Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-22 / 194. szám

2. oldal tétéről, a bíróságokról, a rokkantak­ról és az elemi oktatásról. A parlament jövő munkája tekin­tetében a kormány elő fogja készí­teni és a parlament elé (pgja ter­jeszteni a kivetkező törvényjavasla­tokat: törvényjavaslat a községek­től, amivel az egész királyságban tegységesiteni fogja a községi tör­vényeket. Törvényjavaslat a tisztvi­selői törvény módosításáról, amely lelte tővé fogja te»mi az állami tiszt­viselők számának szükségszerű csökkentését, másrészt a szolgálat­ban maradó állami alkalmazottak il­letményeinek felemelését, valamint íazokét, akik most nincsenek szolgá­latban, de szükség van állami szol­gálatukra. Törvényjavaslat az adók egységesítéséről, az agrárreformról, a viziérök kihasználásának koncesz­­sziójárót, a vízi törvények egysége­sítéséről és az ár mentesítő törvé­nyek egységesítéséről, a mocsaras területek kiszárítása céljából. Tör­vényjavaslat az ipari hitelekről, a mely már a parlament előtt fekszik, szintén minél előbb döntés alá kerül. 'Mindezek mellett a kormány töre­kedni fog a tengerészet, a hajózás és a halászat fejlesztésére. Főbb vo­nalaiban, tisztelt képviselő urak. ez a jelenlegi munkaprogramja a kor­mánynak. Az ország külpolitikáját a kor­mány teljesen az eddigi szellemben fogja vezetni, egyetértésben minden olyan szövetséges és barátságos ha­talommal. akik bennünket segítettek ennek az államnak megteremtésé­ben. A kormány barátságos szerző­dések kötésével lehetőség szerint meg akarja szilárdítani ezeket a kö­telékeket. Törekedni fog arra. hogy a többi államokkal is lépésrői-lépés­­re minél jobban rendezze viszonyát. Az az óhajtásunk, hogy együttes erővel oldjuk meg azokat a nehézsé­geket. amelyek a legutóbbi borzasz­tó háború után valamennyi európai államban felmerültek. A nemzeti felszabadulásnak és ezvesülésnek nagy müvét Isten se­gedelmével. nagy és hatalmas szö­vetségeseink támogatásával, vala­mint népünk legendás vitézségével lés óriási véráldozatokkal befejeztük. Ezek az áldozatok és szenvedéseink megadják a jogot nemzetünknek arra. hogy történelmének hosszú, nyugodt és békés periódusába lépjen most be. Sohasem volt iobb kilátá­sunk arra. hogy ilyen életet biztosít­sunk. mert hiszen a horvát oaraszt- Dárt vezéreinek parlamenti deklará­ciója után. amelyet a szerzett ta­pasztalatok diktáltak, elmondható, hogy az egy nemzet két része, ame­lyek sok évszázadon keresztül ide­gen uralom átal el voltak egymás­tól szakítva, most nemcsak külső 'körülményele következtében, hanem meggyőződésük által vezéreltetve iegy tető alá kerültek, amelyet együt­tes jogaik érdekében együttesen is fogiák megvédeni ellenségeitől. Azonkívül két ilyen nasrv és erős •parlamenti csoport egyezménye ál­tal megalakult kormány teiiesen biz­tosítja a nemzetgyűlés gyors és si­keres munkáját, aminek, reméljük, a legrövidebb időn belül látható eredményei is lesznek és ami jóté­­ikony hatását éreztetni fogja az egész állami életben. Az általános állami és nemzeti szükségletek te­kintetében ilyen nézetekkel lén a ki­rályi kormány a parlament* elé és reméli, hogy bizalomra és támoga­tásra talál majd a nemzetgyűlésben. A nemzetgyűlés megszavazta a hadi kártalanítási törvény módosítását 1Ä deklaráció felolvasása után a [•nemzetgyűlés áttér a napirendre, a melyen elsősorban a hadikártaiani­­tásról szóló törvény módosításáról szóló javaslat szereoel. ti többségi jelentés felolvasása után Nikolics Milán (demokrata) szó! hozzá a ia-BACSMEGYEI NAPLÓ vaslathoz, amelyet kritika alá vett. de végül kijelenti, hogy vártja nevé­ben hozzájárul a javasolt módosítá­sokhoz. mert azok a köziót szolgál­ják. Az elnök ezután elrendeli a sza­vazást. amelynek eredménye az, hogy a javaslatot 201 szavazattal 2 ellen a nemzetgyűlés elfogadja. Csak a montenegrói föderalisták szavaztak a javaslat ellen, mert Montenegró nem kap a hadikárpót­lásból. A Pantheon-javaslat A nemzetgyűlés ezután megkezdi a nemzeti érdemek elismeréséről <Pantheon) szóló javaslat tárgyalá­sát. A többségi jelentést Lcdosevks Jó-ó dr.. a kisebbségi jelentést lse­­bot szlovén néppárti terjeszti elő. Az elnök a Jelentések felolvasása után az ülést berekeszti és a legkö­zelebbi ülést szerda délelőtt kilenc órára tűzi ki. A szerdai ülés napi­rendje: vita a kormány deklaráció­ról. A pénzügyi bizottság ülése Radonics Jováu dr.. a pénzügyi bizottság elnöke szerda délutánra ülésre hívta össze a bizottságot. Az ülésen befejezik a lelkészek drága­­sági pótlékairól szóló törvényjavas­lat vitáját. Pribicsevicsék lemondanak parlamenti tisztségeikről Kedden délelőtt Pribicsevics Szve­­tozár elnöklete alatt ülést tartott a független demokrata-párt is. Az ülé­sen a politikai helyzettel foglalkoz­tak és elhatározták, hogy tekintet­te! a megváltozott politikai helyzet­re, a párt tagjai lemondanak a par­lamentben viselt tisztségükről. A határozat értelmében dr. Pala­­csek a parlament másodelnöki tiszt­ségétől, dr. Popovics Szvetiszláv a pénzügyi bizottság alelnöki, dr. De­­metrovics Juraj a törvényhozó bi­zottság alelnöki és Budiszavlyevics Szretén a mentelmi bizottság alel­nöki tisztségétől válna meg. Elhatározták még, hogy a pártve­zérek kollégiumának délutáni ülésén a pártot Grizogono, a párt alelnö­­ke képviseli, aki javasolni fogja, jhogy a kormánydeklarációt a tizen­kettedekre vonatkozó kormanyja­­vaslattal együtt tárgyalják. Anya és fia Hat hónapra ítélték a szuboticai főispán tolvaját Főtárgyalások a szuboticai törvényszéken ispáni hivatal irodafőnökét hallgatták ki. Elmondja, hogy, ő ment a pénztár­hoz fölvenni a főispán fizetését. Pár percig beszélt Merkovics ellenőrrel, amig a pénztáros kiolvasta a járandó pénzt. Mire aztán befejezte az ellenőr­rel beszélgetését és fel akarta venni a pénzt, legnagyobb meglepetésére sem a könyvecske, sem a Pénz már nem volt ott. Az esetet rögtön jelentették a rend­őrségnek. A kérdéses időben más nem volt a pénztárnál, csak Krisztoíorovics. Ezután Bldzsics György, a városi tit­kos rendőrség főnöke tanúvallomásában ismerteti a nyomozás lefolytatását, majd Gubics Kálmán városi számvevőt hallgatták ki. Azt mondja, hogy a kér­déses időben más senki sem volt a Pénztárnál, csak Krisztoíorovics. Mánics Stefán írnok elmondja, hogy a lopás utáni napon több hivatalnoktársával ku­tatást végzett a hivatalban az eltűnt pénz után és ő találta meg a könyvecs­két a pénzzel együtt egy fiókban, amely közvetlen Krisztoíorovics detektív író­asztala mögött van. A bizonyítási eljárás befejezése és a perbeszédek elhangzása után a bíróság meghozía ítéletét, mely szerint a vád­lottat bűnösnek mondotta ki lopás bűn­tettében és ezért hat havi börtönre Ítélte. Az ügyész és a védő felebbezett. ___________1925 julius 22, Főszámvevők Két érdekes bünpörben Ítélkezett ked­den a szuboticai törvényszéken Pavlo­­vics István törvényszéki elnök büntető tanácsa.' Fiú az anya ellen Ez év április 19-én, vasárnap özvegy Ivaidcs Istvánné, Zöldi Ceciliát megtá­madta a fia, Kálmán, leteperte és kést fogott rá. A vád szerint a íiu rátérdelt anyjára és a kezében tartott késsel meg akarta ölni. A házbeíiek közbelép­tek és véget vetettek a verekedésnek. Az április hó 20-ika óta vizsgálati fog­ságban levő huszonhárom éves tvanics Kálmánt szándékos emberölés kísérleté­vel vádolja az ügyészség. A vádlott a bűnösség kérdésére nem­mel felel. Hosszasan beszél családi vi­szonyairól. Azt mondja, hogy anyjával mindig békésen élt, de aztán odajött hozzájuk lakni Gáló István, aki akkor rendőr volt és ettől az időtől kezdve rosszra fordult a viszony közte és any­ja között. — Mióta Gáló a házban lakott, — mondja a vádlott — engem el akartak űzni. Januárban a vádlott elvesztette állását, ami még tűrhetetlenebbé tette otthon a helyzetét. Az anyja kijelentet­te, hogy nem ad neki kosztot. Akkor csak hálni járt haza. A kritikus napon délután ment haza és összeszólalkozott anyjával, amiatt, mert a ruhái nem voltak elrakva. Egy fiókot kért az any­jától a ruhái részére, de nem kapott. Ebből előbb szóváltás, majd tettlegesség keletkezett. Amikor mind a ketten ,— ő és az anyja — a földön hevertek, ki­ugrott a szobából a konyhába, ahol a verekedés folyt, Gáló István és meg­ütötte őt. Erre fölkelt a földről és hátra lépett. Gátó botot vett a kezébe, ütni akart, akkor kivette nadrágzsebéből a kését, felnyitotta, de nem szúrt. Amit tett, önvédelemből tette. Kijelenti, hogy nem térdepelt az anyjára és soha sem fenyegette meg, hogy megöli. Ezzel véget ért a vádlott kihallgatása és mint első tanú a vádlott anyja, Iva­­nics Istvánné lép a bíróság elé. Az el­nök figyelmeztetésére, hogy — miután fia ül a vádlottak padján — nem köte­les vallani. Kijelenti, hogy vallani akar. — Engem gyilkolással fenyegetett, — mondja. — Nekem jött. mert nem ad­tam neki enni. Nekem van még három családom, a kereset kevés. Egy huszon­három éves fiatalember keressen maga. — Akkor vasárnap belém kötött. Agyon akart ütni, mert a ruhát nem rakhatta el a fiókba. Csúnyán rámkiál­tott, aztán úgy meglökött, hogy eles­tem. Mikor felkelteni, megragadta az egyik kezével a nyakamat, aztán mind a ketten elestünk. Ö fogta a nyakamat, én segítségért kiáltoztam, erre bejöttek a konyhába Domonkos Juliska és Mo­hai Ernő. A fiam megint nekem fordult és rám térdepelt. Erre Gáló István ki­ugrott a szobábói és két pofont adott a fiamnak. Akkor fölkeltünk. A bicska ott volt a fiam kezében. Gyilkolni akart, többször mondta, hogy meg fog gyil­kolni. Ezután izgalmas szembesítés követ­kezett anya és fia között. A fiú hevesen tagadta, hogy úgy történt az eset, ahogy az anyja előadja. A bíróság megeskette a tanút. Ezután Gáló Istvánt hallgatták ki. El­mondja, hogy amikor ö közbelépett, a bicska ott volt a vádlott kezében, de nem volt kinyitva. Domonkos Julianna, aki szintén jelen volt az esetnél, azt vallja, hogy a vere­kedés után a bicska a földönheveit és nem volt kinyitva, ügy tudja, hogy a fiú békében élt az édesanyjával. Több tanú lényegtelen vallomása után véget ért a bizonyítási eljárás. Vaszüjevics Liuba dr. ügyész fentart­­ja a vádat. Vuics Milán dr. védő föl­mentést kér. A bíróság rövid tanácskozás után fölmentő Ítéletet hozott, mert nem látta beigazoltnak, hogy a vádlottnak szán­déka lett volna az anyját megölni. Detektív a vádlottak padján Ez év május 1-én — mint ismeretes — a szuboticai városi főpénztár abla­kából ellopták Gyorgyevics Dragosziáv főispáni fizetését és fizetési könyvecs­kéjét. A megejtett nyomozás során ki­derült, hogy a kérdéses időpontban, amikor Jaramazovics városi főpénztá­ros a főispán fizetését a könyvecskével együtt oda tette a felek részére szol­gáló asztalkára, más nem tartózkodott ott, mint Krisztoíorovics István, a beje­lentő hivatal egyik detektivje, aki a sa­ját és két társa fizetését vette fel a pénztárnál. A lopás gyanúja igy, egye­dül ő reá terelődött és a lopás utáni napon megtalálták a pénzt is. a köny­vecskét is a bejelentő hivatalban egy állvány fiókjában, amely közvetlen Krisztoíorovics íróasztalának háta mö­gött van. Ez a körülmény, valamint az, hogy a kérdéses időben a pénztárnál más nem tartózkodott, mint Krisztofo­­roviés, nyilvánvalóvá tette, hogy csak ő követhette el a lopást. Kedden tárgyalta a bíróság ezt a bűnügyet. A vádlott tagadta, hogy ő lopta el a pénzt A vádlott után MarciMcs Ivánt, a fő­offenzivája Senta város ellen A volt főszámvevők sorra perük Sentit Sentáról jelentik: Bobrik György volt sentai főszámvevő — mint megírtuk — port indított Senta város ellen, mert a város nem akarta nyugdíjjogosultságát elismerni. A port Bobrik megnyerte. A város azonban ezután sem fizetett, úgy­hogy Bobrik végrehajtást vezetett Senta ellen. Most a város másik volt főszámve­­vője, Helmberger György indít kárté­rítési port Senta város ellen. Helmbérger György éveken át volt Senta város tisztviselője, főszámvevője és helyettes polgármestere. Semmi kon­krét panasz nem merült fel ellene, mégis 1921 év január hó 4-én főkapitányi íté­let alapján az Ítélet kihirdetése után egy órával átdobták a magyar határom Szegeden még 3 évig a pénzügyigazga­­tóságon működött, 1924-ben pedig nyu­galomba vonult. Helmbergernek háza is volt Sentám amelyet még 1913. évben kisajátított a város. Ezt azzal indokolta, hogy rakpart bővítésre, hídfeljáró építésre kell a Helm­­berger-féle telek, s hogy a ház helyére akarják felépíteni a polgári leányisko­lát. Helmberger tiltakozott a kisajátítás ellen. Minthogy azonban közérdekű építkezésről volt szó, a bíróság helyt adott a város kérésének, s a házért 17.000 koronát ítélt meg. Ezt az össze­get Helmberger meg is kapta. A házat akkora már le is bontották. A város jó üzletet csinált, mert a ház anyagáért többet kapott, mint amennyi a vételár volt. Ekkor a város kimondotta, hogy nem épít a megmaradt telkeken, hanem értékesíti. A megmaradt 340 négyszög­öl telket két részre elosztva el is árve­­reztette 1919-ben. A két telket Kiki­­rics Béla és Gráf Ármin vette meg. Kikirics is elköltözött és ingatlanát Gráfnak adta el. Az árverési feltételek között benne volt, hogy a vevők öt év alatt kötele­sek a rakparton megfelelő házat építe­ni. Az öt év lejárt, a telek azonban még mindig üres. A város tartozott volna a kisajátítást szenvedő főszámve­vőnek a kisajátitott, de építkezésre igénybe nem vett ingatlant a törvény értelmében a kisajátítási ár megfelelő hányadáért felajánlani. A város ezt is el­mulasztotta, ezért Helmberger György, aki a napokban megjelent Sentán, kár­térítési port indít a város ellen és kö­veteli a telek visszaadását, vagy pedig, ha ezzel súlyos károsodás érné a várost, méltányosságból pénzbeli egyezségre is hajlandó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom