Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-29 / 201. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. július 29. Lecsapolják az utolsó bácskai mocsarat Társulatai: akarnak alakítani a Mosztonga lecsapolására Bácska és Bánát televény földje a tö* rök hódoltság alatt majdnem egészen mocsaras volt. A törököktől való felszabadulás után kezdődött meg a mocsarak lecsapolása s azóta lett Bácska és Bánát igazi tejjel, mézzel folyó Kánaán. Bácskában most már csak egy nagyobb mocsaras terület, a Mosztonga vár lecsapoiásra. A Rácsmegyei Napló megírta, hogy a sombori hidrotechnikai kirendeltség befejezte a szükséges műszaki munkálatokat a Mosztonga mocsár lecsapolására. A helyszínen járt szakbizottság kész terveket küldött az országos vízügyi igazgatóságnak, mely mint értesülünk, a terveket jóváhagyta. Ezzel aztán az utolsó bácskai mocsár lecsapolása a megvalósulás felé közeledik. A Mosztonga mocsár Sombortól egész a Dunáig húzódik, keresztülszelve tizenöt község határát. Keletkezése messze »átadókra nyúlik vsisza és igen valószínű a feltevés, hogy valamikor a Duna egyik élő mellékága volt. Elnevezése kelta eredetű. Kilencezerhatszáz katasztráiis hold a kiterjedése, a Péter király csatornánál kezdődik Sombornál és a Duna.melletti Bukin községnél végződik. Érinti Novisad, Plazma. Rács, Dero nu a, Karavukovo, Odzsaci, Bogojevo, Srpski-Miletics, Szonta, Doroslovo, Svilojevo, Stapar, Prigl. Sv. Iván községek határait, melyeknek lakossága eddig nagyon sokat szenvedett egyrészt a mo csár gyakori kiöntéseitől, másrészt mega mocsaras levegő okozta raaláris betegségektől. A lecsapolással különösen Rács község nyerne sokat, mert ezáltal megszűnne a községet fenyegető állandó árvizveszedelem. A mocsár lecsapolása azonban nemcsak azt a célt szolgálja, hogy az árvíz veszedelmét elhárítsák, hanem 9600 katasztrális hold kiterjedésű mocsárnak kitűnő termőfölddé való átalakításáról van sző, ami elsőrendű országos gazdasági érdek. A sombori hidrotechnikai kirendeltség terve szerint uj lecsapolási társulat alakulna, melynek kizárólagos feladata a Mosztonga lecsapolása. Az újonnan alakítandó lecsapolási társulatba bevonják a mocsaras vidékkel szomszédos községeket. A szükséges anyagiakat, 14 és fél millió dinárt olymódon akarják előteremteni, hogy az Országos Jelzálog Banktól amortizációs kölcsönt vennének fel, amelynek törlesztését a községeknek kellene magukra vállalni. Az amortizáció visszafizetése csak a lecsapolás befejezése után három év múlva kezdődne. A számítások szerint egy kaiaszíráiis holdra 1600 dinár költség jutna, ami elenyészően csekély összeg, ha tekintetbe vesszük, hogy 25 éves törlesztésről van szó. Most az érdekelt községeken a sor, hogy a gazdasági és kulturális szempontból egyaránt jelentős feladat megoldását előmozdítsa és hogy Bácska utolsó mocsaras vidékét termőfölddé lehessen varázsolni. A POSTALÁDA TITKAI NEGYVEN ÉV ELŐTT IRT SZERELMES LEVELEKET TALÁLTAK EGY ELHAGYOTT POSTALÁDÁBAN Becskerekről jelentik: Az egyik torontáli városkában, egy elhagyott ház faláról leszedték a levélszekrényt. Amikor a hatóság emberei kinyitották, csodálkozva látták, hogy levelek vannak benne. A postabélyegzőről és a régi, krajcáros bélyegekről megállapították, hogy ezeket a leveleket negyvenegy esztendővel ezelőtt dobtálbe a szekrénybe. — Mi történjék ezekkel a levelekkel? — kérdezte sürgöuy-üeg a postamester a becskereki főpostahivataltól. — Haladéktalanul kézbesítendők a címzetteknek — érkezett vissza a sürgönyválasz. A rendelkezést könnyű volt kiadni, de annál nehezebb végrehajtani. A címzettek már mind meghaltak, vagy elköltöztek a környékről. Negyvenegy év nagy idő, azóta átszaladt a világon : háború, nyomorúság és sok kínnal teli esztendő, ki tudja, hová, hányfelé szórta az embereket az idő? A lelkiösmeretes postamester megpróbálta kikutatni a feladók cimét. Felbontották tehát a leveleket. A fakult, öregbetűs írásokból megható intimitások kerültek napvilágra. Ezeknek az intimitásoknak a negyven év patinája adta meg ez érdekességét és a negyvenegy esztendő adta a jogcímet is ahhoz, hogy a levelek diszkrét jellegét elévültnek tekintsék. Két szerelmes levelet is találtak a vén levélszekrényben. Az egyiket egy hadnagy irta, aki az ideálját szerette volna rávenni arra, hogy utazzon vele Kaposvárra. — Édes egyetlenem, — irta többek között a hadnagy, — jöjjön velem, rneglája, boldog napok lógnak ránk virradni, ügy fogunk élni. mint a galambok... Ne törődjék azzal, hogy Kaposvár messze van, s hogy' idege nek között leszünk. Hiszen mindössze néhány esztendőt kell csak ott töltenem, azután visszajöhetünk. Kis Lilikem, irja meg minél előbb a boldogító igen-t. Boldog fiatalok, akiknek Kaposvár egy nagy ut volt. Liliké ma már legalább hatvan. esztendős matróna és a hadnagy talán már tábornok azóta, ha csak el nem esett a háborúban. A másik szerelmes levelet egy leány irta: — Drága Jánoskám, a képet megkaptam, gyönyörű, gyönyörű, csodás! Csupa finom szín, szinte érzem rajta az erdő lehelteiét. Csak az őzeket miért nem festetted kicsit hátrább? Nagy mesterek megirigyelnének ezért a képért! Forrón csókol Cicád. U. í. A krinoünomat, amit náia^ hagytam, a postakocsival küldd utánam! Vájjon ki volt ez a »nagy« festő? Szegény, milyen lesújtó érzés lehetettszámára, hogy nem kapott semmi gratulációt a »csodás képért«. És a kedves hölgy mit gondolhatott a lovagról, aki magánál tartotta a krinoliniát? Ma már rég a jóisten szerelmesei valamennyien. És a menyországban biztosan kimagyarázták egymás előtt a dolgot. Okoiicsányi dinamitot rejtett el hivatali vasszeí; lényeiben Fontos uj bizonyítékok Leír er Amália gyilkosa ellen Budapestről jelentik: A Teréz-köruti gyilkosság nyomozása lázas gyorsasággal halad előre. Napról-napra súlyosabb bizonyüékol: kerülnek felszínre Okoiicsányi László ellen. Többszőr fölmerült már az a terv, hogy a nyomozóhatóságok át fogják kutatni Okoiicsányi hivatali szekrényeit. A napokban jelentkezett egy tanú, aki sokat járt Okoiicsányi hivatali szobájában, bejelentette, hogy * az egyik vasszekrényben egy szürke bádogdobozban több mint öl-hat kiló din.tnút, ezenkívül pedig iöbbszáz Manlicher-tölteny és két-három iratköleg van. elrejtve. Pontos leírást adott a szekrény belsejéről és a benne elhelyezett tárgyakról. Ugyanakkor az Eiektromosmüvek is azzal a kéréssel fordultak a vizsgálóbitóhoz, hogy rendelje el a szekrények átkutatását és kiüritését. A vizsgálóbíró most elrendelte Oko- Ücsányi két szekrényének és Íróasztalának átkutatását azzal, hogy azokat a tárgyakat, melyek a bűnügyben bizonyiíékképen felhasználhatók, a nyomozóhatóságok foglalják le és a vizsgálóbirósági hivatalba szállítsák át. A szemlét előreláthatólag, a jővö hét eleién tartják meg és fontos adatokat várnak tőle. Modem Krisztus-történet (Giovanni Papini: Krisztus története. — Athenaeum.) Szükség volt erre a könyvre? Ugyiátszik igen. mert immár<gi minden nagy nyelvre van lefordítva s például az angol fordítás a tizenötödik kiadását éli. Ha .azonban megokolni akarnék ezt a hatalmas sikert, úgy azt aligha tudnók. Ebben a könyvben a hivő nem. találja meg a tiszta hitet, a kétkedő nem talál megnyugvást, a tárgyilagos történelmet kereső mindent kap csak történelmet nem. a költői olvasmányra áhítozó olvasó pedig zuhogó, csörömpölő szavakat kap. melyek olyan nagy zajt csapnak, mint a szentirásbeli kufárok Jeruzsálem jtetnplmában. Miért hát ez a siker? Kinek kell ez a könyv? Papini azt írja bőséges. burjánzó előszavában, hogy a könyv laikusok számára Íródott akik kicsit hisznek Krisztusban, de mégis kivüi vannak Krisztus Házán, akiknek nem kell száraz, szentel tvizszagu püspöki Írás. de nem keil hitetlenkedő, naigvképüsködő tudományosság sem. akiknek Krisztus élete és istensége kell élvezetes, jól felépített könyvben. ó, igen vannak még most is emberek, akik Füiöphöz szeretnének menni mondván: Volurnus Jesum videre. És vannak ma is Zákeusok, akik felmásznak az eperfára. hogy láthassák Jézust, ki az? Videre Jesum quis esset? A »Storia di Cristo« sikerének mindenesetre ez az egyik o!ca. A másik ok a tervnek vonzósága és bálássága. Ilyen hatalmas szélsőségeknél az egyeztetés, a kiválasztás, az ügyes eklekticizmus majdnem mindig bizfos és nagy sikerre! iár. A képírás történetében jó példa erre Rafael, aki a Cinquecento művészi irányait simán, nyájasan egyesíti. Savönarola vallásosságát például az antik pogánysággal. »Krisztus sirbatételé«-uél egyesiti Peruginot. Mautegnát. Michelangelot. és Fra Bartolomeot, A siker, a boldogság Raaelra mosolyog, ipis a gigászi Michel-. angelo keserűségben és meghasonlásbán nvöszörgi végig életét. Az arany középút mely szürke embertől és portól, mindig népszerű, hiszen ez a tömegek utia. A nyájas és tapintatos eklekticismusnak sikere szinte ehnaradliatatlan. így tehát Papini egységesítő terve is sikerrel járt De a sikernek még nagyobbnak kellene lenni.-Mert ebben az esetben tulajdonképpen csak ötletnek, a tervnek van sikere és nem a megvalósulásnak. Rafael' egyénisége nyájasan, puhán, nőiesen búvik el. képein semmi jellegzetes vonás. szín. gondolat és érzés nem marad, ő tökéletesen összeoívasztja az irányokat és ellentéteket ezért egyénisége rejtett és érdektelen marad, szinte eltűnik vásznai mögött. Papini azonban nem egyeztető, nem eklektikus tehetség. nem reif: el nyugtalan, vérmes, vitatkozó ieikületét. Papininek Firenze a a hazála — ez talán magyarázatul, ha nem is mentségül szolgál. Firenzéről Dante azt iria. hogy ez a város minden gonosznak aj fészke. —• 11 nido di malizia tanta — a longobard szerzetesek meg a liliomok városának nevezik, a liliom pedig az ártatlanságot jelképezi. Ennek a maliciának és innocenzának keveréke Firenze egész múltja s ezeket a-szélsőségeket tükrözi vissza Papini hangos, hánykolódó egyénisége is. Mindenesetre érdekesebb, sőt művészi szempontból értékesebb is. hogy az iró ilyen őszintén. ennyi lüktető alanyisággal veti bele magát Krisztus történetének megírásába. mégis a nagy siker, a széles, tökéletes elismerés elmarad mellőle, mert nem buvott ő is a vásznon, az alkotás mögé csendesen, hidegen, szerényen, személytelenül. Az ötlet, az elgondolás nagyszerűsége azonban igv is érdekessé teszi a könyvet. Papini építeni akart s épített is az olvasó lelkien. de az alapzatra nem az a szobor került, amelyet ő szeretett volna. Papini Krisztusa nem az az egységesített, sok oldalról megvilágított és plasztikussá tett Krisztus, akiben az evangéliumok áhítata, szent Ágoston rajongása. Kempis Tamás miszticizmusa, Bossuet gőgje. Renan meleg tudományossága. Nicolas szkepszise. Schenkel egyszerűsége. Hoizmann ateizmusa, Bougaud kedvessége és Lameimais álmodozása olvad.össze középszerűségeket kedvelő tömegek istenségévé. Papini Krisztusa az ő egyéni Krisztusa túlélés kontúrokkal, a szélsőségek merész hangsúlyával Sokan — hívők és hitetlenek vegyesen — nem fogják tudni követni ezt az ui Megváltót. Papink amint a terjedelmes előszóban iria — nem akar dohos, száraz apácáéi vasmányt. de nern is akar komoly, tudományos munkát Írni. Krisztus — és nem Jézus! — történetét akarja megírni. Alapja és kiinduló pontja a négy evangélium, amelyet színesen, bőven, de hézagosán: hangosan, fegyelmezetlenül mond el nem ügyelve ellenmondásokra szöveghüségre. Inkább a szinoptikusokat követi, mint a negyedik evangéliumot épugy.ahogy a népies bibliairók teszik. a történetek egymásutánja is teljesen megegyezik a megszokott sorrenddel. A különbség az események bölcselmi magyarázatában van. Papini lelkesen fejtegeti, magyarázza az eseményeket valami filozofáló, vitatkozó hévvel, mely legtöbbször merész és messzi megállapításokra ragadja. A Jézus körül szereplő római és zsidó személyek nagyon sötét és gonosz színekkel vigyorognak fel. Krisztus iránti elragadtatása pedig sokszor túlszárnyalja a vallásos könyvek rajongását. Bölcselkedése nagyon eredeti és nagyon érdekes, de teljesen rendszertelen és következetlen. írása. stílusa sokszor vadnak mondható. Lépten-nvomon ilyen szavakba botlunk: szemétdomb, iszap, ganéi. trágya, kotyvalék. bordélyház. okádék. genny, szenny, fertőzés, rothadás és még har sonló színes, szagos, tarka és tüzes szavak rotvognak. bugyborékolnak, lángolnak és hánykolódnak a nyugtalan betütenge.rben. Ilyen merészen modem hangon még nem Írtak sem Jézusról, sem Krisztusról a megváltóról, igv nem irt sem Renan, sem Strauss, sem Parker. Olykor Bossuet harcias ékesszólása lobban fel, de mindig valami modern, szinte expresszionista mell ék ízzel. Megőrződik, ihogy ezt a könyvet a huszadik század gyermeke, a megcsömörlött filozófus, a káosztól irtózó költő, a futurista irányok felé sodródó iró irta, aki végre megtér, mint tékozló fiú a hit, sőt az egyház csendes, hűvös levegőjű otthonába. A végére irt könyörgésben hitvallást is tesz »az egyetlen és egyetemes Egyház« mellett, »melynek hangja Rómából harsog a te Helytartód csalhatatlan szavaiban, csupán ez az egyház mered még ki a világ dühöngő és iszapos tengeréből«. Papini megtért és imádkozik meg bibliát ír a maga módján, $ Ha végigolvassuk a Storia di Cristo-t mégegyszer felvetődik a miért, a szükségszerűség vagy a jogosultság kérdése. iMert azoknak, akiknek Papini szánta ezt a könyvet, nincsen szükségük Krisztus történetére, azok — ha mindjárt hézagosai! is — ismerik a szentirást. És az már igazán nem fontos, hogy Claudia Porculának hívták Pilátus feleségét és hogy Lukácsnál megtér az egyik lator, míg a többi evangélistánál nem. Ha Jézus istenségét keressük, fontos-e a. körülötte tévedő, gyűlölködő, rajongó, gúnyolódó emberek forgása, fontos-e földi pályájának pontos egymásutánja? Hamarabb megtaláljuk-e Krisztust a mesében. a bölcselkedésben, a betűk milliárdiaiban. mint a tiszta törekvésben. lelkünk egyszerű jóságában. »Hengeritsd el a követ és ott találsz engemet, hasítsd meg a: fát és én ott vagyok« — mondja Jézus. Ha: keressük megtaláljuk őt a iudeai kereten kívül is. Megtaláljuk őt annak az arcában, aki féléméi, mikor elestünk. megtaláljuk őt annak a szemében. aki könnyezik mások bánatán, találkozónk vele. mikor keserű és gonosz gondolatokkal megyünk az alkonyaiban és ő megkérdezi tőlünk: Hová mégy? Nem könyvekben találjuk meg Öt. hanem n szüreteiben. ,< jóságban. »A légibb Jónak! keresése pedig -r- irja szent Ágoston — az Isten felé való törekvés.« Szenteleky Kornél.
