Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-21 / 193. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 julius 21. A vizsgálóbizottság állásfogla­lásáról kevés hir szivárgott ki. A bizottság tagjainak többsége a vizsgálat adataiból, hir szerint arra a meggyőződésre jutott, hogy bírói eljárásnak nincs helye s nem is javasolják, hogy Lukini­­cset bíróság elé állítsák. Pasics kedden valószínűleg elutazik Pasics miniszterelnök vasárnap­ra tervezett elutazását tudvalevő­leg a miniszterelnök hirtelen tá­madt rosszulléte miatt el kellett halasztani. Hétfőn Pasics egészsé­gi állapota annyira javult, hogy orvosai újból ajánlják, hogy utaz­zék el. Kedden a miniszterelnök minden valószínűség szerint el­­uiazik. A rendelkezésére bocsátott külön luxus hajón megy Pozso­­nyig, onnan vasúton Karlsbadba. Kémkedéssel vádolják a csehszlovákiai koammnista­­pártot sárnap magához hivatta a prágai sajtó képviselőit s azt a kijelen­tést tette előttük, hogy a szovjet prágai képviselete nem akar az ál­lam belügyeibe avatkozni. A szovjetkormány — mondotta — barátságos és békés politikát akar folytatni minden állammal. A szov­jet prágai kereskedelmi képviselete csakis kereskedelmi érdekből keresi az összeköttetést a csehszlovák nagyiparosoki':al. De éppen csak a pártok akarják a jó viszonyt elgán­csolni, amelyek számos tagja ke­reskedelmi összeköttetésben Szovj etoroszországgal. * * áll Noviszadon ötezerötszáz holdat ármentesitenek A hidrotechnikai hivatal főnökének nyilatkozata A prágai szovjet-ügyvivő nyilatkozik a ruszinszkói afférról Prágából jelentik: A prágai rend­őrség szombaton házkutatást tartott a kommunista-párt helyiségében. A házkutatás a kora reggeli óráktól dé­lig tartott. A rendőrség letartóztatta Jitck kommunista párttitkárt. A házkutatást a biróság rendele­tére ejtette meg a rendőrség a rendőrtörvény kémkedésről szóló szakasza alapján. Pozsonyban letartóztatták Ma­jort, a kommunista-párt egyik funk­cionáriusát és Pisek városban is meginditották a nyomozást a kom­munisták ellen. Ugylátszik, hogy Ovsejenkonak, a szovjet prágai kereskedelmi ügyvi­vőjének ruszinszkói kirándulása is összefüggésben áll a legújabb kom­­munista pörrel, mert Ovsejenko v,a­­............................. ...... ....... A Bácsmegyei Napló hétfői száma már röviden beszámolt arról az értekez­letről, amelyet dr. Milovanovics Milo­ván noviszadi polgármester vasárnap délelőttre a városháza közgyűlési ter­mébe egybehívott és amelyen a nagy­rét és a hadisziget ötezerötszáz holdjá­nak ármentcsitését \itatták meg. Az értekezleten Mirkov Nikola főmér­nök. a noviszadi hidrotechnikai hivatal főnöke tartott szakelőadást az ármentc­­sitésrőL Mirkov az ármentcsitési mun­káról a következőkben nyilatkozott: — Az értekezletnek az volt a célja, hogy a közvetlenül érdekelteket megis­mertessük az ármentcsitési munkálatok sürgősségével és annak igen jelentékeny előnyeivel. Az első feladat az ármentc­­sitő társulat mielőbbi megalakítása, a melynél az érdekeltség nem lehet tekin­tettel arra, hogy Káty és Petrovaradin ellenzik az ármentesitő társulat megala­kítását. Noviszad és az ármentcsitendő terület legnagyobb érdekeltsége: a ka­tonai kincstár az ármentesitést kívánja és a viziogi törvény értelmében ha a fe­lénél legalább egy holddal nagyobb ér­dekeltség az ármentesités mellett van, a kisebbségnek feltétlenül csatlakoznia kell. Az ármentcsitendő tcrütbt 5000— 5500 hold. ’ — Az egész területnek körülbelül 1500 holdja: a nagyréten drmenlesitvc és töltéssel van ellátva. Ez a töTtés na­gyon régen készült, azóta folyton tol­dozták és foldozták. mert egyáltalán nem felel meg a modern technika köve­telményeinek. Legutoljára tavaly sza­kadt át ez a védgát és borította el vizzel az egész területet. A többi 3500—4000 hold nincs ármen­­tesitve. Ez a kis Duna (Dunavac) és a nagy Duna közti rész, az úgynevezett Hadisziget. Annak idején azért nem építették ezt a töltést is, mert akkor a Dunavac volt a Szerémség és a Bácska közti határ. A régi töltés kijavítása ugyanannyiba kerülne, mintha egy teljesen uj töltést csinálnak, mert a régi töltés erősbitésc és felemelése ugyanannyi költséget emésztene fel. Az egész u.i töltés, az uj csatornázás, szivattyútelep 13—15 millió dinárba kerülne. — Eddig az 5—5500 holdból megmű­velt terület holdanként 3-4000 dinárba került, mig ha ármentesitik. 30—40.000 dinár is elérhető volna, mert ez a terü­let a legjobb minőségű. Noviszad 2000 holddal van érdekelve és igy Novisza­­don, 15 millió dinár kiadást alapul véve, 5 millió dinár hozzájárulás jutna, vagyis holdanként 2500—3000 dinár, úgy, hogy 1—2 évi bér bőségesen behozná a be­fektetett összegeket. — Az értekezleten jogi komplikációk merültek fel. A Dunavacon inneni terüle­ten a magyar, azontúl már a szerémségi vízjogi törvény a mértékadó és igy nincs eldöntve, hogy melyik törvényt tekintik érvényesnek. — További nehézség, hogy az ármen­tesitést munkából a katonai kincstárra eső összeget előbb a nemzetgyűlésnek a költségvetésben engedélyeznie kell, ami a munka megkezdésének határidejét ki­tolja. Az ármentesitési munkálatok befeje­zésével kétezer hold prima föld bér­­hozadéka fogja Noviszad jövedelmeit szaporítani. Hatalmas fellendülésre szá­míthat a bolgár konyhakertészet. A nagyréten át vezet a Kraij Alekszandar­­csatorna, amelynek szintje magasabb a rétnél és igy a konyhakertészeti földek olcsón volinának öntözhetők. A közgazdasági helyzet egy kiállítás igazgatósági jelentésében A zagrebi mintavásár egyesület közgyűlése A zagrebi mintavásáregyesület leg­utóbbi közgyűlésén Szárcsevics MIán aletnök beterjesztette igazgatósági jelen­tését, amely érdekes adatot tartalmaz az ország közgazdasági helyzetéről. A jelentés szerint az 1921. évi vásáron ki­állító cégek 20 százaléka az idén már nem létezik, továbbá 20 százaléka már annyira tönkrement, hogy a vásáron való részvételre nem is gondolhatott. Az idei zagrebi mintavásár ennek da­cára rekorderedménnyel zárult úgy a kiállítók száma, mint a látogatók és a kötések értékének tekintetében. Az idén 722 különböző cég vett részt a vásáron, ebből 65 százalék a belföldi és 35 száza­lék a külföldi. A közgyűlés elhatározta, hogy ezen­túl minden évben kétszer, tavasszal és ősszel állandó jellegű kiállításokat ren­dez, a zagrebi mintavásárt pedig, a nagy külföldi konkurrenciára való tekin­tettel, ezentúl nem tavasszal, hanem ősszel tartják meg. A legközelebbi za-. grebi mintavásár ennekfolytán 1926 au­gusztus 15—23-ika. között lesz. 1926 má­jusában pedig rendezik a III. nemzetközi automobil-kiállítást és a kereskedelmi plakát-kiállítást. Az elnök előterjesztésére elhatározta a közgyűlés, hogy az egész országot felölelő általános jellegű közgazdasági kiállítást rendez Zagrebbau. mely né­hány hónapon keresztül nyitva lesz. Ajándék Irta: Móricz Zsigmond A fiatal pap reggel arra ébredt, hogy muzsika szól az uccán. Kinézett, nótás és boros legények mentek bandával a túlsó ddalon. A bezárt ablakon át behal­latszott kurjongató hangjuk. Furcsának érezte. A kemény téli reg­gelen, ahogy ott mentek kis ruhában, fel­sőkabátok nélkül. Belölről melegítették magukat, borral fűtöttek és jókedvvel takaróztak. S mindnyájan igen fiatalok voltak, gyerkőcök. Ebben a faluban már a 22, 23 éves legény öreg szám. Húsz­éves korára mind megházasodik. Es ő 29 éves és ma is egyedül... Volt ott a legények közt egy félkarú, ez dalolt leg­elöl s leghangosabban. Kalap nélkül volt, jobbkarja tőből hiányzott, az orosz dok­torok vágták le, hogy eggyel kevesebb legyen az ellenség. Ez idősebb volt, har­minc év körül s nem tudott megházasod­ni, nem kapott feleséget. Zselléremberek gyermeke volt s nem birt dólgozni, sen­ki se hívta munkára igy félkarral, a csa­lád tartotta el s folyton marták. Ez a legény már többször volt itt nála: szí­nész szeretett volna lenni. Nagyszerűen dalolt s éppen úgy adta elő azokat a modern kurtákat, mint az orfeumi éne­kesek. De itt csak megbámulták, megne­vették s persze semmire se becsülték. Nyitott szájjal nézték, mint valami értel­metlen dolgot. Az egész falu oly zavaros volt. Az öregek még szűrben és szürgubában jár­tak, de ünnepélyes alkalmakkor már ők is restelték felvenni. Fekete, uras bőrbe­kecset vettek, abban parádéztak s a fiatalok bőrrel szegett posztókabáto­kat, még a zsebe és a derekat szorító öv is sárga bőrrel szegve. ö is meg volt hiva a lakodalomra. Most jött Pestről, ahol hét évig volt val­lástanár, de nem tudott megházasodni, mert fizetése oly csekély volt, hogy alig birt egyedül is megélni belőle s lakást nem tudott kapni. Pedig volt egy nagy szerelme, amely úgy nyúlt, mint a ten­geri kígyó. A lány is szegény volt s sze­génységükben jöttek a félreértések, sér­tődések ... Milyen jó ezeknek a parasztoknak. , Reggel hétkor már borosán mennek végig az uccán a nagy lakodalmi cso­portok. Ö is meg volt hijva. Ez volt az első paraszlakodalom. amelyre mint önálló ember hivatalos volt. ‘ A muzsika elhangzott, a kiváncsiak is behúzódtak a kerítésekből. Ö nem tud­ta, hova mentek azok, nem ismerte a szokást. * Az esketés délelőtt volt. Meg volt elé­gedve magával, szép beszédet mondott. Utána megkapta a százezer korona stó­lát s mosolyogva tette a fiókba. Hallot­ta múltkor, hogy egy ilyen lakodalom tíz. tizenöt millióba belekerül itt a falu­éi is hivatalos volt az örömházhoz ebédu-tánra. Mert helyi szokás szerint nincs semmi ebéd. Csak meleg bort isz­nak s teát és vastag süteményeket, lin­­certésztát. Majd lesz este annál nagyobb evés a legény-háznál. Mikor megérkezett az udvarba, tet­szett neki a szép régi kép. A sarkig ki­tárt kapuk, a kerítésen lógó gyerekség, az ácsorgó sarki cigányok s az udvaron a homokkal sárgára felhintett havas ud­varon a hajadonfővel táncoló fiatalság. Hogy győzik ezt a táncot, vigadást. Munka. Virtusos kemény munka. A nagyvőfély meglátta a papot, a vi­­rágcsokros pálcájával. — vékony kis csóntfejü gigcrli-páka. — elébe sietett. — Isten hozta, tiszteletcs uram, van szerencsénk, — mondta s előre nyújtotta a kezét — Jónapot, vőfély uram. — Hát el tetszett jönni? Nagyon szép. hogy megtetszett tisztelni. Maid én beve­zetem tiszteletes urat. — Köszönöm, köszönöm! Betalálok én! Ismerős vagyok én itt. Jóbarátság­­bau vagyok én Balogh bátyámékkal. — No, már csak bevezetem tiszteletcs urat! Már bocsánatot kérek. Ezzel! ellőrement s félreháritotta az aj­tót elálló tömeget. A papnak, fiatal volt. hát tetszett a megbecsülés. Az igaz, hogy ez legalább megvan a népnél. Bent a vőfély fölemeli a pajtáját s harsányan eükiáltja magát: — Szóm van kigyehnedhez. násznagy uram. Erre mély csönd lesz és elhallgat a zene, megáll a tánc. A külső sarokban, a két ablak közt fekete bőrkabátban feláll a pödrött bajszu, vastag násznagy s szól. —Halljuk! a szót, vőfély uram. A vőfély cserdülő hangosan kiált: Az Úristennek házunkra ismét kedve [vagyon Mert házunkat megörvendeztető nagyon. Fogadják szívesen a kedves családot. ,\z uj párnak hozott kedves ajándékot. E szó mondásom. A pap érezte, hogy itt nyilatkoznia kell neki is, tehát igy szólt: — Tisztelt násznagy uram. örömszü­lök és tisztelt társaság! Köszönöm ezt a fogadtatást, köszönöm, hogy igy meg­becsülik azt, aki egy életet töltött szede­tni munkában, hogy az önök szellemi éle­tének vezérletét átvehesse. Igen, én ajándékot hoztam s nemcsak a fiatal párnak, hanem önöknek mindnyájuknak! mert mit hozhat a pap nagyobb ajándé­kot, mintha elhozza a nép közé a szivét, amely époly jól érzi magát a mesterge­rendás kicsi házban, mint a Parkettes és fényes főúri palotában. Isten áldását ké­rem mindnyájukra. A násznagy kinyújtotta a kezét és ked­vesen megszorította a pap tenyerét. — Nagyon jól van, tisztelctes uram, nagyon szépen köszönjük. Ezzel helyet szorított maga mellett: a zene újra megkezdődött s folyt a mulat­ság tovább. — Bort, vagy teát? — sürgették a pa­pot, aki nem tudta, mit csináljon. Nem igen volt borivó, teához meg semmi ked­ve nem volt. Bort ivott. De olyan fanyar, dohos és hordószagu, vágj' kénes volt a rossz vörös siller, hogy alig ment le a torkán. Micsoda emberek ezek! Hogy tudnak igy vigadni! Folyt a beszélgetés komolyan, csönde­sen, egyszer csak belép a vőfély, feleme­li pálcáját s harsányan elkiáltja magát: — Szóm van kigyehnedhez. násznagy uram. Erre újra mély csönd lesz. a zene el­hallgat, a násznagy köb intve feláll. A vőfély ismét clkattogja a verset, majd cíőiotyog egy öregecske kis feke­te parasztasszony, a kezében egy irgal­matlan nagy tartalékos uri-kosár, oly nehéz, hogy alig bírja fűiénél fogni, meg­rakva ajándékokkal. Fölnyitják a feddét. Hát a legszebb, finom átlátszó porcellán­­szervisz van benne. Nagyon jól van. — mondja a nász­nagy kezet nyújtva, — Varga Kovácsné kedves sógorasszony, nagyon szépen köszönjük. A fiatal pap kicsit dszégydi magát, bele is vörösődik. Az előbbi megtisztel­tetés valódi értékére szállt le előtte. Akkor megszólal komolyan mellette egy idős örömszüle: fejét bólongatva a fejér porcellánokon, amiket már visznek is félre a többi kincshez; megszólal, böl­csen, komolyan s mély meggyőződéssel, a papra emelve szürke szemeit: — E tnán valódi ajándék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom