Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-07 / 179. szám

4. oldal. BACSMEGYEÍ NAPLÓ 1925. juiius 7, iát is a bizottság elé utalják. A Ház Íz indítványt elfogadta. Ugyancsak sürgősségi javaslatot nyújtottak be Gavrilovics Ottó és Ír. Leovac, a szombori kerület kép­viselői is a vasárnapi óriási jégve­rés áita.1 sújtott lakosság ideiglenes segélyezése iránt. A javaslat megindokolásában,' dr. -eovác képviselő bejelentette, hogy vasárnap délután a dárdai és hali­jai járások lelett, valamint Szombor környékén borzalmas felhőszakadás és jégverés vonult el. A vihar telje­sen tönkretette az egész termést, házak tetejét elsodorta, több ház összeomlott. Főleg a szegénysors :i földművesek házai szenvedtek a vi­hartól. — Annál is inkább szükség van sürgős segítségre — fejezte be be­szédét a képviselő, — mert a múlt évben is nagyon kedvezőtlen volt a gazdasági év. Miletics földművelésügyi miniszter indítványára a Ház úgy határozott, hogy Leovác dr . javaslatát is a pénzügyi bizottsághoz utalja. Orosz-lengyel határmcideos Lengyel katonák leromboltak egy orosz laktanyái Varsóból jelentik : A lengyel távirati iroda hivatalos jelentése szerint junius 20-ikán éjjel a volhyniai határon az egyik lengyel határőrs tisztje az állá­sok megszemlélése alkalmával eltűnt. MiveJ valószínűnek látszott, hogy a tisztét egy orosz határjárőr rabolta el, a lengyel határőrség parancsnoka a szomszédos orosz őrség parancsnoká­tól a tiszt kiadatását követelte. Az orosz parancsnokság megtagadta a lengyel határőrség követelésének teljesítését, mire a lengyel és orosz határőrségek között fegyveres össze-, ütközésre került sor. A lengyel kato nák átlépték a határt és lerombolták az orosz őrség kaszárnyáját. A támadás miatt a varsói szovjet követ tiltakozást jelentett be a len­gyel külügyminisztériumban. A határin­cidens ügyében- meginduU a vizsgálat. Támadás a magyar nemzetgyűlésen a kisaotant ellen Baross János beszéde a csehszlovákiai fegyverkezésről és kiutasításokról Budapestről jelentik: A magyar nemzetgyűlés hétfői ülésén Baross János pártonkivüli képviselő napi­rend előtti felszólalásában foglalko­zott Chamberlain angol külügymi­niszter bejelentésével, hogy míg Ausztriával szemben a katonai el­lenőrzést megszüntetik, Magyaror­szággal szemben továbbra is fenn­tartják. — Ennek két oka van, — mon­dotta — egyik a kisantant állandó aknamunkája és sorozatos intrikái, másik a magyar kormány tehet­ségtelen külpolitikája. A kormány a szanálási tárgyalások során bele­gyezett abba, hogy a katonai el­lenőrző bizottság a kisantant kém­szervezete legyen. A kisantant-no­­itikusok állandóan rémképeket" látnak. 1923-ban Románia mozgósí­tott, mert három magyar finánc át­lépte a határt, hogy megcsókolj ák a babájukat. Csehszlovákia hadserege kétszer akkora, mint a régi mo­narchiáé, mig Magyarország csak 35.000 főnyi hadsereget tarthat. Rámutatott Baross azután a cseh­szlovák kormánynak az állampol­gárság ügyében tett sérelmes intéz­kedéseire, amennyiben már harmad­­izben rostálják meg a magvar lakos­ságot, kiutasítják a tisztviselőket, a kiknek nyugdija Magyarország szá­mára sulyosi terheket jelent, a béke­­szerződések és a nemzetközi jog el­lenére. Felolvasta a csehszlovák ál­lampolgársági törvényt, amelynek alapján bizonyítja, hogy Körmendy- Ékes Lajos magyar képviselő kiuta­sítása és mandátumától való meg­fosztása törvénytelen volt. Az angol külügyminiszternek in­­tább az ilyen momentumokra kelle­ne ügyelnie — mondta — és nem Magyarország katonai ellenőrzésére. A népszövetségi ligáknak 1922-ben Prágában megtartott értekezletén Giesswein Sándor kérte, hogy a nép­­szövetség orvosolja a kisebbségek. sérelmeit, a népszövetség azonban ' nem küldött ki bizottságot e kérdés megvizsgálására, hanem csak barát­ságos átiratban kért információt a kisantant államoktól. A kisebbségek jogait a saint-germaini békeszerző­désben Anglia, Franciaország, Olasz­ország, Amerika és Japán garantál­ták. Ezekhez a nagyhatalmakhoz ap­­pellálök és követelem, hogy a ki­sebbségek szerződésileg biztosított jogainak védelmét a népszövetség garantálja. Felhívom a kormányt, hogy energikusan szálljon sikra a békeszerződések revíziója érdeké­ben. Valkó Lajos kereskedelmi minisz­ter, mint külügyminiszter-helyettes azonnal válaszolt Boross Jánosnak. Kijelentette, hogy Chamberlain is­meretes nyilatkozata semmiféle ösz­­szefíiggésben sincs a legutóbbi genfi tárgyalásokkal. Genfben a magyar költségvetéssel szemben felhozott vádakat a magyar kiküldöttek ^ tel­jesen megcáfolták, úgyhogy azoknak alaptalanságát a kisantant delegátu­sai is belátták. Arra a kérdésre, hogy honnan erednek az ilyen in­formációk, kijelenti, hogy a katonai ellenőrzés kérdésében a budapesti szövetségközi ellenőrző, bizottság informálja illetékes fórumát, a nagy­követek tanácsát. Kétségtelen, kogy az angol külügyminiszter nyilatko­zata is ilyen információn alapul. A magyar kormány állandóan arra tö­rekszik, hogy kellő adatokkal bebi­zonyítsa, hogy Magyarország telje­sen leszerelt. A kormánynak az az álláspontja, hogy a katonai ellenőr-, ző bizottságnak a fennálló szerző­dések értelmében már régen el kel­lett volna hagynia az országot. Ami a magyar kisebbségek állampolgári jogainak védelmét illeti, Bethlen mi­niszterelnök legutóbb tárgyalt a csehszlovák külügyminiszterrel, aki­vel megállapodtak abban, hogy a közel jövőben ismét folytatni fog­ják a tárgyalásokat a még megoldat­lan kérdések rendezésére. Éppen ezekre a tárgyalásokra való tekin­tettel nem tartja helyesnek, hogy most nyilatkozzék erről a kérdésről. Baross János ismét szót kért, amit azonban az elnök a házszabályokra való hivatkozással megtagadott. Ezután az állami beruházásokról és tisztviselői fizetésekről szóló tör­vényjavaslat vitáját folytatták. Az ülés délután fél 4-kor ért véget. A leg­közelebbi ülést a nemzetgyűlés ked­den tartja, amelynek napirendjén a választójogi javaslat harmadszori ol­vasása szerepel. A Vajdaság mm kapja meg a kormánytól a betegápolás! pótadót uj elmegyógyintézet a Vajdaságban Ké: A noviszadi egészségügyi főnökség tevékenységét a Vajdaság hálás figye­­kin me! kiséri. A Bácsmcgyei Napló munkatársa fel­kereste dr. Markovics Lázárt, az egész­ségügyi felügyelőség főnökét, aki a felügyelőség működéséről a következő­ket mondotta: Az eddigi budgetünk: 23—24 millió di­nár már nem degendő aiz egészségügyi felügyelőség munkásságának költségeit fedezni. A noviszadi egészségügyi fel-! ügyei'őség területileg és a lakosság szá­mát illetőleg az országban a harmadik helyen áll. A noviszadi egészségügyi fel­ügyelőség költségvetésének 50 százalé­kos felemelését kértem, amely még ak­kor sem (fesz uj intézmények létesítésére elegendő. Sérelmes, hogy a pénzügyminiszté­rium a Vajdaságban befolyt eleinte 3, utóbb 15 százalékra fölemelt betegápo-. lási póíadót, amely a törvény értelmé­ben kizárólag egészségügyi célokra for­dítandó, nem bocsájtja az egészségügyi felügyelőség rendelkezésére, pedig ez az adó legalább is 15—20 mMió dinárt tesz ki. A Horvátországban befolyt beteg­ápolási pótadót a pénzügyminiszter tel­jességében a zagrebi egészségügyi fel­ügyelőségnek adja ki és igy ott sokkal eredményesebb tevékenységet lehet ki­fejteni. Ezidén még be akarjuk fejezni a ve- Š likibecskereki bábaképző intézet hataí­­fmas palotájának építését s a kovlni el-, megyógyintézet céljaira vásárolt lakta­nyák átalakítását. Az épület egy része TUDJA-E.,.? TUDJA-E, hogy megjelentek Dosz-jj tcjevszki második feleségének, a gyors­­iróncnek, Qrigorevna Annának, napló­jegyzetei, melyeket Georgiában találtak meg, mig dühöngött a bolseviki forrada­lom? Grigorjevna Anna Krim-félszigetén halt meg 1918 junius 22-én. Kéziratait a közoktatásügyi népbiztosság rendeletére Moszkvába vitték, sajtó alá rendezték és most egymásután látnak napvilágot a nagy íróra vonatkozó jegyzetek, köztük egy nagy töredékes regény is. Különö­sen érdekesnek ígérkezik az Írónak és­­egy Kwner nevezetű fiatalembernek le­velezése, ki a Raszkolnyikov hatása alatt meggyilkolt egy öregasszonyt, pont úgy, mint a regényben. A gyorsirási jegyzetek alapján ké­szült napló az orosz Írót a maga emberi mivoltában rajzolja meg, minden élmé­nyét papírra veti, minden megjegyzését megörökíti. Egy alkalommal Vilnában szálltak meg, egy vendégfogadóban, hol minden alkalmazott kancsal volt. Dosztojevszki megállapította, hogy a gazda valószínű­leg azért alkalmaz kancsalokat, mert azok olcsóbbak. Ezen a borzalmas he­lyen az alkalmazottak sohasem jöttek a csöngetésre s a vendégeknek azt aján­lották, hogy jól reteszeljék le. lakatolják meg az ajtókat, Baselben egy szállóban az összes pincérek, hordárok részegek voltak. , 1867—1868-ig Nfmetországban tartóz­kodtak Dosztojevszkiék, de sem az iró, sem a felesége nem tudott megbarátkoz­ni a németekkel. Mindketten ostobáknak, neh ésfej üknek, tiszteségteleneknek ta­lálták őket. Dosztojevszki annyira gyű­lölte a németeket, hogy felesége gyakran összeveszett vele. Főkép azzal' nem bé­­kült meg az iró, hogy a szász király g 40.000 huszárt tart. Vitatkozott felesé-1 gével, mi ennek az értelme, mire Dosz-| tojevszkiné igy válaszölt: — Van pénze, hát teheti . . . Azon is gyakran nevettek, hogy miiy nagy lábuk van a szászoknak. Dresdában a sixtusi Madonna valósá­gos szentéllyé változtatta számára az egész várost. Dosztojevszki. aki rövid­látó volt, egy napon a múzeumban szék­re állt hogy jobban láthassa a hires fest­ményt Az őr leszállította őt a székről,! de mihelyt eltávozott az őr. Dosztojev-| szki újra a székre állt. Baselben »Krisz-' tus holttestét« bániutta meg. Hol be in töl, jj de a »Haláltánc«-ra ezt mondta: — Sok hűhó semmiért Turgenyevet egész életében utálta, mert Parisban élt s mégis orosznak tar­totta magát, Ítélkezett az orosz állapo­tok fölött Azt ajánlotta neki, hogy I»szerezzen látcsövet«. Turgenvev sem j szívlelte őt s mert tudta, hogy Doszto­jevszki többnyire reggel tizenegyig al­szik, rendszerint reggel tizkor látogatta meg a cselédnek hagyva ott névjegyét így szerette egymást ez a két nagy orosz iró. * TUDJA-E, hogy az angol arisztokrá­cia, mely még pár évtizeddel ezelőtt olyan zárkózott volt, mennyire haladt a fölvilágosultság terén? — Egyidöben az angol arisztokrácia a nézőtéren ült — Írja Nancy Atkin, maga is arisztokrata — a helyzet azon­ban most megváltozott s az angol arisz­tokráciát a színpadon találni. Azt hi­szem, ez a változás üdvös, mert az arisztokrácia most legalább foglalkozik is valarrfível. Nem kell azt képzelni, hogy a szín­igazgatók előszobájában csupa ariszto­krata hölgy várakozik, de az tagadha­tatlan, hogy sokan tódulnak a színpad felé. Lady Diana Cooper, a rutlandi herceg leánya nyitja meg a sort. Nancy Atkin, kit föntebb idéztünk, politikus családból [Származik. Sir Richard Aikinnak, a fö­­ílebbviteli törvényszék elnökének leánya. [Nemrég óta játszik színpadon s az a I terve, hogy vagyont szerez, önállósítja [magát. Unja az arisztokraták sivár, he­­; uye életét. Newyorkban pedig egy táncosnő ven­dégszerepei, az angol király keresztleá­nya, az angol királyi ruhatáros gond­nokának leánya: Miss Elaine Howlett — Imindössz tizenhat éves, szőkehaju, kék­­szemü. V. György előtt játszott először, maga a király biztatta, hogy lépjen a szinl pályára. Manapság, mint olvassuk, gyakori eset, hogy egy lord feleségül vesz egy kardalos leányt. A szellem megváltozott. [Ma már a lordok nem vadásznak nagy amerikai hozományokra. TUDJA-E, hogy a heidelbergi diák­élet mindig a régi s a diákok még min­dig hosszú kardjaikkal karmizsálják egymás arcát? Fraccoroli, ki Heidel­­bergben járt, mulatságos dolgokat mesél a háború utáni német diákéletről. A diák-párbaj régi hagyomány Né­metországban, s több évszázados múltra tekint vissza. Minden más párviadaltól különbözik: ezért a neve is más, nem párbaj, hanem mérkőzés. Az a diák, aki becsületet akar szerezni az egyetemen, föltétlenül mérkőzik s ha leteszi a dokto­rátust, de bal arcán nincsen pár dicső­séges heg, vagy karmolás. akkor még ma is közmegvetés tárgya. Az ősi szer­tartás úgy kívánja, hogy a diák vérez­­zék és közönyösen fogadja a fájdalmat. Mikor az orvos fehér köpenyében hoz­zálép, hogy bekötözze sebeit, moso­lyognia illik, a jómodor azt kívánja, hogy ekkor egy jó cigarettára gyújt­son. Badenben.hol a heidelbergi és karlsru­­hei diákközpontok székhelye van, a né­met közoktatásügyi miniszter meg akar­ta tiltani a párbajt, mely »nem méltó a mai idők életsizelleméhez«. Erre a vá­rosban valóságos zendülés tört ki, nem­csak a diákok, hanem a polgárok kö­zött is: kereskedők, iakásadók. a város szine-java tiltakozó küldöttséget me­nesztett a miniszterhez, kifejtették, hogy Badenre valóságos csapás lenne a diák­párbajok megszüntetése, mert az egye­temek elnéptelenednének s ők kenyér nélkül maradnának . „ , K. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom