Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-04 / 176. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 julius 4. rint — Gyuricsics Márkó, a miniszterelnök helyettese referált a Radics-párttal folyó tanácskozásokról. A referátumra vonatkozóan a kormány tagjai semmiféle felvilégositást nem adtak a nyilvánosság számára. Ezenkívül szó volt a jóvótételi szállítások általános terveiről, valamint a zagrebspiiti vasútvonal ünnepélyes megnyitásának előkészületeiről. A kiviteli vámok csökkentéséről és a tizenkét ted-ja vasiatok függelékéről való döntést a legközelebbi minisztertanácsra halasztották. Az állam autói és reprezentációs cigaretták Miután a pénzügyi bizottság csütörtökön a tizenkettedekrő! szóló javaslatot megszavazta, a parlamenti bizottságok munkájában szünet állt be. A törvényhozó bizottság is csak hétfőn délután, a parlament ülése után tartja legközelebbi tanácskozását. A szünet miatt a képviselők nagyrésze elutazott Beogradból, azonban az ottmaradt képviselők a pénteki nap folyamán nagyszámban keresték fel a parlamenti klubokat, amelyekben igy nagy élénkség uralkodott. Délelőtt a pénzügyi bizottság» nak kormánypárti tagjai Radotlics ;Jován elnökletével ülést tartottak, amelyen a költségvetési tizenkettedekhez tartozó függelékek kérdésével foglalkoztak és a pénzügyminiszter referátuma alapján a tervezetet elfogadták. Grgin Dusán indítványára elhatározták, hogy erősen redukálni fogják a hivatalos használatban levő autók számát, amire nézve külön szabályzatot fognak kidolgozni. Elhatározták azt is, hogy a minisztereknek és magasrangu tisztviselőknek eddig rendelkezésére bocsátott állami cigarettákat meg fogják vonni. Demars a Vitézi Szék miatt A Cuvantul szenzációs cikke — A kisantant egységesen lép fel Magyarország ellen Bukarestből jelentik: A roman külügyminisztérium a Cuvantul ci mü bukaresti lapnak közlés céljából átadott egy állítólagos magyar -országi titkos katonai napiparancsot, amelyet báró Nagy Pál tábornok, a honvédség főparancsnoka intézett a Vitézi Szék tagjaihoz. A katonai akta alapján a bukaresti lap úgy állítja be a Vitézi Széket, mint Magyarország titkos hadseregét. A cikk szerint Magyarország titkos hadsereget alakított az úgynevezett vitézekből. akik volt tisztek és továbbszolgáló altisztek és egyenként száz-száz holdnál nagyobb földbirtokot kapnak a rom án határon azzal a kötelezettséggel, hogy ezeken a birtokokon munkásszázadok címen katonailag képezzék ki a férficselédséget. mégpedig elsősorban a lövőfegyverek és kézigránátok, valamint gépfegyverek kezelésében. Az igy megalakult titkos hadseregnek főpa rancsnoksága a Vitézi Szék. amelynek parancsnoka, báró Nagy Pál tábornok: azonos a honvédség főparancsnokával. A Cuvantul bejelenti, hoev a román kormány a Vitézi Szék intézménye. — mint a békeszerződés kijátszása — miatt demarsot intéz a másik két kisantant állam kormányával együtt Budapestre, de egyúttal feljelentést tesz a nagykövetek tanácsánál. Foch marschallnál és a nemzetek szövetségénél is Magyarország ellen. A román kormány a feljelentéshez csatolni kívánja annak a beszédnek állítólag hiteles szövegét is. amelyet Horthy Miklós kormányzó egyik vitézzé avatási ünnepélyen elmondott és amely a Vitézi Szék intézményének célját irredenta-szervezkedésben jelölte volna meg. Havonta tízmillió dinár adót akar behajtani a velikibecskereki pénzügyigazgaióság Nem orvosolták a bánátiak adósérelmeit Velikibecskerckről jelentik: Ismertette már a »Bácsmegvei Napló« a velikibecskereki adófizetők sérelmeit. Közöltük, hogy a vagyonadót, hadinyereségadót és jövedelemadót hét évre visszamenőleg egyszerre vetették ki. és az adóhivatal most kézbesíti ki a kivetésről! szóló értesiféseket. amelyek szerint a hét évi adóztatást nyolc napon belül ki kell fizetni végrehajtás terhe mellett. A kivetett összegek nagyságára mi sem jellemzőbb, mint az. hogy ötszázezertől egymillió dinárig terjedő tételek igen gyakran fordulnak elő és — mint a kereskedők és gyárosok egyesülete megállapította — tízedrész annyi készpénz nincs Becskereken. mint amennyit a pénzügyigaz-Katasztrófa Irta: Tersánszky J. Jenő A kis bányaváros, mint az ismeretlen hamupipőke, egy kis időre a nagyvilág fülébe zokogta boldogtalanságát. A szerencsétlenség édes bátyja, a hir. hegyen-völgyön, gyalog szerrel, drótparipán száguldott. A bányaszerencsétlenség szörnyű méretű volt. Az omlás kívülről is eléktelenitette a hegyet. A közepe táján. simán, borzalmasan sárgállott a hegyóriás busa. fenn zöldelő erdőzekéje alatt s alant tővel-heggyel. sziklák, terebélyek gyökerükkel az égnek, mocskos, újdonsült tavakba zuhantan... úgy hatott az egész, mint egy roppant hasmettszés undok eredménye. * Az tetézte a szerencsétlenséget, hogy éppen váltás idején történt s a tárnákban érte a társulatnak úgyszólván minden munkását. Tüsökül csupa fulladt, roncsolt hulla került elő. A mentésnél ott segített a környékbeli falvak népe is. Egy fiatal, hatalmas termetű bá'nyatiszt volt ennek a gyászcsatának a hadvezére. Első nap már abban is rendet teremtett, hogyan cserélje fel egymást a népség a segítségben, hogy mindenhová pihent kar jusson és maga küldte el. akik kimerültek. Estefelé egy csomó iaiveszékelő. átkozódó asszonv távozott éppen a tiszt fenyegető parancsszavára. Mert a szerencsétlenek neiei voltak és jogot éreztek és tüntetni akartak vele, hogy utolsó lélekzetükig harcolnak a heggyel embereik után. Köröttük apróságaik szipogtak s lebzselő városaik tolongták körül őket. Most vették hitül éppen, hogy férjeik a legmélyebb talpon dolgoztak s napok telhetnek bele. mig a mentéssel élve-halva hozzájuk jutnak. Egyetlen eleven lelket húztak ed dig elő az omlás alul. Tőle volt a tudósítás. Az asszonyok nagyrésze aszott banya volt. Egy volt csak köztük csinos s fiatal. Ezt szén Magdinak hívták. Ez most elvált a többitől. Mikor kiért a tömeg közül s a bányaárok mellett egy kis meliékösvényre vágott, egy bánvászgunyás. legényféle férfi fordult kissé körülnézelődve utána s csakhamar utolérte. A menyecske rá se nézett. Tovább zokogott, arcára bontott kötényével. akár a sokadalom közt. A legény hallgatva követte. Komor képpel. De néha fintort vágott, mint aki megjegyezne valamit. Így mentek jó darabon. Végre a legény, már néhány házhoz közel, egyszerre megfogta hátulról a Szép Magdi vállát s a hangját kissé érdessé tette a türelmetlenség: — Mát megsirathattad már becsületből. Itt nem hallja senki. Ütött eleget . A pálinkára már én adtam neki kölcsön, most fizetés után is. Hadd. hogy nyugtassa az isten, ahol van. — Ne. ne! — hárította el az aszszony. — Akármilyen volt. Még a halálával is azt akarta, hogy örökké furdaljon érte a lélek. A reggel panaszkodott, hogy beteg, alig bir kikelni az ágyból. Én veszekedtem veié és küldtem, hogy ez legyen a vége. Kikerültem volna. — Csak hadd. ha mondom, jó hegatóság követel. Az adókivetések ellen kétféle jogorvoslat van: a felszólamlási bizottságnál a kivetés megváltoztatását lehet kérni, a pénzügyminisztertől pedig fizetési halasztást kérhet a fél. halasztó hatálya azonban egyik jogorvoslatnak sincs. Épen ezért sem a felszólamlás. sem a kérvénvezés nem mentené meg a velikibecskereki adófizetőket a végrehajtástól egyrészt, mert a feibzólamlási bizottság még nem is működik, másrészt pedig a minisztérium' nem nagyon szokott sietni a halasztási kérvények elintézésével. A becskereki kereskedők és iparosok küldöttsége junius 24-én járt a pénzügyminisztériumban, ahol Stojadinovics miniszter távollétében lyen van! helyettesének. Pesics Sretykónak adta elő kérését. A miniszterhelyettes kijelentette, hogy a felszólamlási bizottság tagjait már ki is nevezték, a bizottság néhány napon belül öszszeiil és azonnal letárgyalja a felszólamlásokat. Megígérte még a miniszter helyettese, hogy utasítja a becskereki pénzügyigazgatóságot, hogy ne eszközöljön végrehajtásokat azoknál, akik fizetési halasztást kérnek mindaddig, amig a kérvényt a pénzügyminisztérium el nem intézi. föltéve, hogy általában mutatkozik fizetési hajlandóság Velikibecskereken. Tíz nap telt el azóta, hogy a miniszter felelős helyettese elmondotta ezeket és azt a tiz napot a becskereki adófizetők felhasználták arra. hogy »szándékukat bebizonyítsák, mert ezalatt mintegy ötszázezer dinárt fizettek be a városi1 adóhivatalba. Ugyanakkor a oénzügyigazgatósághoz ötvenen nyújtották be kérvényüket fizetési halasztásért. A városi' adóhivatal pedig buzgón folytatta az adóértesitések kikézbesitését. amit néhány nap múlva befejeznek és ekkor a pénzügyigazgatásáé megkezdi a tartozások behajtását. amint ez kötelessége is. annál is inkább. mert a miniszter minden Ígérete ellenére sem kapott még semmi értesítést arról, hogy a lelszólanúási bizottságot kinevezték volna, sem olyan rendeletet, hogy a kérvényezőkkel szemben bármilyen könnyítést eszközöljenek az illetékes hatóságok. A miniszteri Ígéret megtartását a legnagyobb izgalommal váriák Becskereken. de az optimisták száma egyre fogy. A pénzügyi gazgatóság szándékai felől illetékes helven úgy informálták a Bácsmegvei Napló becskereki munkatársát, hogy a pénzügyigazgatóság addig, amig a befizetésekkel meg lesz elégedve, nem fog szigorúbb eszközökhöz folyamodni. Hogy a befizetésből mennyi elég. arról bizonyára eltérő az adózóközönség és a Dénzügyigazgatóság nézete. A pénzügyminiszter ugyanis öt-tiz millió dinárt akar havonta behajtani. ismételte a legény. I. * A hatodik, az utolsó napia volt a mentésnek. Már rendszeresen, gyorsítva folyt, szakértők, orvosok, hatóságok. A kordon már alig volt szükséges a osiappanö kíváncsiságnak néha. De erre az utolsó napra mégis elegen verődtek össze, akiknek tolakodását távol tartsák. Csak igy vették az újabb és újabb értesüléseket a mentés eredményéről a bányakarámból. így jött a hire a várakozó emberek közé. hogy a legmesszibb talpról négy munkást élve szállítottak föl. Mindössze a rémület és az éhség viselte meg őket hatnapos börtönükben. Ezt az örömhírt éppen a Szép Magdi kísérője hozta elsőnek s a közönség majdnem olyan élienridallal fogadta, akár egy sikerült cirkuszi mutatványt. Csak éppen taps és hogy volt! nem hallatszott fel. Ellenben némi idő múlva, a kordonon kívül, a karám udvarának kerítése előtt sereglettek össze valami lármára. Ott három asszony állt már. kenyér, bor. szalonna mindjük kezében, ahogy imént a karámban várva férjeik mentésére, az örömhír hazaszalajsztotta őket. hogy elsőnek szolgáljanak táplálékkal a kikoplalt áldozatoknak. És visszajövet nem eresztették be őket a karámba. Most jött ki éppen a társulat öreg orvosa hozzájuk és szigorúan magyarázott :- Meg akarják maguk ölni őket? Most akarnak ételt tömni beléjük? Az izgalom is a haláluk lehet, ha igy másznak nekik. Értsenek meg és várjanak sorukra. Megkapják őket. ne féljenek, mihelyt a vizsgálat és a kezelés talpukra állitia őket. Az orvos ezzel bement, de többen sokasság közül is akadtak, akik hasonlóul csititották a három aszszonyt. így egy darabig még zúgolódtak és keseregtek, de végre valahogy megnyugodva letelepedtek a gyepükre. szőkéik mellé. Óra óra után múlt azonban a szerencsés szerencsétlenek viszontlátása elé. Egyszerre csak egy negyedik bányászná furakodott át a népen s jajongva, hajladozva riasztotta maga köré a három asszonyt: — Máriám! ne veri meg! — lelkendezte. — Hallják. Szód Magdit a ruhaszárító kötélről vágták le a hászjáiukon. Az uram ott volt. Onnanjövök. Vége van. Nem várta meg az urát. Hallom pedig megszabadította az isten! Ilyet-ilvet! Setepete. szörnvüködés kevergett az uiabb. furcsább uiságrém körül. De ennyi ráadásra a fülek és szájak fásnlttá és vásottá válnak már. A bányásznak arcán szinte olvan kifejezés volt. mintha úgy vélték volna magukban, ez a csemege alkalmasabb időt is választhatott volna. És egyikük, a szomszédja háta mögül a földön elnézve, félig-meddig közönyösen ejtette közbe: — Ne büntessen meg az isten, de inkább azért nem várta az meg az urát. mert megszabadult élve. Hallja.' hogy már ott találták a kosarát is. hogy ételt hozzon az urának s úgy gondolt a kötélre... Másra készült ő. mással, nem erre a hírre.
