Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-11 / 183. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÖ 1925. julius 11 Ezekre az útbaigazításokra nagy szükség van, mert a közönség, tájéko­zatlan a" követendő eljárás tekintetében. A háziúr például bizonyítani tartozik, hogy a kilakültatandó bérlő gazda-1 ságilag erősebb. Ez ellen mindegyik la­kó tiltakozik és a háziúr kénytelen-kel­letlen ezt bizonyítani iparkodik. Novi­­szadon egy háziúr bizonyítani kívánta, hogy lakója felesége kalapvarrással mennyit keres, vagy hogy a lakónak, hol milyen értékei vannak. A pénzügyi hatóságok, főleg az adónyomozók, ré­sen lesznek, hogy az ilymódon felderí­tett vagyontételek adózás céljából be vannak-e jelentve. A közönség nem akarja tudomásul venni a törvénynek azt a rendelkezé­sét, hogy a lakástörvény szabályai csak régi házakra vonatkoznak. Uj házaiénál (uj ház alatt a Vajdaságban azokat az épületeket tekintik, amelyek 1918. no­vember 1. után épültek) a lakástörvény korlátozásai nem érvényesek. A legtöbb jogkereső nem tudja, hogy a kérvények, keresetek, — választott bíróság kiküldése iránt, — két példány­ban nyújtandók be és a kérvényezőnek meg kell neveznie a noviszadi bírói kar egyik tagját és annak helyetteséül még egy bírót, akiket a választott bí­róság elnökéül kíván. A lakásbiróság az egyedüli jugoszlá­viai bíróság, ahol nincs perköltség, mert azok az aránytalanul jelentéktelen di­jak, amelyeket a felek lerónak, alig ele­gendők a bíróság tagjainak és kezelő­személyzetnek költségére és napidijaira. Az elsőfokú lakásbiróság ítéleteit szó­belileg kihirdeti és a jelenlévő felek aláírásukkal ismerik el hogy az ítéletet kihirdették előttük, amely ellen nyolc napon belül felebbezést jelenthetnek be a másodfokon ítélkező szociálpolitikai minisztériumhoz. A noviszadi lákásperek vesztesei ki­vétel nélkül felebbeztek a szociálpoliti­kai minisztériumhoz. Gyilkos szerelem Leszmrta volt barátnőjét egy szubotica! villanyos kalauz Véres szerelmi dráma játszódott le péntek délben Szuboticán a Preradovi­­cseva- és a Trumbicseva-ucca sarkán, szemben a csendőrlaktanyával, Loncsá­­revics Antal suboticai villamoskocsi-ve­zető késsel hasbaszurta Kiss Lidia hu­szonegy éves suboticai leányt. A véres esemény színhelyén nagy tömeg gyűlt össze, amelynek egy része üldözőbe vette a Bajai-ut irányában menekülő embert. A közelben szolgála­tot teljesítő két rendőr szintén a me­nekülő után futott, azonban amikor el­fogták, Loncsárevics olyan nagy ellen­állást fejtett ki a rendőrökkel szemben, hogy a közeli csendőrlaktanyából kel­lett segítséget kérni. Három csendőr segítségével tudták csak Loncsárevicset a csendőrlaktanyára vonszolni, ahol ideiglenesen őrizetbe vették. Ezalatt a földön vérében fetrengő leányt bevitték Delics Kálmán városi tisztviselő Trumbicseva-uccai lakására, majd orvost hívtak és értesítették a mentőket is. Néhány perc múlva a hely­színre érkezett dr. Munk Artur orvos és első segélyben részesítette a súlyo­san sérült leányt, akinek a belei a szúrás következtében kifordultak. A seb bekö­­tÖzése után Kiss Lidia csak annyit tu­dott mondani, hogy anyját, aki a Vá­rosi Kávéház szakácsnője, óvatosan ér­tesítsék a történtekről, azután elvesz­tette az eszméletét. A mentők beszállí­tották a kórházba. A rendőrség megindította a nyomo­zást és kihallgatta az esemény szemta­núit. Megállapították, hogy Loncsárevics és Kiss Lídia, amikor összetalálkoztak az uccán, valami felett veszekedni kezd­tek, majd a leány arcul ütötte a villa­moskocsi-vezetőt, mire ez kést rántott és mielőtt a lármára összegyűlt embe­rek megakadályozhatták volna, hasba­­• szurta a leányt. Ugyancsak sikerült megtudni, hogy Loncsárevics és Kiss Lidia között két évvel ezelőtt bizalmas viszony volt, de amikor Loncsárevics el akarta venni a leányt, szülei megakadá­lyozták ebben és rávették arra, hogy egy másik leányt vegyen feleségül. Lon­csárevics meg is nősült, de ázért to­vábbra is fentartotta a barátságot régi ideáljával, akivel sűrűn találkozott. Leg­utóbb Loncsárevicsnének tudomására jutott férje titkos viszonya és szemre-j hányást tett neki. Ettől a perctől kezd- j ve Loncsárevics és Kiss Lidia között elhidegült a barátság, amely pénteken! véres tragédiával végződött. Nyomozó detektív csempészte a bűnjelet a terhelt lakásába Hogy készültek a Lungulov-ügy bizonyítékai? — Agfoaba starakanizsai mérnök ágyába nyomozók rejtették el a bombát A Lungulov Radivoj volt slarakani­­zsai rendőrfőkapitány és Agbaba Mihály ellen indított hajsza — nnnt ismeretes — mindkettőjük teljes rehabilitációjával végződött. Az ügy azonban ezzel nem zárult le teljesen, hanem újabban nyo­mozás indult meg annak megállapítása végett, hogy az Agbaba lakásán meg­tartott házkutatás során talált kézigránát miképen került Agbaba ágyába. Néhány nappal ezelőtt — mint Stara- Kanizsáró! jelentik — a fökapitányi teendők ideiglenes ellátásával megbí­zott Gavanszki Iván rendőrkapitánynál, kihallgatáson jelentkezett Nadrljanszki Borivoj rendőrőrmester és a következő­ket adta előr A starakanizsai rendőrség raktárában, melynek kulcsa Nadrljanszki őrmester­nél volt, évek óta öt német kézigránát hevert. Május elején Palmar Ká’mán akkori főkapitány ezt tudva, felszólította Nadrljanszkit, hogy adja át neki a grá­­n tokát. Nadrljanszki a felszólításnak eleget tett, Palmarrai elment .a raktár­ba és ott a főkapitány a: egyik gráná­tot magához vette és azt d rendőrökkel megtisztittatta. Május 14-ín tartottak házkutatást Agbabánáí, amely alkalom­mal Lévai Oszkár államrendőrségi de­tektív ugyanezt a kézigránátot találta meg Agbaba ágyában. Néhány nappal később Palmar a raktárban maradt négy gránátot is ma­gához vette és azokat Nadrljanszki je­lenlétében a polgármester lakása közelé­ben levő mocsárba dobta. Nadrljanszki megmutatta Gavanszki főkapitány-he­lyettesnek azt a helyet, ahol Palmar a négy gránátot elsülyesztette. Az őrmester vallomásáról Gavanszki főkapitányhelyettes jelentést tett a su­boticai ügyészségnek, amely az eljárást ebben a rejtélyes ügyben megindította. A starakanizsai rendőrség szivattyúk­kal kitisztittatja a pocsolyát, hogy a gránátokat megkeressék. A nyomozás lesz hivatva megállapítani, hogy a rend­­ó'rőrmester bejelentéséből mi felel meg a valóságnak. Uj tárni Márffy ellen Rendier Ferenc bankhivatalnok előtt Márffy eldicsekedetf a bombamerényietekkel — A vérbirőság halálba kergetett egy bankhivatalnokot Budapestről jelentik: Miközben a táb­la előtt sorra vonulnak fe! Márffy Jó­zsefnek és társainak hamistanui, hogy koholt alibivallomásokkal megmentsék a bombamerényietek halálraítélt értelmi szerzőjét, uj terhelötanu jelentkezett Márffy ellen. Az uj tanú Rendier Ferenc bankhivatalnok, aki 1923-ban Márfíyval együtt tisztviselője volt a budapesti Iparbanknak. Márffy jóviszonyban volt Rendlerrel és többször megpróbálta rá­beszélni, hogy lépjen be az ébredők kö­zé, de Rendier nem állt kötélnek. Ami­kor Rendiért a banknál B-listára helyez­ték, Márffy felajánlotta neki. hogy be­juttatja a fajvéáők pénzintézetéhez, a Duna Bankhoz. — Ekkor — mondja Rendier a vallo­másában — elutasító megjegyzés nélkül hallgattam rábeszélését, hogy lépjek be a társaságukba. Többször együtt sétál­gattunk esténkint. Az esti séták alkal­mával, körülbelül három hónappal az er­zsébetvárosi bombamerénylet után, Már­ffy mind bizalmasabbá vált velem szem­len és amikor beszélgetés közben az ő és társai csoportjára, amelyről közeleb­bit még nem tudtam, szó került, félig tréfálkozva, de félig büszkélkedve is megjegyezte:- »Az utolsó évek úgyneve­zett atrocitásait mind mi csináltuk. Én és a barátaim.« Nem tudtam Márffy szavait komolyan venni, de mégis meg­kérdeztem, hogy az erzsébetvárosi kör elleni bombamerényletet is ők csinál­ták-e? Márffy, aki már benne volt a di­csekvésben és szégyelt meghátrálni, kel­letlenül csak annyit felelt, hogy igen. Többet nem volt hajlandó erről beszélni. Rendier elmondja, hogy Márfíyval ezekután megszakította az érintkezést, ellenben továbbra is jó viszonyban ma­radt egy közös tisztviselő-társukkal, Rekö Zoltánnal, aki intim barátja volt Márffynak és vele együtt tagja volt az ébredők kilencedik kerületi nemzetvédel­mi csoportjának. Bekő bevallotta egy­szer Rendlernek, hogy résztvett a Ras­­saynak és Miklós Andornak küldött bombák kézbesítésében: öt bízta meg Márffy, hogy- ellenőrizze Szász Jó­zsefet, . odaadja-e a becsomagolt bombákat az Enike-kávéház előtt posz­­toló hordárnak. — Ez a Szász — vallja Rendier tulajdonképpen az én felöltőmet viselte ezalkatommal. Tudniillik én már régeb­ben eladtam hosázu, barna kabátomat Bekőnek, aki erre a napra kölcsönadta Szásznak, hogy a felismerést, ha vala­mi kiderülne, még ez is megnehezítse. Bekö azt is elmondta, hogy a merénylet tervét a Valéria-kávéházban beszélték meg. Amikor mindezt elmondta, az asz­talán egy okmányt találtam, amely sze­rint kinevezik a vérbirőság tagjának. Egyébként ugyanazt, amit nekem elme­sélt Bekö, elmondta Kammer József ba­rátunknak is, aki a Herzog L. M. cég hivatalnoka jelenleg. Ekkor említette Bekö azt is, hogy felvételemet Márffy az egyik Valéria-kávéházbelii összejö­vetel alkalmából szóbahozta. de ő meg­jegyezte, hogy én nem vagyok az ilyen dologra kapható. Bekő Zoltán nemso­kára öngyilkos lett. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy Bekő Zoltánnak is vérbirósági ítélet alapján kellett elpusz­títania magát. Semmiféle levelet nem hagyott hátra, de nekem több ízben tett erre vonatkozó célzásokat. Nemcsak én voltam és vagyok meggyőződve erről, hanem Bekő családtagjai is. Szülőfalum­ban, őriben, él Bekö Zoltánnak egy nagybátyja, aki mikor unokaöccse szo­morú haláláról hallott, megjegyezte: »Ha Zoltán annyira félt ezektől az em­berektől, miért nem szólt nekem, én ad­tam volna pénzt neki, hogy kikerülhes­sen a külföldre«. Bekő édesanyja csak később tudta meg fia öngyilkosságának okát, de ő is meg van győződve arról, hogy Márffyék vérbirósága kergette ha­lálba ezt a iókedélyíi fiatal gyereket. ILLATOS MOLYIRTÓ „HERMELIN" a neve, kérje mindenütt DEPOT „S0A“ DROGERIJA NOVISAD CsillagTeréi meghalt A magyar színészet gyásza Budapestről jelentik: Csillag Teréz, a Nemzeti Színház művésznője péntek hajnalban meghalt. Csillag Terézben a művészi lelkiisme­retesség és az emberi kedvesség csodá­latos harmóniája testesült meg. Színpa­don a maradéktalan művészi teljesség, társaságban lebilincselően bá.ios közvet­len modora volt az, ami tulajdonképpen ellenállhatatlanná tette. Csillag Teréz 1863 augusztus 15-én született és tizennyolc éves korában, 1881-ben a Nemzeti Színházba szerződ­tették. Főképp Moliére és Sardou darab­jaiban voltak nagy sikerei. Később a Nemzeti hires naiváját a Vígszínházba vitték, de három év múlva visszatért a Nemzetihez. Ettől az időtől kezdve kü­lönös szeretettel fordult a komikum felé. 1901 óta a Színművészeti Akadémián is tanított, inig most hosszas betegsége miatt már régebben nem tudott színpad­ra lépni. Csillag Teréz néhány héttel ez­előtt súlyos betegen befeküdt a János­­szanatóriumba, ahol azonban igen előre­haladott betegségén a leggondosabb ápolás sem tudott segíteni s ma hajnal­ban hosszú szenvedés után meghalt. Ha­lálát a Nemzeti Színházon kívül, mely­nek örökös tagja volt, az egész magyar színészet és kiterjedt előkelő családja gyászolja. A Nemzeti Színház előcsar­nokából fogják eltemetni. Párisi kacsa Nincsics és Bethlen megállapo­dása az utódállamok magyarsá­gának jövő politikájáról A Budapesten megjelenő Magyarság című lap egy Párisból keltezett és meg­lehetősen zavaros cikkben tipikus nyári szenzációval szolgál. A cikk szerint Bethlen István magyar miniszterelnök legutóbb Géniben meg­egyezett a kisantant külügyminiszterei­vel s a jegyzőkönyvbe foglalt, de mind­két részről titokban tartott megegyezés arra vonatkozik, hogy a magyar kor­mányzat a maga részéről is mindent megtesz, hogy az utódállamuk magyar­sága ne támogassa az utódállamok né­peinek íöderalista törekvéseit. Maga ez a »titkos« megállapodás any­­nyira abszurd, s az utódállamok minden politikai tényezője annyira tisztában van vele, hogy ezzel a hírrel beugrasz­­tották a pesti lapot, hogy csupán ku­riózumként közöljük azokat a reflek­­sziókat, amelyeket a Magyarság külön párisi tudósítója hozzáfűz. Az erősen nyárias színezetű párisi cikk szerint ezt a formulát dr. Gräber László pancsevói ügyvéd találta ki, aki Nincsics külügyminiszter szakértője a magyar ügyekben s Nincsics »ugratta be« a formula elfogadására Bethlent. A cikk további része az itthon már megunt szokásos támadás dr. Gráber ellen. Ezek közt a valótlanságok közt az egyetlen novum s természetesen ez is valótlan­ság, hogy a magyar párt szombori ve­zetőségének egyik tagja összeköttetésbe lépett a Radics-párttal, s ettől Pasics annyira megijedt, hogy az összes kiuta­sított szombori magyarokat harmadnap­ra visszaengedték Szomborba. A »Magyarság« párisi tudósítójának közléseit csupán azért kell itt is szóvá­­tenni, hogy rámutassunk arra. hogy a magyar kormánynak semmi befolyása, semmiféle ingerenciája nincs és nem is lehet az utódállamok magyarságának politikájára. Ha a párisi tudósitó ezt nem is tudja, Nincsics külügyminiszter bizonyosan tisztában van vele* s lehetet­lenség, hogy olyan tárgyalásba, vagy megállapodásba menjen bele. amely egy más kormány befolyását elismeri. Ak­kor, amikor az uralmon lévő radikális­párt s a föderalizmusért legélesebben küzdő Radics-párt békésen megegyezik, merőben felesleges is volna, hogy a kül­ügyminiszter egy más állam miniszter­­elnökétől kérjen segítséget a centraliz-, mus számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom