Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-26 / 198. szám
6. oldal SACSMEGYEI NAPLÓ 1925 julius 26. TINTA a • & A legnyomorultabb Az üzletek ajtairól banánfüzérek csüngenek, de még nem mindenütt érettek. Ezek a porhanyó, lisztes gyű mőicsök nagyon csábítják fiaimat, el -1 indulok hát keresni édeset, sárgát. Ismerem a járást. A harmadik uccában van egy boltocska, csak át kel! mennem a kishidon, aztán jobbra csapni, m'ajd balra. Đe amint ballagok, hozzám csatlakozik egy öreg nénike, ki, mint itt minden nő, fiatal, öreg egyaránt, rojtos fekete seiyemkendőt visel, a szegénység, nyomorúság szép gyászát. Beszédbe elegyedik, tanácsokat ad. — Tessék arra — mutogat hervatag kezével — a harmadik uccába. — Tudom. •— Ezen a kishidon. — Tudom, tudom. —- Előbb jobbra, aztán balra. Tudom, tüdőm, tudom. Szaporázom lépteimet, de ihallom, hogy a nénike, ki közben nyilván megváltoztatta szándékát és útirányát, szorgalmasan csoszog mögöttem. A kishíd lépcsőjén megszólal. — Ugyebár ön zárai? — Nem kérem. — Azt hittem, hogy zárai. — Sohasem jártam arra felé. — Én — magyarázza — tudniillik Zárában születtem. Fogalmam sincs, mit akar. Fürkésző pillantást vetek rá, vájjon nem koldul-e. De arca zártabb, 'mint a koldusoké. Visszateszem zsebembe a soldot, Ő tovább jön utánam, beszél. — Velencébe csak akkor költöztünk, mikor egybekeltünk urammal. — Igen ? — Ennek már harminckilenc éve. Férjem tizenkét évvel ezelőtt meghalt, a háború után férjhez ment a lányom, az egyetlen lányom. Már lejöttem a kishidról, jobbra tartottam abban a hitben, hogy most búcsút vesz rejtélyes kísérőm, de ő állhatatosan követett. —- Tetszik tudni, a lányom Milánóba -ment férjhez. A vöm vasúti tiszt ottan, magas, derék ember, tavaly léptették elő. Mingyárt a pályaudvar mellett laknak. Volt ön már Milánóban ? — Voltam. — Akkor könnyen megtalálhatja őket. Három szép szobájuk van. Hívtak is magukhoz, de én azt gondoltam, minek zavarni a fiatalokat. A fiatalok... a fiatalság ... a fiatalok... Amig ezt mondta, ránéztem. Ott állt a verőfény folyékony tüzében, beburkolózva gyászos kendője magányába s valami kutya-alázattal tekintett felém, hogy figyeljek szavára, mely itt oly unalmasan ismert lehet mindenkinek, hogy rá sem hallgatnak. Engem pécézett ki, egy jött-mentet, ki még nem ismeri őt, egy siralmas idegent, ki még nálánál is magányosabb, hogy mindezt elpanaszolja. — Viszontlátásra — szóltam türelmetlenül — s bementem a boltba, megvenni a banánt. Hogy kijöttem, a nénike a kishidon botorkált, visszafelé, egyedül. Ekkor ezt gondolta : — Szegény. Gyónni akart valakinek, feltárta az életét, melynek titkát nem birta tovább. Néha a vallomás oly szükséges, mint egy darab kenyér. De ennél még nem láttam nyomorultabb embert. Fönn a kishidon azonban igy szóltam magamhoz. És te ? Mi mást művelsz te is, minthogy megállítod az uccán az idegeneket, kik az üzletekbe iparkodnak, mesélsz — mesélsz nekik folyton magadról, árulod a lelkedet azoknak, kik ügyet se vetnek reád. Ki tudja, hogy kettőtök közül nem te vagy-e a nyomorultabb? (Velence) Kosztolányi Dezső A budapesti majompőr Egymillió korona pénzbüntetésre ítéltek egy budapesti műkereskedőt Csők István és Iványi-Griimvald képeinek kiállításáért Mint ismeretes, a budapesti államrendőrség egyik szerve „szeméremsértés vétsége“ címén eljárást indított Csók István, Vaszary J mos, Iványi- Grűmnald Béla és Prihoda István képei ellen, amelyek a Váci-ucca egyik kirakatában voltak kitéve. A képek eltűntek a mükereskedés kirakatából: öszszepakolva és lefoglalva a rendőrségre kerültek. Három magyar mester szerepel ebben a különös perben, európai nevű és értékű vezéremberei a íestőmüvészetnek s egy grafikus művész, aki az újabb nemzedéknek igen jelentékeny készültségü tehetsége. Az elkobzott alkotások közül kettő : fványi-Grünwald és Vaszary müve kisebbített formában való reprodukálása annak a két festménynek, amelyeknek eredetije a Szépművészeti Múzeumban van, ahová a miikritika elismerő szava mellett a hivatalos értékelés, az állami miivásárlás juttatta el. Mint Budapestről jelentik, a művészeti botrány elsimítására a kultuszminisztérium művészeti osztálya is lépéseket tett. Egyfelől azért, hogy a Váci-uccai mükereskedés a lefoglalt képeket viszszakáphassa s másrészt a művészek, akiket a pornográfia vadjával megsértettek, elégtételt kapjanak. * A Képzőművészeti Tanács legközelebbi értekezletén szintén szóba kerül az ügy, ahol a művészet garanciális védelmét fogják kérni hasonló eset megismétlődésével szemben. A képek azonban egyelőre az V. kerületi kapitányságon vannak, mint bűnjelek. Szombat délelőttre idézték be az ötödik kerületi rendőrkapitány, rendőri büntetőbiró elé Frankel Ernő részvénytársasági igazgatót, akinek váci-uccai mukereskedésébő! kobozta el a rendőrség a négy nagy művész képeit. Á rendőrkapitány kihirdette az V. kerületi kapitányság, elsőfokú rendőrbiróság ítéletét a budapesti „majompörben“, amely szerint Frankel Ernőt egymillió korona pénzbüntetésre Ítélték szcméremsértö képek nyiipános helyen való kifüggesztése miatt, egyben az öt lefoglalt képből a rendőrbiróság Prihoda István egy képét és Iványi- Grünwald Béla egy képét elkobozni rendelte, mint szeméremsértő képeket. Viszont Csók Istvánnak lefoglalt képét, Prihodának egy lefoglalt képét, Prihodának egy lefoglalt képét és Vaszary Jánosnak egy lefoglalt képé tvisszaadja Frankel Ernőnek. Az indokolás szerint az eljáró rendőrbiróság megállapítottá, hogy több szeméremsértő részlet van a képeken, péT dáu! az egyik kép abnormis Szerelmi érzés lelkiiletét láttatja. Egyben az indokolás végén azt a megállapítást teszi a rendőrkapitány, hogy a képek művészi értékét sem lebecsülni, sem kritizálni nem akarja a rendőri ítélet, a képek komoly művészi értékek, de ezeknek a helye a rendőrbíróság véleménye szerint nem az uccán a kirakatban, hanem múzeumban vagy magánosok lakásában, ahol müértők miiértő szemmel vizsgálják ezeket a művészi alkotásokat és nem okoznak közfeltünést. Dr. Bedő Mór ügyvéd az ítélet ellen felebbezést jelentett be. bár tudtam, mily áldozattal jár reám nézve ez a lépésem. Nem tehetek róla, hogy az emberek ezt nem értik meg és nem akarják elhinni, hogy teljes harmóniában élünk férjemmel, de azt hiszem, ! mégis itt az ideje már, hogy szűnjenek 'meg hazugsággal és rágalmakkal halmozni el bennünket. Ezután az ex-császár felesége rendkívül érdekes módon ecsetelte férje életmódját. Az e£-császár nem kapja a lapokat kivágva, hanem elolvassa az összes német nagyobb újságokat, még pedig minden pártállása lapot. Előfizet ezenkívül több angol és amerikai lapra is. amelyeket' szintén végigolvas. Rendkívül sok ember beküldi neki a róla szóló cikkeket. Egyébként nagyon egyszerűen él. délben mindössze egy húsételt eszik főzelékkel és tésztával. Ebéd után egy cigarettát szi el, azután feleségével sétálni megy. A szivarról leszokott, mert a szivar füstje árt a feleségének. Nagy passzióval kertészkedik, ami igen jót tesz az egészségének. Elmondotta az ex-császárné. hogy az urának nincsenek bósszugondolatai és semmiféle keserűséget nem érez. Minden reggel részivesz rövid istentiszteleten. A nappal tulnyomórészét Írással és olvasással tölti. Főleg a háborús bűnösség kérdésével és archeológiával foglalkozik. Már évek óta tanulmányozza a háborút megelőző évek történetét és a háború okaival foglalkozik, mert szeretné egyik követ a másikra épiteni azon az épületen, amellyel bizonyítani akarja, hogy nem a német nép. nem Németország oka a világháborúnak. Életének egyetlen ambíciója, hogy bebizonyíthassa, hogy téves az a vád, mintha Németország volna az oka a világháborúnak. A. császár nenr akarja magát tisztára mosni, de "mélyen át van hatva attól a meggyőződésétől, hogy ö személyesen mindent megtett, amit emberi erővel lehetett, hogy a háború elkcrültessék. A császár fájdalmasan érzi, hogy a háborús vétek vádja a német nép súlyos szégyene és azt kívánja. hogy ez a szégyen eltöröltessék és hogy 5 segítsen ennek a szégyennek eltörlésében. Beszélgetés a volt német császár feleségével Cáfolja a válópör híréi — Az ex-császár életmódja „Nincsenek.bosszugondolatai és nem érez keserűséget" 17. Vilmos a háború okait tanulmányozza Berlinből jelentik: Weyer S. Dunbar, a legnagyobb amerikai hirlaPtudósitó-szindikátusnak, az International New Service-nek berlini tudósítója a schwarzwaldi Wildbad fürdőhelyen meginterjúvolta II. Vilmos ex-császár feleségét arra vonatkozólag. igaz-e, hogy válik az urától? Dunbar az egyetlen újságíró, akivel a volt császár felesége szóbaáli. Első interjúját még akkor csinálta vele, amikor Hermina ex-császárnőt még Schönaich- Carolath hercegnőnek hívták: akkor is eléggé kényes kérdéssel fordult hozzá, meg akarta tudni, mi igaz az ex-császárral tervezett házasságáról elterjedt hírekből. Minthogy másképpen nem tudott bejutni a hercegnő saabori kastélyába, repülőgépre ült és a kastély kertje fölött kényszerleszállást inszcenált. hogy ilyképpen vonja magára a kastély úrnőjének érdeklődését. A kényszerleszállásból valóságos lezuhanás lett. Weyer Dunbarnak nem esett különösebb baja, de két utitársa súlyosan megsebesült. Hermina hercegnő megható módon vállalta az ápolónő szerepét s kastélyának egyik szárnyában helyezte el a baleset áldozatait. Ilymódon jött létre első intervjuja a hercegnővel. Az volt a legnevezetesebb a beszélgetésben, hogy Hermina hercegnő bámulatos őszinteséggel nyilatkozott ujságiró-vendége előtt, aki ilyenformán illetékes helyről származó információja alapján elsőnek jelenthette hitelesen az érdekes házasság-hirt. Weyer S. Dunbarnak második interjú ja már kevésbé romantikus körülmények között történt, de nem kevésbé érdekes Az ex-császárné kijelentette, hogy a válóperről elterjedt hírek nem felelnek meg a valóságnak.-— Mindaz, — folytatta — hogy a császár meg én elidegenedtünk egymástól, vagy hogy elakarnánk szakadni, vagy el akarnánk válni egymástól, rosszakaratú hazugság, amelyben az igazságnak egy szikrája sincsen. Nagyon boldogan élünk egymással, soha egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy elszakadjunk egymástól, vagy felbontsuk házasságunkat. Nem is volt arra a legkisebb okunk sem. Nagyon szépen megértjük egymást és ha nem is vagyunk folyton egymás nyakán, azért gyakran leveleket is váltunk. Bár ne volnék kénytelen oly sokáig távol lenni tőle, mert tudom, hogy az uram mellett van a helyem... De legutóbbi csuzos rohamom, mely a rajtam végzett miitét után lepett meg, elkerülhetetlenül szükségessé tette a kúrát. Doom nyirkos légmérsékiete méreg az egészségemre. Miért nem akarják- megérteni az emberek, hogy betegségem és a birtokomon szükségképpen tett látogatásaim, hiszen az embernek csak kell foglalkozni a gazdaságával is, egyetlen okai annak, hogy nem élek állandóan Hollandiában. Tudtam, hogy mit teszek, amikor feleségül mentem a császárhoz. Felnőtt asszony voltam. Tudtam, hogy boldog leszek vele, CIRKUSZ, © s ® Piszkos Gallér a hét eseményeiről Felkerestük Piszkos Gallért, a köztiszteletben álló filozófust és kikértem nagybecsű véleményét a hét legfontosabb eseményeiről. — Mit szól hozzá, —, kérdeztük — hogy a francia kormány Petain tábornagyot küldte le* Marokkóba? Sikerülni fog-e neki vájjon Fez megvédése. — Ugyan ""kérem, —. legyintett Piszkos Gallér — mindig mondtam, hogy ez a Petain egy közönséges Fez-őr. # — Mit szól hozzá, hogy jön a hőhullám. Piszkos Gallér gondosan begombolta felöltőjét: — Már előre fázom tőle. ük Elmondottuk Piszkos Gallérnak, hogy Becskereken elloptak tíz biciklit és amikor a rendőrség kerékpár-razziát rendezett, húsz gazdátlan gépet talált. — Különös tolvajok azok, —. vélte a filozófus — ugylátszik nem annyira kerékpár hiányzik Becskereken, mint inkább pár kerék. * — Mit szól hozzá, hogy a magyar belügyminiszter lóhátról inspioiálja a Duna- Tisza-közti közigazgatást? — Semmik. Az ellenzékkel is lóhátról beszél. # » — Hallotta, hogy a német excsászár felesége cáfolja a válóper hírét? Piszkos Gallér legyintett: — Majd elválik . . . sk.
