Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-29 / 201. szám

12 OLDAL * ÁRA DINÁR Poštarina plsćena! , irodája Budapest _ V - 37 ■XXVI. évfolyam Sznbotica, SZERDA 1925 Julius 29. • szám Mcrjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn dé:b?n Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10. Előfizetési ár negyedévre 135 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Fonciére-palota) Kiadóhivatal: Subolica, Aleksandrova ul.X. (JLelbach-pcIola) W 7« o o® «o Uj vízözön (x) Pár hónap óta lázasan ver o szive a robusztus testű brit ka­pitalizmusnak. A betegség, ami levette lábáról, régi, nagyon régi háborús-betegség: Anglia vérében hordozta már akkor, amikor ágyu­­dörgéssel keitek és aludtak az emberek Európában. Szerencsés véletlen volt csak, hogy eddig nem tört ki rajta az alattomos kór, egy-ugyanaz azzal a gyölrő nyavalyával, amely közvetlenül a háború után festett piros rozsa- | kát a legyőzött országok sápadt arcára. A iiszíaszemüek, az ébe­rek, akik tudattak pillanatnyi örö­mökön és sikereken, még az első szomorú béke-esztendőkben meg­jósolták, hogy ez igy lesz : a be­tegséget, amit átszenvedett, át­­kinlódott Németország, de általá­ban a rokkant térdű Középurópa, megkapják egyszer a győzők, megkapja még a hatalmas csa­­tornántuli ország is, amely pedig j igen izmosán és egészségesen | virított akkor n csontig-aszoit, : idegsokkos kontinens szemében, j A brit büszkeséggel azonban [ gyalog nem lehetett beszélni, a; glasgowi gyáros és a londoni | bankár nem hitte, hogy a bad-1 lusok átjutnak egyszer Angliába ‘is és akár csak itt nálunk a kon­tinensen, lázt bujtatnak a bőre alá és elseny vesztik az erejét. Hogy őszinték legyünk : nehéz is volt erre gondolni, hiszen a statisztika éppen ellenkező prognózisra mu­tatott még pár évvel ezelőtt is, amikor Németország és a szom­széd kis államok a betegség ne­héz óráit élték reménytelenül és vajjudva. Igaz, Anglia akkor gya­rapodott legjobban, amikor Ber­linben deüriumban hánykolódott az élet, amikor politikai harcok, éhségek és lázadások tördelték a német kapitalizmust. Zürichben elérhetetlen magasban trónolt a font a márka fölött, az angol szén, az angol vas és egyéb iparcikk kenterben verte a rosz­­szul startoló, nehéz mozgású né­met ellenfelét, amely sehol sem tudott boldogulni a brit konku­renciával. A „világ kereskedője" vigan szüretelt, tele volt pénzzel, arannyal, kedvvel és optimizmus­sal. De a múlt év óta valahogy váratlanul megfordult a szeren­cséje : Németország kilábolt a válság nehéz iszapjából, rendbe­hozta szétzüliött gazdasági szer­vezeteit és a német iobogós ha­jók hosszü szünet után ismét szétíutottak a világ mind a négy tája felé, hogy visszahódítsák a régi pozíciójukat. Mire a változást a csatornántuliak észrevették, már késő volt, a betegség, az ellenség betegsége megfertőzte a brit kapitalizmust, upielynek lé- . lekzetveteie ettől kezdve sokszor kihagyott és az arcát is sűrűn ellepte a verejték. A tudós dok­torok már nem segíthettek, a vál­ság eljött a maga rettentő borzal­maival : sztrájkokkal, munkanélkü­liséggel, politikai nyugtalansággal és dezoiucióval. Pontosan hat év után érte el a sors az angol tőkés gazdaságot keserű iróniával épen akkor, ami­kor a legyőzőitek már a rekonva­­lescens tisztitó tüzén haladnak las­san keresztül. Ami Németország­ban 1919-bsn ment végbe: ipari rázkódtatások, hatalmas krízisek, az Angliában most van történen­­dÖben. A bányászok bérmozgalma, amely a világ leghatalmasabb szervezett akciójának Ígérkezik, a válság viliarát szinte katasztrofá­lisan zúdíthatja a szigetországra. Nem oktalan a londoni sajtó fé­lelme : ez a sztrájk valóban többet árthat az angol hatalomnak, mint száz diplomáciai vereség. Mert a bányászok hadüzenete több egy­szerű fenyegetésnél és több egy­szerű papírdarabnál az az ultimá­tum, amit a kormánynak és a bányatulajdonosoknak átadtak. A harcban, amit bejelentettek, mel­lettük vannak a hajósok, a vas­utasok, a szállítómunkások, a va­sasok, akik összesen majdnem kiteszik az angol „negyedik ren­det“, azt az osztályt, amely kész a végsőkig küzdeni a maga iga­záért. Ezt a száies és erős frontot pedig nehéz lesz megtörni, nehéz lesz visszngöngyöüteni a maga helyére, ha elindul- Az angol gyárosoknak és bányatulajdono -oknak, akik vakbátran kesztyűt dobtak a munkásoknak, össze kell szedni minden erőt, ügyes­séget, hogy veszteség nélkül usz­­szák meg a sztrájkvizözönt, ame­lyen talán a béke hajója vág neki a bizonytalan, ködös messzeség­nek. A költségvetési javasip előadója szerint a Vajdaság teilerbiróképesságén felül fizet adó!: A tizenkeüedek vitája — A szuboticai Ferruai-gyár üijye Hatalmiban fejlődnek a közlekedési viszonyok Pribicsevics élesen támadja a megegyezést A parlament keddi ülését délelőtt kilenc órakor nyitotta meg Triíkovics Márké elnök. Az ülésen feltűnően nagy számmal jelentek meg a kép­viselők, ami annak tulajdonithatható, hogy a keddi ülésre várták Pribicse­vics Szvetozár beszédét. Az ülés megnyitása után, a napirend előtt Moskovljevics földmivespárti képvi­­viselő szólalt fel és elmondja, hogy a glavna kontrola t?"iáinak megvá­lasztására elrendelt szavazásnál a jegyzőkönyv szerint százkilenc kép­viselő szavazott, eggyel több. mint amennyi a házszabályban előirt kvó­­rum. Annak a gyanújának ad kife­jezést, hogy a szavazásnál nem volt annyi képviselő jelen, mint ahánv szavazatot összeszámoltak. Azt állít­ja. hogy egy képviselő többször is szavazott. Triíkovics elnök visszautasitja a gyanúsítást, majd válaszol Moskov­ljevics képviselőnek arra kérdésére, how a panasz-bizottság jelentését miért nem tűzik napirendre és hogy a pénzügyi bizottság miért —’ in­tézte el a kérvényeket. Triíkovics el­nök kijelenti, hogy mindkét bizottság jelentésének sorra kell kerülnie, azonban fontosabb törvényjavaslatok várnak sürgős letárvvalásra és ezek­kel kell előbb végezni. Ezután rátérnek a napirendre: a költségvetési tizenkettedek vitájának a folytatására. A többségi vélemény Az elnök Gavrilovics Ottó többsé­gi előadónak adja. meg a szót. ami miatt az ellenzék élénken .tiltakozik-. A tiltakozásokra Triíkovics elnök ki­jelenti, hogy a házszabályok szerint a többségi és kisebbségi szónokok felváltva beszélhetnek. A múlt ülésen egymásután három kisebbségi szó­nok beszélt, ezért most jogosan adja a szót a többségi előadónak. Gavrilovics hosszú beszédben vá­laszol az ellenzéki szónokok észrevé­teleire. Hangsúlyozza, hogy a leg­utóbbi hét év alatt a kormánynak sú­lyos pénzügyi nehézségekkel kellett megküzdenie, a költségvetés szám­adatai rohamos tempóban emelked­tek, ami miatt egyre fokozni kellett a bevételeket. A kiadások emelkedésé­nek legnagyobb oka az infláció volt. Cáfolja az ellenzéki szónokoknak azt az állítását, hogy a függő adósságok miatt deficitet mutat, a költségvetés. Rátér a közlekedésügyi kiadások számadásainak ismertetésére és ki­mutatja. hogy néhány év alatt meny­nyire fejlődtek az ország közlekedési viszonyai. — 1919-ben .— mondja Gavrilovics 160.000 vonat. 1921-ben 344.000, 1923-ban pedig több mint 556.000 vo­nat közlekedett az országban. 1914- ben a beográdi állomáson 12.000, a zágrábi állomáson 11.000 vonat ment keresztül. 1920-ban a beográdi állo­máson 13.000. a zagrebin 22.000. 1922- hen a beográdin 23.000. a záerebin 26.000, 1923-ban pedig a beogradin 33.000, a zagrebí állomáson pedig 50/100 vonat ment keresztül Ezek az adatok is. csak azt bizonyítják, bosrv a kormányt nem vezetik partikuláris szempontok a közlekedés javításánál. Gavrilovics ezután a vajroniavitá­­sok kérdésével .foglalkozik. Felem üti, hogy a magán, vagongyárak szerző­déseit a Davidovics-kormány idején felbontották, ami helytjén volt és ami által több vagon javító vállalatot tönkretettek. — Akármilyen visszaélések törtéi* tek is a P errnm-gy árban - folytaqa Gavrilovics. — még mindig nagyobb visszaélésnek tekinthető a Davido­­vics-kornuiny eljárása, amellyel a szerződéseket felbontotta.. „A Vajdaság többet fizeti mint amennyit elbír“ A. továbbiakban az adóztatás kér­déséről beszél Gavrilovics. Szerinte az egyenes adók rendszerének, kiépí­tését az éléiben levő különböző adóz­tatási rendszer nehezíti meg. Ezeket egységesíteni kell mielőbb. — Az ország valamennyi tartomá­nyából panaszok érkeznek a nagy adókivetések miatt. A szlovének azt állítják, hogy ők fizetik a legtöbb adót, holott a Vajdaság kétszer uny­­nyi adót. fizet. Ezzel szemben a Vaj­daság földművelő, Szlovénia pedig ipari tartomány. A Vajdaságról az a közhit, hogy az ország i'.'tßkrdogabb tartománya. Ha gazdag i.. csak az­ért gazdag, mert a vajdasági nép szereti a ililáiéi és szorgalmasait mii-' véli, a mocsaras vidékeket is gazdag termőfölddé varázsolja ver ej (ékes munkájával. A Vajdaság azonban akármilyen gazdag is, többet tizei, mint amennyit elbír. A Vajdaság nem akarja kivonni magát az adófizetés alól, ele a maximumon felüli adózta­tást nem bírja el. Remélem, hogy e tekintetben a kormány engedménye­ket ad ai Vajdaságnak. Gavrilovics végül bejelenti, hogy a költségvetést elfogadja. Pribicsevics beszéde Gavrilovics beszéde után Pribicse­vics Szvetozár emelkedik szólásra. Beszédét nagy érdeklődés előzi meg, a képviselők egy része a szónoki emelvény előtt csoportosul és állva hallgatja végig a beszédet. Pribicsevics Szvetozár főként Jo­­vánovics Ljuba és Trifunovics Misa beszédével foglalkozott. — Az egyik képviselő szerint — kezdi beszédét — két párt, a másik szerint két néptömeg kötött meg­egyezést. Ha az első állítás az igazi, akkor az tűig érdekel valakit,' ha azonban a második állítás felel meg a valóságnak, akkor az er*«z közvé­leményt keli, hogy foglalkoztassa a megegyezés kérdése. A megegyezés előtt meg kellett volna kérdezni a népet, hogy mi a véleménye a meg­egyezés felől. Hiszen amikor Davido­­vics elment a zagrebi. kongresszusra, akkor Basics uj választásokat köve­telt. A bevezető szavak után hirtelen az ország külpolitikájára-tér át Pribi­­csevibs. — Nem tudják, hogy milyen a kor­mány' külpolitikája. 'A Radics-nárt még 1924 január elsején is a kisau­­tant ellen foglalt állást. R-adics a da­nái konföderációt követelte, ami az' Ausztriához való gazdasági csatiaku-, zás első alapját jelentette volna. Azt sem tudjuk.' hogy -Bulgáriával .szem­ben milyen aj konijány .álláspont is. Erről hallgatott JovánöviCs is!-Ti m>.

Next

/
Oldalképek
Tartalom