Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-02 / 174. szám
6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 julius 2. Az elnök: Hát itt van most az eljegyzési kártya — és ezzel az elnök az iratcsomóbó! kiveszi Ledererék eredeti eljegyzési kártyáját, melyen Stein bá- f rónő néven szerepelt Ledererné. Ledéremé: Ezt a kártyát nem én állítottam össze, hanem az anyósom és a férjem. Az elnök: Na, ez se valószínű. Az eljegyzési kártya összeállítása. olyan fontos dolog a leendő házaspárnál, hogy ezt rendszerint együttesen szokták megbeszélni. Figyeljen most ide. A szekszárdi rendőrkapitányságtól van itt jelentés. 1922-ben önök- Szekszárdon egy keresztelőnél mint keresztszülők szerepeltek. A keresztszülők neve a jegyzőkönyvbe igy van beírva: Lederer Gasz- \ táv százados és felesége Lederer Guss- j távné született regensburgi báró Stein | Mária. Hát ebhez mit szói? Ledererné: Azt, hogy nem igaz. A j kereszikotnáibk ismertek bennünket, | tudták, hogy az uram csak főhadnagy. | nem adhatta ki magát "századosnak. I Az elnök további kérdéseiben rámu- !j tat arra. hogy Ledererék a gyilkosság j elkövetésé előtt milyen nyomorúságos viszonyok között éltek. Most inár maga az asszony sem hozakodik elő azzal, hogy milliós apanázst kapott volna külföldi rokonaitól és hogy rengeteg vagyonnak lenne az úrnője. Olyan nyomorúságban éltek, hogy még cselédtartásra sem futotta pénzükből és a novemberi házbért sem tudták kifizetni. EzrXÍ az elnök befejezi Ledererné kihallgatását és megkezdi a tanúkihallgatásokat. A tanúkihallgatások Kodelka Lajos hentesrnester. a meggyilkolt öccse az első tanú. Elmondja, hogy bátyját Ledererék beszélték rá a | dollárüzletrc. Azt ígérték, hogy száz-f millió koronával húszmilliót lehet keresni. Elhitették vele, hogy Lederernének angol rokonai vannak, akik Budapestre jöttek, ott villát akarnak vásárolni és ezért dollárt akarnak beváltani. Kodelka 1 utánajárt, hogy a százmilliót rnegsze-S rézzé. Nem igaz tehát az az állítás, hogy Kodelka ajánlotta Ledereréknek az üzletet. Bátyja általában mindig tisztelettel beszélt* Ledercrékröl és nem tartja valószínűnek, hogy viszonya lett volna az asszonnyal. A gyilkosság után való napon találkozott Lederernével, aki ekkor arra kérte, hogy ha találkozik bátyjával, jöjjön fel inég aznap hozzájuk és referáljon róla, mert nagyon érdekelné a férjét. Kodelka Lajosné nagyjában ugyanígy vall. A történtekről nagyrészt férjétől értesült. Schuh Nándor hentesmester. Kodelka sógora elmondja, hogy Kodelka tőle kért pénzt a Lederer-féle üzlethez. Adott is neki huszonöt milliót, aminek sógora nagyon megörült. Azt mondta, hogy most már hetven millió együtt van, a többi harmincat maid Lederer, megszerzi és jó haszna lesz raita. Ledererék állandóan hitegették Kodelkát azzal, hogy uj szállításokat Szereznek a számára, azonban az ügyet napról-napra halogatták és bolondították Kodelkát. Novak István, Ledererék háziura azt vallja, hogy jó viszonyban volt Ledererékkel, gyakran járt hozzájuk és igy bepillantást nyerhetett háztartásukba. Eleinte nagyon jól éltek, később azonban egyszerűbbre fogták a háztartást és az asszony pénzért kézimunkákat is csinált. Az utolsó negyedévi liázbér egy részével adósak is maradtak. Ledererné neki is többször dicsekedett azzal, hogy a külföldön nagy vagyona van és gazdag rokonai, akiktől pénzt kap. Az aszszony sohasem panaszkodott amiatt, hogy Kodelka udvarlásával terhelte, sőt ellenkezőleg. Amikor Lederer Gyöngyösön volt, az asszony azt mondta, hogy elválna a férjétől, már nem szereti, mert nem tudja eltartani és Kodefkához menne feleségül. Pásztor Julia, Novák cselédje tesz ezután vallomást. A gyilkosság estéjén tejet vitt Ledererékhez és akkor a konyhában együtt látta ülni Kodelkát Ledererékkel. Másnap reggel visszament az edényért, azonban Ledererné nem engedte be, hanem az ajtón keresztül nyújtotta ki az edényt. Harmadnap hajnali négy órakor Lederer felzörgette, hogy engedje ki a kapun. Egy nagy, sárga, szemmelláthatóan súlyos bőrönd volt akkor nála. A gyilkosság éjszakáján nagy dörömbölést hallott Ledererék lakásából, úgy, hogy nem tudott aludni. Lövést nein hallott. Jobbágy Ilona, Kodelka elvált felesége előadja, hogy Ledererné beszélt Kodéi-1 kának nagy külföldi birtokairól ésf aranybányáiról. Akkor figyelmeztette volt férjét, hogy Ledererné csak szélhámos lehet. Ezzel a szerdai tárgyalás véget ért. Csütörtökén szünet lesz és a tárgyalást pénteken folytatják. Se pénz, se gubó Veszélyben a vajdasági selyemtenyésztés Velikibecskerekről jelentik: A vajdasági állami selyemgubóbeváltó intézetek mar hosszú idők óta csak utalványokká! fizetik ki a selyemhernyó tenyésztőket. A tenyésztők, akiknek legnagyobb része szegény ember, egy darabig várt a pénzre, aztán mikor . látták, hogy a gubóbeváltó intézet folyton kitolja a fizetési terminust, veszteséggel eladták fizetési utalványaikat. Az utalványokkal igy lassan üzérkedni kezdtek, ismeretien emberek fél- és negyedáron megvették tulajdonosaiktól az utalványokat, amelyekkel aztán több-kevesebb szerencsével addig zaklatták a pénzügyigazgatóságot, mig ki nem fizették az összeget. így természetesen nagy nyereségeket vágtak zsebre. A szépen virágzó gubó-uzsorát azonban most egyszerre megölte a pénzügyminiszter távirati intézkedése, amelyben elrendeli, hogy a selyemgubó-utalványok csak a tulajdonosaiknak fizethetők ki és az illetők személyazonossági igazolványnyal tartoznak magukat igazolni. Emiatt nagy a riadalom úgy a se- I lyemhernyótenyésztők, mint az uzsorások között. Áz üzérek azért vannak megijedve, mert félnek, hogy a nyakukon maradnak a már megvásárolt szelvények, a tenyésztők viszont azért keseredtek el, mert tudják, hogy ezekután sem fogják kifizetni a gubókat és igy se pénz, se gubó. Félő, hogy a beváltóintézetek hanyag kifizetéseinek a szépen kifejlődő vajdasági selyemhernyótenyésztés adja majd meg az árát. Európa legjobban fizetett írónője Látogatás Courths-Mahler Hedvignél Berlin, iumus végén Bármint vélekedjünk is Courths-Mahler Hedvig regényírói. egyéniségéről és művészetéről, kétségtelen, hogy egyike Európa iegolvasottabbak íróinak. Magáról Cóurths-Mahlerről azonban keveset tud a közönség, mert legritkább esetben fogad újságírót. Nem szereti az újságírókat, mert mindig rosszat írnak róla, például és a legtöbbször ezt: a nagy limonddégyárosnő... stb. Egyáltalán nincs meghatva, amikor megtudja, hogy interjúért jövünk. Csinos, középkorú nő, mint egy ábrándos varrólányé, olyanok a szemei. — Csak azt kívánom, — volt az első szava — hogy tárgyilagos és becsületes kritikában részesítsenek. Mondják, hogy csak felületes, szórakoztató olvasmányokat irok, szentimentális vagyok. Ez ellen nem is tiltakozom, mert szerintem az embereknek az élet ideális megelevenitésére van szükségük. Nem az egészen kiforrott gondolkodású, érett közönség számára irok, hanem a háziaszszonyok és családanyák részére, akik a napi munka után felüdülésre vágynak. Az a vád azonban, hogy müveimben vannak erkölcstelen mozzanatok, csak irigyeim és ellenségeim rágalma. Courths-Mahler a nyarat évek óta a Keleti-tenger mellett tölti el s ott fürdőzés közben gondolja ki a jövő évi munkaprogramot. Minden évben legalább négy regényt ir. — S mondja asszonyom, — kérdeztük, — amikor azzal az eltökélt szándékkal jön ki a habokból, hogy most kigondol valamit, az mindig sikerül is? — Igen, — feleli mosolyogva — igen élénk a fantáziám és még sohasem törtem hiába a fejemet. — S miijmn hosszú ideig tart, amig kigondol egy regényt? — Nem sokáig. Többnyire egy hét alatt kész vagyok vele. Jelzem azonban, hogy csak akkor fogok újabb regény ! kigondolásához, ha már az első minden részletében tisztán áll lelki szemeim előtt. — S mikor dolgozza ki írásban a regényét? — Akkor, amikor már visszatértem Berlinbe. Minden regényemet magam írom. Azért hangsúlyozom ezt ug5\ mert olyan pletykák is keringenek rólam! hogy valóságos irodával dolgozom, a melyben egész sereg gyorsírót és gépírói foglalkoztatok. Meggyőződhetnek róla, hogy ez is csak egy rágalom a sokak közül. Hála Istennek, jó kézírásom van, mondhatom gyermekes-irás, amelyet a szedők szívesen olvasnak. Courths-Mahler Hedvig állandóan dolgozik és rengeteget keres. F.mópában ma ö a legnagyobb jövedelemmel rendelkező írónő. Jő parti a Corths- Mahler, de őt nem keli félteni, 'sokkai józanabb, mint a regény hősnői, kiket már a harmincötödik oldaton elcsábít a délceg mozioperatőr, földbirtokkal körítve. A szolid családanyák ne aggódjanak: lelki manna szállítójuk jó kondícióban vau és ontja szorgalmasan a regényeket. Hogy mennyi könyve jelent már meg, ö maga se tudja. Talán hatvan. De nem merne rá megesküdni. (—st.) Magyar képviselő kalandja Szlovenszkóban Katonaszökevényként le akarták tartartóztatni Grieger Miklós plébánost Kassáról jelentik: Érdekes kalandja volt Grieger Miklós plébános, magyar nemzetgyűlési képviselőnek Körmöcbányán, ahová beteg húga meglátogatására utazott. Ottartózkodása második napján beidézték a csendőrségre és egy csendőrfőhadnagy — egyébként a legteljesebb udvariassággal — a következőket közölte vele: — Képviselő ur, nekem nemcsak jogom, de kötelességem is volna, hogy önt, mint csehszlovák katonaszökevényt letartóztassam. Ön ugyanis a katonaszökevények kimutatásában mint tartalékos katonai lelkész szerepel. Mivel a budapesti csehszlovák követség többrendbeli felszólítására nem adott választ, önt katonaszökevény gyanánt kell kezelnem. — Főhadnagy ur, — válaszolta Grieger — nagyon kérem, tartóztasson le, ezzel örök hálára kötelez engem. Hogy azonban a csehszlovák kormányt is örök hálára kötclezi-e, az már más kérdés. Azzal a ténnyel ugyanis, hogy engem mint csehszlovák katonaszökevényt letartóztat, elismeri, hogy én voltaképpen a csehszlovák köztársaság állampolgára vagyok. Mint ilyen természetesen nyomban lemondanék a magyar nemzetgyűlési mandátumomról és folytatnám politikai tevékenységemet itt Szlovenszkóban. Úgyis bánom, hogy szükebb hazámat elhagytam és Magyarországra költöztem. A főhadnagy megkérdezte Griegertől, hogy milyen természetű politikai tevékenységet fejtene ki Szlovenszkóban? — Természetesen olyat, — hangzott a válasz — amely a legkevésbé sem lenne kellemes az ön kormányának. Erre a felvilágosításra a csendőrség eltekintett Grieger letartóztatásától és békességben elbocsátották. Grieger körmöcbányai látogatásának más következményei is voltak. Prágából ugyanis a budapesti csehszlovák követségnek azt az utasítást adták, hogy julius l-étől kezdve magyar nemzetgyűlési képviselőnek a Felvidékre való utazáshoz csak abban az esetben adnak vízumot, ha a csehszlovák minisztertanács ehhez egyhangúlag hozzájárul. A magyar szociáldemokrata képviselők azonban továbbra is a minisztertanács hozzájárulása nélkül kaphatnak vízumot. Kardpárbaj tiz év előtti sértésért Jímgerth magyar kSíogyminiszteri osztálytanácsos lovagi as egye SzmrecsáDyi alezredessel Budapestről jelentik: Érdekes párbaj színhelye *rolt szerdán a Santelli-íéle vívóterem. Jungerth Mihály osztálytanácsos, aki az orosz-magyar fogolykicserélési akciókat vezette és Szmrecsányi Béla alezredes vívtak egymással kardpárbajt egy tiz év előtti sértés miatt. A felek akkor katonai beosztásuk miatt nem tudtak megverekedni, mert Jungerth az összeszólalkozást követő napon a harctérre utazott és hadifogságba került. Llgyanez a sors érte később Szmrecsányi alezredest is. A háború befejezése után Szmrecsányi alezredes hazakerült a fogságból, majd később Jungerth Mihály is, aki azonban olyan szolgálati beosztást kapott, hogy a hadifoglyok érdekében állandóan. külföldön, Révaiban kellett tartózkodnia és csak pár nappal azelőtt tért vissza Magyarországba. Jungerth Mihálynak első dolga volt a katonai becsületügyi választmány elé. vinni a dolgot, amely megállapította, hogy a párbaj késedeltnezésében egyik fél sem hibás. A becsületügyi választmány Jungerth számára — minthogy tiz év előtti segédei elestek — Soós Károly volt hadügyminisztert és egy tényleges századost jelölté ki segédekül. Szmrecsányi két alezredest nevezett meg, .mint megbízottakat. A párbajt Soós tábornok vezette. A felek háromszor csaptak össze. Mind a bárom összecsapás rendkívül heves volt, ugyannyira, hogy a két fél a vezetősegéd »állj« szavát sem hallotta meg egy ízben és Soós tábornoknak kellett közbelépnie és a feleket igy megállítania. A párbaj azzal végződött, hogy Jungerth Mihály félig éles hasvágást kapott, mig Szmrecsányi hus.zárezredes a bal arcára kapott három vágást. A párbaj után a felek kibékültek. Ember ka! ál egy darab kolbász miatt Az alibunári kocsmai verekedés az Ítélőtábla előtt Zsivkov Kamenko, alibunári földmives műit évi ’február 15-én az alibunári vásáron Nikolics Jócótó! hízott sertést veti. Az üzletkötés utón betértek a Maldaker-féle korcsmába, hogy a vásár örömére áldomást igyanak. A korcsmába betért vendégek azután egyenként hozzájuk csatlakoztak úgy, hogy rövid idő múlva már tizenkettőn ültek az asztaluknál. Az ivás reggel kilenc órától esie hat óráig szakadatlanul tartott. Zsivkov este hat órakor otthagyta a társaságot és a korcsmával szemben levő Meicsok-féle vendéglőbe ment át. Ott Barbu Áron, Grujan Péter, Getijanc György és Olav Vikentije földmivesek borozgattak. Zsivkov az asztalukhoz közeledett és az ott levő kolbászból egy darabot kért. Getijanc nem adott neki, mire Zsivkov, aki ittas volt, annyira indulatba jött, hogy Getijancot háromszor arculütötte. Getijanc erre Zsivkovra támadt és társai is segítségére siettek. Zsivkov védekezésül egy üveggel Grujan Pétert fejbevágta úgy, hogy az nyomban eszméletlenül elterült, majd késével Barbu Áron nyakába szúrt. Barbu holtan esett össze. A tett elkövetése után Zsivkov Pancsevóra szökött, de később önként je-
