Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-30 / 202. szám

19?5. julius 30. BACSMEGYEI NAPLÓ 3, oldal. K isebbségi Élet ® es* Egg szlovák munkás keserű pana­szának adott helyet az egyik pozsonyi magyar lap. L. V. negyvenkétéves po­zsonyi illetőségű rokkant vagyok —­mesélte a lap szerkesztőségében a szlo­vák munkás —, havi hatvanhét korona öt fillér nyugdijat kapok az államtól. A múlt héten végső szükségben elindul­tam munkát keresni. Egy ruszinszkói társaimnál átmentünk vonaton Kontá­romba, ahol az állami útépítésnél keres­tek munkásokat. A komáromiak előre fi­gyelmeztettek, hogy csak cseh munkást, i alkalmaznak, de gondoltuk, ha szlová­kul beszélünk, majd csak felvesznek bennünket. Az építés vezetője valóban fel is fogadott mind a kettőnket három koronás órabérrel napszámosnak és másnap reggel hat órakor be is álltunk a munkába. Tiz-tizenöt percig dolgoz­tunk mindössze, amikor megjelent előt­tünk négy cseh munkás és erélyesen felszólított, hogy hagyjuk abba a mun­kát, mert az útépítésnél cseh cég dol­goztat, amely csak cseheket alkalmaz. Mikor erre megjegyeztük, elég sajnos, hogy Szlovákiában az idevaló munkás nem tud munkát kapni, csak a cseh ide­gen, azzal fenyegettek meg, bennünket, hogy csendőrökkel vitetnek be, ha még akadékoskodunk. A pozsonyi lap a pa­naszhoz hozzáfűzi, hogy elképzelhető, milyen nehéz magyar munkásnak bol­dogulni, * ha egy szlovák rokkanttal ilyesmi megtörténhetik. * A német és lengyel korai áhy ok közt éles konfliktus támadt az állam­polgársági kérdésben. Mint a Lokalau­­zeiger írja, a lengyel kormány Német­ország intervenciója ellenére hozzáfo­gott mindazoknak a lengyel területen élő németeknek kiutasításához, akik még 1921-ben német állampolgárságra optáltak. Most augusztus elsején,, nem kevesebb, mint harmincöt németet tesz­nek át a határon a lengyel hatóságok, amelyek még arra sem adnak időt a ki­­utasitottaknak, hogy vagyonukat érté­kesítsék. A német kormány, hir szerint, retorzióképen augusztus elsején mintegy tízezer németországi lengyel optálót szállít különvomaton a lengyel határra és átadja őket Lengyelországnak. A szlovenszkói magyar keresztény­szocialista párt kongresszusát szeptember 8-ára hívták össze Kassá­ra. A kongresszus eredményét nagy ér­deklődéssel várják Szlovenszkón, mert ezen dől el, hogy a szlovenszkói ma­gyarság egységes listával vesz-e részt a választási küzdelemben. * A szlovenszkói evangélikus lelkészek Zoch püspöknél a napokban konferen­ciára gyűltek össze. A konferencián a magyar lelkészek egy memorandumot terjesztettek elő, amelyben követelik, hogy a magyar kisebbség az egyházi ■ közigazgatás minden fokán megfelelő képviselettel bírjanak. A magyar lelké­szek egyúttal azt is kérték, hogy az evangélikus egyház gondoskodjék ma­gyar lelkészek és tanítók kiképzéséről. * Hároméves irredenta por foglal­koztatja a szlovenszkói bíróságokat. Még 1922 •októberében történt a Gal­­góc—nagyszombati vasúti vonalon, hogy Péter Vince pöstyóni kereskedő ősz­­szeküiönbözött mostoha fiával. Az apa a veszekedés hevében azt találta mondani fiának: »Te büdös csehi. Valaki az uti­­társak közül Pétert ezért feljelentette és ezzel kezdetét vette a tengerkigyóvá váló rendtörvényes ncr. A bíróság 1922 novemberében 500 korona pénzbüntetés­re és 14 napi szabadságvesztésre ítélte Pétert, akinek felebbczéxére a tábla az ítélet minősítését izgatás helyett koz­­csendháboritásra változtatta és a pénz­büntetést elengedte. Az államügyészség viszont a táblai Ítéletet felebbeztc meg, amelynek alapján a legfelsőbb bíróság megsemmisítette mindkét ítéletet és uta­sította a táblát uj eljárás lefolytatására. Az uj eljárás során a tábla Péter bün­tetését most már közrend elleni vétség elmén állapította meg és ezért 500 ko­rona pénzbüntetést szabott ki rá. A főügyészség az Ítélet ellen ismét semmi­­ségi panasszal élt és perújítást kért. A Zagrebből jelentik: A Radics-párt hi­vatalos lapja, a Dom legújabb számá­ban foglalkozik a párt disszidenseinek magatartásával és élesen elitéli Kraja­­novics, Uroics és dr. Bucs szereplését. — Krajanovics Iván — Írja a Dom — a horvát parasztklub egyik ülésén kérdést intézett az elnökhöz, elmenjen-e Dubrovnikbe, választói közé, hogy meg­kérdezze tőlük, helyesük-e a megegye­zést. Az elnök figyelmeztette ekkor Krajanovicsot, hogy ő nem Dubrovnik, hanem a horvát parasztnép képviselője, amelynek egyedül tartozik felelősség­gel. Csizmekovics képviselő erre felszó­lalt és bejelentette, hogy legutóbbi dubrovniki tartózkodása alatt végig­­! járta a pártszervezeteket, amelyek kivé­tel nélkül biztosítottak Radios István ; iránti hűségükről. Hogy Krajanovics di- i lemmába került, annak csak ő az oka, I mert választóinak felhatalmazás nélkül olyan ígéretet tett, hogy a horvát parasztpárt soha nem egyezik ki a radi­kálisokkal. A lap ezután Uroicsot veszi sorra, akit igen hevesen támad a pártból való kilépéséért. Londonból jelentik: Az angol kor­mány hallatlan erőfeszítéssel dolgozik azon, hogy az augusztus elsejére beje­lentett általános bányászsztrájk kitörését megakadd yozza. A szerdai napon mi­nisztertanács foglalkozott a kérdéssel és három órás vita után elhatározta, hogy a bányatulajdonosokkal tárgyalásokat kezd azirányban, hogy a kollektív szer­ződést ne bontsák fel ás ne ragaszkodja­nak a munkaidő felemeléséhez. A mi­nisztertanács után Baldwin miniszter­­elnök fogadta a bányatulajdonosok kül­döttségét és felszólította őket, hogy tegyenek le arról a szándékukról, hogy uj szerződést kötnek a bányamunká­sokkal. A küldöttség kijelentette, hogy kénytelen ragaszkodni elhatá­rozásához, mert a jelenlegi bér­viszonyok mellett a tulajdono­sok ráfizetnek az üzemekre. A tanácskozás során Baldwin minisz­terelnök újabb felszólítására, a küldött­­ség egyik tagja kifejtette, hogy az an­gol gazdasági életre oly katasztrofális következményekkel járható sztrájk ki­törését a kormány csak úgy akadályoz­hatja meg, ha a régi kollektív szerződésből fojyó ráfizetések kárpótlásául az állam segélyt ad 3 bányíulajdo­­nosoknak. Baldwin nem adott határozott vá­laszt. de. po’itikai körökben biztosra veszik, hogy 3 kormány, ha máskép nem tud egyezséget létrehozni, nagyobb összegű segélly el kész napokban harmadszor állottPéteranyit­­rai törvényszék büntetötanácsa előtt, amely ha jól megy, talán 1926-ban v égez késnék és ezért öt napi szabadság vesz­tésre és 500 korona pénzbüntetésre ítél­te. Az államügyész az Ítélet súlyosbítá­sáért megint felebbezett. a táblához, amely ha jó megy, talán 1926-ban végez ezzel a szívós rendtörvényes teugerki­­gyóval. — Uroics — írja — már tavaly is csak arra törekedett, hogy felvegye j képviselői napidijait és azt a párthatá­rozat ellenére megtartsa. Radics István egyizben felelősségre vonta Uroicsot, aki rossz anyagi helyzetére hivatkozott, de megígérte, hogy a jövőben rende­sen beszolgáltatja a napidijakat. Miután azonban Ígéretét nem teljesítette, Radics a párt júliusi ü'ésén felszólította, őszin­tén és röviden válaszoljon: igen-e, vagy nem. Uroics nemmel válaszolt és ezzel elveszett a horvát parasztpárt számára. A horvát nép halottnak tekinti őt, aki­nek már semmi köze a néphez és a horvát parasztpárthoz. — Bucs dr. — folytatja cikkét a Dom — a Hrvat éitnü lapban bejelen­tette, hogy ö nem Radics Istvántól, ha­nem a néptől kapta mandátumát. De a nép erre azt feleli: téged nem isme­rünk és csak azért szavaztunk rád, mert Radics István nevében jöttél hozzánk a szavazatunkért. A susáki pártszervezet, amely Bucsot megválasztotta, már fel is szólította a disszidens képviselőt, hogy haladéktalanul mondjon le a mandá­tumáról. leszerelni a bányatulajdonosok ellenállását A kormány különben ez ügyben csak csütörtökön hoz végleges döntést, mert előbb még a bányamunkásokkal próbál dűlőre jutni. Baldwin csütörtök délelőtt fogadja a bányászküldöttséget, amely­nek javasolni fogja, hogy augusztus elseje előtt még egyszer üljenek le tár­gyalni a bányatulajdonosokkal. Csütör­tök délután a vezetp angol szakszerve­zetek végrehajtóbizottsága tart ülést, amelyen minden valószínűség szerint kimondják, hogy ha szükséges, a vasutasok és a haiómun­­kások szolidaritásuk jeléüi szin­tén sztrájkba lépnek. Ez esetben három és fél millió mun­kás vesz részt a munkabeszüntetésben, amely ha valóban bekövetkezik, a leg­kritikusabb helyzetbe hozza a nagyváro­sokat, amelyeknek élelmiszerrel való el­látása lehetetlenné válik, A kormány főleg erre való tekintettel siet a meg­egyezést tető alá hozni, de hogy inter­venciójának lesz-e eredménye, azt még nem tudni. A dátum mindenesetre fe­nyegetően közeledik: pénteken pontosan éjfélkor szil­­j nik meg a munkaadók és mun­kások közti szerződés. A bányászok bérmozgalmával külön­ben már' foglalkozott a bányamunkások nemzetközi végrehajtóbizottsága, amely­nek ülését Hodges vezértitkár vezette. Az ülésen, amelyen Angliát Herbert Smith és Cook, Németországot két, Franciaországot öt, Belgiumot két, Len­gyelországot és Csehszlovákiát egy-egy tag képviselte, elhatároztak, hogy sztrájk esetén Európa valamennyi bányászszö­­vetsége támogatni fogja az an­gol bányászokat. A végrehajtóbizottság határozatáról és tervbevett intézkedéseiről értesítették a nemzetközi szá!!itómunkás-szövetséget is azzal, hogy az akciót ő is támogatja. A végrehajtóbizottságnak az angol delegátusok azt a kívánságukat terjesz­tették elő, hogy ha a sztrájk kitör az internacionaie tagjai lépjenek sztrájkba valamennyi európai országban is. Az ülésen a vita során az a véle­mény alakult ki, hogy egy nemzetközi bányászsztrájk megszervezésére nincs szükség, az internacionáléhoz tartozó szövetségek más módon is támogathat­ják az angol bányászokat elsősorban úgy, hogy a többi országot ban a produkciót oly mértékben fogják csökken­teni, hogy az nem jelenthet ve­szélyt az angol sztrájkotokra. A végrehajtóbizottság elhatározta azt is, hogy érintkezést keres a szállító­­munkások nemzetközi szervezetével, I akadályozza meg, hogy bányászsztrájk esetén bármely ország exportálhasson í szenet Angliába. Az angol kormány által kiküldött szénbizottság beterjesztette jelentését, amely megállapítja: 1. Jogos a bányászoknak az a köve­­j telese, mely szerint minden uj bányászszerzödésben bérminimumot állapítsanak meg. 2. Az angol bányaipar kihasználási és értékesítési lehetősége még nagyon fokozható. 3. Az angol bányásjkrizis az általá­nos angol, de még inkább az jntcriia­­cioaális gazdasági zavarok következ­ménye, amelyek a háborút követték. A bizottság egyik tagja kijelentette, hogy a helyzet elmérgesítéséhez nagy­részben hozzájárult az, hogy Anglia elsietve tért vissza az aranystandardhoz. Csak most Isidül meg a tropikus országok kiaknázása Az angol gyarmalügyi miniszter beszéde az alsóházban Londonból jelentik : Amery gyar­matügyi miniszter az alsóházban a kivándorlás kérdéséhez szólva megállapította, hogy a kivándor­lók száma 1913 ban még 224.000 vo't, 1924-ben már $8.000 főre csökkent. Ennek oka egyrészt az, hogy sem a koronagyarmatok, sem maga N gybritannia még nem he­verte ki a háború utóhatásait, más­részt hiányzanak terményeik szá­mára a piacok és igy csökkent be­fogadóképességük. A birodalmi gaz­daság; politika fejlődésében há­rom jelentős tényezővel kell szá­molni : emberekkel, pénzzel és piacokkal. Amery olyan birodalmi gazda­sági po ifikának hive, amely a közös segélyforrások kölcsönös fejlesztésére támaszkodik és amely a birodalom által megállapított, nem pedig a külső világ szabá­lyozatlan és határtalan világver­senyében megállapított színvona­lat tart fenn. Hangoztatta, hogy nagy gazdasági lehetőségek rej­lenek a forró égövi országokban, amelyek Anglia számára felbecsül­hetetlen jelentőségűek, de kiaknázá­suk csak most indul meg. Különö­sen arra utalt, hogy Angliának Afrikában és egyebütt milyen gyapottermelési lehetőségei van­nak. Egyik legfontosabb feladat, az, hogy a vasutakat főleg Kelet- I afrikéban kifejlesszék. Radicsék erélyes akciót indítanak a párt disszidensei ellen Lemosdatják mandátumukról a kilépett képviselőket Európa valamennyi bányászszövetsége támogatni fogja az angol bányászokat Pénteken éjfélkor megszűnik az angol bányászok szerződése A szállítómunkások és a hajósok is résztvesznek a sztrájkban A bányászok nemzetközi végrehajtóbizottságának ülése Az »angol kormány államsegélyt ad a bányatulajdonosoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom