem. Te most azt gon­dolod: »visszahozott a palotám, a ran­gom. az erőm«. De nekem nem kell sem­mi tőled. Csak nézz rám szépen. Emlék­szel. amikor egyszer elszöktünk ketten ki a szomszéd faluba? Ott messze lent, ahol senki sem ösmert bennünket, úgy jártunk karonfogva mint a nászutasok, mint két testvér és egy szöszke néni megszólított bennünket: »nem teccene ki­adó lakást keresni?« Emlékszel milyen mulatságos volt, a kicsi, nádfödeles ház, a fehérre meszelt szoba! Müven csön­desen tudtál te akkor mesélni! És ha hallgattál, a szemed beszélt tovább egész estig. A férfi makacsul összeszoritotta a szá­ját. Az ujjal köröket írtak le a levegő­ben az Idegességtől. így védekeznek a mágusok is a rossz szellemek befolyása ellen. Nézte hosszan, szemrebbenés és elfágyulás nélkül Ezt a nőt ő csókolta valamikor ez a nő neki fontosabb volt éjeinél. halálnál, karriernél, ezért a nő­a Vajdaság hét törvényszéki elnöke közül öt, még pedig: Pavlovics Ist­ván szuboticai, Masirevics Pero szombori. Belajdzsics noviszadi, Gyorgyevics ki Lindái és Todorovics pancsevói törvényszéki elnökök. Az ankéten nerr, jelent meg Jovanovics Alekszandar becskereki törvény­­széki elnök, akit halaszthatatlan hi­vatali teendők akadályoztak és Rísz­­tics Velimir belacrkvai törvényszéki -elnök, aki betegség miatt nem vehe­tett részt az ankéten. Szuboticán lesz az idei tanítékosigresszus Megkezdődtek az előkészületek A jugoszláviai idemi iskolai taní­tók idei kongresszusukat augusztus hó 28., 29. és 30-ikán tartják meg Szuboticán. A kongresszus előkészí­tésére a szuboticai tanítók körében bizottság alakult, amely már meg­kezdte működését és összeállította a: kongresszus programját, amelyiet jó­váhagyás végett beterjesztettek a íanitók országos egyesületének köz­pontjához. Kedden délelőtt a szuboticai taní­tók küldöttsége jelent meg Gyorgye­vics Dragoszláv főispánnál, akit a, kongresszust rendező bizottság elnö­kéül kértek fel. A küldöttség ezután felkereste Rajcsics Sándor helyettes­­polgármestert, valamint a tanács töb­bi tagjait is, akiket felkért, hogy tá­mogassák a rendező bizottság mun­káját. A városi tanács a támogatást meg is Ígérte. A kongresszus előké­­„szitő bizottsága kérvényt nyújtott be »a városi tanácshoz, hogy a kongresz­­szus költségeihez való hozzájárulás iciméu utaljon ki tizenkétezer dinárt és hogy Szubotica város a kongresz­­szus résztvevőinek kétszáz terítékes bankettet adjon. A kérelemmel a ta­nács a legközelebb foglalkozik. ért nem aludt sok rettentő éjszakán át. Miiyen furcsa is ez az egész. Az ember elindul a fiatalság tarisznyájával a vál­lán. hogy megkeresse a kék madarat. És amikor már megtalálja, már épen ki­nyújtja érte a kezét a vágyaik felhőkarco­lójának) utdsó emeletéin, hívatlanul mellé ie áll egy nő. hogy segítsen és a drága madár elrepül örökre. És a nő mindig az­után megy. akinek vállán a csudálatos madár dalol. A férfit pedig vagy elte­metik a légvárak romjai, vagy kimászik alóluk és könnyből, vereitékböl. sárból gyúr magának hajlékot, hogy meghúz­hassa magát. Mindez pilanatok alatt viWámlott át a lelkén. Azután kihúzta kezét a nő kezé­ből és minden szenvedély nélkül, a régi melegséggel mondta: — Jó igy nézni masát Klára, ió visz­­szaemlékezni arra. ami nagyon drága volt mindkettőnknek, ió. mert cseppet sem fájdalmas és nem támaszt fel ben­nem semmit a múltból. Kicsit elszomorít, de azért nem fakadok sirva. Azt se mon­dom: bár lenne minden a régiben. Mi ketten ma idegenek vagyunk, vagy leg­feljebb: ösmerősök. akik ritka szép tit­kot tudnak egymásról. Az a tegnapi Klári meghalt, a fájdalmak elültek és én nem szeretem exhumálni a halottaimat. Néha eszembe jutott és ekkor ugyanazt a meghatottságot éreztem, mint amikor évek múltán a dajkámmal találkoztam, akitől az első meséket tanultam. Vagy amikor hosszú távoliét után viszontlát­tam a falumat, ahol gverekségem leg­szebb virágai nőttek. De ez nem szere­lem. ez csak egy kellemes emlék, ame­lyet üres estéin előszed az. emher a lélek legfelső polcairól és kiteregeti maga elé, mint a zsugori a kincseit. Voltak magá­nak már problémái? válságai? forradal­mai? Mindig megalkudott gyáván és el­lenem tört akkor is. amikor szeretett. Most össze van törve, az ura ostoba, unalmas fráter, a házasélet örömeivel torkig van és mivel vak és elfogult, azt hiszi, hogy becsapták. Pedig magával a legbecsületesebb alkut kötötték a vilá­gon. Kapott kosztot és kvártélyt, pozi ciót, jótársaságot, apró-cseprő gondo kát és egy dolgos férjet, aki igyekszi! a kedvében járni. Milyen édeskevés az, amit maga ad cserébe! Azt hiszi joga van más emberek sorsát is útvesztőbe vinni? Most torkig van csömörrel és mi­vel én mégis csak jelentettem magának: valakit és mivel hozzám ál!t legköze­lebb. eljött... Az asszony felugrott, védekezöleg az arca elé tartotta a kariait és sírva sikolt koltotta: — Ne mondja ki! De a férfi könyörtelenül folytatta: ... eljött szerelmet zsarolni. Inkasszál­ni egy régi. adósságot. Tudta, hogy vég­telenül szerettem és önzésében azt hitte, hogy ez a szerelem örökké ég bennem mint a bibliai örökmécses és ha magának ismét megjön rá az életvágya, ott foly­tatjuk. ahol elhagytuk. Az asszony futva hátrált az ajtó felé. Innen kiabálta: — Gyilkos.! — és belerogyott a széles bőrfotelbe. Nagy. mélyről szökő sirás árasztotta el és a férfi, akinek lelkét el-, borította az asszonyi fájdalom, egy pil­lanatra azt érezte: oda kell menni és. lecsókolni a könnyeit. De akkor hirte­len a levélpapírra tévedt a tekintete, a melyet az előbb kezdett meg és előtte állt egy másik kép. tiszta, sale-'. relmes gyerekarc, diónyi barna szemek­kel, amelyek őt nézték, mélységes csu­­dálattal. Nagy erőthivó lélegzetet vett. Nem, most nem szabad gyön­gének leírni. Fiég volit a hazug­ságokból1. neki Ilit kell. friss, fiatal, oda-, adó. amely őbenne épit és nem rajta ke­resztül. Vagy már elfelejtette volna a magánosság szörnyű kinzókamráff? Az asszony felállt. Szipogva várt: jó szót. bocsánatot, vagy csak egv cirógató tekintetet. A csöndesség úgy feszült kö­zöttük. mint egv elpattanó húr. véres, fela-izott idcgf?é! A férfi u ", kiteregette maga elé a megkezdett levélpapírt, bemártotta a tollat éts mig az asszony a sírás mély de­­liriumában a kilincsre tette a kezét, nyu­godt. dőlt betűivel igy folytatta: ... már közel két hete. hosv ellőt­tem Tőled és olyan hosszú az az idő amit még ki kell böftölni Érted... Az ajtó csattanásra fel sem nézett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom