Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-22 / 194. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. július 22, kisebbségeknek jogot ad vallásuk szabad gyakorlatára. Legfőbb ideje, hogy Romániát emlékeztessék kötelezettségeire, mert ez a rendszer nemcsak a békeszerződés megszegése, hanem az európai béke fenyegetése is. Tiz ellopott — húsz gazdátlan bicikli Kerékpár-razzia Becskereken Az automobil ha ki is szorította a biciklit, nem szorította ki a biciklitolvajokat. A tolvajok, bár foglalkozásuknál fogva ellenségei a fennálló társadalmi rendnek, alapjában véve konzervatív lények, amit az is bizonyít, hogy még mindig vannak lókötők, virágzó tolvajág a biciklilopás is, de autót, repülőgépet vagy léghajót nem igen lopnak. Becskereken az egyéb jármüvek gazdái is nyugodtak lehetnek. Olt csak biciklit lopnak. A múlt hetekben tiz bicikii/opást jelentettek be a rendőrségen. Minthogy ez a becskereki kerékpárok létszámához viszonyítva meglehetős nagy szám, a rendőrfőkapitány szigorú biciklirazziát rendelt el. Mindenkit, aki kerékpáron járt, megállítottak a rendőrök, megnézték az igazolványát s igazoltatták, hogy a bicikli becsületes utón jutott birtokába. Akinél nem volt épen kéjnél az igazolvány, azt leszállították a kétkerekűről s a biciklit bevitték a rendőrségre. Ilyenformán rövidesen hetven bicikli gyűlt össze a rendőrség kapuja alatt. Ölvén biciklinek csakhamar jelentkezett a gazdája s igazolta, hogy becsületes szerzemény, húsz bicikli azonban még most is ott van a rendőrségen, ezekért senki nem jelentkezik. illetve jelentkeztek a károsultak, akik ha a rendőrség nem ragaszkodnék a formalitásokhoz, nem is járnának rosszul, mert egy bicikli helyet kettőt kapnának. A rendőrség azonban a károsultaktól is igazolást kíván s igy kiderült, hogy a húsz bicikli közt nincs egy se az ellopott tízből. A razzia hétfőn ért véget s most nyugodtan aludtak a becskereki biciklitulajdonosok, illetve nyugodtan hagyták őrizet nélkül a kerékpárt, abban a tudatban, hogy a tolvajoknak elment a kedvük a bicikli opástók Vízi veszedelmek Irta: Pálffyné Gulácsy Irén A Tiszában nem csupán halacskák tartózkodnak, hanem különféle veszedelmek is. Mitidenrendü tiszai embernek a inasáé. Ottvan mindjárt a fehérnépek réme. a »ViZibornyu«. mely termetre kicsiny ugyan, de ha az ugrifüles lányok nem vigvázatosan isszák a Tisza vizét: benyeletvéu, szerfölött megnőhet. az és a hajadomnak semmi keresete többé a templomi pádban. sem pedig a tisztes szülői hajlékban... A '».Holt-ember<n-rel viszont a halászok bajoknak. Ennek meg az a praktikája, hogy vizbefultnak téteti magát, mire csónakba emelődve. azt pogánymód felborítja. A »Fekete barát« és a »Vöröscsákós* inkább a hajózaiot kedvelik és róluk sem szabad itt megfeledkeznünk! Az odavalósiakat a »Pöfögő« is ijeszti, aki bizony iegénykedik néha-napján a vizen kívül is. Leginkább az éjszakai jöszménkedőkre haragszik, mert ilyenkor szokott eljönni a nagy »limánybóh, ahol egész nap csöndesen elvan. A Pöfögő afféle vízi zsndár. aki keményen őrködik a rend és tisztesség fölött. Ecélból kardot visel és a bajusza fekete. Aki pedig kételkednék benne: kérdezze ki Cserebogár Jóskát, az majd elhistóriázza!... Itt áll a malma átellenben. nem meszsze fönnt mindjárt, ahol olyan martos a partpart és jó zugója esik a folyónak. Hozzá járt őrletni a környék. Kedvelték a tréfás beszédjért. Erre itt vannak bizonyságul a városi urak. akik szívesen kötöttek ki ejtődzés céljából a malomnál. Hát jól Ízlett a hal! De hogy a menyecske se lehetett éppen utolsó, ezt meg már tamisttia bizonvosnevezetü ■J Kiki a a régi Becskereki vázlatkönyv A Begaparti metropolis — nyáron saját háza előtt seperjen, ezt fölemésztette a villanytelep, amely még közmondást most Becskerek város polgármestere úgy módosította, hogy kiki a saját háza előtt aszfaltozzon. Becskereknek sok nagy és szép uccája van, köztük a Cara Dusana uliea, amelyben a volt polgármester. Berberszki Gyurjca is lakik. Az uccát azonban egy nagy szépséghiba ékteleniti el: nincs járdája. A kövezetét még régebben felszedette a város, mert elhatározta a tanács, hogy aszfaltozni fogják az uccát. Ki is vetettek minden háztulajdonosra aszfalt-adót, de még mielőtt behajtották volna, megbukott a Davidovics kormány és vele együtt távozott a polgármesteri székből Berberszki Gyurica is. A Cara Dusana uliea ma.kövezet és aszfalt nélkül áll és ha esik az eső csak repülőgépen’ lehet rajta keresztül közlekedni a sár és az alagutszerü gödrök miatt. Az utca aszfaltozását időközben többször megszavazta a közgyűlés és legutóbb a háztulajdonosok is újból megajánlották a költségeket, az erre a célra összehívott konferencián .. azonban Berberszki Gyurica — mint magánember — kijelentette, hogy nem járul hozzá a közös akcióhoz, mert látja, hogy abból soha,sem. lesz aszfalt, hanem megcsináltatja a háza előtt a járdát maga. A nyolc ablakos Berberszki-ház elé már hordják a be-font, kavicsot és törik a követ az alapozáshoz. Es a szörnyű sáros, hepehupás uccán át most egy kis darab rendes ut js fog vezetni, tizenkét lépés oda és tizenkettő vissza, biztos láb alól ki nem szaladó aszfalt, mint a sivatagban a tenyérnyi oázis... 9 Tengeri kígyója Becskerek város " gazdálkodásának a villanvtelep. Három év előtt rettenetes katasztrófájukig-zott, hogy a kopott, sohasem javított villanyvezték leszakadt" A nagy rémületben elhatározták, hogy átalakítják az egész központot és minden egyes huzalt garéz kicserélnek. A munka megkezdődött és egyre több pénzbe került. Sokszor abbahagyták, aztán uj lelkieröre kapott -a város és ismét újrakezdték. A városnak mint tulajdonosnak minden krajcárját Janik Gábor káplár ur. aki e kiváló csendőri állapotja ellenére se a finom városi dámák sarka után járt. hanem sarzsiiának magosságáböl Tecához kegyelemben leereszkedjék. Verni kezdte a szó Babarcinét. Babarci József adandó alkalommal elrántotta az asszony nótáját derekasan, káplár ur Janihoz pedig ezen barátságtalan beszédet intézte: — Baj lösz. ha mégeccer erretáit látom Őgvelögni!... — Nono! — Veté ellen a lepocskolt vitéz és a kardia megzördült. Mire feleletben József csupán a kétöklét dugta a nadrágja zsebébe. — Ügy nézötn. ketten se ijednek mög maguk iegytől! Ami azt illeti, csakugyan másodmagáva járta a patruit káplár ur Janik. — Hát gyöhatek éppen magam is eccör! mordult ki belőle a sértett büszkeség, mialatt tovább csörömpölt felfelé a parti fövenyben. Hanem azért nem sietett nagyon. Senki se látta azt többé a malom körött kóricálni. mert ha járt is. sötéttel iárt. mint a rossz lelkiismeret. Az ilyen álorcáskcdásctk miatt szokott legjobban me s'haragudni a Pöfögő, minthogy káplár ur Janik csónakját is úgy lelték meg egy reggel a vashid lábánál, fölfordulva, üresen . . . De. persze, hihetetlenek a városi urak az ilyen való szent igazságok iránt s üvegből befogták Babarcit asszony siói és tudakolták őket nagyon. No. tudakolhatták! A menyecske sirt. rítt. az ember meg csupán a vállát vonogatta. El kellett őket ereszteni végül is. holott: mit tehetnének ők szegények abban, ami egyszer nvilvánvalólag a Pöfögő ármány oskodása! Nem sok köszönetük volt azonban Babarciéknak a szabóságukból Úgy látszik, odakapott már hozzájuk a Pöfögő egész. Hói az asszony sivalkodott most sem kész és még számtalan miliőt fog fölemészteni. A vasárnapi rendkívüli közgyűlésén azon vitatkoztak, hogy a városnak tiz, vagy csak hét milliójába került-e a reorganizálás. beleszámítva hárommilliót, amennyi adóságba verte magát a város amiatt. Dobálództak a milliókkal,, sértéseket, vádakat vágtak egymás fejéhez, de arról mindenki elfeledkezett, hogy nem csak a vitatott tiz millióba került az átalakítás, hanem a város polgárainak és az áramfogyasztóknak külön nehéz ezreseibe. Minden egyes fogyasztónak uj drótokat kellett saját költségén bevezetnie, mert a régi drót nem bírja ki az uj, nagyobb feszültségű-áramot. Az uj drótot a faiban benne kell vezetni úgy, hogy ez a munka nagyobb házakban tiz-husz. sőt százezer dinárba került, de a legszegényebb háztartást is legalább ezer dinárral! megterhelte. Természetes, hogy a mai viszonyo között sokan nem tudták kifizetni az ezer-tízezer dinárokat és a szegény naiv villanyelőfizetö, mikor már elunta reménytelenül pazarolni a pénzét a bizonytalan villanyra, szépen elővette a sutiból a régi petróleumlámpát, hogy ha már a pénzét el is nyelte a tengeri kigyó, legalább megmentse lestrapált idegeit, amelyeket ez a városi villanykúra'' már tönkremenéssel fenyegetett. * ÍJ Öt percig prüszköl mindenki, mikor *** a helyiérdekű kisvasút megjelenik a becskereki főuccán. Ez a terminus nem mindig egyforma, sokszor tovább is tart a tüsszögés és az emberek nem a leghizelgöbben nyilatkoznak ilyenkor a kis vicinálisról. Szép, szép a romantika és valóban a vasút hőskorszakára emlékeztet -ez a vonatocska, a dióhéj mozdonyával és a kis iátékkocsfjával és egyenesén vígjátéki -látványosság, mikor a kalauz nagykomolyan belefuj a sártrotnbitá.iába, hogy: mehet! De azért mégse a városba és. főleg .nem a főuccára való. Ezt belátta a városi tanács is akkor, amikor elhatározta, hogy kiteszi a vonatocska’szűrét a Bega partra, A határozatot könnyű t olt meghozni, de a vonatocska nem fogad-szót a városi tanácsnak és továbbra is — pont a városháza előtt — szemtelenül az orra alá füstöl. Előreláthatólag nem is fognak egykönnyen megszabadulni tőle a becskerekiek. K. M. A Cár nő viszontagságai Londonban Betiltották Biró és Lengyel színmüvét A másodfokú bíróság két óra múlva hatályialanitotta az ítéletet Londonból jelentik : A Guild-szinház szombaton mutatta be Biró Lajos és Lengyel Menyhért világhírű darabját, a Cárnő-1. A darabot a színházi cenzúra nem engedélyezte, mire a színház igazgatósága a bírósághoz fordult. A bíróság a premier reggelén tartotta meg a főtárgyalást ebben az ügyben és kimondotta ítéletében, hogy a darabot, erkölcstelen tartalma miatt, nem engedélyezi. A színház igazgatósága megfölebbezte az ítéletet és — a londoni igazságszolgáltatási viszonyokra jellemző — el tudta érni, hogy a másodfoka bíróság még aznap délutánra kitűzze a főtárgy akist, tekintettel arra, hogy a bemutató előadás jegyei az utolsó szálig el voltak ‘adva. A délutáni főtárgyaláson, néhány órával a betiltó Ítélet meghozatala után, a másodfokú bíróság hatályát; tanított a az Ítéletet és utasította láz elsőfokú bíróságot, hogy uj ítéletet ihozzon. Tekintettel azonban a dolog sürgősségére, a felebbviteli bíróság elnöke személyesen érintkezésbe lépett a színpadi cenzúra-hivatal vezetőjével és keresztülvitte, hogy ne emeljenek kifogást a darab benmta'olása ellen addig sem, amíg az elsőfokú biróság meghozza döntését az ügyben. A Cár nő ennyi viszontagság után mégis szinrekerült a premier napján és a londoni közönség nagy tetszésüse! fogadta. meg éjszakánkba ijedtében, hol meg iózsephnek kerekedett el a szeme. A hires virtusa leiiebb szállt lassan és a Víztükrét "ug.v nézte néha. liögy attól a nézéstől keresztet lehetett volna vetni. Árulta is a malmot, ám kinek kedve ilyen átkozott jószággal hajolni? Igazuk volt a népeknek a lmzódozásban s ez az igazság ki is Világosodott hovahatftar. Mikor Vánki Ferencék lisztje megapadt. Ho«-v szégyenszemre kölcsönre ne szoruljanak. Vártkiné igen hajtotta az őrletést. Az ura megint szekérrel várt a túlparton, miért is a lisztet azoknak át kellett vinni a csónakkal. még az este. Bátor időben a hold: Babarc! nem szívesen vállalkozott az útra: Egész bizonyos, hogy a Pöfögőtő! tartott. Jozseoh ladikba emelte a zsákot, elindítván azt Tisza közepe felé. igen óvatosan. Az_ evezőkben megragaszkodott, hogy szinté roppant a nyelük. De ez mind hiába és hasztalan a Miatyánk is. amibe írlyást-középnél belefogott. Józsep. mert elérkezvén ízre a forgatagé* limányhoz, elkapja az ár Babarci csónakját s azt a füzesnek sodorja. Kidagadnak Józsep homlokán az erek, belé is izzad az erőlködésbe, hogy viszszaterelie az alkalma toss ágát a balsejtelmü helytől, ám kárbavész minden igyekezete! Fut a ladik, mintha láthatatlan kezek hajtanák alulról. S ebben nincs is mit kételkedni, holott lám a csalitból egyszer csak mozdul valami és Babarci Józsep félholttá válva lát a vizen egv sörét árnyékot maga fejé úszni. Int az á karjával, fénylik a markában valami, mi egész bizonyosan kard. mivel hosszú az és fehér a hold világosságában. Ugv sildik. ugv susog settenkedve. mintha néhai való vitéz Janik Gábor káplár ur bűnös szelleme volna, melyeit int a Pöfögő magára öté. hogy háborgását tegyen a rettegő kései utas leikében. Es hogy ez nem mese. annak Vánki Ferenc a megmondhatója, aki maga is látta a hosszú árnyékot a csónak elé táncolni. amint villogó (feliér kardiát Babarci felé nyújtogatta. Aztán suhintott is a- fehér füzek közül s eme suhintásra Józsep- a ladikból egyszerre kibűkottt. Kibukott, ordított., crditqt. mint aki eszétől válik, és bolond csapkodással igyckezék a. partra. Jószerencse, hogy a csónakot a fövenyre hajtotta a Tisza, mert igy Vánki Ferenc beugorván. hamarosan eléri a megmerült embert. Vánki Ferenc is megbizonvosithatja. hogy úszás közben a lábát erős kezek többször ekapták és a Pöfögő előtte szintén megmutatkozott. Hát az ugyan lemaradt a vízben, ám akit onnan kihúzott Vánki Ferenc, az nem volt többé Babarci József, hnem csupán Cserebogár Jóska ... Eszelős lett az ártatlan, holott mikor földet ért a iába. szembefordult a víznek a holdvilágban s mellét bolondul vervén az ökle csomójával, ezt kiáltotta megszállott hangon: ■— Vesd cl a kardot, én voltam, én voltam!... Aztán oly futásnak ereszkedik, hogy szelek se érnek a nyomába. Az utcsináló tali.iánok leltek rá Jóskára napok múltán, a harmadik határban. Az árokban kucorgóit a bónás ember š mikor, ha közelített hozzá akárkicsoda, rettentő ijedség lépett föl raita. Váltig kiáltozta: . .—• Vesd el a kardot, beüsmerem! ... A tali.iánok nem értették ezt a zagyva beszédet, de nem értette azt többé senki. Szelekótva maradt Cserebogár Jóska. Az asszonnyal sem neszez, hagyja tenni, amit akar. Bár nem épp valószeré, hogy a szép Teca saiát akaratából őszült volna meg galambfehérre, amaz emlékezetes egy-éiszaka alatt!...
