Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-25 / 197. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. julius 25, A Zadruzsna Banka ísbétyegzi és felemeli részvény­tőkéjét Ankét a bank szanálása «gyében Vasárnap lasz a közgyűlés A Zadruzsna Banka válsága hónapok óta fogialkoztatjaaVajdaság pénzpiacát. A bank válságáról és súlyos helyzetéről elterjedt hírek érthető idegességet kel­tettek, mert nemcsak számos közintéz­mény: mint Noviszad város, Bácsme­­gye, Matica Szrpszka, gör. kel, szerb hitközség, hanem a kisemberek, iparo­sok, tisztviselők is voltak a banknál mint részvényesek és betétesek érde­kelve. A régi igazgatóságnak, mint már je-1 büntettük, sikerült egy pénzintézetekből álló szindikátuson kívül, Budisin János és dr. Raics 'fosa nemzetgyűlési képvi­selők mögött álló erős pénzcsoportot is megnyerni az intézet szanálásához. A szindikátus ismételten megállapítot­ta ' a bank státusát s az igazgatóság rendkívüli közgyűlést hivott egybe, a mely a szanálás módozataira nézve hi­vatott döntést hozni. Hogy a vasárnapi rendkívüli közgyű­lés minél simábban mehessen végbe, a bank vezetősége csütörtökön este érte­kezletre hívta egybe a részvényeseket, akik közül mintegy 50—öO-an jelentek meg. Novakovics Izidor, a szomborí. Orszá­gos Hitelbank vezérigazgatója, akit a Zadruzsna Bankát támogató szindikátus á bank ideiglenes vezetésére delegált, előterjesztette minden részletre kiterje­dő expozéját, amelyben rámutatott azok­ra az okokra, amelyek a bankot zátonyra jiittatták. A bank ipari vállalatokba bö­­csájtkozott, amelyektől nem tudott ide­jekorán szabadulni. A kincstár horribi­lis adóterheket rótt a vállalatra és ér­zékenyen sújtotta á bankot a bank áltál finanszírozott Bicco kötszerváílalat ösz­­szeomlása. Az ennek nyomán elterjedt túlzott válsághírek folytán a betevők megostromolták a bankot, a hitelezők pedig megvonták a hitelt. A bank szanálásának feltételeiként megjelölte, hogy a bank hitelezői min­denesetre adjanak 2—3 éves moratóriu­mot, hogy a banknak ideje legyen az in­gatlanait értékesíteni. Szükségessé vá­lik a bank alaptőkéjét 10 millió dinárról 6 millió dinárra lebélyegezni és ezt a 4 milliót a hiányok fedezésére a tarta­lékaié pb a áttenni. Végül az uj tökoérde­­keltségek képviselőiből kell az uj igaz­gatóságot megalakítani, mely két év alatt visszaszerezheti a bank régi hírne­vét és tekintélyét. Az uj igazgatóság nagy és olcsó tőké­ket fog a vállalatba hozni. A bank veze­tősége vasárnapi közgyűlésién el akarja határozni, hogy 2 millió dinár értékű részvényt bocsájt ki. A mérleg szerint a 9,261,351 dinár követelésből mint perelt és kétes követelést 6,381.475 dinárt le k<?i! írni, ennek figyelembevételével a veszteség 2,882.722 dinár. Az intézet in­gatlanai közel tizennyolc millió, hajó­parkja 3,686.000 dinárra! szerepel a mér­legben. A takarék- és íolyószámlabeté­­tek több mint 28 milliót követelnek, az egyéb hitelezők 11,162.000 dinárt. A mérleg, amely a julius 20-iki statust állapítja meg, a részvényesek körében kedvező hatást keltett, mert kedvezőtle­nebb mérleget vártak. A részvényesek közül felszólaló dr. y,iiicskovics-Szvinyarev Miladin kijelenti, hogy a szanálási tervhez hozzájárul. Azonban az iránt érdeklődik, hogy meg­­állapitoíták-e, kiket terhel a felelősség azért, hogy a bank válságba jutott. Ezt tudni kell, nemcsak anyagi, tie er­kölcsi okokból is. .4 bűnösöket felelős­ségre kívánja vonni, ha szükséges és elkerülhetetlen: bírói utón is. Annakide­jén figyelmeztette az igazgatóságot, hogy erején felül megy bele vállalatok­ba, de aki-tor az volt a válasz: tessék bennünket leszavaztatni. Ez lehetetlen volt, mert a bank igazgatósága 40,000 uj részvényt \ett át a névértéken aluli ki­­bocsájtási árfolyamon, de az értékét nem fizették be készpénzben, hanem váltókat adtak és ennekfolytán az alap­tőke nem 10,000.000 dinár, hnem 6 mil­lió dinár befizetett részvény töke. Saj­nálja az igazgtóságban ülő derék gazdá­kat és iparosokat, akik jóhiszeműen biz-’ ták a vezetőségben, akiket felelősségre kíván vonatni. A noviszadi bankpalota építése 3—4 millió dinárra volt előirá­nyozva és mégis 13 millióba került,.’ anél­kül, hogy erre a közgyűléstől felhatal­mazást kértek vagy kaptak volna. Dr. Nadzsi Koszta, a Zadruzsna Banká­nak a közelmúltban lemondott elnöke védelembe veszi a bg.nk, igazgatóságát, a mely minden cselekedetében korrektül és jóhiszeműen járt el. A mi a felelőssé­get illeti, emelt fővel áll többi igazgató­sági társaival a felelősségrevonás elé és ha valaki azt hiszi, hogy a legkisebb in­­korrektség történt, a törvényszék csak pár lépésre van az értekezlet színhelyé­től: tegyen teljelcntést. Klicin Mita igazgatósági tag hosszabb beszédben mutat rá a bankválság okai­ra. A régi igazgatóság, — amelynek szóló nem volt tagja, — korrektül visel­kedett. A bank becsületes mérleget adott. Az utolsó négy évben 6 millió dinár nye­reséget mutatót ki, ami után 7 millió di­nár adót vetettek ki. Ez is hozzájárult a bank válságához, Dr. Tapavicza György, dr. Kobal Iván, a bank volt ügyvezető igazgatója és mások felszólalása után az értekezlet késő este ért véget. Az értekezlet elérte célját: a kétsé­ges pontok tisztázódtak és így a vasár­napi. bankközgyülés békés lefolyásúnak ä ígérkezik. Kétszázezer pamutipari munkáit zártak ki Angliában-Uj tárgyalások kezdődnek a Londonból jelentik : Az angol pa- jj mutipari kizárások pénteken reggel programszerűen megtörténtek. A ki­nevezés következtében megközelítőiéi! kétszázezer a. untai s lett. munka nél­külivé: Bratíícrdban 155 000, Huders­­fieldben 24.000, Haliíaxban 10.000, Leedsben 8000 és Dewsburyban 9000. A kizárt munkások több helyütt tünte­téseket rendeztek és megszálltuk a gyáruk bejáratát. Hudersfieldben a iovasrendőrség és a munkások közt összeütközés támadt, melynek során néhány munkás könnyebben meg­sebesült. bányászsztrájk elhárítására A bányamunkások béimozgalma ügyében sem javult a helyzet. A kor­mány mindéit kísérlete meghiúsult, amellyel megegyezést akart közvetíteni a bányamunkások és a bányatulajdo­nosok körpít. Anglia bányamunkásai elhatározták, hogy a további tárgya­­hsa kát Anglia- szakszervezeti kon­­rresszu (inuk elnökségére bízzák. Az elnökség (Viár közölte is Baldwin miniszterelnökké!, hogy kész azonnal megkérdeni a tárgynlások'ai, de csak azzal a feltétellel, ha. a kormány a munkások követeléseinek teljesítését garantálja. A nyomor lakik a becskereki jegyzótanfoIgám palotájában Látogatás az éhező bolgár emigránsok között Képviselőből zsákhordó — Mi lesz a .jegyzők, kvalifikációjával ? Becskerekről jelentik: Hatalmas, két­emeletes palotának indult a becskereki jegyző-tanfolyam uj épülete, a háború azonban megakasztotta az építkezést.-A külső falak és a tetőzet elkészültek, de a padlás felépítésére már nem jutott idő és az einedeteket is csak a kettős sor­ban körülfutó üvegnélküli, üres ablaklyu­kak jelzik. Bellii néhány csonkán ma­radt választófa! meredezik; talán éppen akkor akarták rájuk építeni az emeletet, amikor pallért és malterkeverőt, főmér­nököt, meg kubikos munkást az építés­ből kiragadott és a rombolás szolgálatá­ba állított valami titokzatos, ördögi ha­talom. Több mint tiz év telt el azóta... 4 féiig épült bázat egyre jobban rombolja az idő. Gyerekek játszanak a romház előtt. A nyomorúság félmeztelen, so­vány, piszkos kis páriái. Jókedvű játé­kot sikongatnak a nyári délutánba és vacsorára epret lopnak a szomszéd te­lekről. Szerb, magyar, német, bolgár, orosz gyerek — a nagy ház lakói mind. Közös nyelvük valami bábeli zűrzavar, amelyből rajtuk kívül egy kukkot sem ért senki. A nyomor nemzetközi tájszó­lása alakult ki ezen a fel nem épült pisz­kos nyomortanyán... Száznegyvennyolc bolgár emigráns lakik az épület balszárnyin. Rozoga, meredek létrán kell felkapaszkodni hoz­zájuk. Négy nagy teremben helyezték el kevéske holmijukat, deszkapriccsen laknak, nyitott kemencén főznek, nap­közben munkában, vagy munkát keres­ve szóródnak szerteszét, de este össze­ülnek, hogy hallgassák Draganov Tódor keserű beszédjét, amely talán még sivá­­rabb. vigasz nélkül valóbb, mint maga a. nyomorúságos emigráció. Tódor Draganov bolgár képviselő —■ a vrjacsai kerület küldötte a szobraidé­ba Sztanibuiijszki programjával — most zsákhordó munkás a monopoligazgató­ság becskereki dohánybeváltójánál. és ö a csoport vezetője. Sziveden, de Szomo­rúan beszél a múltról: — Nem kommunizmust akartunk, ha­nem parasztköz társaságot. EöldköZös­­ség helyett, mindenkinek a maga kis birtokát, de a macedón bandák orgyil­kos fegyvereivel nern tudtunk harcolni... — Hát a székeszegyházi merénylet?. . — fin nem'tudom, hogy volt. Már nem voltam otthon, de,.képzeljen el egy ka­zánt, árnéfiyét rutének, egyre jöiban-job­­ban, atnfg a gőz erősebb 'fesz‘a vasnál és szétrobbantja, flven túlfűtött kaáán Bulgária. Robbant és robbanni fog mind­addig. amig a tüzelést abba nem hagy­ják! — És abbahagyják, mit gondol kép­viselő ur? — Nem! Itt maradunk és néha azt hi­szem, hogy akkor sem1 mennék haza, ha rezsimváltozás volna, mert a komité orvtámadásától soha sem leszünk biz­tonságban. A legbelső szobában körül áll bennün­ket az egész kolónia és amikor meg­kérdjük. hogy mindannyian ilyen szo­morúnak látják-e a helyzetet mindenki bólint a fatalista közömbösségével, de vaskövetkezeflenséggől egy perc múlva, amikor arról beszélünk, hogy téléit nem lakhatnak itt a tizenöt méter magas, két ablakos, íütheteílen, három felől nyitott szobákban, mert megfagynának — va­laki megjegyzi: — Hiszen mi nem akarunk itt ma­radni! És bizakodó öröm villan fe! az előbb még oly szomorít fejekben. Vénusz a nyomortanyán Az életük folyásáról beszél Draganov képviselő. Alig van kél-három asszony I velük. Legöbben otthagyták családjukat amikor futni kellett Cankovék elől és eddig még egyetlen sor írást sem kap­tak Bulgáriából. Senki sem tudja, mi van a családjával. Szinte látszik, hogy nem szeretnek, nem mernek erre gon­dolni ... Sokan találtak munkát a do­hányraktárban, Popovszki ügyvéd is ott dolgozik, vannak, akik földműves mun­kát végeznek, Pejecsev Iván szobrász egy bútorgyárban munkás. Huszonhá­rom éves fiatal legény, Szófiában tanúit valami művészeti iskolán, Párisba ké­szült és Velikibecs’kereken tömegíakás­­ban nyomorog. Este dolgozik otthon. A Bega-parton szedett iszapos agyagot, Boticelli Vénuszát mintázza belőle egy darab fával és egy rossz budlibicskával... Az itteni helyzetűkkel elégedettek. Há­lásak az országnak, amely befogadta őket és amelynek hatóságai annyit fá­radnak, hogy munkához juttassák őket Hidegvízben szürkére mosott fehér­nemű gőzölgő, száradó labirintusában botorkálunk kifelé és a lépcsőlétra előtt pontosan a szemünkbe fújja a füstöt egy kémény, amely a padlóból nőtt elő. Az alsó lakásban tüzelnek... Luxuslakások a pincében A nyomortanya előkelőbb, ttribb fer­tálya a pince. Itt laknak az öslakók, ezek tnár egész kiépítették a maguk kfi­­lön-külön lakását amelynek főként az az előnye, hogy be vám födve a föld­szint padlójával. Az ablakmizérián is segítettek már sokan, úgy, hogy más­honnan bontott kövekből berakták az ő szobájuk ablaknyilását, csak Ids helyet hagytak rajta, ahova beágyaztak egy darab üveget. A rengeteg pincéből min­denki akkora részt kerített magának, amekkorát akart. Deszkával, sárral falat vertek, ágyat, kemencét állítottak, nem vatalt. De szerzett jogaikhoz ragaszkod-, fizetnek házbért és sose láttak lakáshi­­aak a régi lakók. Az első front pincéiébe már senkit sem engednek, ha uj lakó jön. — Menjen az an eleire! így mondja Varga András volt haran­gozó és jelenlegi kéményseprő felesége. Vargháknak van a legkonszalidáltabb lakásuk. Meszelt fal, ágy, kemence, szekrény. De Varga Andrásné nagyon sajnálja, hogy olyan tágasra szabta a »szobát« az ura: — Hogy győzzük .majd fűteni a té­len?! — siránkozik az izzasztó kániku­lában. A szomszéd pince legrégibb és leg­öregebb lakói: Johann Welt nyolcvan­egy éves koldus, a felesége nyolcvan­esztendős. Az öreg sváb keresi a pénzt a templom lépcsőjén, felesége pedig a háztartást vezeti itthon az előkelő pince­­lakásban. .' Megint egy magyar, aztán egy orosz lakása követkézül, majd egy szerb éjjeli őr. »városi alkalmazott«. aki még zává­ros ajtót is faragott odújára és hivata­los személyhez illően rápingálta a név­jegyét kátránnyal: »Joca Popov.* Joca ur alszik és a szomszédasszony világért sem engedett be, hogy megzavarjam ál­mát. A túlsó oldal lakóit nem ismerik ezen a fronton. Úgy körülbelül mondják, hogy tiz-Mzienöt család lakik a pincékben és fönt a bolgárok. Körülbelül kétszáz lé­leknek ad hajlékot a jegyzötaníolyam fel nem épült háza. Valóban bölcs do­log. hhogy hét évvel a háború befejezése után még mindig nem kezdték újból az építkezést. Mennyi ember lenne hajlék­talan és igy — legföljebb a jegyzőknek ezután sem lesz kvalifikációjuk... k. m. I Keresünk a Vajdaság és Szerbia területére vezérképviselőt nj találmányunk részére: biztositó berendezés betörés és lopás ellen (felülmúlhatatlan). A rak­tár átvételére készpénz szükséges. Reflektánsok, technikusok vagy tapasztalt kereskedők, szí­veskedjenek Urb.tch igazgatónál, 9—1 óra kö­zött, Hotel Beograd 7. sz. szoba jelentkezni. ______________ 6068

Next

/
Oldalképek
Tartalom