Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-11 / 183. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÖ 1925. julius 11 Ezekre az útbaigazításokra nagy szükség van, mert a közönség, tájékozatlan a" követendő eljárás tekintetében. A háziúr például bizonyítani tartozik, hogy a kilakültatandó bérlő gazda-1 ságilag erősebb. Ez ellen mindegyik lakó tiltakozik és a háziúr kénytelen-kelletlen ezt bizonyítani iparkodik. Noviszadon egy háziúr bizonyítani kívánta, hogy lakója felesége kalapvarrással mennyit keres, vagy hogy a lakónak, hol milyen értékei vannak. A pénzügyi hatóságok, főleg az adónyomozók, résen lesznek, hogy az ilymódon felderített vagyontételek adózás céljából be vannak-e jelentve. A közönség nem akarja tudomásul venni a törvénynek azt a rendelkezését, hogy a lakástörvény szabályai csak régi házakra vonatkoznak. Uj házaiénál (uj ház alatt a Vajdaságban azokat az épületeket tekintik, amelyek 1918. november 1. után épültek) a lakástörvény korlátozásai nem érvényesek. A legtöbb jogkereső nem tudja, hogy a kérvények, keresetek, — választott bíróság kiküldése iránt, — két példányban nyújtandók be és a kérvényezőnek meg kell neveznie a noviszadi bírói kar egyik tagját és annak helyetteséül még egy bírót, akiket a választott bíróság elnökéül kíván. A lakásbiróság az egyedüli jugoszláviai bíróság, ahol nincs perköltség, mert azok az aránytalanul jelentéktelen dijak, amelyeket a felek lerónak, alig elegendők a bíróság tagjainak és kezelőszemélyzetnek költségére és napidijaira. Az elsőfokú lakásbiróság ítéleteit szóbelileg kihirdeti és a jelenlévő felek aláírásukkal ismerik el hogy az ítéletet kihirdették előttük, amely ellen nyolc napon belül felebbezést jelenthetnek be a másodfokon ítélkező szociálpolitikai minisztériumhoz. A noviszadi lákásperek vesztesei kivétel nélkül felebbeztek a szociálpolitikai minisztériumhoz. Gyilkos szerelem Leszmrta volt barátnőjét egy szubotica! villanyos kalauz Véres szerelmi dráma játszódott le péntek délben Szuboticán a Preradovicseva- és a Trumbicseva-ucca sarkán, szemben a csendőrlaktanyával, Loncsárevics Antal suboticai villamoskocsi-vezető késsel hasbaszurta Kiss Lidia huszonegy éves suboticai leányt. A véres esemény színhelyén nagy tömeg gyűlt össze, amelynek egy része üldözőbe vette a Bajai-ut irányában menekülő embert. A közelben szolgálatot teljesítő két rendőr szintén a menekülő után futott, azonban amikor elfogták, Loncsárevics olyan nagy ellenállást fejtett ki a rendőrökkel szemben, hogy a közeli csendőrlaktanyából kellett segítséget kérni. Három csendőr segítségével tudták csak Loncsárevicset a csendőrlaktanyára vonszolni, ahol ideiglenesen őrizetbe vették. Ezalatt a földön vérében fetrengő leányt bevitték Delics Kálmán városi tisztviselő Trumbicseva-uccai lakására, majd orvost hívtak és értesítették a mentőket is. Néhány perc múlva a helyszínre érkezett dr. Munk Artur orvos és első segélyben részesítette a súlyosan sérült leányt, akinek a belei a szúrás következtében kifordultak. A seb bekötÖzése után Kiss Lidia csak annyit tudott mondani, hogy anyját, aki a Városi Kávéház szakácsnője, óvatosan értesítsék a történtekről, azután elvesztette az eszméletét. A mentők beszállították a kórházba. A rendőrség megindította a nyomozást és kihallgatta az esemény szemtanúit. Megállapították, hogy Loncsárevics és Kiss Lídia, amikor összetalálkoztak az uccán, valami felett veszekedni kezdtek, majd a leány arcul ütötte a villamoskocsi-vezetőt, mire ez kést rántott és mielőtt a lármára összegyűlt emberek megakadályozhatták volna, hasba• szurta a leányt. Ugyancsak sikerült megtudni, hogy Loncsárevics és Kiss Lidia között két évvel ezelőtt bizalmas viszony volt, de amikor Loncsárevics el akarta venni a leányt, szülei megakadályozták ebben és rávették arra, hogy egy másik leányt vegyen feleségül. Loncsárevics meg is nősült, de ázért továbbra is fentartotta a barátságot régi ideáljával, akivel sűrűn találkozott. Legutóbb Loncsárevicsnének tudomására jutott férje titkos viszonya és szemre-j hányást tett neki. Ettől a perctől kezd- j ve Loncsárevics és Kiss Lidia között elhidegült a barátság, amely pénteken! véres tragédiával végződött. Nyomozó detektív csempészte a bűnjelet a terhelt lakásába Hogy készültek a Lungulov-ügy bizonyítékai? — Agfoaba starakanizsai mérnök ágyába nyomozók rejtették el a bombát A Lungulov Radivoj volt slarakanizsai rendőrfőkapitány és Agbaba Mihály ellen indított hajsza — nnnt ismeretes — mindkettőjük teljes rehabilitációjával végződött. Az ügy azonban ezzel nem zárult le teljesen, hanem újabban nyomozás indult meg annak megállapítása végett, hogy az Agbaba lakásán megtartott házkutatás során talált kézigránát miképen került Agbaba ágyába. Néhány nappal ezelőtt — mint Stara- Kanizsáró! jelentik — a fökapitányi teendők ideiglenes ellátásával megbízott Gavanszki Iván rendőrkapitánynál, kihallgatáson jelentkezett Nadrljanszki Borivoj rendőrőrmester és a következőket adta előr A starakanizsai rendőrség raktárában, melynek kulcsa Nadrljanszki őrmesternél volt, évek óta öt német kézigránát hevert. Május elején Palmar Ká’mán akkori főkapitány ezt tudva, felszólította Nadrljanszkit, hogy adja át neki a grán tokát. Nadrljanszki a felszólításnak eleget tett, Palmarrai elment .a raktárba és ott a főkapitány a: egyik gránátot magához vette és azt d rendőrökkel megtisztittatta. Május 14-ín tartottak házkutatást Agbabánáí, amely alkalommal Lévai Oszkár államrendőrségi detektív ugyanezt a kézigránátot találta meg Agbaba ágyában. Néhány nappal később Palmar a raktárban maradt négy gránátot is magához vette és azokat Nadrljanszki jelenlétében a polgármester lakása közelében levő mocsárba dobta. Nadrljanszki megmutatta Gavanszki főkapitány-helyettesnek azt a helyet, ahol Palmar a négy gránátot elsülyesztette. Az őrmester vallomásáról Gavanszki főkapitányhelyettes jelentést tett a suboticai ügyészségnek, amely az eljárást ebben a rejtélyes ügyben megindította. A starakanizsai rendőrség szivattyúkkal kitisztittatja a pocsolyát, hogy a gránátokat megkeressék. A nyomozás lesz hivatva megállapítani, hogy a rendó'rőrmester bejelentéséből mi felel meg a valóságnak. Uj tárni Márffy ellen Rendier Ferenc bankhivatalnok előtt Márffy eldicsekedetf a bombamerényietekkel — A vérbirőság halálba kergetett egy bankhivatalnokot Budapestről jelentik: Miközben a tábla előtt sorra vonulnak fe! Márffy Józsefnek és társainak hamistanui, hogy koholt alibivallomásokkal megmentsék a bombamerényietek halálraítélt értelmi szerzőjét, uj terhelötanu jelentkezett Márffy ellen. Az uj tanú Rendier Ferenc bankhivatalnok, aki 1923-ban Márfíyval együtt tisztviselője volt a budapesti Iparbanknak. Márffy jóviszonyban volt Rendlerrel és többször megpróbálta rábeszélni, hogy lépjen be az ébredők közé, de Rendier nem állt kötélnek. Amikor Rendiért a banknál B-listára helyezték, Márffy felajánlotta neki. hogy bejuttatja a fajvéáők pénzintézetéhez, a Duna Bankhoz. — Ekkor — mondja Rendier a vallomásában — elutasító megjegyzés nélkül hallgattam rábeszélését, hogy lépjek be a társaságukba. Többször együtt sétálgattunk esténkint. Az esti séták alkalmával, körülbelül három hónappal az erzsébetvárosi bombamerénylet után, Márffy mind bizalmasabbá vált velem szemlen és amikor beszélgetés közben az ő és társai csoportjára, amelyről közelebbit még nem tudtam, szó került, félig tréfálkozva, de félig büszkélkedve is megjegyezte:- »Az utolsó évek úgynevezett atrocitásait mind mi csináltuk. Én és a barátaim.« Nem tudtam Márffy szavait komolyan venni, de mégis megkérdeztem, hogy az erzsébetvárosi kör elleni bombamerényletet is ők csinálták-e? Márffy, aki már benne volt a dicsekvésben és szégyelt meghátrálni, kelletlenül csak annyit felelt, hogy igen. Többet nem volt hajlandó erről beszélni. Rendier elmondja, hogy Márfíyval ezekután megszakította az érintkezést, ellenben továbbra is jó viszonyban maradt egy közös tisztviselő-társukkal, Rekö Zoltánnal, aki intim barátja volt Márffynak és vele együtt tagja volt az ébredők kilencedik kerületi nemzetvédelmi csoportjának. Bekő bevallotta egyszer Rendlernek, hogy résztvett a Rassaynak és Miklós Andornak küldött bombák kézbesítésében: öt bízta meg Márffy, hogy- ellenőrizze Szász Józsefet, . odaadja-e a becsomagolt bombákat az Enike-kávéház előtt posztoló hordárnak. — Ez a Szász — vallja Rendier tulajdonképpen az én felöltőmet viselte ezalkatommal. Tudniillik én már régebben eladtam hosázu, barna kabátomat Bekőnek, aki erre a napra kölcsönadta Szásznak, hogy a felismerést, ha valami kiderülne, még ez is megnehezítse. Bekö azt is elmondta, hogy a merénylet tervét a Valéria-kávéházban beszélték meg. Amikor mindezt elmondta, az asztalán egy okmányt találtam, amely szerint kinevezik a vérbirőság tagjának. Egyébként ugyanazt, amit nekem elmesélt Bekö, elmondta Kammer József barátunknak is, aki a Herzog L. M. cég hivatalnoka jelenleg. Ekkor említette Bekö azt is, hogy felvételemet Márffy az egyik Valéria-kávéházbelii összejövetel alkalmából szóbahozta. de ő megjegyezte, hogy én nem vagyok az ilyen dologra kapható. Bekő Zoltán nemsokára öngyilkos lett. Meg vagyok győződve arról, hogy Bekő Zoltánnak is vérbirósági ítélet alapján kellett elpusztítania magát. Semmiféle levelet nem hagyott hátra, de nekem több ízben tett erre vonatkozó célzásokat. Nemcsak én voltam és vagyok meggyőződve erről, hanem Bekő családtagjai is. Szülőfalumban, őriben, él Bekö Zoltánnak egy nagybátyja, aki mikor unokaöccse szomorú haláláról hallott, megjegyezte: »Ha Zoltán annyira félt ezektől az emberektől, miért nem szólt nekem, én adtam volna pénzt neki, hogy kikerülhessen a külföldre«. Bekő édesanyja csak később tudta meg fia öngyilkosságának okát, de ő is meg van győződve arról, hogy Márffyék vérbirósága kergette halálba ezt a iókedélyíi fiatal gyereket. ILLATOS MOLYIRTÓ „HERMELIN" a neve, kérje mindenütt DEPOT „S0A“ DROGERIJA NOVISAD CsillagTeréi meghalt A magyar színészet gyásza Budapestről jelentik: Csillag Teréz, a Nemzeti Színház művésznője péntek hajnalban meghalt. Csillag Terézben a művészi lelkiismeretesség és az emberi kedvesség csodálatos harmóniája testesült meg. Színpadon a maradéktalan művészi teljesség, társaságban lebilincselően bá.ios közvetlen modora volt az, ami tulajdonképpen ellenállhatatlanná tette. Csillag Teréz 1863 augusztus 15-én született és tizennyolc éves korában, 1881-ben a Nemzeti Színházba szerződtették. Főképp Moliére és Sardou darabjaiban voltak nagy sikerei. Később a Nemzeti hires naiváját a Vígszínházba vitték, de három év múlva visszatért a Nemzetihez. Ettől az időtől kezdve különös szeretettel fordult a komikum felé. 1901 óta a Színművészeti Akadémián is tanított, inig most hosszas betegsége miatt már régebben nem tudott színpadra lépni. Csillag Teréz néhány héttel ezelőtt súlyos betegen befeküdt a Jánosszanatóriumba, ahol azonban igen előrehaladott betegségén a leggondosabb ápolás sem tudott segíteni s ma hajnalban hosszú szenvedés után meghalt. Halálát a Nemzeti Színházon kívül, melynek örökös tagja volt, az egész magyar színészet és kiterjedt előkelő családja gyászolja. A Nemzeti Színház előcsarnokából fogják eltemetni. Párisi kacsa Nincsics és Bethlen megállapodása az utódállamok magyarságának jövő politikájáról A Budapesten megjelenő Magyarság című lap egy Párisból keltezett és meglehetősen zavaros cikkben tipikus nyári szenzációval szolgál. A cikk szerint Bethlen István magyar miniszterelnök legutóbb Géniben megegyezett a kisantant külügyminisztereivel s a jegyzőkönyvbe foglalt, de mindkét részről titokban tartott megegyezés arra vonatkozik, hogy a magyar kormányzat a maga részéről is mindent megtesz, hogy az utódállamuk magyarsága ne támogassa az utódállamok népeinek íöderalista törekvéseit. Maga ez a »titkos« megállapodás anynyira abszurd, s az utódállamok minden politikai tényezője annyira tisztában van vele, hogy ezzel a hírrel beugrasztották a pesti lapot, hogy csupán kuriózumként közöljük azokat a refleksziókat, amelyeket a Magyarság külön párisi tudósítója hozzáfűz. Az erősen nyárias színezetű párisi cikk szerint ezt a formulát dr. Gräber László pancsevói ügyvéd találta ki, aki Nincsics külügyminiszter szakértője a magyar ügyekben s Nincsics »ugratta be« a formula elfogadására Bethlent. A cikk további része az itthon már megunt szokásos támadás dr. Gráber ellen. Ezek közt a valótlanságok közt az egyetlen novum s természetesen ez is valótlanság, hogy a magyar párt szombori vezetőségének egyik tagja összeköttetésbe lépett a Radics-párttal, s ettől Pasics annyira megijedt, hogy az összes kiutasított szombori magyarokat harmadnapra visszaengedték Szomborba. A »Magyarság« párisi tudósítójának közléseit csupán azért kell itt is szóvátenni, hogy rámutassunk arra. hogy a magyar kormánynak semmi befolyása, semmiféle ingerenciája nincs és nem is lehet az utódállamok magyarságának politikájára. Ha a párisi tudósitó ezt nem is tudja, Nincsics külügyminiszter bizonyosan tisztában van vele* s lehetetlenség, hogy olyan tárgyalásba, vagy megállapodásba menjen bele. amely egy más kormány befolyását elismeri. Akkor, amikor az uralmon lévő radikálispárt s a föderalizmusért legélesebben küzdő Radics-párt békésen megegyezik, merőben felesleges is volna, hogy a külügyminiszter egy más állam miniszterelnökétől kérjen segítséget a centraliz-, mus számára.
